Szeged és Vidéke, 1910. október (9. évfolyam, 224-249. szám)

1910-10-01 / 224. szám

2 g említése következik ezután és kiemelése annak, hogy a látogatás, amelyet a királynál Vilmos császár néhány nap előtt tett, a benső baráti viszony újabb kifejezése. Egyébként pedig éppen olyan bizalomteljes a viszony a másik szövetségessel, az olasz királylyal, akivel a bennünket közösen érintő ügyekben örvendetes összhangban vagyunk. A régi trónbeszédből hiányzó két új passzus kerül a mostani királyi megnyitóba. Az egyik az, hogy most pótlólag meg­jelenti Bosznia és Hercegovinának annekszióját, a másik pedig a véderőre vonatkozik. Most még megállapítja, hogy a hadügyi kor­mányzatnak a hadsereg és a hadi­­tengerészet föntartása érdekében ennelt folyó követelései a múlt évi megszavazás keretében maradnak, de bejelenti a véderőnek már a legközelebbi jövőben való halaszt­hatatlan fejlesztését. Értjük ez­alatt a létszámfölemelést, több fegyvernek és lőszernek, valamint hadihajóknak beszerzését. A trónbeszéd kijelenti végül azt is, hogy „mint eddig, úgy ezentúl is a békének Európa és mindenek­előtt a monarkia részéről való föntartása lesz külügyi politikánk vezéreszménye.“ KINEVEZÉSEK, KITÜNTETÉSEK. — A hivatalos lapból. — A király Hadzsics Antalnak, az Új­vidéken székelő Maticza szerb iro­dalmi társaság elnökének, a magyar királyi udvari tanácsosi cimet,Badics La­jos dr. győri kanonoknak a vl.oszt.vas­­korona-rendet, Fennesz János sopron­­szentmártoni plébánosnak a Ferenc Jó­­zsef-rend lovagkeresztj­ét adományozta. A Délvidék közga­zdsisága.. (Saját tudósítónktól.) A sze­gedi kereskedelmi és iparkamara vaskos, kétszáz oldalas kötetben számol be az 1909. esztendő köz­­gazdasági eseményeiről. A kötet, amelyet Perjéssy László titkár és Szabó Gyula másodtitkár szer­kesztettek, sok érdekes és nagy­­értékű adatot szolgáltat a Délvidék és Szeged közgazdasági viszo­nyaira vonatkozólag. A szegedi kamara, amelynek területe Bács­­bodrog- és Csongrád megyék, az ország egyik leggazdagabb vidé­kének közgazdasági érdekeit kép­viseli, ahol olyan városok vannak, mint Szeged, Szabadka, Újvidék, Zombor, Baja, Hódmezővásárhely és Zenta. Jelentős továbbá ez a jelentés és beszámoló annyiban is, mert szokatlanul nagy adat­gyűjteményénél és részletességé­nél fogva a közgazdasági kérdések egész sorozatára mutat rá. A jelentés mindenekelőtt a po­litikai viszonyoknak a közgazda­­sági életre való káros hatását hangsúlyozza. Rámutat a balkáni kereskedelmi szerződések kései megkötése által okozott károkra, rámutat arra, hogy kereskedelmi mérlegünk a vámkülfölddel szem­ben fölötte kedvezőtlenül alakult s hangsúlyozza, hogy a vámpoliti­kai központ fölállításával a ha­zánk közgazdasági érdekeire vo­natkozó javaslatok s ezek végre­hajtása miként növelhetné az or­szág gazdasági erejét. A Délvidék iparűzésére is fölötte kedvezőtlen volt az 1909. év. Állami támogatással mindössze 17 gyár létesült 1590 munkással. A szegedi kamara jelentése: míg 17 gyár kibővült 1575 új munkással. Állami kedvezménye­ket 90 vállalat kapott, gépet 66 gyár, amelyek összesen 1850 mun­kást és 130 inast foglalkoztattak. A kisiparosokat 3.382.695 koro­nával segítették. Mindössze öt részvénytársaság alakult: Szege­den a Martonosi ipartelep r.-t., Szabadkán az Egyesült gőzmalom r.-t. és a Magyar bérkiviteli és bélipar r.-t., továbbá az Első bácsalmási hengerműmalom r.-t. és az Ujverbászi gyufagyár r.-t. Tőkéjét emelte a Hódsági honi fonó- és kötélv­erő-gyár r.-t, ellenben tőkéjét leszállította a Csongrádi keresztény gőzmalom r.-t, és az Újvidéki szappangyár r.-t, fölszámolt az Első szabadkai paplan- és munkásöltöny-gyár, Raichl-keramit és téglagyár Sza­badkán, végül az Újvidéki kon­zervgyár r.-t. A kisiparosok főleg a rossz üzletmenet és a munkásbiztosító törvény ellen panaszkodnak. Több fölszólalás hangzott el a mérték­­hitelesítés új módja és a rabipar ellen. Több jogos panasz merült föl a helyi ipar, sőt a magyar ipar mellőzése miatt. A lisztipart az osztrák tarifaháború miatt nagy veszteségek érték, viszont az építő- és vasipar föllendült. Az iparos pályára való jelent­kezés a Délvidéken örvendetes. A szegedi felsőipariskola túl­zsúfolt. A szegedi faipari szak­iskola mellett Szabadkán fémipari, Zomborban faipari szakiskola föl­állítását tervezik. Igen örvendetes a délvidéki mun­kásviszonyokra vonatkozó jelen­tés. Nagyobb súrlódások a mun­kások és munkaadók között alig fordultak elő. A munkaviszony erőszakos megszakítására irányuló sztrájk, bojkott, vagy kizárás csak jelentéktelen mértékben mutatko­zott. A békés helyzet kialakulását mindenesetre elősegítették a rossz konjuktúrák, a munkaalkalmak csökkenése és a munkaadók szer­vezkedése. Az iparpártolási mozgalmak nem tudnak eredményt elérni. Még a szegedi iparpártoló szövetségnek vannak eredményei, amely 1911- ben Szegeden gyermekjáték- és sportkiállítást rendez. 1914-ben pe­dig Szeged város országos ki­­állítást akar rendezni. A pénzintézeti viszonyok sem voltak 1909 ben kedvezőek. A Dél­vidéken 3 pénzintézet alakult, 1 megszűnt, 4 pedig fölemelte a tő­kéjét. A közlekedése fokozatosan ja­vul. A pályaudvarokat kibővítették, a kitérőket szaporították, új felvé­teli épületeket emeltek. A baja— báttaszéki vasutat, az újvidék— beocsini és a Szabadka—gombos— palánkai helyiérdekű vasutakat megnyitották, a Duna—Tisza-csa­­torna ügye pedig megvalósulás előtt áll. Fontos érdek volna a Maros hajózhatóvá tétele, ez a munka azonban késedelmeskedik. A gyáripar fejlődésének rész­letes adatai közül érdekes, hogy Szegeden az állam a dohánygyárat és a vasúti műhelyt nagy arányok­kal, több milliós beruházással ki­bővíti. Szegeden 1905-ben tíz gyár és nagyobb ipartelep alakult 300,000, Hódmezővásárhelyen kettő 80,000, Szentesen egy 8000, Csongrád me­­gyében négy 50,000, Baján egy 7500, Szabadkán három 110,000, Újvidéken négy 220,000, Zombor­ban öt 105,000, Zentán egy 10,000, Bács megyében negyven 600,000 korona tőkével. Ebből látható, hogy a nagyobb iparvállalatok SZEGEDI RIPORTOK. As 688 vette át birodalmát, Útja a tél felé veset Sok kósz a költő kebelében Föltámad az emlékezet. Sok kósza költő azt gondolja, Kopott lantját húrolva fel. Hogy szerencsétlen kacsahangján Neki most énekelni kell. A falevélről kitalálja Hogy sárga és a földre hull, Álmokat szőni a tavasb­ól Ezért a ligetbe vonul. A liget helye más egészen mint amit kis leány gyanít, A liget kávéház lett régen És por lepi az ablakait. A sárga, huló falevéllel Az eső is Bülön pereg: ... Kaszimnó potyogó hajtűit Számlálják itt az emberek. Vihar dúl olykor, J­óh, a költő Lelkével ez olyan rokon, — AZ ŐSZ ÉS A KÖLTŐ. S hogy zeng az ég ! Épp a rekontrát Rebegi Krausznak be a Kohn. A költő lelke olyan finom egy ilyen esős délután. Mind ami van szivében érzés. Az elmerengve függ a fán. Megvan a gomb, ezekután csak Az kell, hozzá ruhát varass. A fáról jut szegény eszébe. Nincs zsebében egy fogaras. S mikor a lelke megborzongva Múltak ködébe visszalát. Magához ölel szeretettel Egynémely zálogcédulát. Múltak ködében jár a költő Mint számkivetett menekült És számon tart pár ezer gólyát, Mely napkeletre elrepült. A Urában a fő a gólya, Amely jövőre visszatér. De nem hitt sekinek a könnye Sok útra kelő magyarért. Sok magyarért, kit új hazába Csal délibábos, tarka kép, Hogy elpusztuljon, odavesszen. Hogy éhen haljon nyomorék’. A Urában a falevélnek, A bánatnak van szerepe. Pedig a költőt csak az bántja. Hogy nincsen übercihere. Mert hát a költő fene-férfi És erre-arra is kacsint S szerelmes lesz nyomban, azonnal. Ha van készpénze egy forint. Uralkodó, kinek kegyelme Széditően határtalan, Nem oly hatalmas, mint a költő Amikor egy forintja van. Gúzsba köti a fejedelmet A házi törvény, száz szabály. Nem Így a költő ! Ő a nőből Könnyedén királynőt csinál. Fantáziája népesebb lesz. Mint népünnepen Újszeged És benne telve ideállal Minden bokor, zug és negyed. Agyontiporva, elgyötörve Azért csodásan boldogok S a költő ott kiált reájuk: — Nem kérek, de parancsolok! Az őt imádja valamennyi Talán épp vigasztalanul... Aztán a költő — itt a reggel — Versekkel telten elvonul. Az otthonát nem félti senki. Nincs aki hozzon friss vizet, Az otthonért a híres költő Hónapok óta nem fizet. Rideg, kietlen, semmi kellem Semmi varázs nem lengi át... Ugy­e leányok, nem ilyennek Hinnétek a király honát! Szegény király is teng-leng benne, Amig élnie sikerül. Aztán a végén ennél sokkal Nagyobb palotába ke­ről. Az ellátása fejedelmi. Szélesebbek az ablakok. Hattyúdalokként itt születnek Búbánatos ,s Kórház-dalok‘'. Az ősz — lehet azért tavasz bár — ide még egyszer visszatér, S pereg a fáról gyors ütemben Ezernyi sárga falevél! SZEGED ÉS VIDÉKE, 1910 X/1 Tisztelettel tudatom a nagyérdemű közön­séggel, hogy a Csekonics­ utcában levő Előleges jelentés. Hewyork­-k­u­rtházat­b­an átveszem Szives pártfogást kér Palkovits Andor. Továbbra is esténkint szenzációt keltő mozgófénykép előadás tartatik,elsőrendű zenekar közreműködésével. kávés. 30 fi4

Next