Szeged és Vidéke, 1912. szeptember (11. évfolyam, 201-225. szám)

1912-09-02 / 201. szám

SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGEDI ESTILAP XI. i«fOlyam, 201 (3298) SZ. SZEGED, 1912. Szepteinlier 2, hW Politikai napilap :: Mag|elM ninden délután. Főszerkesztő: BALASSA ARMIN dr. Felelős szerkesztő: BALASSA JÓZSEF. Kiadja a Dugonlcs-nyomda részvény­társaság. Nyomja a Dugonlcs-nyomda részvény- társaság könyvnyomdája, Lorilleux Ch. és Társa budapesti festékgyáros festékével. Szerkesztőség, kiadóhtvatal és nyomda: Kálvária-utca 6. szám. Telefon (Interurbán és helyi) 84. — A főszerkesztő telefonja 3. — A felelős szerkesztő telefonja 828. Előfizetési árak: Szegeden: egész évre 12 korona, fél évre 8 korona, háj*om hónapra 3 korona, egy hónapra I korona; vidéken : egész évre 18 ko­rona, fél évre 9 korona, negyed évre 4 korona 50 fillér, ogy hónapra I ko­rona 50 fillér; külföldre a postai szállítással drájgább. Aki elégetni akar, annak egy hétig mutatványszámot Ingwn küld a kiadóhivatal. Egyes szám ára 4 fillér. Kapható az njság minden dohánytózsdében^ ujsá- gosboltban és rikkancsoknál, vidéken minden hiiiapirodában. Kéziratokat nem ad vissza, névtelen levelekre nem válaszol, névtelen pana­szokat nem közöl a szerkesztőség. Hirdetéseket díjszabás szerint vesz föl a kiadóhivatal (Kálvária-ntoa 6.), továbbá minden bel- és külföldi hir­detési iroda és hirlapiroda. Apróhirdetések rovatában minden szó egyszeri hirdetése négy fiUér, a dm- szó, valamint minden vastagaob betű­ből szedett szó kétszeresen száraitó- dik. Tíz szóig terjedő apróhirdetésnek az ára 80 fillér. Csak előleges kész- pénfizetés mellett, ha közlésre alkal­mas. Ä hirdetés alatt álló kis szám alapján me^dható a cim a kiadó- hivatalban. Levélbeli tudakozódásokra pontosan válaszolunk, kérjük azonban a szükséges postabélyeget. Apró hir­detéseket postautalvámynyal is lehet föladni, a szelvényen a szöveg köny- nyen elfér. Apró hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal, minden dohánytőssde és pjságosbolt Családi értesítő (eljegy­zés, házasság, születés, haláleset) köz­lése e^szer őt koronába kerti. Minden közérdekű közlést, kérést, panaszt közzétesz a Szeged és Vidéke. ÜZENETEK. Színész. Ilyenkor a szünidő végén a szezon kezdetével egymás után ütik föl a fejüket színészeink házassági hírei. Az elmúlt héten fölbukkant egy­néhány ilyen valóságnak meg nem felelő hir. Bartos Gyula rögtön sietett megcáfolni Meszlényi Adriennel kap­csolatban elterjedt házassági hírét. L. F. A Szabadkai Hétfői Hirlap óriási szenzációt röpített világgá. Megírta, hogy a Zeit, az egyik leg­előkelőbb bécsi lap szépirodalmi ro­vatának szerkesztőivé két magyar írót szerződtetett, Molnár Ferencet és Ka­nizsai Ferencet. Természetes, hogy éppen a két Ferenc volt az, aki a szerződtetésről — mit sem tudott. Kanizsai most levelet irt egy szabad­kai újsághoz, amelyben kijelenti, hogy szerződtetésről — sző sincs. Az egész kövér bácskai kacsának az az alapja, hogy a Zeit szépirodalmi mellékletén a minapában két magyar novella jelent meg és pedig az ő és Molnár toUából. D. A. Önt, mivel Magyarországon született, az anyakönyvvezető az állí­tási lajstromba föl fogja venni és illetőségét meg fogják áílapitani. K. B. Igen, a koalíció csinálta. A Kiáltvány. A szövetkezett ellenzék vasár­nap nyilvánosságra került kiált­ványa, amelyet az iittézö-bizott- ság szeptember 10-iki üléséből fog a nemzethez intézni, po­litikai körökben mindenütt a legnagyobb meglepetést keltette. A manifesztum megszerkeszté­sének időpontja az, amely kü­lönösen föltűnt, mert ezzel az ellenzék mintegy eléje vág a politikai helyzet alakulásának. A kiáltvány tartalma is várako­zás ellen való, mert senki sem hitte, hogy mindazt a szélsősé­ges követelést, amely a júniusi események nyomán támadt iz­galomban fölmerült, magáévá teszi az ellenzék egész egyeteme. A Szeged és Vidéke tudósító­jának alkalma volt a manifesz- tumről a nemzeti munkapárt egyik előkelőségének véleményét kikérni. A válasz, amelyet kér­désünkre kaptunk, a következő: — Nem tudom elhinni, hogy a közölt manifesztum-tervezet az ellenzéki pártok végleges állásfoglalását tartalmazza. Az ellenzéknek tisztában kell lennie azzal, hogy a kiáltvány követe­léseihez való ragaszkodásával a kibontakozás érdekében való tárgyalások lehetőségét is ki­zárja. Az ilyen szélsőséges kö­vetelések tárgyalási alapul sem fogadhatók el, mert hiszen ha a követelések többségét le le­hetne is alkudni, még mindig annyi maradna, hogy a meg­egyezés lehetetlenné válna. Va­lószínű, hogy a kiáltvány, ame­lyen izgalmas idők nyomai lát­szanak, már magának az ellen­zéknek fölfogásában is túlhala­dott álláspontot jelez s hogy a kiáltvány jóformán az izgalom legelső pillanataiban született meg. Erre vall, hogy egyáltalá­ban nincs benne nyoma az ellenzék több vezére újabb állásfoglalásának. Még ennél is jobb bizonyiték a manifesztum tulhaladottságára, hogy a resti- tució in integrum régen túlhala­dott követelése bizony benne van. Az ország érdekében remélhető, hogy az ellenzék föltételeinek megjelölése nyomán nem azokra fog hallgatni, akik a szenvedély szaván szólnak hozzá, hanem azokra, akik tárgyilagosságuknak már az eddigi diszkusszió folya­mán is tanujelét adták. Ha mégsem, magára vessen az ellenzék, amelynek az ejkövet- kezőkért a felelősséget viselnie kell. A manifesztum váratlan tar­talma sokszoros jelentőséget ad Andrássy Gyula gróf állásfogla­lásának, amelyet cikkének be­vezető sorai karakterizálnak. Ezekben azt a tényt szögezi le Andrássy, hogy az ellenzéknek nem szabad olyat követelnie, ami elsősorban az ő érdekében való, mert nincs abban a hely­zetben, hogy diktálhasson. Ez a kijelentés határozott elutasítása a fejvétel követelésének. S ez az a pont, amelyben informá­ciónk kapcsolódik, hogy An­drássy Gyula és Károlyi Mihály gróf között az ellenzék jövő magatartása tekintetében súlyos nézeteltérés támadt. Andrássy- nak köztudomás szerint az volt eredetileg a szándéka, hogy szeptember 10-ére hirdetett be­számolójába uj pártalakulás alap­jait rakja le. Ennek a tervének végrehajtásában Károlyi Mihály grófnak és elvbarátainak támo­gatására is számított. Hogy most nézeteltérés támadt a két vezető politikus között, nemcsak a be­számoló marad el, hanem ezzel együtt az uj pártalakulás is. LESBEN. jy^ILLIÓK repülnek a levegőben, mosthogy közzétették a város költ­ségvetését. Hat millió kell egy eszten­dőben a városnak, de bizony a bevé­telek csak úgy elegendők a kiadá­sokhoz, ha majdnem kilencszázezer korona lesz a pótadó. Ez a város költségvetésének a képe, a többi mind csupa szám, szám, szám . . . A ki- sebb-nagyobb számok arra valók, hogy szépen kitöltsék velük a rova­tokat, mert hogy a költségvetés csu­pán azért van, hogy legyen valami, amitől különbözzék a zárszámadás ; ezt még azok a fiatal hölgyek is tudják, akik a város felsőkereskedelmi isko­lájából kikerülve jutnak majdan szám­tisztnek a város zordon számfejtősé- gébe. A bevételek egyre nőnek, az adóemelés folytán a lakosság egyre több adót fizet: a milliókból igy csu­dálatosán csupán az adóintő papirosa jut a legtöbb polgárnak részesedé­sül.. . gGY NEGYVENNYOLCAS KÉP­VISELŐ beszámoló-beszédén any- nyira összevesztek a napokban az ellenzéki lapok, hogy már nem lehe­tett tudni, mi lesz a dologból, kinek van igaza, ki közölte hiteles formában a beszédet? A különféle pártárnyalatok szóra­kozásában volt valami kedves közvet­lenség és eszünkbe juttatott egy pom­pás adomát. Az özvegy ember özvegy asszonyt vett el feleségül. Mindkettő gyereke­ket hozott első házasságából a házba, azonban a gólya egyáltalában nem respektálta a régi istenáldást, csak ellátogatott ezután is az uj fészekbe, hozzá nem is egyszer. Történt aztán, hogy egy alkalommal hazatérve a családapa, éktelen ordi- tozást, dörömbölést hall a gyermek- fertály felől. — Mi van ott? — kérdezi a fele­ségét. — Képzelje, — felelte az asszony — a maga gyerekei szövetkeztek az én gyerekeimmel s most verik a mi gye­rekeinket. Ősz, posz, mondaná Seiffensteiner Salamon. PUSZTASZEREN csinálták meg valamikor eleink az első alkot­mányos államformát. Abból alakult ki a mai helyzetünk, csupa stilszerü- ség tehát, hogy ezer esztendő múltán a köztársaság agilis bajnoka mondjon a szeri pusztán emlékbeszédet. Az istenért, csak nem készül uj honfog­lalás! Más világ van már azóta, nap­jainkban a királyi ügyészek puhítják nyereg alatt a forradalmárokat. V ÉGRE DOLGOZNAK a mérnök- nökségen is. Soha annyit, mint mostanában. Az egész hivatal nekiült az Íróasztalnak és ir, ir, ir ... Vé­delmi iratok, nyilatkozatok, memoárok és társadalmi tanulmányok kerülnek ki a körző és lénia hivatalából. Igazán ördöngős ember ez a Gróf Árpád! Hogy életre tudta kelteni a mérnök­séget. Még a városrendezés is köny- nyebben megy majd: fegyelmi akták­kal fogják feltölteni a várost az álmo­dott eszményi nívóra.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents