Szeged és Vidéke, 1918. november (17. évfolyam, 244-268. szám)

1918-11-01 / 244. szám

ségének, a forradalmi átalakulás­nak szimbolizálására a munkát ebéd után mindenütt beszüntette, és dél­utánra népgyűlést hív össze azzal a programmal, hogy a népgyű­lés ki­kiáltja a köztársaságot. A szociál­demokrata párt határozatát tett is követte és a szocialisták fegyelmük­kel, szervezettségükkel olyan impo­náló, hatalmas tüntetést, olyan min­denkit magával ragadó, soha még nem látott vérnélküli forradalmat csináltak, amelyhez fogható ebben az országban soha még nem volt. A szocialisták népgyűlése. Már a kora délutáni órákban kez­detét vette a népvándorlás a Klauzál­­tér felé. Fél három órakor ezrével álltak a tömegek a Kossuth-szobor körül és úgy elborította a teret az újonnan érkező emberáradat, mint a tenger fékevesztett hullámai. Három órakor vonult föl a szociáldemokrata párt katonazenével és vörös zászló­val az élén. A pártzászló mögött a szervezett munkásság beláthatatlan tömege sorakozott. A párt vezetősége a Kossuth szobor előtti pódiumról beszélt, am­íg ugyanakkor a 30—40 ezer főnyi tömeg másik részéhez a Nemzeti Tanács szegedi intéző­­bizottsága az Ormódi-ház erkélyéről szólott. A Kossuth-szobor előtti népgyü­­lést Munkácsy István nyitotta meg; elnöknek Ábrahám Mátyást, jegyő­­nek Holló Jenő dr.-t választották Ábrahám Mátyás a gyülés megnyi­tása után a nap jelentőségét mél­tatja. — Tudják e­lnök, — mondotta — hogy a mai napon egy uj Magyar­­ország születik. Magyarországnak nem kell többé dinasztia, nem kell az osztályuralom, nincs szükség azokra a férgekre, amelyek a nem­zet testén élősködnek. Magyarország köztársaság lett. (Hatalmas, percekig tartó éljenzés.) Abban a nagy mun­kában, amely most folyik az önálló, független, demokrata magyar köz­társaságért, mindenkinek kötelessége részt venni. Kormányos Benő dr. lendületes szavakkal ismertette az eseményeket. Rámutatott arra, hogy a reakciós elemek nem fogják egykönnyen ki­adni a hatalmat kezükből és ha most csatlakoznak is minden ellen­állás nélkül, jó lesz figyelemmel kísérni őket. Herczeg István, a Szeged és Vidéke szerkesztője a forradalmi átalakulás szükséges következményeire mutatott rá. Azok az autokratisták és kapita­listák, akik csinálták a háborút, nem ilyennek akarták a célt és nem ennek képzelték a végét. Az ágyuk még dörögnek, a világ négy sarka csupa láng és úgy születik meg a magyar köztársaság, a népuralom és a sza­badság, mintha eddig is mindenki ezért küzdött volna. A harcnak, a bátor előretörésnek, még sok feladata van. A feudális, konzervatív osztály­uralom hidrafeje marásra készen leskelődik, a reakció százkarú po­lipja halálos szorítást szeretne adni az álpáthosz ölelése helyett. Az em­berek szabadsága, boldogulása, a béke elérése csak úgy lesz biztosít­ható, ha a forradalom vívmányait további erélyes, önfeláldozó és óva­tos munkával viszik teljes diadalra. A becsületes, meggyőződéses, szó­kimondó sajtó ebben mindig segít­ségre lesz. Turcsányi Imréné dr.-né a szegedi feministák csatlakozását jelenti be lelkes szavakkal. A feministák eddig is a háború ellenségei voltak, eddig is ott küzdöttek a jogkiterjesztés és a nemzeti önállóság zászlója alatt; eddig is a békét követelték, öröm­mel üdvözlik tehát a Nemzeti Taná­csot és a magyar köztársaságot. A Nemzeti Tanács szegedi végre­hajtó­ bizottsága nevében Nemes Lajos szólalt föl: " A Nemzeti Tanács holnap nyil­vánosan kihirdeti magát, hogy tudo­mást szerezzen róla mindenki. (Lel­kes éljenzés.) Most már csak egy kötelesség van, hogy mindenki párt­jával együtt lépjen be a szociálde­mokrata pártba, mert a nagy munkát elvégezni csak úgy lehet, ha min­denki a párt zászlója alá csatlakozik. Most nem az a fontos, hogy ma lemond a dinasztia, hanem hogy megóvják a belbékét és követeljék az azonnali béke megkötését. Most gyors átalakulásra van szükség, a lassú forgás itt már nem elég. Végül bejelentette, hogy vasárnap újra nép­gyűlés lesz. Szegő Endre szólott ezután rövi­den, majd Ullmann Sándor javasla­tára a népgyűlés követelte, hogy a Katona Tanács fogadja kebelébe fa­­bódy ezredest, Széli István szakasz­vezetőt, Czimmer huszárezredest, Hol­lós József dr.-t, Ullmann Sándort és Gál István közlegényt. Végül Széli István és Széli Juliska beszéltek s beszédüket hatalmas lel­kesedés kisérte. Az erkély előtt. Délutáni három órakor a Kárász­ház erkélyéről is megnyitották a nép­­gyülést. Becsey Károly dr. a tömeg hatal­mas lelkesedése közben jelentette, hogy a nemzet kezébe vette sorsá­nak intézését. A Nemzeti Tanács valósítja meg azokat az eszméket, amelyek a magyarság vérévé vált történelmi óhajai. (Dörgő éljenzés) A szegedi Nemzeti Tanácsnak gondja lesz rá, hogy az átalakulás Szege­den föl ne borítsa a rendet. A nagy tapssal és lelkesedéssel fogadott megnyitó beszéd után, Fü­löpp altábornagy jelentette be csatlakozását a Nemzeti Tanácshoz. Deitre János dr. tiszti ügyész a vá­rosi tisztvise­ők csatlakozását, Csa­­bai Sándor a Máv. alkalmazottak csatlakozását jelentette be. Hollós József dr. arról szólt, hogy ezer esztendei küzdelem után meg­nyílt a boldogulás kapuja az ország előtt, amelynek a dolgozó népé kell lenni és kell, hogy vége szakadjon a grófi uralomnak. Almássy Endre koronázási ünnep­nek mondja a mai napot, a trónra, a sokat szenvedett magyar nép ül. Móra Ferenc arról beszél, hogy a történelem tanítása szerint a for­radalmak a kékszemű tavasz szülöt­tei. A mi forradalmunkat a szürke ősz szülte s talán azért kellett félni tőle, hogy meg se születik, vagy vetélt lesz. A szegedi intéző­bizott­ság tagjai, akik reszkető szívvel álltak a napok szülőágyánál, nem hittek a forradalomban. Hogy ki­tört a forradalom és hogy a köz­­társaságot elletik az országban (tomboló lelkesedés), azt a Bécsből Gödöllőre költözött kamarillának köszönhetjük. Tabódy ezredes a honvédek csat­lakozását, Jánossy Lajos a postásokét, Hoffer Jenő a magántisztviselőkét jelentette be. Becsey Károly dr. ezután záró­beszédében fölolvasta Kossuth Lajos esküjét, amelyet a kormányzó hetven évvel ezelőtt ugyanarról a helyről mondott. Hatalmas karderdő emel­kedett a levegőbe s a tisztek, ka­tonák, polgárok dörgő hangon mond­ták utána Kossuth ur életre kelt szavait. A népgyűlés után a szociáldemo­krata párt fölvonulást rendezett. Kö-A háború negyedik hónapjában 1914 december havában a buda­pesti államrendőrség egyik kirendelt­sége Czövek Sándor fogalmazó ve­zetése alatt megjelent Szegeden s letartóztatta Meinx Walter élelme­zési főhadnagyot, a szegedi cs és kir. fiókélelmezési raktár vezetőjét, a mellé beosztott Szaib József és Makovecz Adolf őrmestereket, több szegedi nagykereskedőt, közöttük Pick Jenő szalámigyárost és Domán Mátyás szőnyegnagykereskedőt. Az a gyanú merült föl ellenük, hogy Meinx Wallerral hadsereg­­szállitási szerződéseket kötöttek s úgy őt, mint az őrmestereket meg­vesztegették s a kötött szerződések teljesitése körül súlyos visszaélése­ket követtek el. A polgári állásban levő kereske­dők ügyében a polgári büntető­bíróságok még 1915. év végén hoz­tak rendkívüli súlyos ítéleteket, a katona vádlottak ügyében azonban csak 1917 szeptember 15-én kezdette meg a főtárgyalást Szegeden a te­mesvári cs. és kir. hadosztálybiró­­ság kirendeltsége. A tárgyalás első hetében a vizs­gálati fogságba helyezett katona vádlottakat a haditörvényszék szabad­lábra helyezte. A főtárgyalás 1918 június haváig tartott, ettől kezdve pedig a bíróság tanácskozott, meghozta ítéletét, ame­lyet a szegedi királyi törvényszék esküdtszéki nagytermében csütörtök este nagy érdeklődő közönség előtt hirdetett ki Stössinger Benno dr. százados­ hadbíró tárgyalásvezető. A hadbíróság Meinx Walter élel­mezési tisztet huszonnégy rendbeli különböző bűncselekmény, csalás, sikkasztás és hivatalos hatalommal való visszaélés miatt a hadseregből való elbocsájtásra, érdemrendjei el­vesztésére, valamint a törvényes kártérítési kötelezettség megállapí­tása m­ellett négy évi súlyos börtönre (minden év hatodik hónapjában magánzárkával szigorítva) és három­száz korona pénzbüntetésre ítélte. A bíróság Meinx büntetésébe beszá­mított két és fél évi vizsgálati fog­ságot. Szaib József őrmestert huszonhá­rom rendbeli különböző bűntettekért és vétségért tartalékos élelmezési katonává való lefokozásra, katonai szolgálati érmeinek elvesztése mellett három és fél évi súlyos börtönbün­tetésre ítélte, a vizsgálati fogságot nála is betudva a büntetésbe. Makovecz Adolf őrmestert több rendben­ különféle bűncselekményért lefokozásra, érmei elvesztésére, há­rom évi és egy hónapi súlyos bör­tönre ítélte, büntetésébe beszámítva másfélévi vizsgálati fogságot. Pick Jenő tartalékos főhadnagyot rend­ és fegyelem ellen elkövetett vétségben találta bűnösnek a hadbí­róság, amelyet azáltal követte el, hogy Meinx Walternek, akivel szál­lítói összeköttetésben volt és Szaid külbelül 25—30000 ember vonult végig a vörös zászló alatt a városon. Kimentek a 46 os laktanyába, ahol a foglyokat a tömeg közbelépésére szabadon bocsájtották. Innen a tö­meg zeneszó mellett a szociál­demokrata párthoz tért vissza. őrmesternek ötven koronát ajándé­kozott, anélkül azonban, hogy ezzel az ajándékkal azt akarta volna, hogy hivatali kötelességeiket, illetve pár­tatlanságukat megszegjék. Meinx és Szaib egyébként Pick Jenő érdeké­ben —­ az ítélet megállapítása sze­rint — ilyen kötelességszegést el sem követtek. A hadbíróság Pick Jenőt minden egyéb vádpont alól való fölmentése mellett hét napig szobafogságra ítélte. Domán Mátyás népfölkelő hadna­gyot négy rendbeli rend és fegye­lem elleni vétség elkövetésében mondta ki bűnösnek a hadbíróság, amelyet azáltal követett el, hogy Meinxnek különböző lakásberende­zési dolgokat és Szaidnak is ilyes­miket ajándékozott, holott ezekkel szállítási összeköttetésben volt. To­vábbá Reiter ezredorvosnak a vizs­gálati fogságból egy levelet csempé­szett ki és egy fogházőrt 20 korona ajándék ígérete mellett kötelesség­szegésre akart rábírni. A bíróság minden egyéb vádpont alól föl­mentette Dománt, akit hét napi szo­bafogságra ítélt, amelyet épp úgy, mint Picknél, a több mint két évi vizs­gálati fogsággal kitöltöttnek vett. A többszáz oldalas ítélet indoko­lásának felolvasását éjfél után félbe­szakították az idő előrehaladottsága miatt és folytatását november 4 én délelőtt kilenc órára tűzték ki. Ily körülmények közt az ügyész, a vé­dők és a vádlottak jogorvoslat te­kintetében még nem nyilatkozhattak, így tehát az ítélet még nem jogerős. Szeged egész társadalma feszült érdeklődéssel várta a hadbíróság ítéletét, mert két köztiszteletben álló szegedi előkelő kereskedő fölött is ítélt a haditörvényszék. A bűnper kezdetén elveszetteknek tartották őket is, épp úgy, mint a polgári büntetőbíróság által 4-8 évi fegyházra ítélt szegedi kereskedőket. Hihetetlennek tartották, hogy a bíró­ság évekig vizsgálati fogságban tart­­son polgárokat, tiszti rangban lévő katonákat. A hadbíróság ítélete mél­tán meglepheti a kétkedőket, mert ime Pick Jenő és Domán Mátyás vádlottakat, miután előbb 33 havi vizsgálati fogságot elszenvedtek, a hadseregszállitási vádak alól fölmen­tette s mindössze apróbb szabályta­lanságok miaatt 7—7 napi szobafog­ságra ítélte őket. Nagy megnyugvásunkra szolgál a haditörvényszék körültekintő, alapos és gyönyörűen megokolt ítélete s ha a fölmentett vádlottak ár­atlanul elszenvedett vizsgálati fogságukért nem kaphatnak is elégtételt, az íté­let visszaadja nekik és családjuknak becsületüket s őket a dolgozó mun­­kástársadalomnak. A fölmentő ítélet híre még a késő esti órákban városszerte elter­jedt és a barátok, ismerősök és tisztelők telefon üdvözlésekkel árasz­tották el a Domán és Pick csalá­dokat. ítélet Ifienix Halter cs. és hír­­élelmezési főhadnagy és társai bűnügyében. Pick Jenő főhadnagy és Domán Mátyás hadnagy szegedi nagykereskedőket a hadi törvényszék fölmentette. iJEftBD­U­gJUUUft 1518 november 1 —^—— -rin-1­­1»/.

Next