Szeged és Vidéke, 1908. augusztus (7. évfolyam, 176-199. szám)

1908-08-01 / 176. szám

SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGED, 1908., augusztus 1. sznuikior. POLITIKAI NAPILAP, VII. évfolyam, 176. (2077.) szám. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL és NYOMDA: KÁLVÁRIA­ UTCA 6. SZÁM. Kiadóhivatal­ szerkesztőség és nyomda 84. TELEFON: Főszerkesztő 3. Felelős szerkesztő 565. FŐSZERKESZTŐ: BALASSA ÁRMIN dr. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Szegeden. Postai küldéssel: Egész évre . Negyedévre . Egy hónapra. 18 korona. 4.50 - 1.50 . Egész évre . Negyedévre. Egy hónapra EGYES SZÁM ÁRA 6 FILLÉR 24 korona. 6 . 2­ . A vacsorapolitikusok. (bj.) Érdekesebb jelenetet aligha lá­tott valaki, mint azt, azmikor Tisza Lajos gróf szobrának leleplezésekor egymás mel­lett ült egy szegedi ebédnél Bánffy Dezső báró, Khuen-Héderváry Károly gróf és Tisza István gróf, a három volt miniszter­­elnök. Akkor három politikát képviseltek ők hárman : Bánffy a kisebbség függet­lenségi törekvését, Tisza a parlamentáris többség föltétlen hatalmát, Khuen az uralkodóházzal való politikai együttműkö­dést tartotta a nemzet jövendőjére a leg­előnyösebbnek. A bukott, a granicsár és a részeg kappan ültek együtt a sze­gedi ebédnél, egymáshoz alig szólva, feszesen, haragosan. Tisza és Héderváry sohasem szerették egymást, Bánffy mind­kettővel régi ellentétben állott. Politikája mindháromnak mindenkor egy volt: hat­vanhetes, szabadelvű és békés. Csak tak­tikájuk volt különböző, harcmódjukra nézvést állottak szemben, cselekvési tö­rekvéseik voltak mindenkor ellentétek. Bánffy kereste a hatvanhetes politikának a néphez való közelebbvitelét, Tisza ke­reste, hogy a nemzetet miként lehet kö­zelebb vinni az uralkodóhoz, Héderváry azon törekedett, hogy a királyt közelebb hozza a nemzet. Céljuk egy volt : erős nemzet és hatalmas uralkodó, törekvésük közös volt: a szabadelvű kormányzás, politikai elvük ugyanaz volt: a tiszta hatvanhetes alap. Ugy­e az egyéniségük különbözősége, Héderváry cinizmusa, Bánffy ravaszkodása és Tisza erélye olyan ellentétek, amelyek lehetetlenné tették számukra az együttműködést. Tisza és Héderváry látszólag megtalálták egymást, de Bánffyval nem tudtak egyesülni. Most aztán hire jár, hogy Tisza és Bánffy kibékülnek. Megint együtt vacso­ráztak valamelyik városligeti vendéglőben. Tisza marhahúst evett angolosan, Bánffy csirkehúst magyarosan. Aztán bizonyára politizáltak is, sőt szidták a kormányt is, majd megvacsorázván, dolgukat végezve kezet fogtak és hazamentek. így folyt le a nagy találkozás hiteles tudósítások sze­rint. Hogy azonban politikai szempont­ból mi a jelentősége ennek a találko­zásnak, azt csak az a bizonyos jövendő fogja eldönteni, amelynek titkait eddig­­elé csak Andrássy Gyula gróf őrzi. Hogy Bánffy és Tisza egyesülnek-e, vagy sem, az kérdés, ellenben nem kér­dés, hogy megalakul-e valamilyen néven a liberális párt. Persze, hogy megalakul. A történelmi fejlődés teszi természetessé, hogy a legközelebbi jövőben a liberáliz­­mus és a klerikalizmus küzd meg egy­mással, hogy aztán a győztesé legyen a harc és a küzdelem a szocializmussal szemben. A liberálizmusnak és a kleri­­kálizmusnak nagy elintézendő kérdései vannak egymással s igazán nem lesz ez a küzdelem érdek nélkül való. A kleri­­kálizmu­snak olyan vezérei vannak, mint Apponyi, Zichy és Rakovszky, kell tehát, hogy a liberális politikának olyan erős­ségei, mint Bánffy, Tisza és Andrássy egyesüljenek s egymással szövetkezve, védelmezzék meg a szabadelvűséget és a demokráciát. Nincsen szomorúbb jelenség, mint az a várakozás, amellyel a magyar polgár­ság, a középosztály sok iparosa, kereske­dője és tatárnőve várja a maga politikai vezérét. Ez a vezér azonban nem jelent­kezik s azért várja mindenki feszült kí­váncsisággal, hogy Tisza mikor hagyja el geszti magányát, hogy Bánffy mikor lép ki a Bimbó­ utca elhagyottságából s hogy Andrássy mikor szabadul meg a koalíció béklyóiból. Tisza és Bánffy most találkoztak és vacsoráztak, Andrássy pe­dig kijelentette, hogy senki kedvéért és semmiféle fúzióért nem hagyja el a hat­vanhetes alapot. — ezek a hírek a vigasztalói most a polgárságnak, amelyet a koalíció kisemmizett a politikai hata­lomból, erőből és cselekvésből. Egyelőre azonban a polgárság várhat. Politikai tények még nincsenek, csak éppen jelenségek vannak. A jelenségek pedig olyanok, hogy Bánffy és Tisza vacsoráznak, Andrássy üdül, a magyar polgársággal pedig nem törődik senki, csak éppen az úristen, aki mindenkire vigyáz és aki a nemzet jobb jövendőjét is szívén hordja. EGTES SZÁM­ÁRA G­ELLÉR. A NYÁRI POLITIKA. — Elnökválság készül. — Bánffy és Tisza ki­békültek ? — A nyári minisztertanács. — (Saját tudósítónktól.) A nyári politikai szünetben érdekes események alakulnak ki. Ha vakációznak is a politikusok s a nagy nyilvánosság előtt nem szerepelnek is, nagy­ban folynak az előkészületek az őszi kam­pányra. A csöndben s a nyilvánosság féltékeny kizárásával végbemenő alakulások között leg­érdekesebb az, hogy Justh Gyula, a képvi­­selőház elnöke lemondani készül állásáról. Nem kevésbbé érdekes az a hír, amely Bánffy és Tisza kibéküléséről s új liberális párt alakulásáról szól. Nagy a várakozás a kormány augusztus 4-én összeülő konferenciája iránt, amelyen az új adótörvény s az új szesztörvény végre­hajtási utasításainak előkészítésével foglal­koznak. Ezekről az eseményekről szól a követ­kező budapesti tudósítás: Az elnökválsás­. A kormány köreiben meglepetést kel­tett, hogy Justh Gyula képviselőházi elnök csütörtökön megérkezett Budapestre és gon­doskodott arról is, hogy a nyilvánosság tu­domást szerezzen arról, hogy Kossuth Fe­rencnél látogatást kíván tenni. Annál is in­kább váratlan az elnöknek ez a vizitje, mert Justh csak két héttel ezelőtt volt Budapes­ten, ahova Davosból beteg fia mellől érke­zett, de akkoriban egy újságírónak, aki vé­letlenül találkozott vele, kereken megtiltotta, hogy a megérkezéséről írjon. — Nem állok többet szóba magával, ha kiír, — mondta neki. Azóta egy és más történt a politikában. Közrekerült a hír, hogy a létszámemelés elő­készítése erősen folyik a katonai miniszté­riumokban, az általános választói jogot borító lepel is­ mind áttetszőbbé kezd válni, de két­ségtelen a kormánynak az a törekvése is, hogy a függetlenségi pártot kivetkőztesse a negyvennyolcas elvekből és fúzió címén va­lami szürke és program nélkül való egységes kormánypártot akar gyártani a koalíció párt­jaiból. Ez tette sürgőssé Justh Gyulának, hogy Budapestre jöjjön s a leghitelesebb helyről, Kossuth Ferenctől szerezzen megnyugtatást a szállongó hírek dolgában. A látogatás pén­teken délben történik meg s a magyar poli­tikai életre szenzációs következménye lehet. Inkább ellenzékbe megyek ! Justh Gyula a képviselőház utolsó ülé­sén már célozott arra, hogy kedvét vesztette a más politikai viszonyoktól. Az igazán sza­badelvű érzésű politikus egy hozzá intézett kérdésre így válaszolt: — Mit tudom, mi lehet önnel ? Még az is kérdés, én leszek-e az elnök ? De kijelentette azt is, hogy nem képzel­het el olyan fúziót, amely az önálló bank­kérdésben határozott és szilárd állásfogla­lással ne kötné le magát. — Inkább ellenzékbe megyek, ha egye­dül lennék is, — mondta Justh. Az elnöknek aggodalmai vannak az ál­talános választói jog tervezete ellen is, ame-

Next