Szeged és Vidéke, 1908. július (7. évfolyam, 149-175. szám)

1908-07-01 / 149. szám

SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGED, 1908., iulius 1,, szerda. POLITIKAI NAPILAP. VII. évfolyam. 149. (2050.) szám. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL és NYOMDA: KÁLVÁEIA-UTCA 6. SZÁM. Kiadóhivatal, szerkesztóség és nyomda 84. TELEFON : Föezerkesztö 3. Folelös szerkesztó 565. FŐSZERKESZTŐ; BALASSA ARMIN dr. ELŐFIZETÉSI ÁRAK ; Szegeden: Postai küldéssel: Kgész é^TO ... 18 korona. Egész évre * . . korona. Negyedévre . . . 4.50 „ Negyedévre... 6 » Egy hónapra. . , 1.50 ,, Egy hónapra . . 2 » EGYES SZÁM ÁRA 6 FILLÉR Lesz még ellenzék! Irta LENGYEL ZOLTÁN. Hiszen jól van ! Mondják meg nekem, mi haszon lesz abból, ha azt a kevés számú ellenzéket is agyonverik, ami van? Mi haszon lesz abból, ha a többség még inkább ellenőrzés nélkül marad ? Ha a homogén, egységes, egyöntetű, nyilván­való programmal és még nyilvánvalóbb vezetéssel rendelkező többség kérdését sem tudták megoldani, most már azt is tönkreteszik, ami úgy, ahogy létrejött ? Mi haszon lesz abból, ha már jelenünk nincs, jövőnk se lesz ? Erre kérek fe­leletet. A koalíció átmeneti kormányzásra vál­lalkozott. Lényegében két pont szerint: hogy az állam szükségletek körébe eső követeléseket (költségvetés, ujoncozás, kiegyezés, külföldi szerződések stb.) tel­jesiti a status quo alapján és hogy az általános választói jogot törvénybe ik­tatja. így van. És mit látunk ? Az első pontot nem tartotta be : a katonai téren lealázó költségtöbbletet zúdított a nemzet nyakába ellenérték nélkül és szánalmas hasraesés kíséretében, gazdasági téren föláldozta legszentebb érdekeinket és föl­emelte a kvótát, szigorította a házszabá­lyokat, amelyek miatt létrejött és végül kegyetlen adóterhet készül az egész vo­nalon az úgyis kizsarolt keresők, a dol­gozó társadalom vállaira rakni. A máso­dik pont: az általános választói jog be van Ígérve, mint annyiszor, de nincs megcsinálva és csak kettő bizonyos e téren is, hogy ha a koalíción múlna csu­pán, sohase is lenne meg s igy meglesz ugyan, de se olyan nem lesz, amilyen­nek Ígérték, se olyan, amilyennek re­méltük. Az átmeneti időről affélét beszélt Apponyi, hogy se el nem sietjük, se nem késleltetjük. Véghatárideje két év volt. Le­telt. Azt is Ígérték : az átmenet után min­den párt programja a maga szűzi tiszta­ságában föléled. Föl támad különösen a függetlenségi párt programja. Általános kacagás. Van-e, aki ebben hisz ? Van-e, aki ezt csak Ígéri is ? Mi ez a program ? Talán : az önálló hadsereg, az önálló vámterület, a külön udvartartás, az ön­álló bank és az önálló külügy ? Hol van­nak már ezek mindannyian ? Gyerünk tovább! Ha mindebből semmi sincs, ellenben van házszabályösszetörés, szólásszabadság elfojtása, katonai terhek emelése, kvótaemelés, adóemelés stb.: mi lesz aztán? Mindig igy fog ez tar­tani ? Mikor lesz vége és hol ? Ki és kik és hogyan fognak kormányozni ? Fönn­marad a koalíció továbbra és ha igen, mit fog csinálni ? S ha nem : ki jön az­után ? Ki lesz a többség vezére ? Mit fog az csinálni és mely irányba kívánja ve­zetni az országnak sokat hányatott hajóját ? Kérdezhetünk : nem jön felelet. Nem tudunk még találgatni sem. A kabala nem segít. Mem is untatok hát vele sen­kit. Elfásult itt már mindenki. Általános lett a hitetlenség, az elvtelenség, a ciniz­mus és a j óravaló restség. Ily körülmé­nyek között nézzük az ellenzék ügyét. Először is : mit vitt véghez a három-egy többség, hogy ez létre ne jöjjön ? Hány spicli, hány agent provocateur, hány nya­kunkra küldött ál-elégedetlen dolgozott ? Mi pénzt, kedvezést osztogattak ki, mennyi fenyegetést szórtak szét és mennyi hazu- dozást, ferdítést raktároztak el a nemzet lelkében, hogy egy erős, egységes, ön­tudatos, lelkes, munkás, céltudatos ellen­zék létrejöttét megakadályozzák? Hány embert kenyereztek le, mennyit vettek meg, bolondították el, riasztottak vissza ? Ha nem igy lett volna : ennyi bűn, hazugság, mulasztás, árulás után vájjon ekkora számú és ilyen súlyú ellenzék jött volna-e létre csak ? Alig hiszem. Hiszen az ellenkezőjét tudom. De miután post tot discrinüna rerum végre mégis megalakult a balpárt s egypár lépést tett is a függetlenségi eszmébe vetett hit föl­támasztása, a szabadelvű gondolkozás és a szociális haladás útjában, több vagy kevesebb sikerrel, de becsületes szándék­kal : mondják meg a többség tisztelt korifeusai, hogy viselték magukat velünk szemben ? Nem adtak helyt minden par­lamenti illem, hagyomány és országos érdek dacára sem a jegyzői széken, sem a bizottságokban. Megalakították a bi­zottságokat magyar ellenzék nélkül. Volt minisztereket, vezérlő-bizottsági ta­gokat, régóta vagy újonnan megalakult országos pártok tagjait egy utolsóig ki­rekesztették a parlamenti előkészítés mun­kájából. Lehet, hogy a mostani kevés számú ellenzéki magyar képviselő az ő szemük­ben csak izgágáskodni, boszantani tud, de bizonyos, hogy többre volna följogo­sítva. És bizonyos, hogy ha bírna, kü­lönb feleletet is adna. — De igy is elér kettőt. Először: bizonyítékot szerez arra nézve, hogy a koalíció óriási lomha tá­bora még tíz ellenzéki -emberrel sem tud bánni, még tiz emberrel szemben sem képes a rendes parlamenti tárgyalást vezetni és biztosítani: másodszor pedig : előkészíti az eljövendő ellenzéki har­cokat. EGYES SZÁM ÁRA 6 TUlSÍ Lesz még ellenzék és leszünk még többen is ! Számon kérjük a többségtől, hogyan teljesítette kötelességét a nemzettel szemben és számot adunk önmagunkról is. így nem tarthat örökké. A vizözönnek is el kellett múlnia negyven nap alatt. És ekkor a bárkából ki kell kerülni vala­mennyi állatnak : a fogatlan oroszlánok­nak is, meg a bérbevett majmoknak is. Az uj gyógyszerésztörvény. — Ä belügyminiszter javaslata. — (Saját tudósitónktól.) Régóta sürgetett reform-munkát indított meg Andrássy Gyula gróf belügyminiszter akkor, amikor a gyógy­szerészet ügyének rendezéséhez hozzáfogott. A belügyminiszter törvényjavaslata már el­készült és a harminchét szakaszból álló törvényjavaslatna' főbb intézkedései a kö­vetkezők : A gyógyszertári jog adományozását részletesen szabályozza a javaslat, úgy az uj gyógyszertárak alapítását, valamint a meg­üresedő gyógyszertári jognak adományozását. Az elhunyt gyógyszerésznek okleveles gyógy­szerész-fia legelsősorban pályázhatik a gyógy­szertári jogra; utána pedig kor szerint következnek a többi pályázók s a gyógy­szertárat nem a belügyminiszter, hanem a törvényhatóság közigazgatási bizottsága fogja adományozni. Az elnalt gyógyszerész özvegye vagy kiskorú árvája örökli a haszon- élvezeti jogot haláláig, illetve fórjhezmene- teléig vagy nagykorúságáig. A megüresedő vagy uj gyógyszertári jog adományozása igy fog történni: A köz­egészségügyi bizottság a pályázók közül hármat kandidál. A három jelölt közül a megyei vagy városi közigazgatási bizottság titkos szavazás utján választja meg azt, akinek a gyógyszertári jogot adományozza. Érdekes a gyógyszertárak egy uj típusának, a közjoga gyógyszertáraknak megalkotása. Közjogu gyógyszertári jog adományozható; 1. törvényhatósági joggal fölmházott és rendezett tanácsú városoknak és legalább hatezer lakossal biró községeknek; 2. nyil­vános gyógyító intézeteknek és 3. beteg- segitő pénztáraknak. A községnek vagy városnak adományozott gyógyszertár rend­szerint bérbeadandó valamely gyógyszerész­nek, de kivételesen kezelőre is bizható. A község a maga területén több közjogu gyógy­szertárat is állíthat. Nagyon humánus a jaAslatnak az a rendelkezése is, hogy mindenki, aki gyógy­szertári jogot kap vagy elad, kötejes bizo­nyos dijat fizetni a gyógyszerészsegédeknek, valamint ezek özvegyeinek és árváinak léte­sítendő alapítvány számára; ugyané célra az összes gyógyszertáraktól bizonyos később megállapítandó dijat fognak szedni. A gyógy­szertáradományozási jogért fizetendő: Buda­pesten ötezer. Szegeden négyezer korona. Átruházásoknál e dijaknak harmada fize­tendő. A belügyminiszter meg fogja alkotni a gyógyszerészi kamarákat is. ■X ( Y

Next

/
Thumbnails
Contents