Szeged és Vidéke, 1910. augusztus (9. évfolyam, 174-198. szám)

1910-08-02 / 174. szám

k sebesültek. A mezőőr újra lövésre emelte pisztolyát, de Vörös rendőr a karddal úgy főbe sújtotta, hogy vérbe borulva esett össze. A vér láttára a legények szétfutottak s csak a két rendőr, meg az eszmé­letlenül fekvő mezőőr maradtak a csatatéren. Az esetről jelentést tettek a köz­ponti rendőrségnek, ahonnan a két rendőr segítséget kért, mert attól tartottak, hogy a szétfutott legé­nyek újra csoportba verődnek s ismét támadást intéznek ellenük. Sas Lajos ügyeletes rendőrtiszt és Pain Kuzman őrsparancsnok négy lovasrendőrrel rögtön kivágtattak a helyszínére, de szerencsére be­avatkozásra már nem volt szükség. Halász János mezőőrnek a ko­ponyacsontját hasította be mélyen, hosszan a rendőrkard. Állapota oly súlyos, hogy kórházba kellett számtani, ahol valószínűleg meg­operálják. Igen súlyos Vörös rendőr állapota is, akit most la­kásán ápolnak. A merénylet ügyé­ben a rendőrség nagy apparátussal vezeti a vizsgálatot. A támadók közel négyet már letartóztattak. Karácsony államtitkár Versecen. VERSEC, augusztus 1. (Tele­fonjelentés.) Láng Lajos volt miniszter tudvalevőleg lemondott a verseci mandátumról és így Versecen legközelebb megkezdődik a választási harc, amely — tekin­tettel a pángermánok szívós szer­vezkedésére — igen elkeseredett­nek ígérkezik. A nemzeti munka­párt Karácsony Lajos honvédelmi államtitkárt jelölte, akinek érdeké­ben a központ is hathatós tevékeny­séget fejt ki. Karácsony Lajos vasárnap reg­gel érkezett Versecre, hogy pro­grambeszédét megtartsa. A jelölt kíséretében voltak Gromon Dezső báró titkos tanácsos, továbbá Soly­­mossy Ödön, Podmaniczky Endre báró, Németh Károly, Szczitovszky Béla, Huszár Károly, Dániel Pál, Niamessny Mihály dr., Bogdán Zsivkó, Popovits István és Telecsky Kristóf országgyűlési képviselők. A verseci nemzeti munkapárt méltó ünnepség közepette fogadta a ven­dégeket. Reggel nyolc órakor ér­kezett meg a vonat, amelylyel a vendégek érkeztek. A két miniszter, a jelölt és kísérete a Hungária­­szállóban szállott meg. Déli egy órakor a Hungária-szállóban dísz­­ebéd volt. Karácsony Lajos államtitkár dél­előtt féltizenegykor mondta el pro­grambeszédét. Karácsony Lajos nagy és értékes beszédben a kor­mány honvédelmi politikáját fejte­gette. Kifejtette, hogy a véderő­reform tárgyalásának a kétéves szolgálatra vonatkozó részét pénz­ügyi okokból egyelőre elhalasztják. A kilences bizottság katonai pro­gramjának megvalósítását is kilá­tásba helyezte a honvédelmi állam­titkár. A hirdető közönséget kérjük hir­detéseit lehetőleg délelőtt 11 óráig beküldeni. SZEGED ÉS VIDÉKE. Utolsó ülés. A képviselőház ü­lése. A konzuli bí­ráskodás. (A Szeged és Vidéke budapesti tudósítójának telefonj­elentése.) A képviselőháznak hétfőn igen rövid ülése volt. Egyetlen javas­latnak, a konzuli bíráskodás meg­hosszabbításáról szólónak az elin­tézése volt még hátra a képviselő­ház szünet előtti munkájából. Ezt fogadták el általánosságban és részleteiben. A képviselők szokatlan számban voltak jelen, de csupán a folyosókon. Az augusztus negyedi fizetésüket vették föl s azért jöttek majdnem teljes számban el. Az ülésteremben alig voltak hú­szan. Blamár Béla ismertette a javas­latot, amely ellen közjogi szem­pontból emeltek kifogásokat: Ba­konyi Samu, Ugron Gábor és Po­­lónyi Géza. Székely Ferenc rövid válasza után a javaslatot általános­ságban és részleteiben elfogadták. Ezután Herczeg Ferenc olvasta föl a könyvtárbizottság jelentését, majd Kbuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök jelentette, hogy válaszát Urmánszky Nándor inter­pellációjára, Urmánszky kérésére, a legközelebbi ülésen mondja el. Kedden formális ülés lesz, ame­lyen harmadszori fölolvasásban fogadják el a konzuli bíráskodásról szóló javaslatot, pénteken pedig utolsó ülését tartja a Ház, amelyen átveszik majd a főrendiház üzene­tét az eddig letárgyalt javaslatok elfogadásáról. Beszélte... a feleségével éjjel tért haza. Föltűnt nekik, hogy a kapu nyitva van. Ami­kor beléptek, két csavargót vettek észre, akik az udvar elején meg­húzódtak. Kiáltásukra a csavargók feléjük rohantak, Wertheimernét az egyik meglökte, mire hirtelen ki­surrantak a nyitott kapun. Werthei­­merék kiáltására előjött a sarki rendőr, de a csavargók akkorra már eltűntek. ■^^ég a választások előtt történt, ^ A­­­hogy az állami tisztviselők körében mozgalom indult meg, hogy a kormány érdeklődését fölhívják régi kívánságaik iránt. Evég­­ből memorandumot is dolgoztak ki, amelyben kérték a státusrendezést, a nyugdíjtörvény revízióját és a tiszt­viselők adósságának állami rendezé­sét. Nem történt ugyan nyilatkozat a tisztviselők adósságainak rendezése ügyében, azonban azt hiszszük, hogy az erre vonatkozó emlékirat már a pénzügyminiszter kezében van, aki elvben nem is idegenkedik a fontos kérdés megoldásától. Mivel pedig a történt számítások szerint az államnak voltaképpen alig kerülne pénzébe e nagyfontosságú szociális szükséglet kielégítése, a tisztviselők remélik, hogy a többi kívánságaikkal együtt ezt is teljesíteni fogja a kormány. 1 A belügyminiszter legközelebb rendeletet bocsát ki, amely­nek az a célja, hogy a névmagyarosítást még egyszerűbbé és költségmentessé tegye. Eddigelé tudvalevőleg koronás bélyeget kellett a kérvényre ragasztani. A folyamo­dónak ezenkívül keresztlevelet, er­kölcsi és illetőségi bizonyítványt kel­lett mellékelni. Ez okmányok beszer­zése nemcsak költséges, de idővesz­teséget is okoz és ezért sokan nem folyamodtak névmagyarosításért, noha szívesen magyarosították volna nevü­ket. Mindezeken könnyítendő, a mi­niszter úgy akar intézkedni, hogy teljesen költségmentes legyen az el­járás és a keresztlevélen kívül más okmányt ne kelljen mellékelni. A kérvényező erkölcsi életéről és illető­ségéről majd hivatalosan szereznek információt a minisztériumban a kér­vényben fölsorolandó adatok alapján. ■A ^Wertheimer Adolf szódagyáros­­nak a házában betörők jártak vasárnap éjjel, de csak meg­kísérelték a betörést, mert a házbeliek idejében észrevették őket. Wertheimer UTAZÓ POLITIKUSOK. BUDAPEST, július 1. (Telefon­jelentés.) Kbuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök hédervári birtoká­ról hétfőn reggel érkezett vissza a fővárosba. — Lukács László pénzügy­miniszter a nyári szünidőt részben a Tátrában, részben pedig Gasteinben fogja eltölteni. — Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter Szabadbattyánról a fővárosba vissza­érkezett. A kultuszminiszter szerdán kezdi meg nyári szabadságát — Tisza István gróf augusztus 4-én kezdi meg négyhetes pöstyéni kúrá­ját. — Návay Lajos dr., a képviselő­ház alelnöke földeák­ birtokára uta­zott, augusztusban Brüsszelbe megy az interparlamentáris konferencián való részvétel végett.­­ Nyáray-Szabó Sándor kultuszminisztériumi állam­titkár szerdán kezdi meg szabadságát. A FŐRENDIHÁZ ÜLÉSE. BUDAPEST, augusztus 1. (Te­lefonjelentés.) A főrendiház hétfőn délután négy órakor összes bizott­ságainak ülésén tárgyalás alá veszi a képviselőház által elfogadott tör­vényjavaslatokat. Egyidőben tartja ülését a közjogi bizottság, amely az újonc­ javaslatokat és a hon­védelmi miniszter jelentését, a pénzügyi bizottság, amely az indemnitást és a beruházási tör­vényjavaslatot, az egyesült pénz­ügyi és közigazgatási bizottság, amely a román kereskedelmi szer­ződést és a statisztikai hivatal je­lentését és a közgazdasági bizott­ság, amely a népszámlálásról és a legeltetési tilalomról szóló törvény­­javaslatot tárgyalja. A teljes ülés valószínűleg csütörtökön lesz. 1910 Vm/2 A Körös-Tisza-Maros igazgatója. Fekete Márton lemondása. SZENTES, augusztus 1. (Tele­fonjelentés.) Fekete Márton ki­rályi tanácsos, a Körös-Tisza-Maros ármentesítő társulat főigazgatója, miután Szentesen megválasztották országgyűlési képviselőnek, lemon­dott az igazgatói állásról, illetve kérte nyugdíjaztatását. A lemon­dással valószínűleg már csak a szeptemberi rendes közgyűlés fog foglalkozni és Fekete Márton nyug­díjazása után többet a társulati fő­igazgatói állást, mint önálló hiva­talt, nem is fogja többet betölteni, hanem a társulat főmérnöke, a szegedi származású Kálló Gyula, mint igazgató-főmérnök fogja ve­zetni az ország legnagyobb ár­mentesítő társulatát. Spanyolország és a Vatikán. Canalejas harcot hirdet. MADRID, augusztus 1. (Táv­irat.) Az egész világ figyelme most Spanyolországra irányul, ahol végre a liberális párt, egy bátor miniszterelnök vezetése alatt, le­rázni igyekszik a Vatikán gyám­ságát. Évtizedekig nyögte ez a szerencsétlen ország a papok ural­mát, amely különösen az utóbbi esztendőben mind tűrhetetlenebb lett. A Szentszék nem elégedett meg azzal, hogy e bigott ország­gal oly konkordátumot kötött, amely a katolikus vallást ural­kodó vallássá tette és az összes iskolákat a püspökök felügyelete alá helyezte, hanem arra töreke­dett, hogy lépésről-lépésre min­den hatalmát a papság kezére játsza. Ez a telhetetlenség okozta aztán a papi hatalom vesztét. Mi­kor Canalejas lépett a kormány élére, első gondja volt a királyt fölvilágosítani arról a nagy vesze­delemről, amely Spanyolországot fenyegeti a folyton növekvő papi uralom alatt. XIII. Alfonzó, talán a legutóbbi véres zavargások ha­tása alatt, meglepő engedékeny­séget tanúsított a kormány liberá­lis programja iránt, amiben külön­ben nagy része volt a királynénak is. A király jóváhagyásával a kezében Canalejas aztán hozzá­látott a nagy munkához, amely­nek következménye lett a mos­tani szakítás. A Vatikánnal vívott harcnak azonban most következik az erő­sebb része. Erre enged következ­tetni Canalejas San­ Sebasztiánban mondott beszéde, amely riadóként zúgott keresztül egész Spanyol­­országon. A miniszterelnök kijelen­tette, hogy Spanyolország most az utolsó harcot vívja és ha a liberalizmus csatát veszít, ak­kor vele bukik az ország is. Nagy figyelmet érdemel ebben a konfliktusban Don Jaime her­cegnek, a spanyol trónkövetelőnek magatartása. Pártja, a karlisták, mindig erős támaszai voltak a szentszéknek. Természetes, hogy ilyen körülmények között Jaime herceg is a Vatikán mellé állt. Úgy látszik, hogy ehhez a kultúr­harchoz különben is nagy esemé­nyeket fűz, sőt nem lehetetlen, — mint azt maga a herceg is ki­jelentette egy újságíró előtt , hogy az aktivitás terére lép.

Next