Szeged és Vidéke, 1918. április (17. évfolyam, 74-96. szám)

1918-04-01 / 74. szám

2 lenné teszik a monarkiát. Testvé­reink és fiaink azonban úgy harcol­nak, mint az oroszlánok. Ezzel ellentétben vannak olyanok, akik áskálódnak a német szövetség el­len és egy szó kivetni valót sem találunk a cseh csapatok eljárásában, amelyek áruló módjára saját hazájuk és fegyvertársaik ellen harcolnak és részeket akarnak kihasítani a magyar államból. Az immunitás védelme alatt oly beszédeket mondanak, amelyeket másként nem is érthetünk, mint föl­­szólítást az ellenséges külföldhöz, hogy a harcot folytassa. A nyomorult Massaryk nem áll egyedül a maga nemében. Vannak még Massarykok a monarkia határain belül. A külügyminiszter kijelentette, hogy szívesebben mondta volna el ezt a beszédet a delegációban, de a dele­­gációkat most nem lehet összehívni, neki pedig a közeli napokban el kell utaznia Romániában, be kell fejezni a béketárgyalásokat, amelyek lassú menetűek lévén, nem tudja, meddig tartanak. A nyilvánosság tudja meg, — mondta Czernin — mi az, ami a háborút mindenekelőtt megh­osszab­bítja. Nem emel általános vádat, hogy a cseh nép egészében lojális, de vádat emel azok ellen, akik az antant győzelmét remélik. Akik a háború mielőbbi becsüle­tes befejezését akarják, tömörüljenek és harcoljanak közösen a hazaárulás ellen. Valamennyi nép a háború vé­gét akarja, de félrevezetik őket és szenvedéseiket meghosszabbítják. — Én — fejezte be beszédét a külügyminiszter — apellálok min­denkihez, mindenekelőtt a németek­hez és a magyarokhoz, akik ebben a háborúban emberfölötti teljesít­ményt végeztek, de apellálok a monarkia többi népeinek millióihoz is, amelyek hívek az államhoz. Minden osztráknak és minden ma­gyarnak ki kell állni a porondra. Senki nem maradhat távol. Az utolsó, döntő harc előtt állunk. Minden em­ber a fedélzetre, akkor győzni fo­gunk! A külügyminiszter beszédét nagy tetszés fogadta. a húsvéti hadijelentések. A húsvéti jelentések szerint a né­metek hadifoglyainak száma­ 75.000 emberre emelkedett. A németek el­foglalták a Horneciltól északra levő magaslatokat és az arrachisi erdőt. Ellentámadásokat visszavertek. Fran­cia és angol jelentések szerint a németek előretörését megállították. Az olasz front élénkebb, ott a Piave alsó folyásánál és Asiago területén olasz felderítő előretöréseket vissza­vertünk. Dünkirchent messzehordó ágyúval lövöldözték. GENF, április 2. Dünkirchen kikötővárost a múlt héten messze­­hordó ágyúval lövöldözték. A lövegek nagy károkat okoztak, különösen a város kikötőnegye­­dében. SZEGES* Kis VIDÉKE 1918 április 2 Elkészült az orosz-román szerződés, STOCKHOLM, április 2. A Pétervári Távirati Ügy­­nökség közli, hogy az orosz-román békeszerződés elkészült. Főbb pontjai ezek: Románia két hónapon belül visszavonja csapatait Besszarábiából. A foglyokat kicserélik, Besszarábia gabonatermés-fölöslegét Ro­mánia kapja. Az osztrák-magyar tüzérség a nyugati fronton, BÉCS, április 2. A Neues Wiener Journal haditudósítója jelenti a nyugati frontról, hogy utazása alatt találkozott osztrák-magyar tüzérséggel. St.-Quentinnél alkalma volt beszélni tüzérségünk parancsnokával, Lederer ezredessel és törzskarával. A tüzértisztek elmondták, hogy Galíciából kerültek a nyugati frontra és március 20 án, amikor az offenzíva első lövése eldör­dült, már ők is részt vettek a tüzelésben. A hatás borzalmas volt. Az osztrák­magyar tüzérség négy óra negyven perckor kezdett tüzelni, a tüzelés teljes öt órán át tartott. Arra a kérdésre, hogy milyen a csapatok hangulata, egy budapesti százados azt felelte, hogy kitűnő. Az osztrák-magyar tüzérségnek úgyszólván alig van vesztesége. Nemcsak harminc és feles mozsarak vesz­nek részt a nyugati offenzívában a mi részünkről, hanem kisebb-nagyobb kaliberű ágyuk is, így pl. 15 centiméteres ágyuk. Azt is elmondták a tüzér­tisztek, hogy ők maguk sem hittek az utolsó percig a német csodaágyuban. Lloyd Beorge a gyarmatoktól kér segítséget. „Mindent harcba kell vetni.“ ROTTERDAM, április 2. A Reuter ügynökség jelenti: Lloyd George Kanada, Ausztrália, Dél-Afrika, Új Zeeland és Új Fundland miniszter­elnökeihez táviratot intézett, amelyben a csapatok erősí­tésének szükségességére mutatott rá, hivatkozva a lépésekre, ame­lyeket a brit kormány szándékozik tenni. A gyarmatok kormányait felszólítja Lloyd George, hogy erősítsék csapatkontingenseiket. Mindent harcba kell vetni — mondja a távirat — küzdeni kell az utolsó emberig. PIROS TOJÁS. Húsvét másnapján vidám kis le­gényekkel találkoztam az utcán. Ün­neplő ruhába öltözve, virággal a gomblyukban siettek és a kezükben rejtelmesen szorongatták a szagos­vizes üveget. A tavaszi nap hűvösen mosolygott rájuk, a tavaszi szél csí­pősen legyintette őket, de a kis le­gények vígan kocogtak tova, olyan büszkén és olyan komolyan, mint akik jól tudják, hogy milyen fontos diplomáciai küldetésben járnak. Kevés virág virult a gomblyukak­ban, kevés parfüm jutott az üvegek­ben, az ünneplő ruhákat se az idén csinálta a szabó, a kikelet is mintha a téllel viaskodnék, mindegy, hiába, a kis legények tavaszi virágos kedve a régi, az én koromban is így siet­tek a kis kisasszonyok nagy örö­mére. De akkor színes likőrök, piros to­jások garmadája, virágok ligete várta őket, akkor még gazdagon virult és pompázott az örömök és szépséges paradicsoma, nem csak a kedves kicsinyek, de a nagy, öreg gyerekek számára is. És ahogy ezeken eltű­nődve ballagtam a húsvéti utcákon, egyszer csak föltűnt a szemhatáron egy kis legény, aki durcásan vezet­ette magát egy cselédformájú hölgy­től. Az én kis legényem határozot­tan nem örült az ünneplőnek, a szagos víznek, az egész húsvéti ka­landnak, arcán a könnyek vize tün­dökölt és hangja ellenmondást nem tűrően csendült. Én nem akarok locsolkodni. Megértő és részvevő lélekkel hajoltam apró testvérem felé, mert eszembe jutott, hogy annak idején bizony magam is ilyen szi­gorú elveket vallottam a tavaszi örö­mök dolgában, én se akartam lo­­csolkodni, engemet is erőszakkal kellett a húsvéti életbálba vinni. Most már bánom és sajnálom a dol­got. Ha még egyszer újra lehetne kezdeni, nem sajnálnám a rózsa­vizet, nem törném össze a piros tojást, nem gyűrném össze az ün­neplő ruhámat, mint valami kis ko­nok aszkéta, aki mások bűnéért vezekel. Bizony a piros tojás, az öröm, úgyis nagyon ritka és drága portéka most már! (1.) Megszűnik a dohánymizéria. Minden dohányos ember bizonyára örömmel fogadja azt a hírt, hogy a dohányinség már a legközelebbi idő­­n­­ meg fog szűnni, a hadvezető­­s­égnek egy igen okos és célszerű rendelkezése folytán. A hadügymi­niszter és vele egyetértőleg a hon­védelmi miniszter ugyanis rendeletet adott ki, amely szerint ezentúl a tisz­teknek járó dohányilletményt rekvi­­rálni kell, vagyis a tisztek a harctéren a nekik járó 25 cigaretta helyett a megfelelő pénzértéket 2 korona 50 fillért fogják megkapni. Ezzel az intézkedéssel óriási meny­­nyiségű dohánynemű fog fölszaba­dulni, illetve a trafikba kerülni a civilközönség részére. Eddig ugyanis a dohány illetményt nem lehetett reluálni, hanem természetben kellett fölvenni. Természetes, hogy miután a pénzzel való megváltás lehetetlen*, volt, kivették a dohányilletmény azok a tisztek is, akik csak gyenge*" dohányosok, vagy egyáltalán nem dohányoznak. Fölvették a szivarokat vagy cigarettákat és hetekig, hóna­­pokig gyűjtötték, hogy aztán egy tömegben hazaküldve kedveskedjenek hozzátartozóiknak és barátaiknak. Ennek aztán az lett a következménye, hogy itthon némelyeknek, akiknek nem dohányzó ismerőseik voltak a harctéren egész raktáraik voltak, míg másoknak órák számára kellett ácsorogni a trafikok előtt, hogy egy kis szívnivalóhoz jussanak. A had­vezetőség rendelete következtében ez az anomália megszűnik. A tisztek pénzben kapják meg illetményüket. Joguk lesz ezután is szivart vagy cigarettát igényelni, de csak akkor, ha valóban el is szívják. Egyébként a tiszteknek most már nem lesz értelme több dohányneműt kivéte­lezni, mint amennyit elfüstölnek, mert a dohányneműt rendes trafik - áron kapják, másrészt nem lesz kinek gyűjteni, ha a civilközönség itthon kellően el lesz látva. A rendelet a vasúti szállítás szem­pontjából is előnyös lesz. Eddig a dohányneműek nagy részét kivitték a hadrakelt sereghez, ahonnan egy jókora percenttel ismét visszaküldték, míg más rész elkallódott. Ezentúl csak annyi dohányt szállítsanak ki, amennyi a kintlevő tisztek tényleges szükséglete, míg a megmaradó rész a civil közönségnek fog rendelkezé­sére állani. Nem mese az írógépről,­­ '­a Heller-féle Írógépei í­rt&K­lyében javított írógépek tényleg meséitek, írógépszalag, szénpapír stb. s­as és hasz­nált írógépek állandóan raktáron tartatnak. Szeged, Széchenyi-tér 8. , Telefon 363. sz. Egy francia tizedes Páris ágyúzásának hatásáról. BERLIN, április 1. A Wolff-ügy­­nökség jelenti: Egy francia tizedes, aki szabadságát Párisban töltötte és a főváros ágyúzásának szörnyű nap­jait átélte, majd a frontra kerülvén, a nagy harcok első napján német fogságba esett, kihallgatása alkalmá­val elmondta, hogy milyen volt a hatása a német messzehordó ágyú működésének. Az ágyúzás — mondta — nyo­masztóbb benyomást tett a franciákra, mint az erősen haladó német offen­zíva. 23-án délben csapott le az első gránát a keleti pályaudvar elé. A második gránát a Place de la Republique egyik szobra mellett csapódott le. A francia tizedes egész közel volt a szerencsétlenség szín­helyéhez. Ennek a gránátnak húsz halottja és sebesültje volt. A második lövetésnél a Boulevard de Bonne Nouvelle-en három-négy magánház megrongálódott. Pontos részleteket nem lehet megtudni, mert a cenzúra elnyomta az ágyúzásra vonatkozó híreket. Mikor az első vad hírek után a német csodaágyúról megjelent a hivatalos kommüniké, az önkéntelen csodálkozást keltett a német technika teljesítménye iránt.

Next