Szeged és Vidéke, 1912. április (11. évfolyam, 76-100. szám)
1912-04-01 / 76. szám
ZICHY JÁNOS GRÓF a tanítókért. (Saját tudósítónktól.) Zichy János gróf közoktatási miniszter elrendelte, hogy az állami elemi népiskolai tanítók és tanítónők számára az 1912. évi állami költségvetésben fölvett ötszázezer korona lakpénzpótló államsegély kiosztására vonatkozóan elkészített utalványrendeletek ekszpediáltassanak. Ennélfogva az állami elemi tanítók és tanítónők a számukra kiutalványozott államsegélyeket április első napjaiban az illetékes állampénztáraknál fölvehetik. Ugyancsak Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter kétszázhatvanöt állami elemi iskolai tanitót, illetve tanitónőt a népnevelés terén szerzett érdemeik elismeréséül az 1907. évi XXVI. törvénycikk 9. §-a alapján állomáshelyükön való meghagyásuk mellett évi kétszáz korona személyi pótlékkal igazgató-tanitókká, illetve igazgató-tanítónökké léptette elő. Az erre vonatkozó rendeletek szétküldése folyamatban van. Orságos automobilverseny Szeged köröt. (Budapesti tudósítónktól.) Az országos automobilklub elhatározta, hogy az automobilversenyt Budapest, Szeged, Arad, Temesvár, Déva, Kolozsvár, Nagybánya, Debrecen és Miskolc városokon át vezeti, miután az út bejárása kedvező eredményt mutatott. Igaz, hogy egyes útszakaszok rosszak, de azokat a versenyig kijavítják és a sár is fölszárad. A félegyházaszegedi utat Csongrádon és Hódmezővásárhelyen kerülik ki. A mátrai szép szerpentin-út is csak most rossz. A klubból a húsvéti idő alatt három csoport indul az utak újból való bejárására. Károlyi Imre gróf és Zichy Béla Rezső Pivny Béla titkárral az egész utat bejárják, Jakabity István és Haltenberger Sándor az alföldi utakat és különféle alternatívák szerint és Delmár Tivadar dr., Zuna Vidor huszárkapitánynyal a mátrai és tokajvidéki utakat. A kereskedelmi minisztérium útépítési osztálya Hartig Sándor miniszteri tanácsossal az élén mindent megtesz, hogy az utak jókarba helyeztessenek. Az útjelző-táblákat a klub saját költségén szerzi be az egész ezerkétszáz kilométeres útvonal számára. Roktamátót, amely a lap késedelmes, vagy nem pontos kézbesítésére vonatkozik, szíveskedjék akár Mefonon, akár leveteződapátján a kiadóhivatalnak jelenteni. Le akart mondani a királyi A király a nemzethez. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Világtörténeti események játszódtak le a közeli napokban a magyar politika életében. I. Ferenc József, a koronás király le akart mondani trónjáról, mert azt látta, hogy mesterséges ellentéteket támasztanak közte és a nemzet között. A lemondást azonban megakadályozta Khuen-Héderváry Károly gróf államférfiúi bölcsessége és olyan megoldást talált, ami egyformán kielégíti az uralkodót és a nemzetet. A király a maga elhatározását kéziratban tudatta a nemzettel. Nemcsak hogy jogokat nem koboz el, de nemzeti jogokat szélesit ez a királyi irás, amely előtt elsőnek a nemzeti munkapárt hajolt meg. A nemzeti munkapárt éppen Tisza István gróf nagyszerű érvelése nyomán eltért a rezoluciós politikától, amelyet fölöslegesnek vél ezek után Andrássy Gyula gróf is. Szinte szégyenletes az ilyen körülmények között az a viselkedés, amelyet az ellenzék a képviselőház hétfői ülésén tanúsított. Ha az ellenzék ilyen végzetes időben se tud más érdekeket szolgálni, mint a magáét, az igazán szomorú jele politikai értékének és ízlésének. A királyi kézirat. A kormány kinevezése, őfelsége a király vasárnap a következő legfelsőbb kéziratot intézte Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnökhöz: Kedves Khuen-Héderváry gróf! Mély sajnálattal észleltem törvényes fejedelmi jogaim tartalmára vonatkozó azt a nézeteltérést, amely önt és minisztertársait lemondásuk benyújtására indította volt. Kormányzatomnak az alkotmányos élet áldásos helyreállítását követett egész ideje alatt gondosan őrködtem a törvény és az alkotmányos rend épségben tartása fölött. Zavartalan birtokában van a nemzet összes alkotmányos jogainak, ezek között az ujoncmegajánlási jognak is és mi sem áll tőlem távolabb, mint ennek érintése, vagy csorbítása. Másrészről azonban ragaszkodnom kell az 1888. évi XVIII. törvénycikkben reám ruházott fejedelmi jogaimhoz is, amelyek értelmében behívathatom, vagy benntarthatom az ezen törvényben megjelölt tartalékosokat és póttartalékosokat, amidőn ezt különös körülmények szükségessé teszik. Amilyen határozott akaratom tiszteletben tartani a nemzet al- Vírjarok a képviselőírásban, kotmányos jogait, éppen olyan határozottságal kell alkotmányos fejedelmi jogaimat is sértetlenül föntartanom és uralkodói föladatomnak csak akkor felelhetek meg, ha együttesen tölthetem be ezen kettős hivatásomat. Bizalommal hívom föl a nemzetet, könnyítse meg ezen föladatomnak lelkiismeretemmel összeegyeztethető módon való teljesítését és ezzel biztosítsa a király és a nemzet egyetértésén alapuló alkotmányos munka folytatását. Kelt Bécsben, 1912 március 30-án. Ferenc József, s. k. Khuen-Róderváry Károly gróf, s. k. A király ugyancsak a hivatalos lap vasárnapi számában közölt kéziratok szerint a Héderváry kormányt újból kinevezte. A király elhatározása. A lemondás és a rezolució. A legilletékesebb helyről írják a királyi kézirat megjelenése alkalmából a következőket: Királyi kéziratok nem ismerik az érzelgést. Őfelsége kéziratait meg éppen, egész hosszú életen át, a férfias és nemes tartózkodásnak a hangja jellemezte. S ha a most közzétett királyi kézirat hangján ezúttal mégis nagy és szokatlan érzések vibrálása érzik, ha a legmagasabb kéziratban ilyen kifejezéseket olvasunk: „uralkodói föladatomnak csak akkor felelhetek meg“, vagy „bizalommal hívom föl a nemzetet, könnyítse meg ezen föladatomnak lelkiismeretemmel összeegyeztethető módon való teljesítését“, úgy e kifejezések már magukban véve is világot vetnek a válságnak a színfalak mögött lefolyó rejtelmeire és a szerencsésen befejezett válság perspektíváját fölötte nyugtalanító színben tüntetik föl. Nem vétünk a köteles diszkréció ellen, ha nyíltan kimondjuk, hogy a kormány gyors és elszánt föllépése megdöbbentő eseményeknek vágta be az útját s megmentette nemcsak az országot, de a monarkia másik államát is egy következményeiben egész Európára kiható megrázkódtatástól. Komoly felelőssége tudatában melyik magyar kormány vállalhatta volna magára az ódiumot, hogy engedi útjára a végzetet, engedi megtörténni egy olyan óriási jelentőségű eseménynek a bekövetkezését, amelyért Európa és a történelem ítélőszéke előtt kellett volna neki helytállani? Nem ez a kormány, amely csupa dinasztikus érzésű férfiakból áll s nem ez a többség, amely egyforma lelkesedéssel szolgálta mindenkor a nemzetet s a királyt; de merjük állítani, egyetlen más magyar kormány s egyetlen más politikai párt sem vállalta volna azt a históriai felelősséget, amely — vonakodása esetén— rettentő súlyával okvetlenül a nyakába szakadt volna. Sokkal jobb véleményünk van a magyar politikusok és pártok hazafias belátásáról, lovagias érzületéről, a legalkotmányosabb magyar király iránt érzett rajongó szeretetéről, hogy sem azt hinnénk és azt várnánk, hogy a kormányt e lépéséért bármely oldalról gáncs fogja érni, kíméletlen bírálat és éles és bántó támadásnak ostorcsapásai. Ám hullana elhatározása miatt fejére a legkeserűbb támadásnak és bírálatnak izzó zsarátnoka : a történelem, az elfogulatlan, a dolgok minden intimitásaiba beavatott utókor soha el nem évülő érdemül fogja betudni a kormánynak, hogy súlyos órákban akként járt el, hogy bátor elhatározásával nagy és keserű események kelyhét távolította el a nemzet ajkától. Mert a megpróbáltatásnak a kelyhe — negyven év óta a legkeservesebb megpróbáltatás — már szinte meg volt töltve a hűséges magyar nemzet, sőt a monarkia számára. A király és a nemzet. Fölösleges a rezolució. Forradalom: ha a nemzet nem tartja tiszteletben a király törvényes jogait; abszolutisztikus kormányzás: ha a fejedelem nem respektálja a nemzet alkotmányát. A Khuen - Héderváry - kormány újból való kineveztetése által oly szerencsésen megoldott súlyos válság, soha, egy pillanatra sem hajlott e két véglet felé. Egyrészt Ferenc Józsefnek a magyar alkotmány iránt mindenkor tanúsított lojalitása, másrészt a nemzetnek őfelsége iránt mindig érzett alattvalói hűsége, a válság legkomorabb, legkétségbeejtőbb pillanataiban sem engedte odáig elfajulni a dolgokat, hogy akár a nemzetben lábrakapott forradalmi szellemről, akár az uralkodó abszolutisztikusra fordult kedvéről eshetett volna szó. És mégis, ha a királyi kézirat hangját és tartalmát tekintjük, hogy a kormány „komoly elhatározások“ előtt áll: mindenkép bizonyos, hogy a lefolyt néhány nap alatt történelmi jelentőségű napokat élt át Magyarország s hogy a kormány „gyors“ elhatározása nagy és fájdalmas veszedelemtől mentette meg az országot. A kormány elhatározását és vállalkozását különben oly királyi kézirat tette könnyebbé és kellemesebbé, amely úgy tartalmánál, mint hangjánál fogva alkalmas arra, hogy a nemzet legszélesebb rétegeiben megnyugvást keltsen s mindazon politikusok és pártok szivéből, akik és amelyek a „házhatározat“-ra esküdtek, kihúzza a félreértésnek legutolsó tövisét is. SZEGED ÉS VIDÉKE 1912 IV/1