Szeged és Vidéke, 1913. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1913-01-02 / 1. szám
SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGEDI ESTILAP XIInfolyam, 133991 SZ, SZEGED 1913. Január 2. csütörtök. Politikai napilap :: Megjelen minden (Miután. Főszerkesztő: BALASSA ÁRMIN dr. Felelős szerkesztő: BALASSA JÓZSEF. Kiadja a Dugonics-nyomda részvénytárság. Nyomja a Dugonics-nyomda részványtársaság könyvnyomdája, Lorilleux Ch. és Társa budapesti festékgyáros festékével. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Kálvária utca 6. szám. Telefon (vntszurbán és helyi) 84. — A főszerkesztő telefonja 3. — A felelős szerkesztő telefonja 828. □öflzetési árak: Szegeden: egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, három hónapra 3 korona, egy hónapra 1 korona; vidéken : egész évre 18 korma, fél évre 9 korona, negyed évre 4 korona 50 fillér, egy hónapra 1 kosona 50 fillér; külföldre a postai szállítással drágább. Aki előfizetni akar annak egy hétig mutatványszámot Ingyen ,küld a kiadóhivatal. Egyes szám ára 4 fillér. Kapható az újság minden dohánytőzsdében, újságosboltban és rikkancsoknál, vidéken ,minden hírlapirodában. Kéziratokat nem ad vissza, névtelen levelekre sem válaszol, névtelen panaszokat nem közöl a szerkesztőség. Hirdetéseket díjszabás szerint vesz föl a kiadóhivatal (Kálvária utca 6.), továbbá minden bel- és külföldi hirdetési iroda és hírlapiroda. Apróhirdetések rovatában minden szó egyszeri hirdetése négy fillér, a címszó, valamint minden vastagabb betűből szedett szó kétszeresen számítódik. Tíz szóig terjedő apróhirdetésnek az ára 80 fillér. Csak előleges készpénfizetés mellett, ha közlésre alkalmas. A hirdetés alatt álló kis szám alapján megtudható a cím a kiadóhivatalban. Levélbeli tudakozódásokra pontosan válaszolunk, kérjük azokban a szükséges postabélyzeget. Apróhirdetéseket postautalványnyal is lehet föladni, a szelvényen a szöveg köny■yen elfér. Apróhirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal, minden dohánytőzsde és ujságosbolt. Családi értesítő (eljegyzés, házasság, születés, haláleset) közlése egyszer öt koronába kerül. Minden közérdekű közlést, kérést, panaszt közzétesz a Szeged és Vidéke. ÜZENETEK. Értesítés. Az újév alkalmából a mélyen tisztelt közönség szíves figyelmébe ajánljuk ama régi elhatározásunkat, hogy egyesületek, társulatok, mulatságok reklámhíreit, továbbá esküvői, eljegyzési és gyászhíreket csak a kiadóhivatal meghatározott díja ellenében teszünk közzé. A munkabérek folytonos emelkedése, az anyagárak nőttönnövekvő drágasága következtében előfizetési árát már eddig is több fővárosi lap emelte. A Szeged és Vidéke egyelőre erre a térre nem lép, csupán ezeket az ellenszolgáltatásokat kéri azokkal a szolgálatokkal szemben, amit a sajtó nehéz hivatása közben teljesít. A Szeged és Vidéke kiadóhivatala. Aradi. Az aradi Függetlenség felelős szerkesztését Olasz Pál, a lap eddigi társszerkesztője vette át, Zima Tibor, az eddigi érdemes felelős szerkesztő ugyanis megvált a lap szerkesztőségétől. A tüzes nyelvek nálunk, szép Magyarországon, nem pünkösdkor jelennek meg, mint a föld többi részein. Nálunk előretolódott ennek a szimbolikus, áhítatra késztő jelenésnek ünnepe újévre. A tüzes nyelvek nyilatkoznak — nem mindenkor bölcseséggel — politikáról, közkérdésekről és mindenről. Ha bölcseség nem is gyakran, de tűz majd mindig van e nyilatkozatokban. Az ellenpártot hévvel illik támadni, a másnézeten levőket lángolóan kell gyűlölni az újévi beszédekben. Az ünnepet ekként is nyomatékosan kell megkülönböztetni karácsonytól, a szeretet ünnepétől, amely már több nappal ezelőtt elmúlt, sőt már a múlt évben lefolyt. Az újévkor föllobbanó tűz azonban nem árt néha, mert a fényénél meg lehet látni rejtett jelenségeket, amelyek nélküle talán észrevétlenül maradnának, noha jó, ha megvilágosodnak. Szegeden az újévi szóözönből mindig érdekli a polgárságot az a nyilatkozat, amelyben a polgármester számol be egy év munkásságáról. Az idén e beszédnek kettős érdekessége van. Helyes tájékoztatással nyugtatja meg a város népét arról, hogy Szeged fejlődésében nincs megfeneklés a rossz viszonyok közepette sem, mert a városias kényelem eszközei, a kultúra intézményei bővültek és gyarapodtak az elmúlt évben is. A rosszakarat sem cáfolhatja le adatait, amelyek vigasztalók és reményre jogosítók. Ez a beszéd tárgyi érdekessége. De van egy személyi érdekessége is. S ebben lobbant föl az a tűz, amely rávilágít egy rejtett és a város közérdekéből káros jelenségre, — hogy mindjárt nyíltan kimondjuk — a Szeged polgármestere és első kerületének képviselője közötti sajnálatos ellentétre. Mert Gerliczy Ferenc bárónak válaszol a polgármester, amikor ezeket mondja: „Vannak, — legutóbb egy helybeli lap karácsonyi számában nyilatkozott meg egy hang — akk munkásságunk ez évi föntjelzett eredményét lekicsinylik. Az ily fölfogásnak alapja csak az ignorancia, vagy felületesség lehet Azt sem tudja, mit alkottunk, azzal sincsen tisztában, micsoda tényezők akadályozták meg azt, hogy többet nem alkothattunk. Eltekintve azon régi axióma igazságtól, hogy a készet megcsinálni nehéz, de azt kritizálni könnyű, a város dolgait csak annak van erkölcsi joga kritizálni, aki a város öszszes viszonyait, azok összes vonatkozásait ismeri. Az ily ismeret nélkül való hozzászólás nem komoly bírálat, hanem hatásvadászó kapkodás és eszerint értékelendő. Általában pedig, aki a kritika jogát csak elfoglalt pozíciója alapján kívánja igénybe venni, ehhez csak akkor van a fenti életfeltételek mellett is erkölcsileg joga, ha az alkotásban legalább segítőleg részt is vesz.“ Am a lap karácsonyi számában, amelyre a polgármester hivatkozik, Gerliczy Ferenc báró szemére lobbantja a városi hatóságnak, hogy munkássága eredménytelen. Ennek okát pedig a széthúzásban látja, mert szerinte nincs egységes akarat a legfelsőbb állami hatóságokkal szemben, amely arra törekednék, hogy a kormány jóindulatát a várossal szemben biztosítsa. Szavának értelme továbbá az, hogy, ha ő, mint a város egyik országgyűlési képviselője, befolyásánál fogva, eredményeket tudna elérni, magáninformátorok e kedvező befolyást ellensúlyozzák. Mivel pedig városi ügyekben csak a polgármester informálja nálunk a legfelsőbb hatóságokat, méltán érezhette, hogy a képviselő támadása egyenesen az ő személye ellen irányul. A képviselő karácsonyi cikkében a főispáni állásról is beszélt és annak betöltését szükségesnek mondotta a közigazgatás hathatósabb ellenőrzése céljából. Erre is válaszol a polgármester a következőkben: „ A főispáni állás betöltése bizonyos körök által a legutóbbi időben, habár nem hivatalos alakban, de többször szorgalmazólag fölemlíttetett. Eltekintve mostan azon kérdéstől, váljon a városok jogi létviszonyainak rendezése tárgyában kilátásba helyezett új városi törvény fog-e egyáltalában a városi municípiumokban főispáni állást kreálni, illetőleg az állásokat fönn fogja-e tartani, most ez időszakonként fölütödő mozgalmat egyszerűen csak konstatálom. És sajátszerű jelenség, hogy ezen óhajtás mindig akkor jelentkezik, amikor én magánigények ellenében, amelyek a közepek leple alatt lépnek föl, a közvagyont védelmezem, föllépnek azon hitben, hogy a főispáni állás betöltése esetében a közvagyon elleni igények majd könnyebben érvényesülhetnek. Hát a fölfogás ezen irányára nekem csak azon megjegyzésem van, hogy a hit tévedésen alapul, mert nekem erős meggyőződésem,hogy én a főispánban a közvagyon védelmezése dolgában úgy idelenn, mint az államkormánynál egy erős támaszra, biztos segítőtársra találok, de ha e téren egyedül maradok is, a közvagyont a jogosulatlan igénybevétel ellenében mindig védelmezni fogom, védelmezni fogom kötelességből, védelmezni fogom háztartásunknak mindig féltékenyen őrzött egyensúlya szempontjából, de védelmezni fogom azért is, mert a közvagyon integritása a közéleti erkölcs legelemibb követelménye.“ Magyarázatul a polgármester szavaihoz emlékeztetnünk kell azokra a törvényhatósági közgyűlésekre, amelyekben mintegy fenyegetésképpen hozták szóba, hogy a főispáni állás betöltése mennyire szükséges volna. Szóba hozták pedig akkor, amikor a Gazdasági Egyesület kért telket. S ennek az egyesületnek Gerliczy báró az elnöke. Továbbá akkor, amikor egy érdemes szegedi gyáros, a képviselőnek egyik híve, kért gyára kibővítésére városi tulajdonban levő területet. Szembeállítva így a képviselőnek és a polgármesternek nyilatkozatait, tanúi vagyunk egy furcsa háborúnak, amely rejtettebb formában úgy látszik, már régebben folyik. Azt hiszszük, minden polgár egyetért abban, hogy a polgármesternek és a képviselőnek, amennyiben csakugyan a város érdekeiért akarnak dolgozni, kerülniök kellene a „széthúzást“. Márpedig úgy tűnik föl, hogy nem éppen a polgármester az, aki ezt a széthúzást keresi. Hivatalból neki kell informálnia városi ügyekben a legfelsőbb hatóságokat. Már most, ha a képviselő csakugyan érdeklődik Szeged érdekei iránt s befolyásával azokért cselekedni is kíván, akkor keresnie kell az érintkezést a polgármesterrel s tőle, a várost érdeklő ügyekben kétségtelenül járatosabbról kell tájékozódnia, hogy mi az, amiben Furcsa hábo