Szeged és Vidéke, 1917. június (16. évfolyam, 125-148. szám)

1917-06-01 / 125. szám

Esett az eső, de csak alig. Hajnali négy órakor kinéztem az ablakomon és nagy megkönyebbülést éreztem. A várt és megszokott, sőt megunott nyári hajnali kép helyett nedves párázatba burkolózott a Gizella-tér, az eget komor felhők busították és lassan szitáló eső­szemek halkan kopogtak a vizes aszfalton. Álmos, félig alvó, sőt új alvásra elhatározott lelkemtől telhető örömmel üdvözöltem az esőt, amely bármily kevés és bármily halk is volt, mégis az Eső jelentőségét nyerte előttem. Ez az, ami nekem, sőt nekünk kell, agráriusoknak és merkantilistáknak, földbirtokosoknak és földteleneknek, mert lisztjegygyel vagy lisztjegy nélkül, de mindnyájan enni akarunk. úgy éreztem, hogy e ritka termé­szeti tünemény végkép megszaba­­dított egy csomó kérdéstől, amelyet minden annyiszor intéztek a nagy hőségtől megkábult fejemhez, ahány emberrel szóba álltak, megszabadul­tam egy csomó sóhajtástól, amelyet — kivételesen — nem én sóhaj­tottam el, hanem felém sóhajtottak el mások. A napnak nem volt oly szaka, az éjszakának nem volt oly órája, amelyben barátaim, jóakaróim és titkos ellenségeim hozzám, mint hiteles fórumhoz ne intézték volna a kérdést: — Ugyan mondja már kérem, mikor lesz eső? E kérdés után fölnéztek az égre, amely azúrkék pompában ragyogott és sóhajtozni kezdtek. — Mi lesz velünk ? Tönkre megyünk. Nem ... — ... lesz krumpli — folytattam tovább a megkezdett mondatot. — A gabona ... — ... alig áll a lábán. Előre tudtam minden mondatot, előre ismertem minden sóhajtás mélységét, miközben a nagy száraz­ságtól fonnyadó halásztengerhez ha­sonlóan én is alig álltam a lábamon részben a nagy hőségtől, részben e kérdések állandó rohamaitól, amelyek ellen használt hasonló természetű ellentámadásaim sem tudtak meg­védeni. Naponta másfél órát könyörögtem esőért. Fölvettem a legvakítóbb fe­hér nadrágomat, föltettem a harminc koronás szalmakalapomat, eladtam az esernyőmet, a gummiköpenyemet, elmentem kirándulni, szóval megtet­tem minden tőlem telhetőt, aminek máskor eredménye szokott lenni, most azonban mindez hatástalan maradt. A nap állandóan úgy ra­gyogott, mint a Pascal orvos című Zola-regényben ragyog a provencei nap, az égbolt oly derült volt, mint egy hadseregszállító, akit fölmen­tettek és a föld oly száraz, mint a szenvedélyes sörivó torka ebben a sör­nséges világban. Nem használt semmi. Tegnap már cikket is írtam, hogy nem akar az eső esni. Megírtam, hogy egy­előre semmi reményünk sem lehet előre. Úgy látszik, ez használt egy kevéssé és ez eredményezte azt a kis nedvességet, amely a kora haj­nali órákban megörvendeztetett. Újra lefeküdtem és elaludtam. Reggelre ismerős, barátságos kérdés ébresztett föl: — Ugyan már mikor lesz egy kis eső ? A háziasszonyom kérdezte. Kinéztem az ablakon. A nap ra­gyogott és az aszfalton csak imitt­­amott láttam egy kis nedvességet. Csak előnyom, — állapítottam meg magamban meteorológiai műnyelven. A nap azóta ismét ragyog, csak a nagy ritkán fölbukkanó és ismét el­tűnő felhők biztatnak némi halavány, igen halavány reménnyel. (n.) SZEGED ÉS LIDÉRE. löi? június 1 Franciaország megdöbbenése a szocialisták határozata miatt. GENF­, Június 1. A párisi szocialista pártgyűlés hatá­rozatáról beszélnek most egész Franciaországban. A polgári lapok rendkívül hevesen támadják a határozatot, amely szerint tudvalevőleg a francia szocialisták résztvesznek a stockholmi konferencián. Attól félnek, hogy a stockholmi tanácskozás nagy hatással lesz a nép hangulatára is. A francia kamara folyosóin is erősen vitatták a szocialisták döntését, egyesek megdöbbenve beszéltek arról, hogy a határozatnak milyen következményei lesznek. A hangulatra jellemző Pugliesi Conti royalista képviselőnek az a törvény­­javaslata, amelyet június elsején terjeszt a kamara elé. A törvényjavaslat szerint mondják ki törvényben, hogy az a francia állampolgár, aki az ellenséggel, vagy ellenséges társaságokkal politikai, diplomáciai, katonai, vagy köz­­gazdasági kérdésekről tanácskozik, vagy velük szerződést köt, kettőtől öt évig terjedő fogházzal és tíztől ötvenezer frankig terjedő pénzbüntetéssel büntetendő. PARIS, Június 1. A kamara jobbpártja és a centrum hevesen támadja a szocialistákat. Azt kívánják, hogy a kormány ne adjon útlevelet Stockholmba. Néhány­ héten belül Stockholmba várják a francia és angol szocialistákat. BUDAPEST, jun. 1, Branting,, Az Est“ tudó­sítójának a következőket mondta: — Nagyon érdekes tárgyalásaink voltak a magyar kiküldöttekkel. Valóban meglepett, hogy nemzetközi szellem és tárgyilagosság jellemzi őket. A legnehezebb kérdéseken már túl vagyunk és hétfőn a németekkel tárgyalunk. Ha az orosz szocialisták e tárgyalások közben érkeznek meg, a németekkel való tárgyalásokat félbeszakítjuk, hogy az oroszokkal­anácskozhassunk. A francia és angol szocialistákat két-három héten belül idevárjuk. Az angol szocialisták csatlakoztak a stockholmi konferenciáhhoz. Henderson miniszter Stockholmban. STOCKHOLM, jun. I. A skandináv-holland bizottság ma hivatalos táviratot kapott arról, hogy az angol megbízottak elutaznak Stockholmba. Henderson angol munkásminiszter, a szocialisták vezére néhány napja a legnagyobb titokban Stockholmban tartózkodik. A francia, angol és orosz szocialisták részvétele nagy sikerrel kecsegteti a konferenciát, amely most már valóban nemzetközi lesz. A skandináv-holland bizottság jelenti, hogy Henderson angol miniszter, aki átutazóban Stockholmban tartózkodik, kijelentette, hogy Nagy-Britannia munkás- és szocialista szervezetei csatlakoztak a stockholmi konferenciához. A magyar szocialisták fontos szerepe a stockholmi konferencián. STOCKHOLM, június 1. A skandináv-holland bizott­ság május 30-án befejezte a magyarokkal való tárgya­lásait. A bizottság tagjai azt mondják, hogy a magyarok álláspontja rendkívül rokonszenves volt és valósággal meglepte őket, hogy egy olyan ország kiküldöttei, ahol a szocializmusnak még alig van gyökere, ily meglepő politikai iskolázottságot és széles látókört mutattak. Általános az a fölfogás, hogy a konferencia folyamán nagy szerep jut a magyar szocialistáknak, mert tőlük remélik a német és francia szocialisták közt levő úr áthidalását. Scheidemant letartóz­tatták? BERLIN, június 1. A Vor­wärts közli­ a Deutsche Ta­ges Zeitung jelentését, amely szerint Scheideman szocialista vezért letartóztatták, mert kitűnt, hogy angol zsoldban állott, mint például az Arabis-osztályhoz tartozó tengeralattjáró naszádok ellen készült kelepcehajó. Az itt felsorolt hadihajókon kívül az antant május 31 ig nem kevesebb, mint 200.000 bruttó­ regisztertonna kisegítő cirkálót veszített a középponti hatalmak hadi rendszabályaitól. Ezek legnagyobb része szintén az angol flottához tar­tozott. Kltszízety Brít hadihajót vesztett a tóig az antant. Egymillió százezer tonnát sülyesztettünk el május 31-ig. BERLIN, május 31. (A Wolfs­­ügynökség jelentése.) A háború kez­detétől fogva ez évi május 31-ig az ántant a következő veszteséget szen­vedte hadihajókban, a segítőcirkálók kivételével, 252 hajó és járómű, 897.765 tonna vizkiszorító képesség­gel. A 252 hajó és járómű közül 158 angol volt, 632.7­­3 tonna viz­kiszorító képességgel. Ezek között volt 12 sorhajó, 27 csata- és pán­célos cirkáló, 30 védett cirkáló, 67 torpedónaszád, 28 tengeralattjáró naszád és 13 egyéb hadijárómű. Az orosz szocialistás minisz­­terek a munk­ásraRózs­el­itt PÉTERVÁR, május 31. (Pétervári Távirati Ügynökség.) Csernev, Sko­­belev és Veretelli, a kormány szo­­cialista miniszterei, megjelentek a katona- és munkástanács végrehajtó­bizottsága előtt, jelentést tettek mű­ködésükről és bizalmi vótumot kér­tek, amelyet a bizottság nekik majd­nem egyhangúan meg is szavazott. Skobelev, aki minisztersége előtt a katona- és munkástanács alelnöke volt, kijelentette, hogy állásának el­fogadását ahhoz a feltételhez kö­tötte, hogy az összes hadfelszerelő­cikkeket előállító vas- és fémipari üzemek az állam tulajdonába men­jenek át.

Next