Szeged és Vidéke, 1912. július (11. évfolyam, 149-175. szám)

1912-07-01 / 149. szám

SZEGED £S VIDÉKE SZEGEDI ESTILAP ». Mfolpi, 149 (3246) SZ. SZEOÍSD, 1912. Julius 1, hétffi. Politikai napilap :: Magjelen nkiden áéűitin. FiazerkaaztS: BALASSA ARMIN dr. Felelőa azarkaazU: BALASSA JÓZSEF. Kiadja a Dugonica-nyomda riazvény- UraaaAg. Nyomja a Dugonlcs-nyomda réazvénv- táraaaig könyvnyomdéja, Lorilleux Ch. ea Társa budapesti faatékgyáros festékével. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Kálvária-utca 6. szám. Telefon (Intarurbán is helyi) 84. — A fSszsrkeszM talafonja 3. — A felelős szerkesztő telefonja 828. □őflzatési árak: Szegeden: egész érre 12 korona, fél évre 6 korona, három hónapra 3 korona, egy hónapra i korona; ridékeu : egész évre 18 ko­rona, fél érre 9 korona, negyed évre 4 korona 50 fillér, egy hónapra I ko­rona 50 fillér; külföldre a postai szállitással drágább. Aki előfizetni akar, annak egy hétip mutatványszámot •ngyen küld a kiadóhivatal. Egyes szám ára 4 fillér. Kapható az njság minden dohánytőzsdében, ujsá- gosboltban és rikkancsoknál, vidéken ciinden hirlapirodában. Kéziratokat nem ad vissza, névtelen .evelekre nem válaszol, névtelen pana- ■zokat nem közöl a szerkesztőség. HIrdstésskot díjszabás szerint vesz föl a kiadóhivatal (Kálvária-utca 6.), továbbá minden bel- és külföldi hir­detési iroda és hirlapiroda. Apróhirdstések rovatában minden szó egyszeri hirdetése négy fillér, a cím­szó, valamint minden vastagabb betű­ből szedett sző kétszeresen számító­dik. Tíz szóig terjedő apróhirdetésnek az ára 80 fillér. Csak előleges kész- pénfizetés mellett, ha közlésre alkal­mas. A hirdetés alatt álló kis szám alapján megtudható a cim a kiadó- hivatalban. Levélbeli tudakozódásokra pontosan válaszolunk, kérjük azonban a szükséges postabélyeget. Apró hir­detéseket postautalványnyal is lehet föladni, a szelvényen a szöveg köny- nyen elfér. Apró hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal, minden dobánytőzsde és ujságosbolt. Családi értesítő (eljegy­zés, házasság, születés, haláleset) kim- jése e^szer ót koronába kerül. Minden közérdekű közlést, kérést, j;)anaszt közzétesz a Szeged éa Tldéke, ÜZENETEK. Lány. A szegedi női kereskedelmi szaktanfolyamra a fölvételek julius 1—5-ik napjain délelőtt 8-tól 12-ig eszközöltetnek az állami felső keres­kedelmi iskola igazgatói irodájában. A tanfolyam 10 hónapig tart. A föl­vételi dij 5 korona, az évi tandíj 120 korona. A fölvételhez iskolai, szüle­tési és ujraoltási bizonyítvány szük­séges. Tandíjmentesség nincsen. Aki­nek a polgári iskola IV. osztályáról szóló bizonyítványa nincsen, fölvételi vizsgálat alapján vehető föl, ha 16. évét már betöltötte. Bővebb fölvilágo- sitással szolgál Tóth József igazgató. K. B. Helytelenül értelmezi a tör­vényt, az a rendelkezés, hogy a női tisztviselő is kaphat családi pótlékot, csak oly esetekre szól, amikor a nő állami tisztviselő, de a férje nem az. A családi pótlék jogalapja: a gyer­mekek, ugyanazok után a gyermekek után pedig nem lehet kétszeres pót­lékot adni. Hogy mikor fogja a pót­lékot megkapni, azt még most bajos volna megjövendölni. Nagyon való­színű, hogy hónapokig is eltart a tör­vény végrehajtása. D. A. Megfelelő alap hiányában uta^ BÍtotta vissza. Az obstrukciöä^ A szövetkezett ellenzék tüz- csóvát tart ismét a kezében s hangos vészkiáltással járja be az országot, hogy: ébredjetek, ti jogfosztott Nép, álljatok talpra, szikrázzon haragos lelketek, mert a parlament urai, Tisza és a munkapárt elárulták a hazát. Tíz év óta hangzik már a vád, hogy a velük nem egy párton állók a hazával üzérkednek, noha — Istennek hála — a hon még mindig ép erőben s ma­gyarok birtokában él. Ez a vád az ö politikai programjuk, amely­hez nem kell készültség; ha­gyományuk, amely — mint az öröklött főnemesi cim, rangot, vagyont biztosit az utódnak — nekik is elméjük minden meg­erőltetése nélkül ád eszközt, fegyvert a politikai érvényesü­lésre. Nagy nevek örökösei, Apponyi, Károlyi jöttek el Szegedre is, hogy a velük egy társaságban ezelőtt soha meg nem férő sza­badgondolkodókkal és szociál­demokratákkal ismételten is haza­árulóknak bélyegezzék a kor­mányt és pártját s hogy követel­jék a restituciő in integrumot, a szép múltnak visszajövetelét, amelyben karhatalomtól való félelem nélkül lehet majd újból obstruálni. Mert a resiitució in integrum meg a jogfolyto­nosság helyreállitása az ö gazdag közjogi szótáruk mai értelmében ezt jelenti magyarul: vissza az obstrukciót 1 Vissza, fokozottabb mértékben, mind­addig, mig ismét mi leszünk az urak, mint a koalíció boldog korszakában! Mert bebizonyult, hogy nekik alkotó munkára ké­pes, igazi tárgyi programjuk nincs. Programjuk a végső cél­ban csak : a maguk személyé­nek előtérbe tolása, a maguk személyes uralmának sóvárgása. S mielőtt a szociáldemokraták­tól kölcsön vették a választói reform eszméjét, egyetlen agi- tációs eszközük a hazaárulás vádja volt, amelylyel annak ide­jén mostani fegyvertársuk, a szociáldemokraták ellen is ha­tásosan hadakoztak. Eddigi tény- kecléseikkel azt a tévhitet igye­keztek ébrentartani, hogy a hazát kizárólag és egyedül ők képviselik, a haza: ők maguk, Justhék és Apponyiék s aki más meggyőződésen, más párt­álláson van, az hazaáruló. A szociálisták is ideiglenesen azért szűntek meg hazátlan bitangok­nak lenni, mert a nagy urak most a népszerűség táljából ve­lük együtt cseresznyéznek. Nekik most sem azért fáj az erőszak, mintha színpadias ál­pátoszuk szavajárása szerint az alkotmányt tiporták volna el, de azért, mert Justh Gyula va­lóságos belső titkos tanácsos urat, egy Károlyi Mihály gróf urat magas személyükben ki­tessékelték a képviselöházból, ahol ők az alkotmány szent védelmében trombitáltak. Hogy pedig ennek a helyzetnek, a nagy urak magas személyén esett sérelemnek be kellett kö­vetkeznie, azt Tisza István gróf aligha tette jószántából, pusztán azért, mert egy Justh, vagy egy Károlyi megalázása jól esett a kegyetlen gőgjének. Tisza István sem gondolta, hogy ezzel isten­nek, embernek tetsző dolgot müvei. De kényszer előtt állott, amelyet maguk Justhék, Káro­lyiék teremtettek meg. Mert ha százszor ismétlik is, hogy bennük megvolt a jószán- dék az obstrukció leszerelésére, ellenük beszélnek a tények. Azt mondják, hogy ők elfogadható békeföltételeket ajánlottak a kormánynak abban a közös előterjesztésben, amelyben meg­szabták a választójogra és a véderöreformra vonatkozó köve­teléseiket. De ezeket a föltétele­ket olyan határozott, végső kö­vetelések formájában állították be, amelyek el nem fogadása esetén tovább is folytatniok kell az obstrukciót. Szóval kisebbség létükre — már most teljesen eltekintve attól a szintén nem lényegtelen kérdéstől, vájjon a követelések teljesíthetők voltak-e — ők valósággal diktáltak s kényszerrel akarták a maguk ultimátumát elfogadtatni. De a föltételeik rosszhiszemiiek is voltak, mert Khuen-Héderváry bukása révén tudván tudták, hogy a király semmiképpen sem járul hozzá ahhoz a követelésük­höz, amely szerint póttartaléko­sokat se lehessen behívni, ha a parlament az ujoncállományt meg nem szavazta. Ami a most vallott céljukat. az általános, egyenlő, titkos vá­lasztójogot illeti, a vasárnapi népgyülésen Apponyi és Károlyi is kijelentették, — nagyon sokat, mindent Ígérőén — hogy ők barátaikat cserben nem hagyják. De ugyanekkor Károlyi gróf már cenzust emlegetett, ha egyelőre — a szociáldemokratákkal és szabadgondolkodókkal most még teljes melegséggel lángoló barát­ság kedvéért — csupán szellemi és erkölcsi cenzust is. S amint a szociáldemokratákról és a szabadgondolkodókról föntartás nélkül el lehet hinni, hogy ők csakugyan a cenzusnélkűli, radi­kális választói reformot akarják: épp oly kevéssé lehet minden föntartás nélkül elhinni azt, hogy Károlyiék, ha arra kerül majd a sor, megmaradnak a pusztán szellemi és erkölcsi cenzus ideá­lis és szerény követelése mellett. Itt már határozottan rá lehet mutatni arra a hátsó gondolatra, hogy kedves barátainkat, a szo­ciáldemokratákat, ha majd ki­kaparták nekünk esetleg a sült gesztenyét, igenis, bátorkodunk cserbenhagyni. Hiszen a most választójogos Apponyiék és Ká­rolyiék a póttartalékosokra vo­natkozó határozott kívánalmat is azért kapcsolták össze a Justh- féle választói reform követelésé­vel, mert ezt a nekik túlságosan radikális tervezetet csak igy lehetett megmenteni a veszély­től, hogy a kormány netán — el is fogadja. A szegedi népgyülés tónusa nem volt előkelőbb a szövetke­zett ellenzék tónusának parla­menti színvonalánál. A néppárti szónok a sárga földig lebecsmé­relte a képviselőházi elnököt Pedig ez igazán nagy hálátlan­ság! Ha Tisza el nem követi a „törvénytiprást“, akkor ezúttal miből merítené érveit a régi koalíció uralmának visszaállítá­sáért folyó obstrukció, amely a parlamenti szünetben most künn az országban tehnikázik? Tisza pedig velük szemben bátran mondhatná, amit Cromvel mondott ellenfeleinek: „Vegyétek kezetekbe formulázott szabályai­tokat; én is kezembe veszem formulázatlan céljaimat, küzdel­meimet, valóságaimat és tettei­met s az isten legyen biró közöttünk 1“

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents