Szeged és Vidéke, 1913. december (12. évfolyam, 277-300. szám)

1913-12-01 / 277. szám

SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGEDI ESTILAP XII. ínfOlyaiD, 277 (3675) S2. I SZEGED, 1913. Decemlier 1, hítíli, PcIHikal najillap :: Meojelen minden délután. Főszerkesztő: BALASSA ÁRMIN dr. Felelős (.zerkesztő: FRANK JÓZSEF. Kiadja a Dugonics-nyomda részvény­társaság. Nyomja a Dugonics-nyomda részvény- társaság könyvnyomdája, Lorilleux Ch. és Társa budapesti festékgyáros festékével. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Kálvária-utca 6. szám. Telefon (Interurbán és helyi) 84. A főszerkesztő telefonja 3. Előfizetési árak: Szegeden: egész érre 12 korona, fél évre 6 korona, három hónapra 3 korona, egy hónapra í korona; vidéken : egész évre 18 ko­rona, fél évre 9 korona, negyed évre 4 korona 50 fillér, egy hónapra I ko­rona 80 fillér; külföldre a postai izállitáesal drágább. Aki előfizetni akar, annak egy hétig mutatványszámot In^en küld a Madóhivatal. Egyes szám ára 4 fillér. Kapható az ajeág minden dohánytőzsdében, ujsá- gosboltban és rikkancsoknál, vidéken minden hirlapirodábaa Kéziratokat nem ad vissza, névtelen levelekre nem válaszol, névtelen pana­szokat nem közöl a szerkesztőség. Hirdetéseket díjszabás szerint vesz föl a kiadóhivatal (Kálvária-utca 6.), továbbá minden bel- és külföldi hir­detési iroda és hirlapiroda. Apróhirdetések rovatában minden szó egyszeri hirdetése négy fillér, a cim- saó, valamint minden vastagabb betű­ből szedett szó kétszeresen számitó- dik. Tíz szóig terjedő apróhirdetésnek sz ára 80 fillér. Csak előleges kész- pénzfizetés mellett, ha közlésre alkal­mas. A hirdetés alatt álló kis szám akpján megtudható a cim a kiadó- hivatalban. Levélbeli tudakozódásokra pontosan válaszolunk, kérjük azonban a szükséges postabélyeget. Apró hir­detéseket postautalványnyal is lehet föladni, a szelvényen a szöveg köny- nyen elfér. Apró hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal, minden dohánytőzsde és ujságosbolt. Családi értesítő (eljegy­zés, házasság, születés, haláleset) köz­lése egyszer öt koronába kerül. Minden közérdekű közlést, kérést, panaszt közzétesz a Szeged és Vidéke. Xeiemen és Sár 8 a s varrógép, kerékpár, s grammoion és nagy lemez raktára őzegEd, Oroszidn-utcza. Világhírű SmM m Sremier irógépgyár szegedi vezérképvise­lete és mintaraktára. Elárusítás kedvező részletfizetési feltételek meiett. Nagy mechanikai Javító műhely. eiss Falu és város. Pest-, Jágznagykunszolnok-, Heves- és Csanádmegyék köz­ségei országos mozgalmat indí­tottak azért, hogy a városok mintájára a községeket is állam­segélyben részesítsék és az állam érdekében végzett munkákért — mint adóbehajtás, katona- kötelesek összeírása — kárpót­lásban részesítsék. Elpanaszol­ják, hogy a magyar falu meny­nyire szegény. Az állam ezer- hatszáz millió koronás költség- vetésében nincsen olyan számba- vehetö tétel, amely kifejezetten a községek fejlesztésére szol­gálna, noha azoknak közterhei évről-évre óriási arányban nö­vekszenek. Hogy ama bogárhátu házikókban, az eperfák árnyé­kában csak a kényszerűség miatt túlzásba vitt egyszerűség s nem a csak költők rózsaszínében lá­tott egyszerű boldogság lakozik, azt józan, kegyetlen számok vi­lágítják meg igazán. A községi pótadő országos átlaga 1881- ben még csak 18 6 százalék volt, de ez a szám 1898-ban fölemelkedett 34‘4 százalékra, 1908-ban fölszökött 46'4 per­centre. Száz százaléknál is ma­gasabb pőtadója van 1386 köz­ségnek és vannak falvak, ame­lyekben az állami adó 300, sőt 500 percentjére rúgott föl a pótadó. A községek adósságai­nak szaporodása messze felül- haladja vagyonuk szaporodásá­nak arányait. Hát igy virul az az általános, tejben-vajban, akácfaillatban, az egyszerű szi­vek megelégedettségében fürdő falusi boldogság! Bizony igazuk van a közsé­geknek, ha panaszosan kérve folyamodnak segítségért az állam- hatalomhoz! Csak abban nincs igazuk, amikor most a moz­galmuk során szóban és Írás­ban tesznek összehasonlításo­kat, irigyen epekedve, a váro­sokkal. Nincs — fájdalom — igazuk abban, amikor hang­súlyozzák, hogy a városok felé fordul a kormányok figyelme, hogy a városokat dédelgetik minden igyekezetükkel. Vajmi helytelenül hivatkoznak arra, hogy Íme, a városoknak milyen jó a dolguk, hogy azokban aszfalto­zott korzón szépelegnek a népek, ott világított estékbe ragyognak ki a gazdag kirakatok, azokban lendül az ipar s az emberi kényelmet szolgáló sokféle in­tézmény áldása mellett azokban gyűl össze a hatalom, ott tob­zódnak az esztétikai és kevésbé esztétikai élvezetek, ott él a műveltségnek minden gyönyö­rűsége, ott világít a tudományok­nak és művészeteknek minden vívmánya, amik érdemessé teszik az életet arra, hogy leéljük ! . . Ugyan, ne tessék bolondozni, tisz­telt urak, ha már azt a komoly és igazán nagyon helyes propa­gandát csinálják a községek boldogulásáért 1 Csak be kell utazni a magyar vidéki városo­kat, csak bennük kell élni ke­vés ideig s aztán egy őszinte és elfogulatlan tapasztalás őszinte megállapításával kell Ítéletet mon­dani arról, hogy átlagban és a lényegben micsoda különb­ség van a magyar falu meg a magyar vidéki város között 1 Hány olyan városunk van, amely a maga belső és külső kultu­rális életében igazán a város nívójára emelkedett a falu fölé? Még talán az egyik kezünk ujja is sok a megszámlálására. De még ezekben is hol vannak a műveltségnek és a gazdagságnak azok a kényelmei, amelyekért olyan nagyon irigyelhetni a városokat ?.. Gazdagság ?.. Iga­zán nevethetne az ember, ha kedve volna hozzá 1 A pőtadók keservéről a városok is ejthet­nének egy-két úgynevezett zok­szót, de igazán nem érdemes 1 A kövezetlenségröl, a világittat- lanságről is lehetne beszélni még a legnagyobbakban is, ame­lyekben pedig ama bizonyos kulturkényelemnek kellene szét­terpeszkednie. Nem 1 Ne hivatkozzanak a jólétért agitáló községek a ma­gyar városokra. Hivatkozzanak inkább külföldi, angol, német, francia falvakra. Mert ezeket, hs nem is volnának jobb módban, mint a mi községeink, — pedig alighanem jobb módban vannak — legalább nem ismerjük any- nyira, mint a magyar városokat. Szeged város mint laptulajdonos. (Saját tadósitónktól.) Most, ami­kor egyre-másra buknak a lap­vállalatok, a tanács lapot akar alapítani. A város hivatalos lapja természetesen nem rendőri króni­kákat, vagy egyéb társadalmi ese­ményeket közölne, hanem közgyű­lési tudósítást és városi hirdetése­ket. A lap havonként kétszer je­lenne meg negyedrét alakban, 2—3 Íves terjedelemben. A tanács úgy véli, hogy abból az évi 5000 koronából, amit éven- kint fizet a város a hivatalos hir­detések közléséért, elő lehet álli- tani a közigazgatási lapot. A tanács, mielőtt véglegesen határozna a lap kiadásáról, megkérdezi a szegedi nyomdavállalatoktól, mennyiért vol­nának hajlandók a hivatalos ér­tesítő nyomtatását elvállalni. A lapkiadás ötletét nem lehet szerencsésnek mondani. A lap elő­állítása ugyanis többe kerül az előirányzott összegnél, de a hirde­téseknek, ba azok a város hivata­los lapjában jelennének meg, nem volna olyan nagy publicitásuk, mini: a mostani rendszer mellett. Ez pedig egyenesen a közérdek, a város rovására menne. Azért pedig nem érdemes lapot alapítani, hogy minden közgyűlési fölszólalás szó- szerint kerüljön nyomtatásba, ami­kor a napilapok amugyis hűséges tükrét nyújtják a közgyűlési és bizottsági tárgyalásoknak. Ha azonban a város mégis arra határozná el magát, hogy kartársi viszonyba kerüljön a szegedi lap­kiadókkal, mi mindenesetre öröm­mel fogjuk látni, ha a hatóság saját lapjában fog eleget tenni a helyreigazitási kényszernek és más egyéb jóknak. Mert amint a tapasz­talatok bizonyítják, a közigazgatás berkeiben sok a helyreigazitani való.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents