Szeged és Vidéke, 1918. április (17. évfolyam, 74-96. szám)

1918-04-01 / 74. szám

SZEGED ÉS VIDÉKE XVII. évfolyam, 74. (4982) szám. * POLITIKAI ESTILAP * Szeged, 1918 április 2, kedd Megjelenik minden délután. * Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Kálvária-utca 6. szám. Telefonszám 84. Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. Hirdetések díjszabás szerint. Főszerkesztő: BALASSI ARIIN dr. Felelős szerkesztő: FRANK IÓZSEF Előfizetési árak: helyben egész évre 30, vidéken 36 korona, fél­évre helyben 15, vidéken 18 korona, negyedévre helyben 7'50, vidéken 9 korona, egy hóra helyben 2‘50, vidéken 3 korona. Egyes szám ára 10 fillér. * Nyomatott a kiadótulajdonos Dugonfcs-nyomda r.-t. könyvnyomdájában Szegeden, Kálvária-utca 6. szám alatt. * Egyes szám ára 10 fillér. Czernin nagy beszéde a helyzetről. Franciaország Elzász-Lotharingia nélkül nem akart béketárgyalásokat kezdeni. — A román békeszerző­dés. Határkiigazitások, gazdasági előnyök. — Vád a cseh árulók ellen. — Most következik a döntő harc. BÉCS, április 2. (Telefon jelentés.) Ma délelőtt tisztelegtek Czernin külügyminiszternél. Weisskichner pol­gármester, a küldöttség vezetője rá­mutatott arra, hogy az élelmezési viszonyok mind nehezebbé válnak. A belső termelés nem elégséges a szükségletek kielégítésére, miért is reménnyel tekintünk arra a gaz­dasági előnyökre, amelyeket a Kele­ten .ortént békekötések magukkal hozhatnak. Tudjuk természetesen azt is, hogy a gazdasági szempontok mellett általános politikai szempon- : k >em hagyhatók figyelmen kivül. Ké Jk excellenciádat — mondta — hogy mindezen kérdésekről minket lajékoztasson. Czernin áttekintést nyújtott vála­szában a nemzetközi helyzetről, amelynek legszembeszökőbb jelen­sége a Keleten létrejött békeállapot. Mielőtt erre bővebben rátérne, ref­lektál a nyilatkozatra, amelyet Wilson az ő delegációs beszédére tett. Czernin szembehelyezkedik azon föifogással, mintha Wilson beszédét agy lehetne fölfogni, mint kísérletet Bécs és Berlin szétválasztására. Nem hiszi, hogy Wilson éket akarna verni Bécs és Berlin közé. Wilson válasza nem kedvezőtlen a békediszkusszióra. Wilsonról, mint államférfidról sokkal jobb véleménye van, semhogy ilyen szándékokat róla föltételezne. A Duna melletti hűség nem kisebb a német hűségnél. Nem küzdünk sem osztrák- magyar, sem német imperialista célokért, de biztonságsuk és lövőnkért elmegyünk a végsőkig. Ezután közli a külügyminiszter, hogy Clémenceau francia miniszterelnök a nyugati offencivánk megkezdése előtt kérdést intéztetett hozzá, vájjon hajlandó-e tárgynlni. Czernin azt válaszolta, hogy erre hajlandó és Franciaországot illetőleg a tár­gyalásoknak más akadálya nincs, mint Franciaországnak Elszász- LotharIngiát illető igényei. Páriá­ból erre azt válaszolták, hogy ily alapon tárgyalni nem lehet. Erre nem volt más választás, minthogy a nyugati hatalmas birkózásnak meg kellett indulni. Ezután részletezi a Romániával kötött békét. Közli, hogy a határ­kiigazitások nem csupán Magyar- ország, hanem Bukovina biztonságát is emelni fogják. Czernin ezután áttért az Oroszor­szággal folytatott béketárgyalásokra és kifejtette, hogy az Ukránjával kötött béke hozta magával a békét Oroszországgal. Az Ukrániával és Oroszországgal kötött béke követ­keztében Románia annyira izolálva maradt, hogy szintén kénytelen volt békét kötni. így hozta magával egyik béke a másikat és jött létre az a hatalmas siker, hogy Keletem befejeztük a háborút. Romániával olyan békét kötöttünk, amely a szomszédos baráti viszony kiinduló pontja lesz. A csekély határ­kiigazitások, amelyeket kaptunk, egy­általán nem jelentenek annexiót. Úgyszólván teljesen lakatlan terüle­tekről van szé, amelyek kizárólag katonai biztositó célokat szolgálnak. Azokat, akik inkonzekvenciát vetnek a szemünkre az annexiót illetőleg, azt válaszolhatja, hogy számtalanszor kijelentette a delegációban, hogy nem vagyunk hajlandók ellenségeink­nek men-levelet kiállítani, hogy a háborús kalandokat veszély nélkül folytathassák. — Nem az én hibám — mondta Czernin —, hogy Románia nem ült le Oroszországgal egyidőben a béke asztalához. Oroszországtól én egy négyzetméter területet sem követelek. Románia a kedvező konstellációt el­mulasztotta. A kereskedelmi hajózás előmozdi tása, valamint a Vaskapu biztosítása céljából határainkat a turn szeverini magaslatokig toltuk ki és a város értékes hajógyárait, továbbá a gyár és a határ között fekvő szigeteket harminc évre kibéreltük évi ezer leiért és az Ostrovu, Maré, Corbu, Simeanu szigeteket biztosítottuk kereskedel­münknek. A petrozsényi szénterüle­teket jobban biztosítottuk határunk­nak néhány kilométerrel déli irány­ban történt áthelyezésével, amely a szurdoki-szorosnál a Lainie uralkodó pontjait birtokunkba juttatja. Nagy­szeben és Fogaras tizenöt-tizennyolc kilométer szélességű utbiztositó határt kapnak. Minden fontos szorosnál, Predeálná), Gyimesnél, Békásnál és Tölgyesnél az uj határokat azért helyeztük román területre, mert ezt katonai okok szükségessé teszik. A három ország határköze egészé­ben birtokunkba esik, miáltal bizto­sítjuk az összeköttetést Magyarország és Románia között. A határnak Csernoviclól keletre való eltolásával Bukovina fővárosát, amely eddig ki volt téve támadásoknak, határon védjük meglepetések ellen. Többször kifejtettem, — folytatta beszédét Czernin — hogy a legbiz­tosabb garanciát a háború megaka­dályozására a jövendőbeli nemzetközi szerződésekben találom. Ilyen szer­ződésnek, ha azokat kötelezd formá­ban kötik, sokkal jobban biztositékát látom a szomszédos támadásokkal szemben, mint a határkiigazitások- nak. Sajnos azonban, az Egyesült- Államok elnökén kivül még egyik ellenfelünknél sem találkoztam ezzel a gondolattal. • A külügyminiszter ezután rámu­tatott arra, hogy egyetlen állam sem lesz abban a helyzetben, hogy a háború után födözni tudja a több milliárdos kiadásokat, amit a meg­növekedett katonai szükségletek igé­nyelnének. Sokkal inkább gondolja azt, hogy a pénzügyi vis major'a világot a fegyverkezések csökkentésére fogfa kényszeríteni. A Romániával való békeszerző­désben gondoskodtunk arról, hogy gabonával, élelmiszerrel és nyers­anyaggal való ellátásunk érdekeit figyelembe vegyük. Gondoskodtunk arról, hogy a katolikus egyház és iskoláink Romániában állami véde­lemben részesüljenek és megfogjuk oldani a zsidó-kérdést is. A zsidók a jövőben egyenjogú polgárai lesz­nek Romániának. Az iiredentista propagandának, amely oly rossz vért szült Magyarországon, gátat fogunk vetni. És gondoskodás tör­tént arról, hogy az a sok magyar- országi ember, aki a tornán betörés folytán ártatlanul szenvedett, kárta- lanittassék, Románia jövője a Keleten van. Besszarábia széles területeit román lakosság lakja és jelek vannak arra, hogy ez a román lakosság szorosabb kapcsolatot kíván Romániával. Ha Románia nyílt, őszinte, becsületes baráti lábon akar velünk élni, nem teszünk az ellen, hogy ez a tenden­cia érvényesüljön. Románia Besszará- biával sokkal többet nyerhet, mint amennyit a háborúban veszített. A jelenlegi román kormány, amely mindenkor a központi hatalmakkal való csatlakozás mellett volt, ezt a fölfogást nem változtatta meg. A külügyminiszter ezután kifejtette az Ukrániával és Romániával kötött gazdasági egyezmények fontosságát, amelyek révén a monárkiát a szük­séges élelmiszerekkel és nyersanya­gokkal ellátják és ez megbecsül­hetetlen értékű lesz akkor is, ha majd az általános béke létrejön. Egész Európa élelmiszerhiányban szenved, amikor is az a körülmény, hogy Ukránia és Románia fölöslege csak a központi hatalmaknak juthat, egyre nagyobb értékű lesz. Ezután Szerbiáról beszélt a kül­ügyminiszter. Szerbiában igen nagy a békevágy, de az ántánthatalmak megakadályozzák Szerbia békeköté­sét. Bulgáriának meg kell kapnia a bolgárlakta területek egyes részeit, de Szerbiát nem akarjuk megsemmi­síteni, hanem megakarjuk adni szá­mára a lehetőséget, hogy fejlődjék. A külügyminiszter beszéde további folyamán békepolitikáját fejtegette. Soha sem igyekezett a békét kiku- nyerálni. Az az igyekvése, hogy er­kölcsi jogunk és fizikai erőnk segít­ségével kikényszeritsük azt. Ezután rátért arra, hogy Ausztriá­ban az utóbbi időben olyan esemé­nyek történtek, amelyek alkalmasak arra, hogy a háborút meghosszab­bítsák. Rámutatott arra, hogy a békehisztérikusok nemhogy megrö­vidítenék, hanem inkább meghosszab­bítják a háborút. A béke-hisztériku- sokon kivül a háború meghosszab­bítóinak másik csoportjába tartoznak az annexionisták. Ezek éppúgy ellen­ségei a békének, mint a béke defa- itistái. Ferdítés azt mondani, hogy Né­metország Keleten hódításokat vég­zett. A Leninféle anarkia űzte a ha­társzéli népeket Németország kar­jaiba. Az utóbbi hetekben jelentékeny utat tettünk az általános béke felé. A nagy világdráma utolsó fejezete kezdődik. Megfogjuk valósítani cél­jainkat és talán már nincs messze az az idő, amikor az utóbbi évekre úgy fogunk visszaemlékezni, mint rossz álomra. Az említett két csoportról föltéte­lezi a jóhiszemüseget, de nem téte­lezi ezt föl a háború meghosszabi- tóinak harmadik csoportjáról, amely Ausztria egyes politikai vezéreiből áll. Röviddel ezelőtt közel voltunk ahhoz, hogy tárgyalásokat kezdjünk a nyugati hatalmakkal. Akko» hirte­len megváltozott a hangulat és az ántánt ismét remélni kezdte, hogy a nálunk észlelhető parlamenti és po­litikai események rövidesen védte-

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents