Szeged és Vidéke, 1912. július (11. évfolyam, 149-175. szám)
1912-07-01 / 149. szám
SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGEDI ESTILAP ». Miolpi, 149 (3246) SZ. SZEDESD, 1912. Julius 1. hétffi. Politikai napilap :: Magjelen nkiden áénitin. Fiazerka azt S: BALASSA ARMIN dr. Felelőa azarka az U: BALASSA JÓZSEF. Kiadja a Dugonica-nyomda razvény- UraaaAg. Nyomja a Dugonics-nyomda részvénytára Maig könyvnyomdája, Lorilleux Chea Társa budapesti fántékgyáros festékével. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Kálvária utca 6. szám. Telefon (Intarurbán is helyi) 84. — A főszerkesző talafonja 3. — A felelős szerkesztő telefonja 828. □őflzatési árak: Szegeden: egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, három hónapra 3 korona, egy hónapra 1 korona; vidéken : egész évre 18 korona, fél évre 9 korona, negyed évre 4 korona 50 fillér, egy hónapra 1 korona 50 fillér; külföldre a postai szállítással drágább. Aki előfizetni akar, annak egy hétig mutatványszámot ingyen küld a kiadóhivatal. Egyes szám ára 4 fillér. Kapható az újság minden dohánytőzsdében, újságosboltban és rikkancsoknál, vidéken minden hirlapirodában. Kéziratokat nem ad vissza, névtelen levelekre nem válaszol, névtelen pana■zokat nem közöl a szerkesztőség. Hírdetéseket díjszabás szerint vesz föl a kiadóhivatal (Kálvária utca 6.), továbbá minden bel- és külföldi hirdetési iroda és hírlapiroda. Apróhirdetések rovatában minden szó egyszeri hirdetése négy fillér, a címszó, valamint minden vastagabb betűből szedett szó kétszeresen számítódik. Tíz szóig terjedő apróhirdetésnek az ára 80 fillér. Csak előleges készpénfizetés mellett, ha közlésre alkalmas. A hirdetés alatt álló kis szám alapján megtudható a cím a kiadóhivatalban. Levélbeli tudakozódásokra pontosan válaszolunk, kérjük azonban a szükséges postabélyeget. Apró hirdetéseket postautalványnyal is lehet föladni, a szelvényen a szöveg könynyen elfér. Apró hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal, minden dohánytőzsde és újságosbolt. Családi értesítő (eljegyzés, házasság, születés, haláleset) kiülése ésszer öt koronába kerül. Minden közérdekű közlést, kérést, jóanaszt közzétesz a Szeged és vidéke. ÜZENETEK. Lány. A szegedi női kereskedelmi szaktanfolyamra a fölvételek július 15-ik napjain délelőtt 8-tól 12-ig eszközöltetnek az állami felső kereskedelmi iskola igazgatói irodájában. A tanfolyam 10 hónapig tart. A fölvételi díj 5 korona, az évi tandíj 120 korona. A fölvételhez iskolai, születési és újraoltási bizonyítvány szükséges. Tandíjmentesség nincsen. Akinek a polgári iskola IV. osztályáról szóló bizonyítványa nincsen, fölvételi vizsgálat alapján vehető föl, ha 16. évét már betöltötte. Bővebb fölvilágosítással szolgál Tóth József igazgató, K. B. Helytelenül értelmezi a törvényt, az a rendelkezés, hogy a női tisztviselő is kaphat családi pótlékot, csak oly esetekre szól, amikor a nő állami tisztviselő, de a férje nem az. A családi pótlék jogalapja: a gyermekek, ugyanazok után a gyermekek után pedig nem lehet kétszeres pótlékot adni. Hogy mikor fogja a pótlékot megkapni, azt még most bajos volna megjövendölni. Nagyon valószínű, hogy hónapokig is eltart a törvény végrehajtása. D. A. Megfelelő alap hiányában utasította vissza. Az obstrukció.. A szövetkezett ellenzék tűzcsóvát tart ismét a kezében s hangos vészkiáltással járja be az országot, hogy: ébredjetek, ti jogfosztott Nép, álljatok talpra, szikrázzon haragos lelketek, mert a parlament urai, Tisza és a munkapárt elárulták a hazát. Tíz év óta hangzik már a vád, hogy a velük nem egy párton állók a hazával üzérkednek, noha — Istennek hála — a hon még mindig ép erőben s magyarok birtokában él. Ez a vád az ő politikai programjuk, amelyhez nem kell készültség; hagyományuk, amely — mint az öröklött főnemesi cím, rangot, vagyont biztosít az utódnak — nekik is elméjük minden megerőltetése nélkül ad eszközt, fegyvert a politikai érvényesülésre. Nagy nevek örökösei, Apponyi, Károlyi jöttek el Szegedre is, hogy a velük egy társaságban ezelőtt soha meg nem férő szabadgondolkodókkal és szociáldemokratákkal ismételten is hazaárulóknak bélyegezzék a kormányt és pártját s hogy követeljék a restitució in integrumot, a szép múltnak visszajövetelét, amelyben karhatalomtól való félelem nélkül lehet majd újból obstruálni. Mert a restitució in integrum meg a jogfolytonosság helyreállitása az ő gazdag közjogi szótáruk mai értelmében ezt jelenti magyarul: vissza az obstrukciót ! Vissza, fokozottabb mértékben, mindaddig, míg ismét mi leszünk az urak, mint a koalíció boldog korszakában! Mert bebizonyult, hogy nekik alkotó munkára képes, igazi tárgyi programjuk nincs. Programjuk a végső célban csak : a maguk személyének előtérbe tolása, a maguk személyes uralmának sóvárgása. S mielőtt a szociáldemokratáktól kölcsön vették a választói reform eszméjét, egyetlen agitációs eszközük a hazaárulás vádja volt, amelylyel annak idején mostani fegyvertársuk, a szociáldemokraták ellen is hatásosan hadakoztak. Eddigi ténykedéseikkel azt a tévhitet igyekeztek ébrentartani, hogy a hazát kizárólag és egyedül ők képviselik, a haza: ők maguk, Justhék és Apponyiék s aki más meggyőződésen, más pártálláson van, az hazaáruló. A szocialisták is ideiglenesen azért szűntek meg hazátlan bitangoknak lenni, mert a nagy urak most a népszerűség táljából velük együtt cseresznyéznek. Nekik most sem azért fáj az erőszak, mintha színpadias álpátoszuk szavajárása szerint az alkotmányt tiporták volna el, de azért, mert Justh Gyula valóságos belső titkos tanácsos urat, egy Károlyi Mihály gróf urat magas személyükben kitessékelték a képviselőházból, ahol ők az alkotmány szent védelmében trombitáltak. Hogy pedig ennek a helyzetnek, a nagy urak magas személyén esett sérelemnek be kellett következnie, azt Tisza István gróf aligha tette jószántából, pusztán azért, mert egy Justh, vagy egy Károlyi megalázása jól esett a kegyetlen gőgjének. Tisza István sem gondolta, hogy ezzel istennek, embernek tetsző dolgot művel. De kényszer előtt állott, amelyet maguk Justhék, Károlyiék teremtettek meg. Mert ha százszor ismétlik is, hogy bennük megvolt a jószándék az obstrukció leszerelésére, ellenük beszélnek a tények. Azt mondják, hogy ők elfogadható békeföltételeket ajánlottak a kormánynak abban a közös előterjesztésben, amelyben megszabták a választójogra és a véderőreformra vonatkozó követeléseiket. De ezeket a feltételeket olyan határozott, végső követelések formájában állították be, amelyek el nem fogadása esetén tovább is folytatniuk kell az obstrukciót. Szóval kisebbség létükre — már most teljesen eltekintve attól a szintén nem lényegtelen kérdéstől, vájjon a követelések teljesíthetők voltak-e — ők valósággal diktáltak s kényszerrel akarták a maguk ultimátumát elfogadtatni. De a föltételeik rosszhiszeműek is voltak, mert Khuen-Héderváry bukása révén tudván tudták, hogy a király semmiképpen sem járul hozzá ahhoz a követelésükhöz, amely szerint póttartalékosokat se lehessen behívni, ha a parlament az újoncállományt meg nem szavazta. Ami a most vallott céljukat, az általános, egyenlő, titkos választójogot illeti, a vasárnapi népgyűlésen Apponyi és Károlyi is kijelentették, — nagyon sokat, mindent ígérően — hogy ők barátaikat cserben nem hagyják. De ugyanekkor Károlyi gróf már cenzust emlegetett, ha egyelőre — a szociáldemokratákkal és szabadgondolkodókkal most még teljes melegséggel lángoló barátság kedvéért — csupán szellemi és erkölcsi cenzust is. S amint a szociáldemokratákról és a szabadgondolkodókról föntartás nélkül el lehet hinni, hogy ők csakugyan a cenzusnélküli, radikális választói reformot akarják, épp oly kevéssé lehet minden föntartás nélkül elhinni azt, hogy Károlyiék, ha arra kerül majd a sor, megmaradnak a pusztán szellemi és erkölcsi cenzus ideális és szerény követelése mellett. Itt már határozottan rá lehet mutatni arra a hátsó gondolatra, hogy kedves barátainkat, a szociáldemokratákat, ha majd kikaparták nekünk esetleg a sült gesztenyét, igenis, bátorkodunk cserbenhagyni. Hiszen a most választójogos Apponyiék és Károlyiék a póttartalékosokra vonatkozó határozott kívánalmat is azért kapcsolták össze a Justhféle választói reform követelésével, mert ezt a nekik túlságosan radikális tervezetet csak így lehetett megmenteni a veszélytől, hogy a kormány netán el is fogadja. A szegedi népgyűlés tónusa nem volt előkelőbb a szövetkezett ellenzék tónusának parlamenti színvonalánál. A néppárti szónok a sárga földig lebecsmérelte a képviselőházi elnököt Pedig ez igazán nagy hálátlanság! Ha Tisza el nem követi a „törvénytiprást“, akkor ezúttal miből merítené érveit a régi koalíció uralmának visszaállításáért folyó obstrukció, amely a parlamenti szünetben most künn az országban technikázik? Tisza pedig velük szemben bátran mondhatná, amit Cromwel mondott ellenfeleinek: „Vegyétek kezetekbe formulázott szabályaitokat; én is kezembe veszem formulázatlan céljaimat, küzdelmeimet, valóságaimat és tetteimet s az isten legyen biró közöttünk !“