Szeged és Vidéke, 1916. október (15. évfolyam, 229-254. szám)

1916-10-02 / 229. szám

------------------------------------------------------------­----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- .1, 1. _ _------------—------------ 1 ----------------­ll évfolyam, 229 (4547) %i. POLITIKAI ESTILAP. Szegi Wokt||el| hétfő 8ÍBRKBSZTÖ8ÉO, ttlJiDÓHIVATAL «■ NYOMDA 1 KALV.ÄEIA-ÜTCA 6. SZÁM. TKLEFONSZiM S4. MBGtJKLÍiíN MINDEN DELDTAN. FŐSZERKESZTŐ: BALASSA ARMIN dr. A fOszBvkesstiö 3. FELELŐS SZERKESZTŐ: FRANK JÓZSEF. Nyomatott a kiadótnlajdonos Dt^ontoB-nyomda r.-t. kdnyvnyomdáj&ban Szagodon, Kálvárla-atoa 6. aa. HEL véli»: VIDÉKKB : Kgy éTre . .. . 24.- K Fél évre . . 9.<éé K M WTirre . . 12.— K Negyod dví© , 4.50 K Negyed é\re . 6.— £ Sgy bóra . . 1.50 K | Egy hóra . , K EGYES 8z.4m Ara e filler. A iiszug király. Kun László nem tartozik ama ki­rályaink közé, akiknek emlékét, ne­vét legendáinak kincsesházában féltő kegyelettel őrzi, mint drága, szent ereklyét a nép, hogy amig maga él, gyöngéden óvja a megsemmisülés­től. Korhely volt őfelsége, züllött szerelmek züllött lovagja, rongyos királyi palástban az ital rabszolgája. Mégis, nem tudjuk, nem volna-e sérelem a méltányosságon, ha a románok mostani uralkodóját a ha­sonmásának mondanánk. Kun László az idők nagy távolságában majd­nem szimpatikusnak tetszik. Igazán nem tehet róla, hogy nem néhány századdal később született, még pedig szinésznek, művésznek, vagy akár vidéki földesur mulatós fiának, akiknek léha kedve, gyönyört hab­zsoló vidám dőzsölése leginkább csak maguknak árt. S ha szatira van mind máig fönmaradt emléké­ben ,a Kun László nyikorgó szeke­rének, amihez őfelségének nem tel­lett kenőcsre, van benne romantika is. Nagy bohém a derék király, mondanák ma róla a kávéházban, kicsinyléssel és szánakozóan, mint ahogy a maga idejében beszéltek róla, de nagyobb veleérzéssel, el­nézőbb humorral. Ferdinand király máskép züllött. Elfáradt alacsony szerelmek tivornyáin. Enervált iszá­kos. Embernek is utolsó, királynak — hazug. Ha tud még érezni, mit érez most, amikor kétfelől is verik a nagyralátó, a könnyű rablásra küldött seregét? Mit érez, amikor bizonyára elhalkult hivalgó vezéreinek a szava, akik közül a vérmesek tiz nap alatt akar­tak eljutni Budapestre ? Érzi-e, hogy közeledik felé a végzet, amely le fogja tiporni ezt a valóban „román nemzeti“ királyt ? Mert a németség is, amelyhez a vérség szoros köte­lékével tartozott, s mely nem hihette, hogy ellene fordul; ma már alaposan látja, mennyire román király ő min­den izében, mennyire oda illik a román bojárság fejének, amelynek minden bűnében hü megtestesitője. Nagyszeben nekünk megvigaszta- lás, szent remény és biztos Ígéret. Erdély a miénk s a miénk marad. A győzelem módja is fölemelő. Mert nem az elnyomó többség nyers tulhatalma, hanem tökéletes vezetés vivta ki, amely fáradhatatlanul talá- ékony, ötletekből, szellemből ki nem fogyó. S kivívta a szövetséges seregek olyan vitézi bravúrja, amit Ferdinándnak, a románok e nem­zeti királyának katonái, soha, de soha el nem tanulhatnak. Mert lélek kell ahhoz s vérbeli születettség. A nagyszebeni csatatér. BUDAPEST, október 2. Falkenhayn tábor­nok főparancsnokságáról jelentik: A harctér, amely mindjárt Nagyszebentől délre kezdődik, tele van elesett román katonák holttesteivel. Gya­logságunk előtt két légijármü fekszik a földön. A vöröstoronyi szoroshoz vezető utakat román katonák eldobott podgyászai borítják. A szoros fnaga alig járható. Elzárja az utat a menekülő románok otthagyott trénje. A kocsik egy része az Olt-folyó hullámain úszik. A szétvert románok egy része a folyón akart menekülni. A vám­sorompó hid ja valósággal megrendítő látványt mutat. A nyugatról előretörő bajorok három napig oldalozó tűz alá vették a románokat. Ka­tonák holttestei, lovak, marhák hullái, összelőtt kocsik, erdélyi falvak elrabolt holmijai, amelye­ket a román tisztek hoztak magukkal, mind nagy barrikádokká tornyosulnak. A harc most már nem Erdély földjén, hanem Bománia terü­letén folyik. A múlt éjszaka az ellenség ellen­támadást kísérelt meg, amit azonban a bajorok fényesen visszavertek. Egész zászlóalj jutott fog­ságunkba teljes törzskarával együtt. Másik 1000 foglyot már elszállítottunk. Szebenm,egye egész lakossága ujjongó örömmel üdvözölte katonciin- kat, akik fölszabadították a rövid, de nyomasztó invázió alól. (Az Est.) Semleges vélemény a nagyszebeni győzelemről. AMSTERDAM, október 2. Az amsterdami lapok azt írják, ha a nagyszebeni döntő győzelemről szóló hír igaz, a románokat olyan csapás érte, amelynek hatása nagyon érezhető lesz azokra a harcterekre is, amelyek sokkal fon­tosabbak, mint a román harctér. Ez a vereség Athénben is kellemetlen meglepetést kelthet Venizelosz hívei között. A lapok megjegyzik még, hogy a haditörténelem eddig csak egy olyan esetről tud, hogy egy hadsereget teljesen bekerítettek. A gőrfig király beteg. GENF, okt. 2. A Petii Journal jelenti Athénből: Konstantin király megbetegedett. Az orvosok betegségét aggasztónak mondják. A király mind­azonáltal megszakítás nélkül tanácskozik az Athénben maradt miniszterekkel és a vezérkar tagjaival. HivatQlos]e!Bntése Vezérkarunk jelentése. BUDAPEST, október 1. (Távirat.) (A miniszterelnöki sajtóirodától) Keleti hadszíntér: Románia elleni .harcvonal: Petro- zsénytöl nyugatra a románok előre­törései tegnap is meghiúsultak. A Vöröstoronyi szorostól délre, Kaine- minél is nagy veszteségeik mellett vertük vissza a tárnádé román osz­tagokat. Fogaras vidékén a román előretörés elakadt. Székely udvarhely­től északra és északnyugatra az el­lenség továbbra is nyomást gyako­rol előretolt csapatainkra. A nagy­szebeni csatában tegnap reggelig több mint 3000 foglyot, 13 ágyút, 1 repülőgépcsarnokot, 2 repülőgé­pet, 10 vasúti mozdonyt, 300 lő­szerrel megrakott vasúti kocsit, több mint 200 megrak^t málhakocsit, 200 lőszerkocsit és ^0 automobilt zsákmányoltunk. Az erdőben levő sok hadiszert még csak ezután fog­ják beszállítani. A vöröstoronyi szo­ros és vidéke tele van szétlőtt jár­müvekkel. Károly kir. herceg, lovas­sági tábornok hadsereg-harcvonala : A Kárpátokban ellanyhult a harc. A Zlota-Lipa és a Narajovka között török csapatok elkeseredett közel­harcok után visszavetették az ellen­séget. A Brody-Zlocsov ut mindkét oldalán az ellenség támadott. Az úttól északra mindenütt visszaver­tük, dacára, hogy egyes helyeken háromszor, más helyeken hétszer is rohamozott. Az úttól délre egy ez­red védőszakaszába sikerült beha­tolnia. A ma reggel megkezdett el­lentámadással azonban az elfoglalt terület egy részét már visszavettük. Olasz hadszíntér: A Karszt-fensik ellen az ágyú- és az aknatüzelés újból igen élénk volt és terjedt egészen a Wippach- völgyéig. Délkeleti hadszíntér: A helyzet változatlan. Höfer, altábornagy. Német hivatalos jelentés. BUDAPEST, október 1. (Távirat) (A miniszterelnöki sajtóirodától) A nagy főhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér: Albrecht vezértábornagy hadcso­portjánál, valamint Rupprecht bajor trónörökös hadseregének flandriai és artoisi arcvonalán az angolok külö­nösen élénk járőrtevékenységet fej­tettek ki. A Sommetól délre az ágyutüz délután nagy hevességre fokozódott. Thiepvalnál és attól délre ismét erős angol támadások voltak, amelyeket Stein és Sixt von Arnein tábornokok csapatai makacs közel­harcok után visszavertek. Roucourt- nál francia ezredek hiába rohamoz­tak. Courcelette, továbbá Morvái és Haliétól északnyugatra több ellen­séges előretörés zárótüzünkben meg­hiúsult. A Maastól jobbra időnkint

Next

/
Thumbnails
Contents