Szeged és Vidéke, 1910. december (9. évfolyam, 275-299. szám)

1910-12-01 / 275. szám

sítása tekintetéből minden mó­don, minden eszközzel, még tár­sadalmi agitáció útján is, sür­getnünk kell. Esszéh­ív... M­a Hamza Géza, a kolozsvári királyi Ítélőtábla új tanácselnöke, szer­dán búcsúzott el a szegedi királyi törvényszék birói karától. A birák testületileg keresték föl a tá­vozó elnököt, akihez Pókay Elek táblabiró intézett meleg búcsúzó sza­vakat. Hamza Géza meghatva vála­szolt s kijelentette, hogy nehezére esik Szegedről távozni. Oszó Istvánná napokkal ezelőtt f iV súlyos betegen került a szegedi közkórházba, ahol életveszé­lyes operációt végeztek rajta. A mű­tét sikerült s a nagybeteg úrnő any­­nyira jobban lett, hogy szerdán el­hagyhatta a betegágyat. ^^Wecker József főellenőr, a szegedi cá r központi leszámoló-hivatal ügy­­osztályfőnök-helyettese nyuga­lomba vonult. Kartársai bucsulakomát rendeztek tiszteletére, amelyen szá­mos fölköszöntő hangzott el. ^^anaszt emeltek az ellen, hogy a szegedi villamosvasút igazgató­sága nem tartja be pontosan a menetrendet. Innen van az, hogy a Szeged-állomás előtt már jóval a vo­nat érkezése előtt összetorlódnak este a kocsik s igy aztán jó sokáig kell várakozniok azoknak, akik nem a vonattal érkeznek. A panaszt figyel­mébe ajánljuk az igazgatóságnak. Kézimunkaház. Csinos elkezdett és kész kézimunkái már megérkeztek. Fischer Izsó Szeged, Kölcsey­ utca 10. szám. Csevegés a modern karcsúságról. írta Marc és Frevost. A lapokban mindig van egy csomó közlemény, a női hiúságot legyezgető és a kulturhistórikust érdeklő, de bocsássák meg a szerkesztő urak, e közleményeket én nem a szerkesztő­ségi, de a hirdetési oldalakon keresem. Mert a hirdetések a lélekbúvár részére igen becses documents humains és bizton hiszem, hogy a korunk majdani krónikása erkölcseink után nem a mi magvas cikkeinkben, hanem a lapjaink hirdetései között fog kutatni, már pedig elsősorban is a ma asszonyának lelki világát boncolgatva. Mert az irat fantáziája vezeti, a hirdető kereskedőt pedig a tömegek ízlése, vágya, kí­vánsága. Ami nem kell a tömegnek, az a hirdetés mihalább eltűnik. De a periodikusan vissza-visszatérő hirdetés azt jelenti, hogy a hirdetett áru az a tükör, amelyben meglátjuk a tömeg arcának valódi képét. Pszichológus testvéreim, gyerünk csak a hirdetési oldalhoz, nem nagy bölcseség kell ám ahhoz, hogy kiokoskodjuk belőle a ma asszonyának arcképét. Az északi országokban most a nők szellemi kul­túrája : telve vannak lapjaik könyvek hirdetésével, tanfolyamok ismertetésé­vel és soha nem hallott mennyiségben hirdetik azokat az orvosi könyveket, amelyek fontoskodva mondanak el szörnyű malacságokat a szerelmi élet­ről. A francia lapok hirdetéseit pedig uralják azok a mesterek, mesternők, gyógyszerészek, droglisták, orvosok és kuruzslók, akik ama szerüket és módszerüket dicsőítik, amelylyel a modern karcsúságot meg lehet sze­rezni vagy meg lehet tartani. A divat-reklám képei mindig és minden korban megfelelnek az asz­­szonyi szépség akkori ideálja típusá­nak. Az olvasó­nőben azt a vágyat kell hogy felkeltse, de szeretnék ilyen lenni ! És évek óta a reklám­­képeken nem látunk más asszonyi termetet, mint amelyik hasonlít némi­­leg egy fordított kérdőjelhez. A kar­csúság, a szelíd hajlású vonalakból alkotott női termet áll a modern női szépség lobogójának címerén. A Ru­­bens-féle, gömbölyűségekkel teljes női termet kiveszett a divatlapok ha­sábjairól. A cél „a lehető legkeveseb­bet“ kívánni. A finom vonalak költé­szete a modern női test és e vona­lakhoz hozzájutni, a ma asszonya nem riad vissza teáktól, pasztilláktól, or­vosoktól, patikusoktól, kémikusoktól, amik és akik egy vagyont jelentenek a lapok hirdetéseire nézve a sová­­nyító szerek hatalmas forgalma uián. Én a modern nő karcsúságával pár szóval foglalkozni kívánok, mert én eme újabb divathóbortban is látom a testi és lelki motívumokat, amelyek­nek vannak előnyei is, — mint az angol mondja — drawbacks-jei. Az olasz reneszánce kora óta van egyáltalán karcsú nő , odáig csupán sovány volt, ami lényeges különbség. A karcsú női testen minden vonal hajlik, a sovány női testek ellenben szögletesek. A reneszánce koráig, bocsássanak meg hölgyeim, a nők igen sokat ettek, torkoskodtak és — ismét bocsánat — sokat ittak. Ami ma flirt, az akkor torkoskodás volt. Az a szerelem, ami ma a nő minden idegszálát megremegteti, amelyben a lélek és test egyforma szereplők, a mi korunk szülötte. A Rubens-asszo­­nyok a szerelem terén egyszerűek voltak, de az étkezésben raffináltak. Amint ma a legtisztességesebb asz­­szony lelkében is viharoznak pillana­tok, amikor szeretne forró öleléseket és csókokat váltani valakivel, aki nem a férje, abban a gömbölykés termetek idejében e vágyaknál intenzívebb volt a vágy hatalmas evések és ivások irányában. A jeles La Fontaine mes­ter éppen annyit ír a maga korában az itókás asszonyokról, mint egy mai világjáró nélkülözhetetlen csókos asszonyokról. Amint a kultúra neme­­sedésével a nő belép a férfi életébe, mint a szerelem istennője s a szere­lem kifinomul pazar ezerszinű raffinált misztériummá, — megszületik a karcsú nő, mert bocsássanak meg, hölgyeim, a férfiak lelki finomságának valóságos fokmérője az, hogy mennyire képes a szelíd vonalak művészi hajlásait fö­lébe helyezni a nem annyira a lélek és idegek, mint a test érzékiségének tetsző vonaltalan súlyos valóságnak. Hogy a nő evés és ivás helyett a szerelem túlfinomult gyönyöreit vá­lasztotta a maga részéül, ezt az elő­nyök közé kell, hogy fölírjuk. A második előny, amely a karcsú­sággal jár, karöltve, a sport divatba jövetele. A régi regény­alak, a gyön­géd, nyafogó teremtés, még egy ki­csiny mellbaj is járult megfestéséhez. Valójában is a lányféle, asszonyféle finomnak, előkelőnek tartotta a nyafka­­ságot. A ma asszonyától megkíván­ják, hogy arcának pirosságát a le­vegő, a vér, az erő adja. A nő lova­gol, korcsolyázik, ródlizik, lő, tennisze­­zik, karja, szeme, szíve a helyén van. De karcsú kell, hogy legyen, mert én istenem, Rubens asszonya hogyan festene sportkosztümben ? No és még egyet. A karcsúság kiszorította a kri­­nolint, a tournert s minden atyafiukat, mert a ma asszonya azt akarja, hogy a ruha ne elleplezője, hanem fölfede­­zője legyen a világ legédesebb har­móniájának, a női test hajló vonalai­nak, mint a szellemes M. asszony mondta on hit szerint: Nem azért adta a jó isten, hogy csak szakács. SZEGED ÉS VIDÉKE, 1910 XII/1 Szeged város közgyűlése. A novemberi közgyűlés.­ ­Saját tudósítónktól.) A köz­ponti választmány tagjainak vá­lasztása odavonzotta a közgyűlési terembe a rég nem látottakat is. Kállay Albert, Löw Immánuel dr., Back Bernát, Kovács János, Szarvady Lajos és még sokan, a közélet vezető emberei közöl. A szavazás eredménye előrelátható volt a nemzeti munkapárt listája ment nagy többséggel keresztül. Leadtak 153 szavazatot és meg­választották : Becsey Károly dr.-t 117, Csere Ede dr.-t 141, Csonka Ferencet 143, Fluck Ferencet 138, Gaál Kálmánt 141, Ivánkovics Sándort 142, Kószó István dr.-t 139, Pap Róbert dr.-t 118, Pálfy Dánielt 140, Perjéssy Lászlót 141, Pillich Kálmánt 139, Rosa Izsó dr.-t 134, Szarvady Lajost 140, Taschler Endrét 140, Ujj József dr.-t 135 és Wégman Ferenc dr.-t 137 szavazattal. Eszerint a vá­lasztmány tagjai közül Jedlicska Béla dr., Pálfy Ernő, Fáry István, Kovács István és Kern Lajos dr. kimaradt, Gulyás Ferenc pedig meghalt. Csere Ede dr., Csonka Ferenc, Gaál Kálmán, Pálfy Dá­niel, Szarvady Lajos és Ujj Jó­zsef a választmány új tagjai s így a választmányban 13 munkapárti, 1 Bánffy-párti, 2 Justh-párti és 1 Kossuth-párti van. Amiként lát­ható, sokan törölték a listából a Justh-párti Becsey Károly dr. és Pap Róbert dr. nevét. Ezek Jed­licska Béla dr.-ra szavaztak, aki azonban csak mintegy 60 szava­zatot kapott. A rókusi tó rendezésénél volt hosszadalmas vita. Elhatározták, hogy a Buvár-tót a Kossuth La­­jos-sugárút mindkét oldalán fel­töltik. Elhatározta a közgyűlés, hogy a közművelődési palota egész tető­zetét kijavíttatja és elrendelte, hogy a kisteleki plébánia­telek kerítése helyreállíttassék. Több telekeladási ügyet a jövő közgyűlés napi­rendjére tűzték ki. Szarvák József szerződéses kőműves-vállalkozó szerződését fölbontották, a csere­pes-sori szérüskert csőszházát pe­dig megvették. Taschler Endre főjegyző javas­latára a közgyűlés olykép módo­sította a szervezeti szabályrende­letet, hogy még három rendőr­­örsparancsnoki állást szervez s hogy a várnagyi címet az első kerületi rendőr biztostól elveszi s a neki a városházán adott föld­szinti lakás élvezetét megvonja. Ezt a lakást egyéb hivatali helyi­ségek céljaira fogják fölhasználni. Kimondta végül a közgyűlés, hogy a belterületi öt rendőrbiztos esetleges áthelyezésére jogot ad a polgármesternek. Eddig ugyanis az egy-egy kerületbe megválasztott rendőrbiztos élete fogytáig ugyan­abban a kerületben teljesített szol­gálatot. Több kérvény érkezett a város­hoz, hogy a város különböző pont­jaira adjon gyógyszertárnyitási engedélyt. A közgyűlés a tanács javaslatára kimondotta, hogy nem ad több gyógyszertár nyitására en­gedélyt, mert már elég patika van Szegeden. A közgyűlést csütörtökön dél­után folytatták s főleg pénzügyi kérdésekkel foglalkoztak. MINDEN PANASZT, amely a lap késedelmes, vagy nem fo­ntos kézbesítésére vonatkozik, kér­jük akár telefonton, akár tevefezfi­­lap útján a kiadóh hivatalnak jelenteni. A horvát helyzet. Hetfőn megalakul a Szábor. (Saját tudósítónktól.) A ma­gyar országgyűlés horvát tagjai még mindig folytatják beható ta­nácskozásaikat. Most már azonban nem az a kérdés: megy-e a koa­líció a bánnal vagy sem, hanem a horvát nyelv használhatása jogá­nak kérdése. Hogy a horvát kér­désben a lényegesről a másod­rendűre terelődött a súlypont, abban nagy része van a néhai magyar koalíciónak s ezek között elsősorban Justhéknak, akik a horvátok taktikáját siettek a ma­gukéval összefonni, hogy ezzel a horvát-magyar koalíciós kötéllel azután megkössék a magyar kor­mány kezét. Justicék a Házba bevonuló hor­vát koalíciósokat tüntető szívé­lyességgel fogadták s melegen gratuláltak nekik, amiért olyan bátran viselkedtek s nem enged­ték magukat a bántól becsapatni. Ki is cserélték hamar a jelszót egymással: a bánnak buknia kell ! A horvátok kitartását aztán azzal a biztatással tüzelik Justicék, hogy Tisza és hívei sem szeretik Tomasicsot s ha rákerül a sor, ezekben is jó szövetségeseket fog­nak találni. A horvát koalíciósok persze szívesen fogadják ezt a baráti magyar kezet s remélik, hogy otthon Zágrábban, hétfőn a Szábor új alakulásán, friss hatalmi erőre tesznek szert. Pedig csalódnak. Amint csalód­tak a horvát vita során a Házban is, ahol Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök általános figye­lem között fejtette ki álláspontját. Ő is elimerte, hogy a horvátoknak joguk van ugyan horvátul is be­szélni, de ő is kívánatosnak tartja, hogy olyan nyelven folyjon a ta­nácskozás, amely a megértést le­hetővé teszi. Majd bölcs meg­nyugtatással azt a nézetét fejezte

Next