Szeged és Vidéke, 1912. július (11. évfolyam, 149-175. szám)
1912-07-01 / 149. szám
SZEGED ÉS VIDÉKE, 1912 vn/1 A szövetkezett űzök Szegeden. Népgyűlés a Klauzál-téren. (Saját tudósítónktól.) Kettős ünnep, két piros dátum, tele eseményekkel, amelyek úgy kavarogtak Szegeden, mintha nem is volna holt szezon, kapuzárása iskoláknak, politikának, közigazgatásnak. Alig tudott a közönség eligazodni hirtelen, mit nézzen és hallgasson meg, hová menjen : az új partfürdőbe vagy az utolsó labdarúgásra, az ellenzéki népgyűlésre vagy a repülésre ? Menynyi sport, mennyi látványosság ! Vasárnap délelőtt égett a napmelegtől a kies Klauzál-tér, a hőség valósággal ostromolta a kis teret, jobban, mint a nép, amely nem igen akarta egészen, vagy félig megtölteni. Elég helyük maradt a Klauzál-téri galamboknak, amelyek békésen turbékoltak a forró kőkockákon, míg fölöttük, a Kossuth-szobor gyér árnyékában grófok és szociáldemokraták hangja zengett. Egy kissé mintha megkéstek volna már a lázadó riadókkal, a parlamenti kivezetéseken való siránkozással. Vagy talán nagyon is korán jöttek ? Mindenesetre igen érdekes és tarka látvány volt ez: előkelően raccsoló gróf urak mellett öblösen harsogó szociológusok, szentmiséről a tribünre lépő mágnás és a nemzeti függetlenség zászlaját lengető negyvennyolcas közvetlen közelében a jogot és kenyeret kérő szociáldemokrata. Egy kissé, hogy is mondjuk, vegyes társaság, az ember kiváncsi lehet rá, meddig fognak ezek egymás mellett megájulni egy gyékényen, mint Péter és Pál, akik, tudjuk jól, hogy hamarosan szitokra és karóra mentek. A hallgatóság főleg a grófokat hallgatta nagy érdeklődéssel: a nagy Apponyi Albertet és a temperamentumos Károlyi Mihályt. A beszédeket zajos éljenekkel fogadta a hallgatóság s a gyűlés után pár perccel már csend és rend delelt a Kossuth-szobor körül, a galambok pedig tovább turbékoltak a melegben. Tíz óra után gyűltek össze a népgyűlés tagjai A napfényben szépen csillogott a népközi zászlók selyme. A gyűlés eleinte odacsalta az érdeklődőket s egy rövid ideig nagy volt a tolongás, de nőtt a hőség, sültek, főttek a tolongók s hamar elszállt az érdeklődés s elszállíngóztak a figyelmes hallgatók. Utoljára nem nagyon népes emberáradat vette körül a szobor alatti emelvény-szigetet. Hej, de megizzadtak ezen a szigeten! Egy könyörületes szivű és lojális polgár napernyőt tartott a szónokok fölé. De biz az nem sok árnyékot adott. Kelemen Béla dr. nyitotta meg az ülést. Meg kell bélyegezni — mondotta — a törvénytiprást, amelyhez hasonló nem volt még alkotmányunk történetében. Pedig nem is kell nagyon meszszire lapozni az alkotmánytörténetben, csak a koalíció idejéig s hamarosan megtaláljuk azokat a „törvénytiprásokat“, amelyek fölött a horvátok még most is keseregnek s melyeket ők a legeslegnagyobbaknak bélyegeznek. Elsőnek Apponyi Albert gróf bélyegzett. Szépen beszélt, mint mindig. De a méltóságosan, zengően indult beszédet megzavarta egy disszonáns hang: — Abcug a király ! Hiába, a hallgatóságot nem kötelezi semmiféle pártfegyelem, semmi párttekintet ! A nagynevű vezérekkel együttérző nép fiai sokszor nem annyira öntudatosak, hogy meg tudnák ítélni, mi árt a vezérek fölfelé való posszibilitásának ! De Apponyi haragosan intette rendre a közbekiáltót: — Fölkérek mindenkit — harsogta, — hogy fékezze temperamentumát. Mi tiszteljük a koronás királyt. A mi fegyverünk, a jog, törvény és az igazság. Itt már nem volt közbeszólás. Pedig most lett volna csak igazi alkalma hangosnak lenni a közbeszólónak ! A beszéd további folyamán, mikor arról szólt, hogy Tisza és a kormány nemcsak a képviselőket, hanem a választói kerületeket fosztotta meg jogaiktól, egy másik fegyelmezetlen, a temperamentumát fékezni nem tudó közbeszóló ezt kiáltotta: — Éljen a köztársaság ! Apponyi erre ismét válaszolt s kijelentette, hogy ő és társai a történelmi hagyománynak, az öröklött alkotmánynak is tisztelői s egy világ választja el őket a köztársaságot éltetőktől. Vedd ezt tudomásul szociáldemokrata elvtárs, aki fegyelmezetlenül közbeszóltál: egy világ választ el benneteket nagyúri elvbarátodtól, aki most veletek szövetkezett ! — Az erőszak megindult — folytatta Apponyi — s most megy tovább a lejtőn. Csak egy erős kéz tartóztathatja föl s ez : a nemzeti együttérzés. Pedig igazán nem kell erős kéz sem, csak az kell, hogy ne szítsák tovább az urak a szenvedélyeket. Most Károlyi Mihály gróf beszélt, nagyon előkelő orrhangon, ami azonban tetemesen megnehezítette a beszéde érthetőségét. A béke conditio sine qua non ja szerinte az, hogy Tisza és Lukács távozzanak. Hát a törvénytiprás nem is lényeges ? Tisza és Lukács személye a fő? Bizony ezek a szavak akaratlanul is őszinte bizonyítékai annak, hogy csak személyes sérelmekről, személyes harcról van szó ! Aztán annak az óhajtásának adott kifejezést a szónok, hogy az ellenzék, félretéve az úgyis jelentéktelen közjogi választófalakat, egy párttá alakuljon. Hát csak alakuljon egy párttá a Károlyi gróf védővámos agrárpártja a védővámellenes, a hitbizományellenes, a grófellenes szociáldemokrata párttal, a papellenes szociáldemokrata párt meg a papok pártjával, a néppárttal! De ha komolyan érti Károlyi gróf ezt az egyesülést, akkor az ellentétek kiegyenlítéséről is komolyan kell gondolkodnia s meg kell barátkoznia a hitbizományok, a papi birtokok, a védővámok, a mágnás- és a papi kiváltságok megszüntetésének eszméjével is. A két mágnást a legnagyobb figyelemmel hallgatta a népgyűlés. Bakonyi Samunak és Szmrecsányi Györgynek, a néppárti szónoknak, már kevesebb publikum, kevesebb érdeklődés jutott. Bakonyi kevés sikerrel igyekezett hazugságokat bizonyítani a kormányra. Stílusában az övénél is érdekesebb volt Szmrecsányi beszéde. Öreg szegedi gyümölcsárus kofák sem tudnak olyan ékesen szidalmazni valakit, mint ahogy ő Tiszát szidta meg a „törzskarát, a történelmi középosztály elzüllött fiait.“ A néppárti képviselő egyébként kitűnő közgazdának is bizonyult s megcáfolta azt az általános tévhitet, hogy az obstrukció ártott a közgazdaságnak. Szerinte nem az obstrukció, hanem a parlamenti erőszak lett egyik okozója ökonómiánk bajainak. De hát az erőszak előtt olyan nagyon rendben volt a közgazdaságunk szénája ? Kívánja Szmrecsányi, mint különben Apponyi is, a főrendiház reformját. Mivel a főrendiház nem akart eszközükké válni, a boszúálló kívánság legalább érthető. Ezután két nagyon okos, szellemes, tartalmas beszéd következett: Rónai Zoltáné és Hollós József dr. szegedi orvosé. Az előbbi a Választójogi Liga, az utóbbi a szociáldemokrata párt nevében beszélt. Mindkettőjük csak a legáltalánosabban politizált s inkább a radikális választói reform szükségességét bizonyította. Csakhogy ezt már nem kell bizonyítani. Sürgeti az ország közhangulata s a kormány is megvalósítja, mert ígérete szerint is meg kell valósítania. Végül Becsey Károly dr. és Kószó István dr. beszéltek a már tetőpontra emelkedett déli melegben s csak harangszó után ért véget a népgyülés. A népgyülésen résztvettek a szónokokon kívül Kun Béla, Lévay Mihály, Förster Aurél és Reök Iván országgyűlési képviselők is. Hiányát érezték a legradikálisabbak Nagy György dr. volt képviselőnek, akit mostanában nagyon sokat emlegetnek Szegeden. Az ügyvédi kamara szombati közgyűlése alatt is sokat kellett csuklania Nagy György dr.-nak, mert kormánypártiak, ellenzékiek is emlegették, sőt az utóbbiak lelkesen meg is éljenezték. Mondják, a vasárnapi népgyűléstől nem véletlenül tartotta távol magát, noha szűkebb hazája, Hódmezővásárhely mihozzánk vajmi kis távolság. Ittléte netán szintén árthatott volna a függetlenségi új koalíció fölfelé való posszibilításának. Hasztalan tapintat ! Azokból az urakból, akárhogy ajánlkozzanak is, odafenn már nem kérnek. Bérautóvállalat. Autó-állomás: Széchenyi-téren, a Tisza-szálloda előtt. Telefon 1009. Vasúti állomásra, vagy vissza egy személy 2 korona, három személyig 3 korona, öt személyig 6 korona. Városi séta négy személyig 7 korona óránként. Vidékre távolság szerint méltányos megegyezés. 4983 BUKLIN FRIGYES. Értesítem a nagyérdemű közönséget, hogy a volt Kőrössy József vendéglőjét (Vár-utca, főpostával szemben) átvettem és azt újonan átalakítva Főtörekvésem lesz a nagyérdemű közönséget jó magyar konyhával, kitűnő, tisztán kezelt buckás borokkal kiszolgálni; az igen 1. iparos és vidéki urak pártfogását kérem, tisztelettel Minden szerdán és pénteken halpaprikás. TELEFON 870.