Szeged és Vidéke, 1917. május (16. évfolyam, 101-124. szám)

1917-05-02 / 101. szám

2 o­rosz tüzérség tüze ellentüzelésünket hívta ki. Macedón arcvonal: A Cserna­­hajlásban és a Vardartól nyugatra az utóbbi napokban élénkebb tüzelés tovább tartott. Német esti jelentés: BERLIN, május 2. A Wolff-ügy­­nökség közli: Arrasnál, Aisnenél és a Champagneban reánk kedvező tüzérharc. Lensnél, Monch­ynál, Fon­­tainesnél és Cernynél az angol­­francia részlettámadások meghiú­sultak. Ludendorff, első főszállásmester. Események a tengeren. BUDAPEST, május 1. Április 29 én érte egyik tengeri repülőra­­junk a villa-vicentonai sátortábort és egyéb katonai építményeket jó sikerrel bombázta és több tűzvészt figyelt meg. Valamennyi repülőnk visszatért. Két ellenséges repülőgép­nek ezt követőleg Trieszt melletti helységek ellen intézett támadása semmiféle sikerrel sem járt. Hajóhadparancsnokság. Tillpalink­ és sophaiunk férfi cip­­fi bor., nőii cipfit­i bor., gyermek­-cipőt 4 bor. Hirogápia cipőgyár Gopsa-kávéház mellett. riport a szegedi cselédpiacról A konyhafelügyelőnők és dézsa­tündérek illemtudása és jó modora ellen a háború előtt sem lehetett ok a panaszra. Nem lehetett mondani, hogy túlságosan gerinctelenek és sokat tűrök lettek volna, sőt a sze­rénység rut bűnével sem mernék megvádolni őket. A szegedi konyhák koronázatlan fejedelemnőit mindig a kemény, büszke lélek, gyakori al­kalmakkor az erősebb kifejezések­ben nem válogató bőbeszédűség jellemezte. Hogy világosabban szól­junk, gorombák voltak az isten­adták minden időkön által. A háború alatt bekövetkezett férfi­hiány nagy hiányt idézett elő a cselédekben is. Nem mintha a ka­tonák után mentek volna, hanem más — hogy úgy mondjuk — élet­hivatás után néztek. Szűk kis biro­dalmukat, amelyet a konyha nedves falai határoltak, kiterjesztették s egy lépcsővel följebb kapaszkodtak a társadalmi ranglétrán. Villamos­­kalauznők, gyári munkásnők lettek, vagy más ilyenfajta munkakör be­töltésére vállalkoztak. Az a tudat, hogy kevesen vannak, természetesen igen nagy mértékben növelte meg a régi foglalkozásukban megmaradt cselédek büszke önérzetét s alapo­san megnagyította igényeiket is. Cselédet fogadni, ma nagyon ne­héz, éppen olyan súlyos feladat, mint például tojást vagy zsírt vásá­rolni. A cselédpiacon csak kevesen várják a cselédeket kereső nagysá­gokat s akik hajlandóknak mutat­koznak szerződésre lépni egy dézsá­val, olyan követeléseket támasztanak, hogy azok teljesítését legfeljebb csak ígérni lehet. Ma délelőtt a cseléd­piacon végignéztünk néhány jelene­tet, amely ott lefolyt. Először ma­gunk kísérletezgettünk cselédfoga­dással. A piacon mintegy nyolc-tíz cseléd álldogált, várva a jószerencsére és egy balekre, aki hajlandó nekik mindazt megadni, amit kérnék. Elő­ször egy hirtelen szőke, rossz arcú lánnyal próbálunk megalkudni a szolgálatra. A lány a kérdések pergő­tüzével áraszt el s alig győzünk vá­laszolni. — Hogy hívják? — Hányan vannak? — Hány szoba van? — Gyerekek vannak? — Mekkorák? Fiúk, lányok? — Jól viselkednek? Íme ezek a bevezető kérdések. Miután mindezekre sikeresen meg­feleltünk, a második támadás kö­vetkezett. — Hány órakor ebédelnek és vacsoráznak ? — Miért érdekli ez ? — Mert én szeretek délután és este korán elvégezni, hogy egy kicsit sétálni mehessek. Megnyugtató választ kapott. Ez­után tovább kérdezte: — Hús van délben is, este is ? — Nézze Mariska, — ugy­e így hívják ? — Engem Rózáinak hívnak ...! — korrigált ki büszkén. — No mindegy. Hát akkor nézze Rózát... — Kérem, az nem mindegy. Én szegény leány vagyok, de azért nem hagyok magamból csúfot űzni, — szólt tovább ingerült hangon. — De kedves Rózát, — kérlel­tük — hát ezen csak nem veszünk össze, ha már eddig ilyen szépen megegyeztünk. — Dehogy­nem. Ha az úr mindjárt csúfolkodással kezdi, akkor mit lehet ott tovább várni? Én ilyen helyre nem is megyek száz forintért sem! Kapok én különb helyet! Ha akarok, már holnap visszamen­etek a Krauszékhoz. Nem tehettünk egyebet, mint hogy lemondjunk arról a szép álmunkról, hogy a Rózás dúlja föl békés családi tűzhelyünket. Ezután egy valódi Mariska követ­kezett, aki nem akart szolgálatba lépni, mert pénteken nem kap húst — vacsorára. — Az nem nekem való hely, — jelentette ki hidegen és szárazon. Ezután még megfigyeltünk néhány jelenetet, amely a cselédfogadó asz­­szonyok és nagyságok közt válogató cselédek közt lefolyt. Egyik termetes Maris vagy Rózás a következő kér­déssel lepett meg egy elegánsan öltözött hölgyet: : — Maguk zsidók? — Igen. —­­ Akkor nem megyek magukhoz. Én csak protestánsokhoz megyek. Egy másik dézsahölgy kereken ki­jelentette, hogy hajlandó ugyan be­lépni, de ha a nagysága csak egy­szer is beleüti az orrát a konyhai dolgokba és szekánskodik, hogy ez vagy az többe került, hát úgy fakép­nél hagyja azonnal, hogy no. Így ment az egész cselédpiacon. A kedves Julisok, Marisok és Treszkák kényeskedtek, mint a primadonnák és gorombák voltak, mint egy kocsis­legény. Különben valószínű, hogy ebben tényleg a kocsisok voltak a mestereik. SZEGED ÉS VIDÉKE, 1917 május 2 Zavargások Pétervárott, STOCKHOLM, május 2. A Pétervári Távirati Ügynökség közti. A munkás- és katonatanács tegnap a fővárosban felhívást tett közzé, amelyben közli, hogy sajnálatos incidensek történtek Péter­várott. Egy fiatalember megölte Kaschtalinszki tábornokot. A fő­város egyik negyedében a politikusokra lövöldöztek, bombákat vetettek, többeket megöltek. Mások letépték a tisztek kardbojtjait, ilyen fölháborító cselekedeteket örültek, vagy a szabadság ellen­ségei követhetnek csak el. A polgárok akadályozzák meg az ilyen cselekedeteket, amelyek a forradalom erejét szétforgácsoló anar­­kiára vezethetnek. Az orosz csapattestek bizottságai, STOCKHOLM, május 2. A Pétervári Távirati Ügynökség jelenti: Gucs­­kov hadügy­miniszer a csapatokhoz intézett napiparancsában elrendelte, hogy minden hadtest, ezred és század külön bizottságot válasszon, amely­nek hatáskörébe tartozik a fegyelem ellenőrzése, az ellátásra való fel­ügyelet, az ezredparancsnok szolgálati hatalommal való esetleges vissza­élésének megtorlása, tisztek és legénység között fölmerülő diferenciák el­intézése és az alkotmányozó gyűlés választásainak előkészítése. Átalakítják az orosz munkástanácsot. GENF, május 2. A Petit Párision jelenti Pétervárról. A munkásképviselők elhatározták a munkástanács átalakítását. Ki­­küldenek hatszáz tagú bizottságot a folyó ügyek tárgyalására. Ebben a kisebb tanácsban egyenlő arányban vesznek részt kato­­nák és munkásképviselők. A Pétervárott ülésező kongresszus, amely a front katona-képviselőiből áll, javasolta, hogy minden hadsereg három hadseregbiztost küldjön ki, akik a kormánynál képviselni fogják a munkás- és katonatanácsot. A főparancsnok rendelkezéseit e hadseregbiztosok előzetes jóváhagyásához kötik. Lenin a munkások és katonák tanácsa előtt. STOCKHOLM, május 2. A Pétervári Kárirati Ügynökség jelenti. Minthogy a munkás- és katonatanács Lenin propagandáját az orosz szabadságra veszélyesnek tartja, Lenin megjelent a tanács előtt és kifejtette álláspont­ját, amelynek a meghallgatása után a tanács elhatározta, hogy semmi oka sincs véleményének megváltoztatá­sára. A pétervári csapatokat csak a munkások tanácsának beleegyezésével vihetik a harctérre. STOCKHOLM, május 2. A Pétervári Távirati Ügynökség jelenti: Az ideiglenes kormány — hír szerint — kijelentette, hogy a péter­vári helyőrséget nem ürítteti ki, e csapatokat nem küldte a harc­térre, hogy minden pillanatban képes legyen az ellenforradalom esetleges megkísérlését a fővárosban vagy bárhol máshol meghiú­sítani. Az ideiglenes kormány, tekintettel annak szükségére, hogy az ellenséggel szemben álló seregeket újabb formációkkal és műszaki csapatokkal kell kiegészíteni, elhatározta, hogy a pétervári helyőr­ségből szükség esetén a harctérre küld bizonyos egységeket, föltéve, ha a munkások és katonák tanácsa ebbe beleegyezik. Növekvő ellentétek a katonák és munkások tanácsa és az ideiglenes kormány között. BERLIN, május 2. A Vossische Zeitung jelenti: A katonák és munkások tanácsa, valamint az ideiglenes kormány között napról­­napra növekszik az ellentét. A munkások és katonák tanácsa még a legutóbbi napokban is nyomatékosan követelte a stockholmi konferencián való részvételt, aminek keresztülvitele Kerenszkinek nem is okozott volna nagy nehézséget. Kerenszki azonban, úgy látszik, mindinkább eltávolodik a párttól és inkább akar a kormány tagja, mint annak ellenőre lenni.

Next