Szeged és Vidéke, 1913. április (12. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-01 / 75. szám

SZEGED ÉS TIDEKE SZEGEDI ESTILAP XII. Molnni, 75 (3473) SZ, 1 SZEGED, 1813. Politikai iMipIlap :: MenJalen mlndwi délután. Főszerkesztő: BALASSA ARIiinN dr. Felelős szerkesztő: BALASSA JÓZSEF. Kiadja a Dugonics-nyomda részvény­társaság. Nyomja a Dugonics-nyomda ^szvény- társaság könyvnyomdája, Lorilleux Ch. éa Társa budapesti festékgyáros festékével. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: KáNárla-utca 6. szám. Telefon (interurbán és helyi) 84. — A főszerkesztő telefonja 3. — A felelős szerkesztő telefonja 828. Előfizetési árak: Szegeden: egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, károm hónapra 3 korona, egy hónapra I korona; vidéken; egész évre 18 ko­rona, fél évre 9 korona, negyed évre 4 korona 50 fillér, ogy hónapra I ko­rona 50 fillér; külföldre a postai szállítással drágább. Aki előfizetni akar, annak egy hétig mutatványszámot Ingyen küld a kiadóhivatal. Egyes szám ára 4 fillér. Kapható az újság minden dohánytőzsdébenj ujsá- gosboltban és rikkancsoknál, vidéken minden hirlapirodában. Kéziratokat nem ad vissza, névtelen levelekre nem válaszol, névtelen pana­szokat nem közöl a szerkesztőség. Hirdetéseket díjszabás szerint vesz föl a kiadóhivatal (Kálvária-utca 6.), továbbá minden bel- és külföldi hir­detési iroda és hirlapiroda. Apróhirdetések rovatában minden szó egyszeri hirdetése négy fillér, a cim- szó, valamint minden vastagabb betű­ből szedett szó kétszeresen számító­dik. Tíz szóig terjedő apróhirdetésnek az ára 80 fillér. Csak előleges kész- pénfizetés mellett, ha közlésre alkal­mas. A hirdetés alatt álló kis szám alapján megtudható a cim a kiadó- hivatalban. Levélbeli tudakozódásokra pontosan válaszolunk, kérjük azonban a szükséges postabályeget. Apró hir­detéseket postautalványnyal is lehet ^ dni, a szelvényen a szöveg köny- elfér. Apró hirdetéseket fölvesz • dóhivatal, minden dohánytőzsde ^cágosbolt. Családi értesítő (eljegy- ze^<>^ ázasság, születés, haláleset) köz- lése^égyszer öt koronába kerül. Minden közérdekű közlést, kérést, panaszt közzétesz a Szeged és Vidéke. Mánia. ÜZENETEK. Divatember. A cilinder angol eredetű. A hosszú kürtőformát és a selymet a kalapnál először egy angol kalapos használta 1797-ben s amikor ezzel a kalappal végigment az utcán, egész népcsödület támadt körülötte, kiabál­tuk, taszigálódtak, a kutyák ugattak, egy asszony rosszul lett, egy fiatal­embernek eltörött a karja, a kalapost elfogták és a közlekedés megakadá­lyozása miatt elitélték. A selyemkala­pot először Londonban fogadták el 1813-ban s igy most van a százéves jubileuma. A cilinder alakja azóta sok változáson ment át, magassága, szine, sőt anyaga is változott. Legritkább volt a szalmából készített oilinder. A nagy forradalom idejében cukorsüveg alakú cilindereket hordtak. Egy ideig bolyhos cilinder volt a divat, később a nagyon magas alakú. Hordták a szürke cilindert is, amely régebben nálunk is divatos volt. Később Gibus, párisi kalapos föltalálta a klakkot, amelynek általános használata nem tartott sokáig. Utas. A Cunard tengerhajózási tár­saság most tette közzé mérlegét, amely szerint a jövedelem 28 75 millió korona. A jövedelem az előző évhez közel 11 mUlió koronával emelkedett. Elmebeli megtévelyedések, be­tegségek tömegeken is erőt ve­hetnek, olyan emberek sokasá­gán, akiket közös cél szolgálata, közös helyzet tett lelki roko­nokká. Ilyen aberrációt, amely­nek tünetei egy sajnálatos lelki bajnak a ragályát mutatják, két­ségtelenül meg lehet állapítani a mai magyar ellenzéken. Nem járnak vitustáncot, mert ök nem örültek meg az elveikben való fanatikus hitükben. Vagy ha járták is a közelmúltban, a képviselöház botrányos ülésein, hát bizonyos megfontoltsággal, előre megállapított táncprogram szerint járták. Előre elhatároz­ták, hogy ekkor meg ekkor résztvesznek az ülésen és ug­rálni s ordítani fognak. Vagy azt határozták, hogy mivel nem szép az idő s az a Pavlik mégis csak kellemetlen ember, ma vagy holnap nem táncol­nak. A dühös s állítólag elke­seredett ugrándozásaik tehát csak imitálták középkori rajon­gók vitustáncát, de alapjában véve megfontolt ugrándozások voltak, bármennyire szerették is volna elhitetni a közvélemény- nyel, hogy a kormány és a többség törvénysértései ejtették őket a hazafias harag és elke­seredés önkívületébe. Más jelek azok, amelyekből a magyar ellenzéket hatalmába ejtő lelki aberráció világosan fölismerhető. Kisebbség létére éveken át természetesnek tartotta, hogy a parlamentben a legvadabb, leg- elfajultabb obstrukciőval akadá­lyozzon meg minden munkát. Diktálni akart, noha kisebbség. A „hazafiságot“ magának sajá­tította ki, pusztán azon az ala­pon, hogy rokonszenves, mert szegény, mellőzött kisebbség. Terrorizálta a többséget s az egész országot. Most pedig, amikor a már kényszerűvé vált kényszerzubbony alkalmazásával megfékezték, amikor a többség hosszú tűrés után végre kézzel­foghatóvá tette előtte, hogy csak kisebbség: még mindig nem jőzanodott ki, még mindig szembetűnő, hogy beteges nagy­zási hóbortban szenved. A kormány és a többség erős kézzel megszabadult attól a ter­rortól, amelylyel az ellenzéki kisebbség hosszú időn át meg­bénította az országgyűlés mű­ködését. Nagyjelentőségű törvé­nyeket alkotott s ezzel kitűzött programját a kisebbség ellenére, kevés hijján, megvalósította. De íme, az ellenzék még mindig nem józanodott ki, még mindig nem tudott nagyzási mániájából kigyógyulni s tiszta tudatára jutni annak, hogy csak kisebb­ség, amelynek a parlamenti munka hathatós ellenőrzésében megvannak ugyan a maga jo­gai, de amely a kormánynak és a többségnek, sőt a koroná­nak és a választók többségének nem diktálhat. A kisebbség nagyhangon kö­veteli Lukács távozását, vagy ahogy diktátori hajlandóságában caesaromaniájában, patétikusab- ban mondani szoúa: követeli Lukács fejét. De nemcsak köve­teli, hanem a rögeszméjébe való beleéléssel egész bizonyosság­gal hirdeti is, hogy Lukács már bukott kormányelnök, akinek távozása mielőbb várható. Hir­deti ezt annak ellenére, hogy a parlamenti többség, a választók többsége és a korona változat­lan bizalommal viseltetik a mi­niszterelnök iránt. Hirdeti a mániákusok szokása szerint azért, mert valóságnak hiszi azt, ami­ről a mániája alapján szeretné, ha valóság volna. Arra azonban, hogy mennyire rögeszme csupán az ellenzék vélekedése Lukács bukásáról, megfelel maga Lukács a követ­kező világos és az ellenzék siralmas lelki bajában nem szenvedő józanoknak; „A kisebbség kedvetlensége vagy türelmetlensége lehet-e döntő tényező egy kormány sorsára? Azok, akiknek akarat­elhatározása döntő, teljesen tisz­tában vannak vele, hogy a kor­mány a maga hatalmi érdekét mindenkor kész alárendelni az ország érdekének. Nekünk igazán nem lesz szükségünk valami túlságos erős biztatásra, ha visszavonulásunk ideje elkövet­kezik. A legkisebb jel is elég lesz, hogy megértessék velünk ezt a lépést, amely reám nézve különösen a megszabadulás aktusa lenne. Csakhogy semmi esetre sem az ellenzék az, amelynek biztatására mi he­lyeinket elhagyni kivánjuk, ha küldetésünk be lesz fe­jezve.“ Aközkórháztervei A müépitö nem akar változtatni. {Saját iudóaitónktól.) A belügy­miniszter a közkórház tervein több lényeges módosítást kiván, amelye­ket a Szeged és Vidéke már is­mertetett. A kivánságokra most Korb Flóris müépitő, a kórház tervezője a következőket vála­szolja a tanácshoz intézett bead­ványában : Nem tudok a magam jószántá­ból a belügyminiszteri birálat- ban leirt változtatásokhoz hozzá­járulni, mert ezekben egyrészt speciális orvosi szakvélemény a döntő, másrészt, mert eddigi ta­pasztalatom alapján az eredeti alap­rajzi megoldást sokkal jobbnak tar­tom. Ebben a fölvett betegek meg- fígyelhetésére a földszinti bejárat mellett jobbra-balra két-két négy­ágyas szoba terveztetett, kettő a férfiak, kettő a nők épületszárnyá­ban. A bírálat ezek egyesítését kí­vánja, úgy hogy frissen fölvett be­tegek fektetésére mindkét szárny­ban'egy-egy nyolcágyas kórterem létesülne. Én azt tapasztaltam és eddig mindegyik elmeosztályt úgy épí­tettem meg, hogy az újonnan föl­vett elmebetegek megfigyelésére két helyiség szükséges, mert különben megtörténhetik az az embertelen­ség, hogy egy olyan beteg, amely­nek elmeállapotával még nincs tisz­tában az orvos, tehát nem is tud­hatja még, hogy vájjon nem-e józan elméjű, ugyanazon kórte­rembe fektettetik, amelyben undo­rító szoká^ vagy bajban levő beteg, vagy esetleg egy büntetőtörvény- szék elől menekülni akaró szimu­láns vádlott helyeztetett el. A női osztályon is tekintettel kell lenni arra, hogy esetleg egy gyermekágyi elmezavarban szen­vedő beteget is kell betegségének rövid idejére elhelyezni. Szomszédságában ennek a fölvé­teli megfigyelő osztálynak, az ösz- szes nyugodt betegek számára két- két szobát, 3 férfi és 3 nő elhelyez- hetésére terveztem. Hogy ez a köz- kórházak szabályzatával ellenke­zik, az sajnálni való, mert ezek hiján nem lehet jó az elmebeteg­osztály. Föltétlenül szükséges gondos­kodni arról, bár a legszegényebb keretben, hogy rendkívüli esetek­ben és a beteg társadalmi állására való tekintettel, hacsak rövid időre is, az elkülönítés lehetséges legyen;

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents