Szeged és Vidéke, 1917. március (16. évfolyam, 50-76. szám)
1917-03-01 / 50. szám
Várni katonák állnak az utcán, szép sorjában, egy magánházban berendezett konyha előtt s várják a menázsit. Farkasordító hideg van, s bizonyosan éhesek is, de ők várnak rendben. Mennek aztán a nagy üsthöz, amiből a szakács ügyes szemmértékkel méri ki az egyforma porciókat. Megint várnak, amíg mindenki megkapja a magáét. Várnak fegyelmezetten. Hát még a fronton! Tűzben nem mindig lehet pontos időre adni a harcosok ételét sok támadás után, lesben uj támadásra, várnak, várnak, ha szenvedve is, de mindig megadón, mindig türelmesen. S várnak fagyban, hóban, esőben, aszaló forróságban ételre, falra, uj meg uj parancsra, hazulról sóvárgott levelekre, uj harcra, talán halálos uj rohamra. S itthon is várunk. Asszonyok, most már csöndes, megszokott suttogó csoportban várnak a szénjegyre, a cukor-, a petróleum-jegyre a közélelmezési hivatalban, várnak a kereskedőnél fára, élelemre. Várnak békésen, önmegtagadással, noha ők nem fegyelmezett katonák. S várnak ők is megnyugtató hírt, hogy a kedves, aki harcol, aki szenved, él és majd épen visszatér. Várunk mindnyájan, amióta tombol a háború, várunk gyakran szívszakadva, mindig bízva, mindig remélve, hogy egyszer csak vége lesz, hogy egyszer mégis megjön majd a drága, akiért álmatlan sokszor az éjszakánk, hogy egyszer nem kell majd reszketve félni, babonásan sápadttá ijedni, amikor a bútor pattan, amikor üres szobában pohárszéken csörren az üveg, hogy egyszer lesz még jobban, szép nyugodtan, békességben, hogy majd lesz még kedvesebb a munka, édesebb a pihenés, hogy jobban szük majd az étel és üdítőbb lesz az italunk. Most még várni kell, türelmesen. Mindig várni, várni és hinni, szilárdan, rendületlen, hogy nem várunk hiába. Mert a béke, az aranyos béke, amire várunk, ránk fog köszönni és ünnep lesz ezen a világon, olyan ünnep, amilyen még sohasem volt. Millió és millió ember megkönnyebbült lélekzete fog mint egy imádság az ég felé szállni, hálakönnyek fognak harmatozni és kiderül a föld, elmúlik róla e bus sivárság. S nem kell soká várni! Mi a mi vezéreinknek higyjünk, mert ők békejósok s közelre hirdetik a vigasztaló véget! Nem ők az ámitók, hanem az ellenség vezetői, akik a rosszal, a hosszú, a végtelen háború jóslatával minket akarnak ijeszteni... Várni, várni, várni! A jóra, a közeli jóra várni! Hisz az ellenségeink is csak emberek, a hadak istene, aki a béke istene is, nem őbennük lakik s általuk nem kormányoztatja magát! .' Vn%''.'¥ ' ■• ’ ■ ! •' j. 3 '^taa.Ou ár tti. évfolyam, 50 (4670) s?,POLITIKAI ESTILAP, Szeged, 1917 március 1. csütörtilk a»BHKE8ZTÖ8Éa, KIADÓHIVATAL 6. NTOMDA jKAlvAbia utoa a. szám.. TBUnB'ONSZAU m. MBOJELSK MINDEN DfiLÜTÁK. 70SZERKEB 2TO: BALASBA ÁRMIN dr. A t&sserMaitO telefoniaAina S. ^ FSIiBLÖB SZERE ESETŐ: FRANK JÓZSEF.t VlfomAlott 11 kUdetulajdono« Dngonless nyoixieA kO'iyTDyomdftjáb&o flegeden. iTftlv&rlantos 6 «i. ELŐFIZETÉSI Arak: BSLTBBN: VIDEKRB: Ogy 4rr» . • i8.—■ K Egy évre . . 54.— * írói érv . . 9.— R 7é\ évre . . 1B.— R Negyed évre • i.60 K Negyed évre . 6.— X Egy hórak . . 1.60 K Egy bóra . . fi.— X envKs hzAmara b pillér. A Laconia elsülyesztése, Wilson és az amerikai közvélemény, ROTTERDAM, március 1. A Reuter-ügynökség jelenti Washingtonból: Wilson elnök és sz államtanács azon az állásponton vannak, hogy a Laconia megtorpedózásának ügyében nem tesznek semmiféle lépést mindaddig, amíg a kongresszusnak nem lesz meg az alkalma arra, hogy az elnököt fölhatalmazza a kereskedelmi hajók fölfegyverzésére. Az amerikai kormány különösen arra mutatott rá, hogy nem kívánatos meg nem engedni a muníciót szállító hajók fölfegyverzését, mert a hajóknak a népjogok értelmében joguk van muníciót szállítani. ROTTERDAM, március 1. „Niew Bureau“ washingtoni jelentése szerint Wilson beszéde után a republikánus pártvezérek kijelentették, hogy még mindig ellenzik Wilson kívánságát, hogy teljhatalmat ruházzanak rá. ROTTERDAM, március 1. A „Manchester Guardian“ jelenti. Kitűnően értesült londoni amerikai körök véleménye szerint a Laconia megtorpedózása nem hozza Wilsont abba a helyzetbe, hogy az egész amerikai közvéleményt maga mögött láthassa, mert nem amerikai, hanem csupán angol hajó megtorpedózásáról van szó. AMSTERDAM, március 1. A Handelsbladed jelenti Londonból. A Laconia elsülyesztésénél négy amerikai is életét vesztette. Két nő és két szerecsen. Az egyiknek Austin, a másiknak Hay a neve. Az egyik áldozata táviratozott Wilsonnak, amelyben azt kéri, hogy bosszulja meg atyja és nővére halálát, önként belép a Németország ellen induló amerikai hadseregbe. BERLIN, március 1. Az a tény, hogy a Laconia elsülyesztésénél amerikaiak is életüket vesztették, Berlin politikai köreiben bizonyos nyugtalanságot kelt, de még sem hiszik azt, hogy háborúra kerülne a sor. A németek sikerei a keleti arcvonalon BERLIN, március 1.. A Wolff-ügynökség jelenti. A keleti arcvonal eseményei már elárulják a tavaszi és nyári nagy hadműveletekre való készülődést. Az oroszoknak a Tatár-szorosnál február 23-án és 24-én végrehajtott az a törekvése, hogy előkészítsék a későbbi esetleges betörést Magyarországba, kudarcot vallott. Az oroszok nem is ismételték meg kísérleteiket. Ellenben a németek a Valeputnához vezető úton a Mesticanestinél elért eredményeket tervszerűen fejlesztették. Az úttól délre levő, a német vonatra kényelmetlen állásokat elpusztították, a fedezékeket felrobbantották. Az úttól északra levő magaslatot tartós megszállásra berendeztük és a német árokvonalhoz csatoltuk. Az eredménynek nagy taktikai jelentősége van, amihesz a zsákmány tekintélyes mennyisége is hozzájárul. Német hivatalos jelentés. BUDAPEST, február 28. (Távirat.) (A miniszterelnöki sajtóirodától.) A nagy főhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér: Az Artois-arcvonal néhány helye ellen intézett angol felderítő előretöréseket visszavertünk. Az Ancreterületen állásaink előterében gyalogsági harcok hadvezetésünk szándékai szerint folytak le. Vaillytól nyugatra, az Aisne mentén, folyóbiztosító csapataink egyikén a franciák rajtaütöttek; az önállás és a már fogságban lévő megszálló csapat ellentámadással ismét a miénk lett. A Maas balpartján a franciáknak erős tüzelés után éjjel Avocourttól északkeletre fekvő árkaink ellen intézett vésztámadásai meghiúsultak. Markirchtől nyugatra (a Vogézekben) négy francia felderítő osztag vállalkozásai kudarcot vallottak. Keleti hadszíntér: Lipót bajor herceg vezértábornagy arcvonala: A helyzet változatlan. József főherceg vezérezredes arcvonala: A valeputnai út mindkét é Hivatal jelentése Vezérkarunk jelentése. BUDAPEST, febr. 28. (Távirat.) (A miniszterelnöki sajtóirodától.) Keleti harcszintér ■ Mackensen vezértábornagy hadcsoportja: Nincs jelenteni való, József főherceg vezérezredes harcvonala: Campuriletől keletre megsemmisítettünk egy ellenséges tábori őrséget. A valjeputnai út két oldalán csapataink tegnap délután meglepő támadásban rohammal elfoglaltak több magaslati állást. Az „alagút támaszpontot“ a védelmi művek szétrombolása után kedvezőtlen fekvése miatt az ellenség beavatkozása nélkül kiürítettük. Az összes többi elfoglalt területet több makacs támadással szemben megtartottuk. A nap zsákmánya 12 tiszt, több mint 1300 főnyi legénység, 11 gépfegyver és 9 aknavető, Lipót bajor herceg vezértábornagy harcvonala. Lucktól nyugatra rohamcsapataink rajtaütöttek egy orosz előőrsön. Olasz hadszíntér : A tengermelléki harcvonalon a tüzérségi tevékenység mérsékelt határok között maradt. Repülőink a görzi grófságban sikeresen dobtak bombákat olasz csapattáborokra. Marmolatától délre tüzelésünkkel rajtaütöttünk az ellenség Ombrettaállásain és 2 ágyút, egy lőszerraktárt és az olaszok fedezékeit megsemmisítettük. Délkeleti hadszíntér:iztosító csapataink Maliktól északnyugatra szétugrasztottak egy ellenséges osztagot. Höfer, altábornagy.