Szeged és Vidéke, 1913. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-02 / 1. szám

befolyásával tám­ogathatja. Vi­szont persze a polgármmesternek sem azapja Szarkóznia át­vánó iránt szívesen tevékenykedő kép­viselővel való érintkezéstől. Hogy a kezdeményező ebben a kívá­natos kontaktusban ki legyen, az már olyan kicsinyes eti­kettkérdés, amelynek eldönté­sére nem vállalkozhatunk. Mi csak azt állapíthatjuk meg, hogy a furcsa háború, amelynek ta­núivá lettünk, nemcsak hogy nem épületes, de a városra egyenesen káros. Ami már most a főispánság kérdésében a polgármester vá­laszát illeti, hogy ő magán­igények ellen a közvagyont vé­delmezi, — ezt a választ nem a tisztviselőkhöz intézett újévi beszédben, hanem a törvény­­hatóság közgyűlésén kellene el­mondania. E fórum nyilvá­nossága és autentikussága előtt a polgármesternek részleteseb­ben is meg kellene magya­ráznia nagy általánosságban emelt vádját ama magánigé­nyekről, amelyek ellen védelmére szorul a közvagyon. Önzetlen­ségét és a város iránt való szeretetét mindannyian ismer­jük, de ez őt sem jogosíthatja föl vádak egyszerű fölvetésére. Minden elfogultság nélkül. Íme, ez a véleményünk a város életében vezetésre hivatottak furcsa háborújáról. De talán nem késett el még az újévi jókívánságunk, hogy legalább ebben a háborúban kössék meg minden hosszú konferenciázás nélkül, mielőbb az üdvös békét. Betörőket fogott a rendőrség.­ ­Saját tudósítónktól.) Két hó­napon át rengeteg apróbb tolvaj­­lás és betörés történt a városban. A rendőrség sokáig kereste a tet­teseket, de nem tudott nyomukra sem akadni nekik. A véletlen most mégis fogházba juttatta őket. A rendőrség szerdán este igazo­lásra szólított föl két fiatal legény­két, Ördög Istvánt és Varga Jó­zsefet, akik gyanúsan viselkedtek az egyik korcsmában. A legény­kék azt hitték, hogy a rendőrök tudják minden bűnüket s vallot­tak. Bevallották, hogy a legutóbbi két hónapon közel száz apróbb lopást és betörést követtek el. Természetesen rögtön letartóz­tatták őket s most Szakáll József dr. rendőrkapitánynak diktálják be bűnlajstromukat. SZEGGS) GS VIOÉsi 1913 január 2 Co-rü­dőrség Versecen. A polgármester­ és fő­kapitány nyilatkozata (Saját tudóajtónktól) A lapok azt a hirt közüik, hogy a belügy­­m­iniszter a verseci rendőrség mű­ködését felfüggesztette s ezután a verseci rendőrség összes ügyeit a csendőrség veszi át. A belügy­miniszter rendelkezését azzal a támadással hozzák összefüggésbe, amelylyel Versec város rendőrfő­kapitányát illették, akit a szerbek­kel való cimborasággal vádoltak meg. A közlemény dolgában Versec város polgármesteréhez fordultak felvilágosításért. Rezuba István dr. polgármester kérdezősködésünkre következők­ép nyilatkozott: " A belügyminiszter a rendőr­ség mellé­­ csendőrt küldött Versecre a közbiztonsági szolgálat megerősítésére. Törvényhatósági joggal felruházott városba csak a város kérelmére küldhetnek csend­őrt. A kivételes intézkedésekről szóló és most szentesített törvény intézkedik úgy, hogy a belügy­miniszter a város megkérdezése nélkül is küldhet csendőröket. Állami érdekből, állam költségén vannak itt a csendőrök és nem úgy, mint például Pancsován, ahol a város maga kérte a csend­őröket és hozzá is járul a költsé­gek fedözéséhez. A szerb háborús izgalmak miatt látta jónak való­színűleg a belügyminiszter a csendőrség kiküldését, noha a város szerb lakossága nyugodt és a közelmúltban is csak szórvá­nyosan fordultak elő olyan esetek, amelyek rendőri beavatkozást igé­nyeltek. Mindenesetre nagyon üd­vös dolog volna, ha a csendőrség tavasz végéig itt marad a város­ban. A rendőrség erősítésére szol­gál a határrendőrség is, amelyet éppen nyolc nap előtt állítottak föl Versecen. Markovits György dr. rendőr­főkapitány ezeket mondotta: — Már régóta kértem a csendőr­séget a törvényhatóságtól, amit most a kivételes törvény alapján megkaptunk. A mozgalmas idők­ben nagy szükség lett volna a csendőrségre. Ha minden ember egészséges, harminchat ember tel­­jesít szolgálatot, ebből pedig mind­össze hét ember marad portyázá­sokra, ami egy 800 holdas kiter­jedésű városban nagyon kevés. A Versec város törvényhatósága éppen most tartott ülésén foglal­kozott azokkal a vádakkal, ame­lyekkel egy fővárosi lap illette és a főispán indítványára napirendre tért a támadások fölött, mert elle­nem semmiféle eljárás megindítását nem tartotta szükségesnek. A szerb radikálisok nevében azok vezére, Miletics Zsifkó dr. szólalt föl és elitélte a támadásokait, egyb^ri^b e­­jelentette, fiogy d szereséé. Ha a magyar ha­zához és egyúttal föl­­szólította a polgármestert, Hogy ha valami gyanús esetről tud, azt a közgyűlés színe előtt leplezze le. — Mondhatom, — folytatta a főkapitány — az elmúlt mozgal­mas időkben alig 3—4 esetben kellett eljárnunk a magyar állam­­eszme ellen elkövetett vétség miatt, de ezek az esetek is kávé­házi pletykákká zsugorodtak össze. Én ismerem ezt a népet, ha fia a hazának. — Végül még csak annyit, hogy nem is tudok szerbül, csak éppen a legszükségesebb szavakat sajátí­tottam el, római katolikus vagyok. Aradon születtem, az apám honvéd­­őrnagy. Amiként látható, Versecen sem olyan rosszak az állapotok, mint ahogy hirdették. A Mayer r.-t. fizetési zavarai. Fölszámoló köz­gyűlés előtt. (Saját tudósítónktól.) A Mayer Ferdinánd és utóda r.-t, amelyik Szeged egyik legrégibb vaskeres­­kedése, fölszámol. A cég rég fize­tési zavarban van és az igazgató­ság január 5-re hívta össze a II. évi rendes közgyűlést, amelyen kimondják a fölszámolást. A közgyűlés elé terjesztendő, 1912 november 30-án lezárt mér­leg szerint a 80,000 korona alap­tőke mellett a veszteség 1911 március 9-től 1912 november 30-ig 70,444 korona. A vállalat tartozásai (elfogadvány 161,289 korona, különféle hitelezők 45,565 korona), a mérleg szerint fedezetet találnának a vagyontételekben (berendezés 7000 korona, áru 145,535, betét 200, adósok 71,045 korona), de a kinnlevőségnek nagy része behajthatatlan lévén, nemcsak a részvénytőke, de a hitelezők pénzének egy része is elveszett. A Mayer r.-t. vaskereskedése előbb Mayer Ferdinándé volt, majd örököseié. Egyike volt a legjobban megalapozott szegedi cé­geknek. A Mayer örökösök után a Délmagyarországi Közgazda­sági Bank r.-t. érdekkörébe került a cég, részvénytársaság lett s az­óta zavarokkal küzd. A bank vál­sága után természetes, hogy a cég is válságba került. Bármelyik újságot járatja, azt a Bék­ei-féle hírlapirodában lehet előfizetni. A nagybankok szürete. (Budapesti tudósítónktól.) A fő­városi nagy pénzintézetek újévkor tették közzé szokásos publikációi­kat, amelyekben beszámolnak az elmúlt év üzleteredményéről. Ezek­ből a visszapillantásokból kitűnik, hogy az idén a titkos tartalékok­nak igen nagy szerep jut. Meg fognak duzzadni azoknak a ban­koknak a látens tartalékai, ame­lyek a roppant drága kamatláb folytán annyit keresnek, hogy ezt egészében kimutatni szemérmesek, viszont megfogyatkoznak azoknak az intézeteknek a rejtett rezervái, amelyeknek az értékpapírok ár­csökkenése nagy veszteségeket okozott. Minthogy a pesti bankvezérek a presztízs csorbulásának tartják a kevesebb osztalék fizetését, bizo­nyos, hogy a legnagyobb intéze­tek dacára részvényeik nagy ár­esésének nem fognak a tavalyinál kisebb dividenciát juttatni. Igaz, hogy a nagybankok üzletmenete ezt az osztalékot lehetővé is teszi, mert a kétségbeejtő pénzviszonyok ellenére helyesebben épp a viszo­nyok folytán a nagybankok a ka­matszámlán rengeteg pénzt keres­tek. A nagybankok saját tőkéikkel megkeresték a kamatszámlán a hat százalékot, az idegen tőkékkel pedig a szokásos 1,1 és fél szá­zalék margó helyett három és még több százalékot. A kamatszámla többlete tehát normális esztendőkhöz képest alighanem 40—50 százalékra rúg, amely roppant milliókat tevő több­let bőséges kárpótlást nyújt az ér­tékpapírtárca árfolyamcsökkenésé­ért és a jutalékok meg a szindi­kátusi nyereségek apadásáért. Sőt még a betétüzlet terén is hasznát látták a nagybankok a válságnak, tehát ez idén rekord mérlegeik lesznek s a rettentő válság sor­vasztó idején csak ők szüretelnek. ANYAKÖNYVI HÍREK. Halálozások. Özvegy Várnay Lipótné, Szeged társadalmának ál­talánosan becsült és szeretett tagja, meghalt. Várnay Dezső, a Dél­­magyarország kiadótulajdonosa édesanyját siratja az elhunyt úri­­nőben, akit csütörtökön délelőtt helyeztek nagy részvét mellett örök nyugodalomra. A gyászoló közönség nagy részvéte kísérte utolsó útjára a halottat, akiről Löw Immánuel dr. főrabbi mon­dott megható búcsúztatót.­­ Háber Gigát, özvegy Háber Antalné lá­nyát csütörtökön délután három órakor temették mély részvét mel­lett. s­zives tudomására hozom a­­ közönségnek, hogy fűszer- és csemege~y üzletemet tetemeljen megnagyob­b­va uj .s Árpád-féle palotába helyeztem át, árukkal fölszerelve Telefonszám 452. ♦ ♦ A nagyérdemű közönség szives támogatását továbbra is kérem, kiváló tisztelettel KOCSIS FEREI­C.

Next