Szeged és Vidéke, 1917. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1917-01-02 / 1. szám

SZEGED ÉS V X"l­ítfolyai­i, 1 (4821) u, POLITIKAI ESTILAR Szeged, 1917%UPredd SiBriKESZTÖSÉG, KIADÓHIVATAL «­ NYOMDA : KÁLVÁRIA­ UTCA 8. SZÁM. TELEVONSZÁM 81. aLBajKl.EN UINSEN DÉLUTÁN. POsZERKESZTÖ : B.A.LASSA ARMIN dr. A­ICuOTh­aMUI Uilsloo»&nl^3. FELELŐS SZERK.ESZTÖ: FRANK JÓZSEF. Nrouutott ■ Idadom­b­íjdonca DsMonloa-nyomda r.-t, kSnT­nyomd&j&ban Bzegedsn, K&Ivárth-Dtoa 6. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: HELYBEN: INDOKKK: Egy évre . . 18.— K Egy évra . . 24.— K Fél évre . . 9.— K Fél évra . . 12.— K Negyed évre . 4.50 K Negyed évre . 6.— K Egy bére . . 1.50 K Egy hóra . . 2.— K­eOYES szám­ára e fillér. A válasz: Briand francia miniszterelnök át­adta az Egyesült­ Államok párisi nagykövetének az ántánt válaszát a központi hatalmak békeajánlatára. Az ántánt e válasz lényege szerint megtagadja azt, hogy „egy minden őszinteség és jelentőség híjján levő javaslattal foglalkozzék“. Szóval, az újév nem éppen kellemes meglepe­tésül hozta Európa szenvedő népei­nek a hírt, hogy a béketárgyalások megkezdésének reménye egyelőre kútba esett. Nem volt nagyon vér­mes már az utóbbi napokban e re­ményünk. Csúnya hollókárogások előzték meg a választ. Briand, Son­­nino és Lloyd George beszédei csak ellenségeink konokságáról győzhet­tek meg bennünket. Ámde Lloyd George ■ a parlamenti beszédében nyitva hagyta azt a bizonyos sok­szor emlegetett ajtót, legalább arról szólt, hogy ismerni kellene a béke­föltételeinket. Most, a Briand­át­­nyújtotta válaszban, mintha ez a hátsó ajtó is bezárult volna, mert békefeltételeink iránt nem érdeklő­dik benne az antant. Briand és Lloyd George dalversenyében bizo­nyos kiegyenlítődés történt.­­ Briand faunsipjának primitívebb dallama, az egyszerű, de talán nem is szív­­ből fakadó káromkodás és az angol miniszterelnök ihletettebb, Apollóibb lantzenéje, e furfangosabb s bonyo­lultabb művészet a válaszjegyzékben — összehangolódtak. Lloyd Geor­­genak az angol parlamentben el­mondott beszédéből meríti érveit, motívumait, a békeajánlatunkra adott feleletet, de a hangja, a ridegen el­­utasító konklúziója Briandé. A válaszjegyzék megismétli, hogy a háborút nem az antant, hanem Németország és mi kezdtük. Csodá­latos, hogy ezúttal velünk is be­hatóbban kegyeskednek foglalkozni, nem csupán szövetségesünkkel El­mondják, hogy mi voltunk azok, akik Szerbiához 1914 júliusában pél­­­dátlanul ultimátumot intéztünk s bár nyomban megkaptuk az elégtételt, megüzentük a háborút. Ez az állítás tartalma szerint a legvaskosabb ha­zugság. Mert vájjon Anglia olyan példátlannak tekintette volna-e a mi ultimátumunkat akkor, ha egy szom­széd állam az ő területi épsége el­len dolgozott volna titkos egyesüle­tekkel s ha a szomszéd ország föl­bérelt gyilkosai az ő trónörökösüket ölték volna meg ? Továbbá nyilván­való hazugság az, hogy Szerbia ne­künk az elégtételt megadta. Ha ez megtörtént volna, bizonyára nem in­­indultunk volna a szerbek ellen. Azt mondja tovább az antant vá­laszjegyzéke, hogy nem áll, mintha mi győztesek lennénk. A haditérkép csak átmeneti, külső képét fejezi ki a helyzetnek. Nos hát vezéreink, seregeink gondoskodnak majd arról, hogy ez az átmenet állandóság ma­radjon. S a győzelmes helyzet, akár­mit mondjanak is Briand és Lloyd George meg a többiek, mégis köze­lebb hozta már a békét. Távirat, telefon.­­ A Szeged és Vidéke budapesti tudósítójának jelentései. — Spanyolország nem csatlakozik Wilson békeközvetítéséhez. GENF, január 2. A Havas­ Ügynökség jelenti Mad­ridból . A spanyol kormány válaszolt Wilson elnök jegy­zékére. Az Egyesült­ Államok elnöke fölhívta a hadviselő feleket, hogy keressenek alkalmat feltételeik megismerésére, amelynek alapján megkezdhető volna a béketárgyalás. Wilson akciójának támogatására kérte föl a semleges országokat. E kívánsággal szemben a spanyol kormánynak az a véleménye, hogy miután az Egyesült­ Államok békejegyzéke által keltett benyomás már isme­retes, Wilson lépésének támogatásától nem várhatna eredményt. Sokkal jobb volna a spanyol kormány szerint, ha a központi hatalmak kinyilvánítanák azt a szilárd akaratukat, hogy a békefeltételekre nézve a hadviselő államok egyezzenek meg. A válasz rámutat arra, hogy a spanyol kormány nem zárkózik el minden tárgyalás elől, amely alkalmas volna arra, hogy a háborút befeje­zéshez segítse. A spanyol kormány azonban közvetítését egyelőre függőben kívánja hagyni és cselekvését arra az időpontra akarja halasztani, amikor a békére irányuló erőfeszítések hasznosabbak és hatásosabbak lehetnek, mint most. E pillanat elérkezésére várva, kijelenti, hogy hajlandó támogatni a háború által anyagilag érintett összes semlegesek egyesülését, amennyiben azok meg­károsítva érzik magukat és szükségesnek tartják a szen­vedett károk jóvátételét. A duma többségének békeóhaja. ROTTERDAM, január 2. A Times jelenti Pétervárról: Az orosz parlament többsége azon a nézeten van, hogy az antant feltételeit közölni kell, ha a középponti hatalmak nem győztesek­nek, hanem egyenrangú feleknek tekintik ma­gukat. A Daily Telegraph írja: Örülni lehetne a békejavaslatnak, ha a központi hatalmak nem tekintenék magukat győzőknek. Az antant sem tekinti magát győzőnek, ha a középpontiak egyenrangú félnek ismeri el. A tegnapi hivatalos jelentések. A tegnapi hivatalos jelentések ismét szép sikerekről számolnak be. Hofer jelenti, hogy a román síkságon Brailától délnyugatra, továbbá a Rimnicul-Sarat és Focsani közt fél­úton előre elkészített állásába szorí­­tották vissza az ellenséget. Harja környékén zászlóaljaink több egymás mögött fekvő állást rohammal elfog­laltak. A német jelentésben olvassuk, hogy az Uz és Futna völgy között német és osztrák-magyar zászlóaljak több magaslati állást rohammal el­foglaltak, a románok és oroszok he­ves ellentámadásait visszaverték. He­­restraut és Ungurenit a Zabala­­völgyben elfoglalták. Mackensen ve­zértábornagy hadcsoportja Nagyoláh­­ország északi részében az oroszokat ismét visszavetette. A kilencedik had­sereg az ellenséget Rimnikul-Sarat és Focsani közt félúton levő állá­sokba, a dunai hadsereg pedig a Braila hídfőbe szorította vissza. Bolgár jelentés: SZÓFIA, január 2. A főhadi­szállásról jelentik január 1-én: Román front: Dobrudzsában a Macin h­ídfő ellen megkezdett harc tart. A foglyok száma 10 tisztre, 1150 emberre emelkedett, négy ágyút és tizennégy géppus­kát zsákmányoltunk. Keleti-Oláh­­országban a támadás még tart. Krobatin lemondása. BÉC úIjan. 2. (Tele­fon jelen­tés.) Krobatin hadiügyminisz­­ter legközelebb megválik állásától. Utóda nem, mint politikai körökben híresztelik, Konrád báró, hanem Schaible tábornok, a Körber kormány volt vasutügyi minisztere lesz. Párisban elejtették Hofflániát. ZÜRICH december 30. A Corri­­ere della Sera hangulatképet közöl Párisból, amely szerint a helyzetet éppen nem látják rózsás színben. Különösen Románia miatt aggódnak. Románia katonai helyzete — ez a párisi vélemény — a lehető leg­komolyabb.

Next