Szeged és Vidéke, 1918. június (17. évfolyam, 121-145. szám)

1918-06-01 / 121. szám

SZEGED £s VIDÉKE XVM, évfolyam, 121. (5039) szám. * POLITIKAI ESTILAP * Szeged, 1918 junius 1, szombat Megjelenik minden délután. # Szerkesztőség, kiadóhivatal és ssyomda: Kálvária-utca 8. szám. Telefonszám 84. Kéziratokat ad vissza a szerkesztőség. Hirdetések díjszabás szerint. Fősserkesztő: BALASSA AMUR ár. Előfizetési árak: helyben egész évre 30, vidéken 36 korona, fél­évre helyben 15, vidéken 18 korona, negyedévre helyben 7*50, vidéken 9 korona, egy hóra helyben 2'50, vidéken 3 korona. Egyes szám Ara 10 fillér. • Nyomatott a kiadótulajdonos Dugonlcs-nyomda r.-t. könyvnyomdájában 8zegeden, Kálvária-utca 6. szám alatt. # Egyes szám ára 10 fillér, A panoráma. A halálnak ezekben a dus- aratásu napjaiban, amikor kény­szerűségből ismét a térképre mered réveteg tekintetünk és uj helységnevek és régi stratégiai szakkifejezések hallatára az el- szabaditolt fúriák borzalmas munkájára gondolunk, sokat szerepel Rosner Károly, a csá­szár mellé beosztott haditudő- sitó. Valószínűleg egyéni haj­lamai: a mindenhatóság árnyé­kában való megbuződás, a hal­hatatlanság dicsvágyában való osztozkodás megkíván ás a, talán egy kis szadizmus és imperátori ténykedések jóleső szemléleté vihették e díszes pozícióba, de annyi tény, hogy nagy ambíció­val tölti be hivatását. Akár hol is föltűnik a császár alakja a a harcok vérmosta, szomorú színpadán, a tudósítás is meg­születik rögvest és az egyéniség éles beállításával, a mondani, sőt kiabálni valók éles kondi- tásával beharangozza a világot. m Legutóbb a Chemin des Da- meson tett szemleutrói és az oraonnsi kirándulásról emlékezik meg poétikusan a császár hadi­tudósítója. „A császár elmélyedt a panoráma szemléletébe, ami­kor megjelent a magaslaton .. . Hindenburg.“ Midőn az ember e mondatot olvassa, melegség száll a szivére és kedves emlé­kek lengik körül. Ez a Rosner is lehetett nagyon ifjú, bohó és sok szép impressziót hozhatott magával az életből. Talán ő is gyönyörködött, akárcsak mink, gyönyörű panorámákban. Egy­kor talán ő is a Tisza partján sétált hajnalkor és nézte a föl­kelő napot, amelynek a távlatok hihetetlenségéből bukkant föl aranykorongja, hogy sugarával behintse a csöndes vizeket. Ta­lán meghitt alkonyórán a tópart­ján álmélkodva ült egy elrejtett pádon és aggódva leste a per­cek suhanását, miközben a néma kastély szilhuettje lom­hán előremászott a holdsütésben. És akkor talán föltűnt az alakja... a fehérruhás, lenge asszonyká­nak, aki villogó termekből osont ki szivdobogva, hogy az álom­lovaggal csodálja a panorámát... De a Chemin des Dames elölt a pusztítás förgetege tombol. A mozsarak, ágyuk, aknavetők, kézi­gránátok, lángszórók, gépfegyve­rek tompa bömbölése, dörgése, sivitó robbanása, ideg- és éiet- ö!ő csattogása, halálos sziszegése és hideg kattogása játszik őiü- letes szimfóniát. Itt a vér és a könnyek folyója patakzik ; a távlatok hihetetlenjéből a meg­kínzott emberiség töviskoronaja meredezik elő és a tavak üre­sen állanak, mert pöcsolyás vi­züket is kiitta az előrehajszolt kin és a tájra csak megtépett lelkek, agyonsebzett testek ver­gődő sóhaj-felhőjének szilhuettje borul. És hosszas várakozás után föltűnik végre valaki . . . A panoráma tetszhetett ugyan a haditudósítónak és a történe­lem számára jegyzi föl kétség­telenül, hogy a császár boldo­gan élvezte a pillanatot, mert Hindenburggal együtt újonnan elfoglalt területre pillantott. És ez a terület szép volt, mert szűz volt; még nem érintette addig tusák mohósága és a mezők selymes füve fölött lanyhán ját­szott a déli szellő. Ami ha­tárolta már tűzben égett, a pusz­títás vájt bele mély barázdákat, de ahonnan nézték és elláttak hozzá, ott már megint nyuga­lom volt, a fölényes győzelem utáni nyugalom. Milyen volna a panoráma akkor, ha a fogékony lelkű hadi­tudósító a szenvedések és gyöt­rődések Gaurizankárjára hágna és túl láthatna onnan az erdő­kön és réteken, túl a közeli dia­dalokon, az egyéni célokon és tekintete találkozna végre a tör­ténelem trónszéke előtt — az emberiség jövőjével. Távirat, telefon. —- A Szeged és Vidéke budapesti tudósítójának jelentései.— i háboiu legnagyobb áttörési csatája a Márnánál BERLIN, junius I. Illetékes katonai helyről jelentik: Csapa­taink megszakítás nélkül folytatják győzelmes útjukat dél felé. A Marne-folyöhoz való elérkezésável az offenziva a leghatáro­zottabb áttörési csaták egyikévé fejlődött, amelyet ennek a hábo­rúnak a története egyáltalán ismer. Egyetlen korábbi áttörésnél sem volt példa arra, hogy a támadd fél, az állások elfoglalása után az 50 km. szélességben megkezdett előnyomulással elért taktikai sikereket a következő napokban ennyire kihasználhatta volna a győzelem kivívására. Olaszországot megrettentik a nyugati események. LUGANO, junius 1. A Corriera della Sera haditudó­sítója, Barzini jelenti az angol frontról: A helyzet bor­zalmas. A német hadseregek annyira föl vannak készülve, mint még soha. Fantasztikus harci eszközökkel rendel­keznek. Az uj német manővirozó hadseregek számtalan hadosztályból állanak. Nincs kizárva, hogy másutt is hatalmas offenzivát indítanak. Legtöbb olasz lap meg­nyugtatni igyekezik a közönséget. ■ A Popole d’Italia írja: Az olasz népet megrettentik a nyugati események. Clémenceau csaknem német fogságba jutott. LONDON, junius 1. A Times jelenti Párisból: Clémenceau legutóbbi frontlátogatása alkalmával majdnem német fogságba jutott. A front egy bizonyos pontján tett látogatást, amikor hirtelen német ulánusok törtek előre. Ez alkalommal egy francia tábornokot megöltek az ulánusok. A kiséret néhány tagja német hadifogságba jutott. Választás előtt. A választási mozgalom mind szé­lesebb hullámokat ver Szegeden. Az az akció, amelyet Somogyi Szilvesz­ter dr. polgármester indított, hogy a város érdekében egyhangú választás­sal olyan személyiséget nyerjenek meg az első kerületi mandátumra, aki egyéniségénél és hivatali állásá­nál fogva is személyesen képvisel­heti Szegedet, aligha vezet ered­ményre. A politikai küzdelem már megindult és ennek első, bár még igen halvány színezetét Pálfy Dániel jelölése adta. Ezt követte azután teg­nap este a Szegedi Nemzeti Munka­párt állásfoglalása. A Szegedi Nemzeti Munkapárt pénteken este 9 órakor értekezletet tartott Back Bernát elnöklésével. Az értekezlet természetesen az első ke­rületi választással foglalkozott. Meg­jött ugyanis az Országos Nemzeti Munkapárt döntése, amely olyképpen szól, hogy az első kerületben jelöltet állítsanak munkapárti programmal. A szegedi pártvezetőség így nem jutott abba a helyzetbe, hogy egyéni fölfogását a pártban érvényre juttassa. Wekerle Sándor miniszterelnök és Tisza István gróf állítólag megújí­tották azt a régi paktumot, hogy idő­közi választás esetén egymás kerü­leteiben nem állítanak jelöltet. Mivel pedig az elhunyt Rósa Izsó dr. munkapárti képviselő volt, a mun­kapárt a paktum megszegésének tekintené, ha Payr Vilmos államtit­kár föllépne a kerületben. Egyébként a pártvezetőséggel való tárgyalás és megállapodás céljából ma Szegedre érkezik Tallián Béla báró. A munkapárt értekezletén ezúttal avval is foglalkoztak, hogy ki volna a legalkalmasabb arra, hogy Szege­den munkapárti programmal föllép­jen a győzelem reményében. Első sorban helyi jelöltre gondoltak. Sze­mélyeket is kombinációba vettek, de ezeket a kombinációkat egyelőre nem tartjuk a nyilvánosság elé tár­hatóknak. Illetékes helyről fölhatalmazást nyertünk annak kijelentésére, hogy a Wekerle-kormány és a munkapárt között semmi olyan paktum nem áll fönn, amely a munkapárt részére Szeged I. kerületét ellenjelölt állítása nélkül biztosítaná. A háború elején keletkezett a pár­tok között olyan paktum, hogy idő­közi választások alkalmával respek­tálják a megüresedett kerület párt-

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents