Szeged és Vidéke, 1912. július (11. évfolyam, 149-175. szám)

1912-07-01 / 149. szám

SZEGED ÉS VIDÉKE, 1912 vn/1 A szövetkezett űzök Szegeden. Népgyűlés a Klauzál-téren. (Saját tudósítónktól.) Kettős ünnep, két piros dátum, tele ese­ményekkel, amelyek úgy kavarog­tak Szegeden, mintha nem is volna holt szezon, kapuzárása is­koláknak, politikának, közigazga­tásnak. Alig tudott a közönség el­igazodni hirtelen, mit nézzen és hallgasson meg, hová menjen : az új partfürdőbe vagy az utolsó labdarúgásra, az ellenzéki nép­­gyűlésre vagy a repülésre ? Meny­nyi sport, mennyi látványosság ! Vasárnap délelőtt égett a nap­melegtől a kies Klauzál-tér, a hő­ség valósággal ostromolta a kis teret, job­ban, mint a nép, amely nem igen akarta egészen, vagy félig megtölteni. Elég helyük ma­radt a Klauzál-téri galamboknak, amelyek békésen turbékoltak a forró kőkockákon, míg fölöttük, a Kossuth-szobor gyér árnyékában grófok és szociáldemokraták hang­ja zengett. Egy kissé mintha megkéstek volna már a lázadó riadókkal, a parlamenti kivezetéseken való si­ránkozással. Vagy talán nagyon is korán jöttek ? Mindenesetre igen érdekes és tarka látvány volt ez: előkelően raccsoló gróf urak mel­lett öblösen harsogó szociológusok, szent­miséről a tribünre lépő mágnás és a nemzeti függetlenség zászlaját lengető negyvennyolcas közvetlen közelében a jogot és kenyeret kérő szociáldemokrata. Egy kissé, hogy is mondjuk, ve­gyes társaság, az ember kiváncsi lehet rá, meddig fognak ezek egymás mellett megájulni egy gyékényen, mint Péter és Pál, akik, tudjuk jól, hogy hamarosan szitokra és karóra mentek. A hallgatóság főleg a grófokat hallgatta nagy érdeklődéssel: a nagy Apponyi Albertet és a tem­peramentumos Károlyi Mihályt. A beszédeket zajos éljenekkel fo­gadta a hallgatóság s a gyűlés után pár perccel már csend és rend delelt a Kossuth-szobor kö­rül, a galambok pedig tovább turbékoltak a melegben. Tíz óra után gyűltek össze a népgyűlés tagjai A napfényben szépen csillogott a népközi zászlók selyme. A gyűlés eleinte odacsalta az érdeklődőket s egy rövid ideig nagy volt a tolongás, de nőtt a hőség, sültek, főttek a tolongók s hamar elszállt az érdeklődés s elszállíngóztak a figyelmes hall­gatók. Utoljára nem nagyon népes emberáradat vette körül a szobor alatti emelvény-szigetet. Hej, de megizzadtak ezen a szigeten! Egy könyörületes szivű és lojális pol­gár napernyőt tartott a szónokok fölé. De biz az nem sok árnyékot adott. Kelemen Béla dr. nyitotta meg az ülést. Meg kell bélyegezni — mondotta — a törvénytiprást, amelyhez hasonló nem volt még alkotmányunk történetében. Pedig nem is kell nagyon mesz­­szire lapozni az alkotmánytörté­netben, csak a koalíció idejéig s hamarosan megtaláljuk azokat a „törvénytiprásokat“, amelyek fö­lött a horvátok még most is kese­regnek s melyeket ők a legesleg­­nagyobbaknak bélyegeznek. Elsőnek Apponyi Albert gróf bélyegzett. Szépen beszélt, mint mindig. De a méltóságosan, zen­­gően indult beszédet megzavarta egy disszonáns hang: — Abcug a király ! Hiába, a hallgatóságot nem kö­telezi semmiféle pártfegyelem, semmi párttekintet ! A nagynevű vezérekkel együttérző nép fiai sokszor nem annyira öntudatosak, hogy meg tudnák ítélni, mi árt a vezérek fölfelé való posszibilitá­­sának ! De Apponyi haragosan in­tette rendre a közbekiáltót: — Fölkérek mindenkit — har­sogta, — hogy fékezze tempera­mentumát. Mi tiszteljük a koro­nás királyt. A mi fegyverünk, a jog, törvény és az igazság. Itt már nem volt közbeszólás. Pedig most lett volna csak igazi alkalma hangosnak lenni a közbe­szólónak ! A beszéd további folyamán, mi­kor arról szólt, hogy Tisza és a kormány nemcsak a képviselőket, hanem a választói kerületeket fosztotta meg jogaiktól, egy má­sik fegyelmezetlen, a tempera­mentumát fékezni nem tudó köz­beszóló ezt kiáltotta: — Éljen a köztársaság ! Apponyi erre ismét válaszolt s kijelentette, hogy ő és társai a történelmi hagyománynak, az örök­lött alkotmánynak is tisztelői s egy világ választja el őket a köz­társaságot éltetőktől. Vedd ezt tudomásul szociál­demokrata elvtárs, aki fegyelme­zetlenül közbeszóltál: egy világ választ el benneteket nagyúri elv­barátodtól, aki most veletek szö­vetkezett ! — Az erőszak megindult — folytatta Apponyi — s most megy tovább a lejtőn. Csak egy erős kéz tartóztathatja föl s ez : a nem­zeti együttérzés. Pedig igazán nem kell erős kéz sem, csak az kell, hogy ne szítsák tovább az urak a szenvedélyeket. Most Károlyi Mihály gróf be­szélt, nagyon előkelő orrhangon, ami azonban tetemesen megnehe­zítette a beszéde érthetőségét. A béke conditio sine qua non­ ja szerinte az, hogy Tisza és Lukács távozzanak. Hát a törvénytiprás nem is lé­nyeges ? Tisza és Lukács személye a fő? Bizony ezek a szavak aka­ratlanul is őszinte bizonyítékai annak, hogy csak személyes sé­relmekről, személyes harcról van szó ! Aztán annak az óhajtásának adott kifejezést a szónok, hogy az ellenzék, félretéve az úgyis jelen­téktelen közjogi választófalakat, egy párttá alakuljon. Hát csak alakuljon egy párttá a Károlyi gróf védővámos agrár­pártja a védővámellenes, a hit­­bizományellenes, a grófellenes szo­ciáldemokrata párttal, a pap­ellenes szociáldemokrata párt meg a papok pártjával, a néppárttal! De ha komolyan érti Károlyi gróf ezt az egyesülést, akkor az ellen­tétek kiegyenlítéséről is komo­lyan kell gondolkodnia s meg kell barátkoznia a hitbizományok, a papi birtokok, a védővámok, a mágnás- és a papi kiváltságok megszüntetésének eszméjével is. A két mágnást a legnagyobb figyelemmel hallgatta a nép­gyűlés. Bakonyi Samunak és Szmrecsányi Györgynek, a nép­párti szónoknak, már kevesebb publikum, kevesebb érdeklődés jutott. Bakonyi kevés sikerrel igyeke­zett hazugságokat bizonyítani a kormányra. Stílusában az övénél is érdekesebb volt Szmrecsányi be­széde. Öreg szegedi gyümölcsárus kofák sem tudnak olyan ékesen szidalmazni valakit, mint ahogy ő Tiszát szidta meg a „törzskarát, a történelmi középosztály elzüllött fiait.“ A néppárti képviselő egyéb­ként kitűnő közgazdának is bizo­nyult s megcáfolta azt az általános tévhitet, hogy az obstrukció ártott a közgazdaságnak. Szerinte nem az obstrukció, hanem a parlamenti erőszak lett egyik okozója ökonó­miánk bajainak. De hát az erő­szak előtt olyan nagyon rendben volt a közgazdaságunk szénája ? Kívánja Szmrecsányi, mint külön­ben Apponyi is, a főrendiház re­formját. Mivel a főrendiház nem akart eszközükké válni, a boszú­­álló kívánság legalább érthető. Ezután két nagyon okos, szelle­mes, tartalmas beszéd következett: Rónai Zoltáné és Hollós József dr. szegedi orvosé. Az előbbi a Választójogi Liga, az utóbbi a szociáldemokrata párt nevében be­szélt. Mindkettőjük csak a leg­általánosabban politizált s inkább a radikális választói reform szük­ségességét bizonyította. Csakhogy ezt már nem kell bizonyítani. Sür­geti az ország közhangulata s a kormány is megvalósítja, mert ígé­rete szerint is meg kell valósítania. Végül Becsey Károly dr. és Kószó István dr. beszéltek a már tetőpontra emelkedett déli meleg­ben s csak harangszó után ért vé­get a népgyülés. A népgyülésen résztvettek a szónokokon kívül Kun Béla, Lé­­vay Mihály, Förster Aurél és Reök Iván országgyűlési képvise­lők is. Hiányát érezték a legradi­­kálisabbak Nagy György dr. volt képviselőnek, akit mostanában na­gyon sokat emlegetnek Szegeden. Az ügyvédi kamara szombati köz­gyűlése alatt is sokat kellett csuk­­lania Nagy György dr.-nak, mert kormánypártiak, ellenzékiek is em­legették, sőt az utóbbiak lelkesen meg is éljenezték. Mondják, a va­sárnapi népgyűléstől nem véletle­nül tartotta távol magát, noha szűkebb hazája, Hódmezővásárhely mihozzánk vajmi kis távolság. Itt­léte netán szintén árthatott volna a függetlenségi új koalíció fölfelé való posszibilításának. Hasztalan tapintat ! Azokból az urakból, akár­hogy ajánlkozzanak is, odafenn már nem kérnek. Bérautóvállalat. Autó-állomás: Széchenyi-téren, a Tisza-szálloda előtt. Telefon 10­09. Vasúti állomásra, vagy vissza egy személy 2 korona, három személyig 3 korona, öt sze­mélyig 6 korona. Városi séta négy személyig 7 korona órán­ként. Vidékre távolság szerint méltányos megegyezés. 4983 BUKLIN FRIGYES. Értesítem a nagyérdemű közönséget, hogy a volt Kőrössy József vendéglőjét (Vár-utca, főpostával szemben) átvettem és azt újonan átalakítva Főtörekvésem lesz a nagyérdemű közönséget jó magyar konyhával, kitűnő, tisztán kezelt buckás borokkal kiszolgálni; az igen 1. iparos és vidéki urak pártfogását kérem, tisztelettel Minden szerdán és pénteken halpaprikás. TELEFON 870.

Next