Szeged és Vidéke, 1913. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-02 / 1. szám

SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGEDI ESTILAP XII wtolyam, 1 (3399i SZ, ' SZEGEDri913. Január 2, csütörtök. Politikai napilap :: Megjelen minden (Miután. Főszerkesztő: BALASSA ÁRMIN dr. Felelős szerkesztő: BALASSA JÓZSEF. Kiadja a Dugonics-nyomda részvény- tái^sag. Nyomja a Dugonics-nyomda részvány- táraaság könyvnyomdája, Lorilleux Ch. és Társa budapesti festékgyáros festékével. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Kálvária-utca 6. szám. Telefon (intsrurbán és helyi) 84. — A főszerkesztő telefonja 3. — A felelős szerkesztő telefonja 828. □öflzetési árak: Szegeden: egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, lárom hónapra 3 korona, egy hónapra I korona; ridéken : egész évre 18 ko- nma, fél évre 9 korona, negyed évre 4 korona 50 fillér, egy hónapra I ko- sena 50 fillér; külföldre a postai szállítással drágább. Aki előfizetni akho annak egy hétig mutatványszámot Ingyen .küld a kiadóhivatal. Egyes ^zám ára 4 fillér. Kapható az f^ság mir. dón dohánytőzsdében, ujsá- gosboltbaix és rikkancsoknál, vidéken Bsinden lirlapirodában. Kéziratokat nem ad vissza, névtelen levelekre i-om-válaszol, névtelen pana­szokat nem közöl a szerkesztőség. Hirdetéseket díjszabás szerint vesz föl a kiadóhivatal (Kálvária-utca 6.), továbbá minden bel- és külföldi hir­detési iroda és hirlapiroda. Apróhirdetések rovatában minden szó egyszeri hirdetése négy fillér, a cím­szó, valamint minden vastagabb betű­ből szedett'szó kétszeresen számító­dik. Tíz szóig terjedő apróhirdetésnek az ára 80 fillér. Csak előleges kész- pénfizetés mellett, ha közlésre alkal­mas. A hirdetés alatt álló kis szám alapján megtudható a cím a kiadó- hivatalban. Levélbeli tudakozódásokra pontosan válaszolunk, kérjük azohban 8 szükséges postabélj’^eget. Apró hir­detéseket postautalványnyal is lehet föladni, a szelvényen a szöveg köny- ■yen elfér. Apró hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal, minden dohánytőzsde és iijeágosbolt. Családi értesítő (eljegy- aés, házasság, születés, haláleset) köz­lése egyszer öt koronába kerül. Min den közérdekű közlést, kérést, panaszt közzétesz a Szeged és Vidéke. ÜZENETEK. Éftesítés. Az ujev alkalmából a mélyen tisztelt közönség szives figyelmébe ajánljuk ama régi elhatározásunkat, hogy egyesületek, társulatok, mu­latságok reklámhireit, továbbá esküvői, eljegyzési és gyászhireket csak a kiadóhivatal meghatározott dija ellenében teszünk közzé. A munkabérek folytonos emel­kedése, az anyagárak nőttön- növekvö drágasága következtében előfizetési árát már eddig is több fővárosi lap emelte. A Szeged és Vidéke egyelőre erre a térre nem lép, csupán ezeket az ellenszolgál­tatásokat kéri azokkal a szolgála­tokkal szemben, amit a sajtó nehéz hivatása közben teljesít. A Szeged és Vidéke kiadóhivatala. Aradi. Az aradi Függetlenség fele­lős szerkesztését Olasz Pál, a lap eddigi társszerkesztője vette át, Zima Tibor, az eddigi érdemes felelős szerkesztő ugyanis megvált a lap szer­kesztőségétől. Furcsa hábo A tüzes nyelvek nálunk, szép Magyarországon, nem pünkösd­kor jelennek meg, mint a föld többi részein. Nálunk elöre- tolődott ennek a szimbolikus, áhítatra késztö jelenésnek ün­nepe újévre. A tüzes nyelvek nyilatkoznak — nem minden­kor bölcseséggel — politikáról, közkérdésekröl és mindenről. Ha bölcseség nem is gyakran, de tűz majd mindig van e nyi­latkozatokban. Az ellenpártot hévvel illik támadni, a más­nézeten levőket lángolóan kell gyűlölni az újévi beszédekben. Az ünnepet ekként is nyoma­tékosan kell megkülönböztetni karácsonytól, a szeretet ünne­pétől, amely már több nappal ezelőtt elmúlt, sőt már a múlt évben lefolyt. Az újévkor föllobbanó tűz azonban nem árt néha, mert a fényénél meg lehet látni rejtett jelenségeket, amelyek nélküle talán észrevétlenül maradnának, noha jő, ha megvilágosodnak. Szegeden az újévi szóözön- böl mindig érdekli a polgársá­got az a nyilatkozat, amelyben a polgármester számol be egy év munkásságáról. Az idén e beszédnek kettős érdekessége van. Helyes tájékoztatással nyug­tatja meg a város népét arról, hogy Szeged fejlődésében nincs megfeneklés a rossz viszonyok közepette sem, mert a városias kényelem eszközei, a kultúra intézményei bővültek és gyara­podtak az elmúlt évben is. A rosszakarat sem cáfolhatja le adatait, amelyek vigasztalók és reményre jogositók. Ez a beszéd tárgyi érdekessége. De van egy személyi érde­kessége is. S ebben lobbant föl az a tűz, amely rávilágít egy rejtett és a város közérdekéből káros jelenségre, — hogy mind­járt nyíltan kimondjuk — a Szeged polgármestere és első kerületének képviselője közötti sajnálatos ellentétre. Mert Gerliczy Ferenc bárónak válaszol a polgármester, amikor ezeket mondja: „Vannak, — legutóbb egy helybeli lap karácsonyi számában nyilatkozott meg egy hang — aLk munkásságunk ez évi fönt- jelzett eredményét lekicsinylik. Az ily íölíogásnak alapja csak az ignorancia, vagy íölűletes- ség lehet Azt sem tudja, mit alkottunk, azzal sincsen tisztá­ban, micsoda tényezők akadá­lyozták meg azt, hogy többet nem alkothattunk. Eltekintve azon régi axióma igazságtól, hogy a készet megcsinálni nehéz, de azt kritizálni könnyű, a város dolgait csak annak van erkölcsi joga kritizálni, aki a város ösz- szes viszonyait, azok összes vo­natkozásait ismeri. Az ily isme­ret nélkül való hozzászólás nem komoly bírálat, hanem hatás- vadászó kapkodás és eszerint értékelendő. Általában pedig, aki a kritika jogát csak elfoglalt pozíciója alapján kívánja igénybe venni, ehhez csak akkor van a fönti élet föltételek mellett is erkölcsileg joga, ha az alkotásban legalább segitő- leg részt is vesz.“ Ama lap karácsonyi számá­ban, amelyre a polgármester hi­vatkozik, Gerliczy Ferenc báró szemére lobbantja a városi ha­tóságnak, hogy munkássága ered­ménytelen. Ennek okát pedig a széthúzásban látja, mert sze­rinte nincs egységes akarat a legfelsőbb állami hatóságokkal szemben, amely arra törekednék, hogy a kormány jóindulatát a várossal szemben biztosítsa. Sza­vának értelme továbbá az, hogy, ha ö, mint a város egyik or­szággyűlési képviselője, befolyá­sánál fogva, eredményeket tudna elérni, magáninformátorok e kedvező befolyást ellensúlyozzák. Mivel pedig városi ügyekben csak a polgármester informálja nálunk a legfelsőbb hatóságo­kat, méltán érezhette, hogy a képviselő támadása egyenesen az ö személye ellen irányul. A képviselő karácsonyi cikkében a föispáni állásról is beszélt és annak betöltését szükségesnek mondotta a közigazgatás hatha­tósabb ellenőrzése céljából. Erre is válaszol a polgármester a következőkben: „ A föispáni állás betöltése bi­zonyos körök által a legutóbbi időben, habár nem hivatalos alakban, de többször szorgal- mazólag fölemlittetett. Eltekintve mostan azon kérdéstől, vájjon a városok jogi létviszonyainak rendezése tárgyában kilátásba helyezett uj városi törvény fog-e egyáltalában a városi muniei- piumokban föispáni állást kreálni, illetőleg az állásokat fönn fogja-e tartani, most ez időszak onkint fölütödö mozgalmat egyszerűen csak konstatálom. Es sajátszerü jelenség, hogy ezen óhajtás mindig akkor jelentkezik, amikor én magánigények ellenében, amelyek a köz^äek leple alatt lépnek föl, a közvagyont védel­mezem; föllépnek azon hitben, hogy a föispáni állás betöltése esetében a közvagyon elleni igé­nyek majd könnyebben érvénye­sülhetnek. Hát a fölfogás ezen > irányára nekem csak azon meg­jegyzésem van, hogy a hit tévedé­sen alapul, mert nekem erős meg­gy öződésem,ZíogjF ón a/óispánba* a közvagyon védelmezése dolgá­ban ugv idelenn, mint az állam­kormánynál egy erős támaszra, biztos segítőtársra találok, de ha e téren egyedül maradok is, a közvagyont a jogosulatlan igénybevétel ellenében mindig védelmezni fogom, védelmezni fogom kötelességből, védelmezni fogom háztartásunknak mindig féltékenyen őrzött egyensúlya szempontjából, de védelmezni fogom azért is, mert a közva­gyon integritása a közéleti er­kölcs legelemibb követelmé­nye.“ Magyarázatul a polgármester szavaihoz emlékeztetnünk kell azokra a törvényhatósági köz­gyűlésekre, amelyekben mintegy fenyegetésképpen hozták szóba, hogy a föispáni állás betöltése mennyire szükséges volna. Szóba hozták pedig akkor, amikor a Gazdasági Egyesület kért telkel. S ennek az egyesületnek Ger­liczy báró az elnöke. Továbbá akkor, amikor egy érdemes sze­gedi gyáros, a képviselőnek egyik hive, kért gyára kibővíté­sére városi tulajdonban levő területet. Szembeállilva igy a képvise­lőnek és a polgármesternek nyilatkozatait, tanúi vagyunk egy furcsa háborúnak, amely rejtettebb formában úgy látszik, már régebben folyik. Azt hisz- szük, minden polgár egyetért abban, hogy a polgármesternek és a képviselőnek, amennyiben csakugyan a város érdekeiért akarnak dolgozni, kerülniök kellene a „széthúzást“. Már pedig úgy tűnik föl, hogy nem éppen a polgármester az, aki ezt a széthúzást keresi. Hivatal­ból neki kell informálnia városi ügyekben a legfelsőbb hatósá­gokat. Már most, ha a képviselő csakugyan érdeklődik Szeged érdekei iránt s befolyásával azokért cselekedni is kíván, akkor keresnie kell az érintke­zést a polgármesterrel s tőle, a várost érdeklő ügyekben kétség­telenül járatosabbtől kell tájéko­zódnia, hogy mi az, amiben

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents