Szeged és Vidéke, 1912. október (11. évfolyam, 226-252. szám)

1912-10-01 / 226. szám

SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGEDI ESTILAP XI. Molyam, 226 (3323) SZ. SZEGED, 1912. Oktolió Politikai aapilap :: Magjolaa nlndan dihitán. Fiozarkeazto: BALASSA ÁRMIN dr. Feid­es szerkasztó: BALASSA JÓZSEF. Kiadja a Dugenlea-nyonda részvény­­táraaaág. Nyomja a Dugonlea-nyomda réazvény­­táraaaág könyvnyomdája, Lorillaux Ch­­ea Táraa budapesti festékgyáros fantékéval. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Kálvária­ utca 6. szám. Telefon (Interurbán és halál) 84. — A ffi szerkesztő telefonja 3. — A telefon­szerkesztő telefonja 828. Előfizetési árak: Szegeden: egész évre 12 korona, fél évre 1 korona, három hónapra 8 korona, egy hónapra 1 korona; vidéken: egész évre 18 ko­rona, fél évre 9 korona, negyed évre 4 korona 50 fillér, egy hónapra 1 ko­rona 60 fillér; kül­dre a postai ■zállitással drágább. Aki előfizetni akar, annak egy hétig mutatványszámot Ingen küld a kiadóhivatal. Egyes szám ára 4 fillér. Kapható az újság minden dohánytőzsdében, újsá­­gosboltban és rikkancsoknál, vidéken minden hírlapirodában kéziratokat nem ad vissza, névtelen levelekre nem válaszol, névtelen pana­szokat nem közöl a szerkesztőség. Hirdetéseket díjszabás szerint vesz föl a kiadóhivatal (Kálvária­ utca 6.), továbbá minden bel- és külföldi hir­detési iroda és hírlapiroda. Apróhirdetések rovatában minden szó egyszeri hirdetése négy fillér, a cím­szó, valamint minden vastagabb betű­ből szedett szó kétszeresen számító­dik. Tíz szóig terjedő apróhirdetésnek az ára 80 fillér. Csak előleges kész­­pénfizetés mellett, ha közlésre alkal­mas. A hirdetés alatt álló kft.szám alapján megtudható a cím a kiadó­hivatalban. Levélbeli tudakozódásokra pontosan válaszolunk, kérjük azonban a szükséges postabélyeget. Apró­hir­detéseket postau­talványnyal is lehet föladni, a szelvényen a szöveg köny­­nyen elfér. Apró­hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal, minden dohánytőzsde és újságosbolt. Családi értesítő (eljegy­zés, házasság, születés, haláleset) köz­lése e­szer öt koronába kerül. Minden közérdekű közlést, kérést, pámaszt közzétesz a Szeged és Vidéke. ÜZENETEK. L. Becsületsértésért följelentést te­het, ámbár önnek kell tudnia, hogy valóban sértő szándékkal mondották-e önnek. P. T. Mindaz, amit a férje szerez és vesz, akárkinek a nevére legyen is írva, attól az időtől kezdve, amikor ön az ő felesége lett, közös szerze­ménynek tekintetik, amelyből se önt, se a gyermekét nem lehet kizárni. A férj halála után az egész vagyon használata özvegyi jogon önt illeti. Az első házasságból született gyer­mekek csak arra tarthatnak igényt, amit az apjuk az ő anyjukkal szer­zett és az önnel szerzett vagyonnak apjukat illető részére. Természetesen, lehet ezzel ellenkező végrendelkezést is csinálni, ezt azonban jogosan meg is lehet támadni. B. D. Kéz-, illetőleg lábizzadása ellen írasson föl az orvosával egy­­gramos szublimátpasztillákat. Egy darabot oldjon föl kétliteres üvegbe öntött állott vízben, öntse porcellán vagy zománcozott edénybe és abban áztassa reggel­ este 10—10 percig. Leszáritás után hintse be a gyógy­­tárakban ezen célra már készen kap­ható szalicilsavas hintőporral. Ha Király len Ha király volnék! sóhajtja a szegény ember, amikor nagyon nyomja már a sok baj. Valami­képpen megragadt az eszében mesebeli királyok csodálatos jó dolga s amint a tót azt gon­dolja róla, hogy népek uralko­dója állandóan zsírt iszik, hájat eszik, közbeeső idejében pedig billiárdozik a kávéházban, — szintazonkép nem kevésbbé jó­kat tételez föl a foglalkozásáról a többi egyszerű hitű emberi­ség. Aki azonban nem is ér­deklődik királyok dolgairól, még az is rájön, hogy az ő sorsuk a legkevésbbé irigylésre méltó. Sokszor eszembe jut — mások­ról nem is szólva — a mi fehérhaj­ú uralkodónk, aki már­­már a pátriárkák életkorának végső széléről tekint vissza a legzivatarosabb múltra. Mi volt abban az öröm ? — azt talán ő sem tudja már megmondani. Annál több szomorú lapot üthet föl a históriájában, amely sok millió ember históriája egyúttal. Hány generáció született, tevé­kenykedett, tülekedett és múlt el ismét azóta! Agg szemei előtt vájjon mint következnek az emberek, akikkel együtt ta­nácskozott, dolgozott népek jó­léte érdekében, vájjon emléke­­zik-e arcukra, ha megüti valami a múltból fölmerülő nevek ak­kordját ? Istenem, az volna a világ legérdekesebb írása, klasz­­szikusok hatását felülmúló, ha egy ilyen öreg király megírná a memoárjait ! Az eseményeket eddig csak a mi fölfogásunk szerint látjuk, megítéléseket a saját szemünk végez, miért ne volna jó is­merni a nyilattéri levelezők „et altera pars“-ából ismert állás­pontokat is, amik nem kerül­hetnek megvilágításra ? Históriá­kat olvasva mennyit mosolyog­hatnak a királyok, amikor az alattvalói hűség, avagy a gáncs megmagyaráz sok olyasmit, sőt nem csupán megmagyaráz, ha­nem határozottan állít is,­­ ami csak a lelkek titkos redőiben búvik meg bizalmasan! Mi magyarok, ha arra esz­mélünk néha, hogy valóban sok dolgot adunk a királynak, politikánk irányítói túl sokat jár­nak nála s ő tájékozódott kény­telen lenni minden ügyünkben (hiszen arról is pontos értesü­léseket szerez, hogy milyen volt a termés ?), egy kicsit nagyké­­püsködünk, azt gondolván, hogy ezzel lezáródtak a napi teendői. Mintha a másik birodalmában nem lennének különb zavarok s mintha nem kellene azt is tudnia az öreg uralkodónak, hogy a kedves Tiszán és ked­ves Apponyin kívül vannak még kedves Kramarczok és kedves Sternbergek is. Sőt voltak Lue­­gerek és más kedvesek, akiknek emlékét is szertehordta a szél! S egy nyolcvankétéves aggastyán sosem téveszti őket össze, akár­milyen kellemetlen legyen is öreg korában az ilyen közön­séges — talán biz’ isten még királyhoz nem is méltó — sze­mélyi torzsalkodások, utálatos­kodások közepett bíráskodni. Okosnak lenni annyi oktalan fölött. Ha király lennék ! Akkora boldogság vájjon ez a méltó­ság? Mikor véget ér a politika, jön a szerelem, amely vesz legalább is annyi energiát el az életéből, mint amaz a mesterség. Hatalmassá, tekinté­lyessé növelt országát már-már elhagyva, hideg szemekkel te­kint vissza a múltra s alig lát abban pihenő pontot. Az iparos­ember is — ha csak nem esett nagyzási mániába — a fiára hagyja az üzletét, de Ferenc Józsefnek nincs már fia, akinek kezeibe megnyugvással helyez­hetné népei sorsát. Egy király­­veje sincs, de a szétágazó csa­lád különféle ágazataiban annyi pusztítást vitt véghez a szere­lem, hogy csak egy király llt meg ennyi bánatot. A meggaz­dagodott burzsoá, aki meztéllább kezdte a pályáját és gyanús manőverekkel jutott vagyonhoz, p anathémát ordítoz, ha a fia meszaltáncot követ el, pláne ha a lányának vannak ilyen szán­dékai. De a mi öreg uralkodónk előtt egyre-másra jelennek meg hercegkisasszonykái s piruló arc­cal zokognak nagy érzésekről, örök boldogtalanság kilátásáról. Az agg ember pedig sóhajt, vissza­néz a múltba és megjelenik a világ előtt, szívén keresztül, az ember. Annyi bajt okozott már náluk is ez az örök­ ostobaság, hogy nem tud, nem is merészel ellentmondani, hasztalan áll előtte a bizonyosság, hogy nem­sokára újból megjelennek azok a piruló kis hercegkisasszonyok, ismét sirdogálnak, hogy nagy­apa, csak te segíthetsz rajtunk. Miért is nem hallgattunk rád! S­ámbátor jól tudja az aggas­tyán, hogy mindez teljes bizo­nyossággal elkövetkezik, hogy az egyengetés, békítés az ő profán emberi munkája lesz, — mégsem akadályoz meg semmit. Ha úgy gondoljátok, hát csinál­játok magatok! Nem nekem házasodtok! A feliksz Ausztria immár nemcsak a háborúról mondott le. Főhercegnői közül pedig az eztán következőket egyenesen Mária Renunciátok­­nak fogják keresztelni. Fogorvosok és fogtechnikusok. Harc a belügyminiszteri szabályrendelet körül.­ ­Budapesti tudóajtónktól.) A fog­orvosok és fogtechnikusok között elkeseredett harc folyt már évek óta. A legjobban kiélesedtek ezek a viszályok a múlt évben, ami az­után arra késztette az akkori bel­ügyminisztert, hogy a fogorvosok és fogtechnikusok ügyét vizsgálat alá vegye. A vizsgálat eredménye­­kép kiadott a belügyminiszter a fogtechnikusok működési körének tárgyában egy rendeletet, amely hivatva volt véget vetni annak az áldatlan harcnak, amelyet a fog­orvosokkal vívtak. A rendelet úgy akarta rendezni a viszonyokat, hogy a ma önálló fogtechnikusok­­nak egy kinevezendő bizottság előtt vizsgát kell tenni a fogászatban való jártasságról, de ezentúl soha többé fogtechnikusnak fogorvosi gyakorlatra engedélyt nem adtak volna. A fogorvosok azonban tiltakoz­tak az ilyen rendezés ellen és hogy ezen tiltakozásuknak nagyobb súlyt adjanak, testületileg elhatározták, hogy az alakítandó vizsgázó bizott­ságban nem vesznek részt. Egy­öntetűen az egész országban csönd­ben a maguk körében csinálták meg a fogorvosok ezt az orvosi obstrukciót, hogy így lehetetlenné tegyék a belügyminiszteri rendelet végrehajtását. Egy esztendeje lesz már, hogy a belügyminiszteri rendelet meg-

Next