Szeged és Vidéke, 1912. április (11. évfolyam, 76-100. szám)

1912-04-01 / 76. szám

ZICHY JÁNOS GRÓF a tanítókért. (Saját tudósítónktól.) Zichy Já­nos gróf közoktatási miniszter el­rendelte, hogy az állami elemi nép­iskolai tanítók és tanítónők szá­mára az 1912. évi állami költség­­vetésben fölvett ötszázezer korona lakpénzpótló államsegély kiosz­tására vonatkozóan elkészített utal­­ványrendeletek ekszpediáltassa­­nak. Ennélfogva az állami elemi tanítók és tanítónők a számukra kiutalványozott államsegélyeket április első napjaiban az illeté­kes állampénztáraknál fölvehetik. Ugyancsak Zichy János gróf val­lás- és közoktatásügyi miniszter kétszázhatvanöt állami elemi is­kolai tanitót, illetve tanitónőt a népnevelés terén szerzett érdemeik elismeréséül az 1907. évi XXVI. törvénycikk 9. §-a alapján állo­máshelyükön való meghagyásuk mellett évi kétszáz korona sze­mélyi pótlékkal igazgató-tani­­tókká, illetve igazgató-tanító­­nökké léptette elő. Az erre vonat­kozó rendeletek szétküldése folya­matban van. Orságos automobilver­seny Szeged köröt. (Budapesti tudósítónktól.) Az országos automobilklub elhatározta, hogy az automobilversenyt Buda­pest, Szeged, Arad, Temesvár, Déva, Kolozsvár, Nagybánya, Debrecen és Miskolc városokon át vezeti, miután az út bejárása kedvező eredményt mutatott. Igaz, hogy egyes útszakaszok rosszak, de azokat a versenyig kijavítják és a sár is fölszárad. A félegyháza­­szegedi utat Csongrádon és Hód­mezővásárhelyen kerülik ki. A mátrai szép szerpentin-út is csak most rossz. A klubból a húsvéti idő alatt három csoport indul az utak újból való bejárására. Károlyi Imre gróf és Zichy Béla Rezső Pivny Béla titkárral az egész utat bejárják, Jakabity István és Hal­­tenberger Sándor az alföldi utakat és különféle alternatívák szerint és Delmár Tivadar dr., Zuna Vidor huszárkapitánynyal a mátrai és tokajvidéki utakat. A kereskedelmi minisztérium útépítési osztálya Hartig Sándor miniszteri tanácsos­sal az élén mindent megtesz, hogy az utak jókarba helyeztessenek. Az útjelző-táblák­at a klub saját költségén szerzi be az egész ezer­kétszáz kilométeres útvonal szá­mára. Roktamá­tót, amely a lap késedelmes, vagy nem pontos kézbesítésére vo­natkozik, szíveskedjék ak­ár Mefonon, akár levetező­dap­átján a kiadóhivatalnak je­lenteni. Le akart mondani a királyi A király a nemzethez. (Budapesti tudósítónk tele­fonjelentése.) Világtörténeti ese­mények játszódtak le a közeli napokban a magyar politika életében. I. Ferenc József, a koronás király le akart mondani trónjáról, mert azt látta, hogy mesterséges ellentéteket támasz­tanak közte és a nemzet között. A lemondást azonban megaka­dályozta Khuen-Héderváry Ká­roly gróf államférfiúi bölcsessége és olyan megoldást talált, ami egyformán kielégíti az uralkodót és a nemzetet. A király a maga elhatározá­sát kéziratban tudatta a nem­zettel. Nemcsak hogy jogokat nem koboz el, de nemzeti jo­gokat szélesit ez a királyi irás, amely előtt elsőnek a nemzeti munkapárt hajolt meg. A nem­zeti munkapárt éppen Tisza István gróf nagyszerű érvelése nyomán eltért a rezoluciós po­litikától, amelyet fölöslegesnek vél ezek után Andrássy Gyula gróf is. Szinte szégyenletes az ilyen körülmények között az a visel­kedés, amelyet az ellenzék a képviselőház hétfői ülésén tanúsított. Ha az ellenzék i­lyen végzetes időben se tud más érdekeket szolgálni, mint a ma­gáét, az igazán szomorú jele politikai értékének és ízlésé­nek. A királyi kézirat. A kormány kinevezése, őfelsége a király vasárnap a következő legfelsőbb kéziratot in­tézte Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnökhöz: Kedves Khuen-Héderváry gróf! Mély sajnálattal észleltem tör­vényes fejedelmi jogaim tartal­mára vonatkozó azt a nézet­­eltérést, amely önt és miniszter­­társait lemondásuk benyújtására indította volt. Kormányzatomnak az alkot­mányos élet áldásos helyreállí­tását követett egész ideje alatt gondosan őrködtem a törvény és az alkotmányos rend épségben tartása fölött. Zavartalan birtokában van a nemzet összes alkotmányos jogai­nak, ezek között az ujoncmeg­­ajánlási jognak is és mi sem áll tőlem távolabb, mint ennek érin­tése, vagy csorbítása. Másrészről azonban ragaszkod­nom kell az 1888. évi XVIII. tör­vénycikkben reám ruházott feje­delmi jogaimhoz is, amelyek értelmében behívathatom, vagy benntarthatom az ezen törvényben megjelölt tartalékosokat és pót­­tartalékosokat, amidőn ezt külö­nös körülmények szükségessé teszik. Amilyen határozott akaratom tiszteletben tartani a nemzet al- Vírjarok a képviselőírásban­,­ kotmányos jogait, éppen olyan határozottság­­al kell alkotmá­nyos fejedelmi jogaimat is sér­tetlenül föntartanom és uralko­dói föladatomnak csak akkor fe­lelhetek meg, ha együttesen tölt­­hetem be ezen kettős hivatáso­mat. Bizalommal hívom föl a nem­zetet, könnyítse meg ezen föl­adatomnak lelkiismeretemmel összeegyeztethető módon való tel­jesítését és ezzel biztosítsa a ki­rály és a nemzet egyetértésén alapuló alkotmányos munka foly­tatását. Kelt Bécsben, 1912 március 30-án. Ferenc József, s. k. Khuen-Róderváry Károly gróf, s. k. A király ugyancsak a hivatalos lap vasárnapi számában közölt kéziratok szerint a Héderváry kor­mányt újból kinevezte. A király elhatározása. A lemondás és a rezolució. A legilletékesebb helyről írják a királyi kézirat megjelenése alkal­mából a következőket: Királyi kéziratok nem ismerik az érzelgést. Őfelsége kéziratait meg éppen, egész hosszú életen át, a férfias és nemes tartózkodásnak a hangja jellemezte. S ha a most közzétett királyi kézirat hangján ezúttal mégis nagy és szokatlan érzések vibrálása érzik, ha a leg­magasabb kéziratban ilyen kifeje­zéseket olvasunk: „uralkodói föl­adatomnak csak akkor felelhetek meg“, vagy „bizalommal hívom föl a nemzetet, könnyítse meg ezen föladatomnak lelkiismeretem­mel összeegyeztethető módon való teljesítését“, úgy e kifejezések már magukban véve is világot vetnek a válságnak a színfalak mögött lefolyó rejtelmeire és a szerencsésen befejezett válság perspektíváját fölötte nyugtala­nító színben tüntetik föl. Nem vétünk a köteles diszkréció ellen, ha nyíltan kimondjuk, hogy a kormány gyors és elszánt föllépése megdöbbentő eseményeknek vágta be az útját s megmentette nemcsak az országot, de a monarkia másik ál­lamát is egy következményeiben egész Európára kiható megrázkódtatástól. Komoly felelőssége tudatában melyik magyar kormány vállal­hatta volna magára az ódiumot, hogy engedi útjára a végzetet, engedi megtörténni egy olyan óriási jelentőségű eseménynek a bekövetkezését, amelyért Európa és a történelem ítélőszéke előtt kellett volna neki helytállani? Nem ez a kormány, amely csupa dinasztikus érzésű férfiakból áll s nem ez a többség, amely egy­forma lelkesedéssel szolgálta min­denkor a nemzetet s a királyt; de merjük állítani, egyetlen más ma­gyar kormány s egyetlen más politikai párt sem vállalta volna azt a históriai felelősséget, amely — vonakodása esetén­— rettentő súlyával okvetlenül a nyakába szakadt volna. Sokkal jobb véleményünk van a magyar politikusok és pártok hazafias belátásáról, lovagias érzü­letéről, a legalkotmányosabb ma­gyar király iránt érzett rajongó szeretetéről, hogy sem azt hinnénk és azt várnánk, hogy a kormányt e lépéséért bármely oldalról gáncs fogja érni, kíméletlen bírálat és éles és bántó támadásnak ostor­csapásai. Ám hullana elhatározása miatt fejére a legkeserűbb táma­dásnak és bírálatnak izzó zsarát­noka : a történelem, az elfogulat­lan, a dolgok minden intimitásaiba beavatott utókor soha el nem évülő érdemül fogja betudni a kormánynak, hogy súlyos órákban akként járt el, hogy bátor elhatá­rozásával nagy és keserű esemé­nyek kelyhét távolította el a nemzet ajkától. Mert a megpróbáltatásnak a kelyhe — negyven év óta a legke­servesebb megpróbáltatás — már szinte meg volt töltve a hűséges magyar nemzet, sőt a monarkia szá­mára. A király és a nemzet. Fölösleges a rezolució. Forradalom: ha a nemzet nem tartja tiszteletben a király törvényes jogait; abszolutisztikus kormány­zás: ha a fejedelem nem respek­tálja a nemzet alkotmányát. A Khuen - Héderváry - kormány újból való kineveztetése által oly szerencsésen megoldott súlyos vál­ság, soha, egy pillanatra sem haj­lott e két véglet felé. Egyrészt Ferenc Józsefnek a magyar alkot­mány iránt mindenkor tanúsított lojalitása, másrészt a nemzetnek őfelsége iránt mindig érzett alatt­valói hűsége, a válság legkomo­­rabb, legkétségbeejtőbb pillanatai­ban sem engedte odáig elfajulni a dolgokat, hogy akár a nemzetben lábrakapott forradalmi szellemről, akár az uralkodó abszolutisztikusra fordult kedvéről eshetett volna szó. És mégis, ha a királyi kézirat hangját és tartalmát tekintjük, hogy a kormány „komoly elhatá­rozások“ előtt áll: mindenkép bi­zonyos, hogy a lefolyt néhány nap alatt történelmi jelentőségű napokat élt át Magyarország s hogy a kormány „gyors“ elhatá­rozása nagy és fájdalmas vesze­delemtől mentette meg az országot. A kormány elhatározását és vál­lalkozását különben oly királyi kézirat tette könnyebbé és kelle­mesebbé, amely úgy tartalmánál, mint hangjánál fogva alkalmas arra, hogy a nemzet legszéle­sebb rétegeiben megnyugvást keltsen s mindazon politikusok és pártok szivéből, akik és amelyek a „házhatározat“-ra esküdtek, ki­húzza a félreértésnek legutolsó tö­visét is. SZEGED ÉS VIDÉKE 1912 IV/1

Next