Szeged és Vidéke, 1920. január (19. évfolyam, 260(1)-284(25). szám)

1920-01-02 / 260. szám

­r- Huszár Károly miniszterelnök újévi beszéde. BUDAPEST, január 1. (MTI.) A keresztény blokkhoz tartozó pár­tok együttesen tisztelegtek ma dél­előtt Huszár Károly miniszterelnök­nél, akihez Miklós Ferenc intézett beszédet. Huszár Károly miniszterelnök az üdvözlésre hosszabb beszéddel vála­szolt. Elsősorban rámutatott arra, hogy a nemzet romlása nem 1918 október 31-én kezdődött, hanem a nemzet erkölcsének bacillusokkal való teli­lése évtizedek trunkája. Vizsgálva, ahogy kik intézték a nemzet tönkre­­­­telét, megállapítja, hogy a titkos társaságok, a szabadkőművespáho­lyok, a Galliier-kör, a szociáldemo­krácia, a szabad gondolkodók társa­sága mindent elkövettek, hogy ez a nemzet egy világtörténelmi mérkőzés pillanatában elgyengülten, testvérte­­lenül, árváiv maradjon. A nemzetnek le kell számolnia a múltnak ezzel a politikájával. Nem voltunk — úgy­mond — eléggé jó keresztények és eléggé erős magyarok. A keresztény princípiumok lábbal tiprása okozta a háborút és azt is, hogy a nemzeti­ségi kérdésben odajutottunk, ahol ma vagyunk. Gonosztevők, beteg­­lelkű emberek tönkretettek egy ezer­éves királyságot és mindent, ami ebben az országban érték volt. Nagy­zási hóbortjukban az elvesztett há­ború után kiprovokálták a román megszállást, amely 40—45 milliárd költséget okozott az országnak. Ret­tenetes birkózás folyt itt a magyar földön, az európai keresztény civili­záció küzdött az ázsiai anarchiával. Az volt a tragédiánk, hogy miként a tatár és török áramlatokat, a bol­­sevizmust is a mi testünk tartóztatta föl nyugat felé való útjában. Az el­menekült kommunisták most a kü­l­­­földön hangos agitációt folytatnak ellenünk, ők a legkegyetlenebb zsar­nokok és gyilkosok mernek Európá­hoz segélykiáltást intézni és támo­gatást kérni. Minket azonban nem téveszthet meg a külföld semmiféle protekciója, mert a művelt nyugat nem lehet orgyilkosok, sikkasztók, világbujtogatók patrónusa. A nyugati civilizált népeknek semmiféle jog­címe rém lehet arra, hogy beavat­kozzanak a magyar igazságszolgál­tatásba. Ebből a kháoszból, amelyben most van az ország, csak egyetlen kive­­zető út van: visszatérni a magyar alkotmányos élethez. Ebben a pilla­natban két fix pont van: a magyar nemzeti kormány és a magyar nem­zeti hadsereg. E között a két erő­­tényező között teljes a harmónia. A miniszterelnök ezután kijelenti, hogy január 25 én okvetlenül meg­lesz a nemzetgyűlési választás és azontúl csak egy alkotmányosan megnyilatkozott népakaratból kiindult törvényes magyar kormány gyako­rolhatja itt a hatalmat. — A béketárgyalásra — úgymond — el kell mennünk, mert minél ké­sőbben megyünk, annál erősebben érvényesül ellenünk a külföldi intrika. Nem sok jót várhat a nemzet a bé­kétől, de el kell szenvedni, miként elszenvedtük Mohit, Mohácsot és Világost. Csalódnak azok Parisban, akik azt hiszik, hogy örök békét kötnek Neualyben. — Egész Európa öngyilkosságát jelenti, ha újabb gyújtóanyagot hagy­nak itt Európa közepén. Nekünk a békére szükségünk van, meg is fog­juk azt kötni, ez azonban nem azt jelenti, hogy ott Magyarország his­tóriája véget ér. — A nemzet legkiválóbb fiát küld­jük el a béketárgyaláshoz abban a hitben, hogy amit meg lehet szerezni a nemzetnek, ő megszerzi. Nehezebb kálvária még alig volt államférfi előtt, mint Apponyié. Most egy gyász­nak kellene lennie és fáj látnom, hogy mégis táncolni tudnak Buda­pesten. — A keresztény blokk pártjait egy közös gondolat vezeti: a keresztény magyar nemzeti királyság gondolata. — Az ír politika, amit csinálunk, nemcsak az üres jelszavak politikája lesz, hanem az igazán dolgozó ma­gyar nép politikája. Két forradalom után más politikáról, mint egy egész­ségesebb, demokratikusabb, népies politikáról gondolni és beszélni ebben az országban nem is lehet.­­ A mai rettenetes helyzetből való kibontakozásra egyetlen út van: a nemzetgyűlési választásoknak mi­előbb való megtartása. Arra kéri az összes jelenlévő pártokat, hogy a választások biztosítása érdekében minden erkölcsi erejüket vessék latba,­­ a maga részéről és vele a kor­mány semmi szín alatt sem járulna hozzá a választások bármiféle eltolá­sához. A letűnt korszak igazi bűnö­seivel szemben szigorúaknak kell lenni és ez ellen hiába tiltakozik Csicserin vagy bárki más, de azok­kal a félrevezetett tömegekkel szem­ben, akik az intelligencia mulasztá­sának bűnei folytán kerültek a szo­ciáldemokrácia bűvkörébe, a mun­kásokkal szemben okos, higgadt és bölcs politikát kell folytatni. A ma­gyar munkásnép kész arra, hogy nemzeti és keresztény alapon ke­resse szociális boldogulását. Kije­lenti, hogy semmiféle alkura sem hajlandó a kereszténység kérdésé­ben, de nem fog szélsőségekbe sem tévedni. Rátért ezután a miniszterelnök arra, hogy a legközelebbi időben mindent meg kell tenni, ami a ma­gyar földmíves nép, a magyar ipa­rosság és a magyar munkásosztály részére tűrhető anyagi létet biztosít. A keresztény parlamenti többség megcsinálja majd az erre szükséges reformokat. Végül kikiáltja a nagy­világba, hogy a békét csak akkor tekinthetjük békének, ha igazságos, méltányos béke lesz, mert az erő­szak békéje nem lehet tartós. Nép­szavazás nélkül nem mondhatunk le területekről, ha mégis erőszakot kö­­vett­ek el rajtunk, akkor csak ideig­lenes állapotot teremtenek, mert a dolog további fejlődése, a történe­lem logikája helyre fogja állítani ebben az országban azt az állapo­tot, amely ezer éve egyedül bizo­nyult lehetségesnek. (Zajos éljenzés.) BUDAPEST, január 1. (MTI.) Az újév alkalmából a középpárt is kül­­döttségileg tisztelgett délután egy órakor a miniszterelnöki palotában a miniszterelnöknél. A küldö­ttég szónoka Heinrich Ferenc kereske­delmi miniszter volt, aki a párt üd­vözletét tolmácsolva annak a remé­nyének adott kifejezést, hogy a mi­niszterelnöknek okos, tapintatos ve­zetésével sikerülni fog elérni, hogy az országot alkotmányos után ismét visszavezessék a parlamentáris élet­hez. Az üdvözléshez hozzáfűzte a pártnak azt a kérését, hogy a mi­niszterelnök a választásokat a kitű­zött időben minden áron ejtse meg, mert veszedelmet látna abban, ha a választások időpontját bármely okból kitolnák. Huszár Károly miniszterelnök szí­ves szavakkal mondott köszönetet az üdvözlésre. Ebből is — mon­dotta — kis biztatást merítek ahhoz a nehéz munkához, amely az én vállaimra hárult. Mindenki tudja, hogy én ezt a szerepet nem keres­tem, az isteni gondviselés és a pár­tok bizalma ruházta rám ezt a fel­adatot, úgy akarok megfelelni en­nek, mint magyar hazafinak köte­lessége. A mérsékletnek azt a poli­tikáját akarom követni, amelyet egyedül tartok e pillanatban alkal­masnak arra, hogy a két forradalom által megpróbált országban valahára a­ jogrend, a törvények uralma és a gazdasági és alkotmányos élet le­hetősége helyreálljon. A szélsősé­gekkel szemben egyforma eréllyel fogok eljárni. Kijelentette, hogy minden törek­vésével azon van, hogy január 25 én a választásokat föltétlenül megtartsák. Köszönetet mondott azért, hogy a középpárt olyan önzetlenül támogatta a kormányt. Ez — mondotta — an­nak a guvernementális érzéknek a hagyománya, amely az urakat egyen­ként és összeségükben régi időktől fogva eltölti. Ez szintén egyike azon erkölcsi tőkéknek és erőknek, ame­lyeket nem lehet mellőzni olyan időkben, amikor az országban ilyen szörnyű pusztulás ment végbe. Én minden konstruktív erőt össze aka­rok fogni és minden előmunkálatot el akarok végezni, hogy a nemzet­gyűlésen egy hatalmas nagy guver-­­nementális magyar párt alakulhas­­son ki. — Az egyén és a párt ma semmi — a haza minden. Ha nem alakul egy ilyen hatalmas, nagy keresztény magyar párt, akkor homokra építünk. Én, aki ilyen exponált pártember vagyok, szégyelném magam önma­gam előtt, ha ebben a pillanatban a párt érdekében nem tudnám fölébe­­helyezni magam és nemzetem érde­két. Kérem önöket, tegyenek meg saját hatáskörükben mindent, hogy a nemzetgyűlés összetétele ennek az irányelvnek megfelelő legyen, mert csak ilyen nemzetgyűlés alkothatja meg kellő stabilitással a szükséges közintézményeket és törvényeket.­­ Soha még miniszterelnök nem volt, aki akkora szélsőségek között vergődött és morzsolódott volna, mint én. A szenvedélyek hullámai magasra csapkodnak. Azt hiszem, hogy csakis a megértésnek, a higgadtságnak arany középútján lehet járnunk, mert minden szélsőség végzetes érvénybe vezetne bennünket. Ha talán nem is fog ez a politika nekem egyénileg sikert hozni, az mellékes. Azt a politikai tőkét, amelyet becsületes munkával két évtizeden át szereztem, szívesen teszem le a haza oltárára. Arról is biztosítom önöket, hogy egy percig sem maradok tovább állásomban, ha megtalálom azt az embert, aki nálam csak egy jottányi­­­val is többet tud elérni. Minden lépésemben, minden törekvésemben a tiszta hazafiság és a szigorú lelkiismeretes megfontolás vezet. Köszönöm még egyszer az urak szíves üdvözlését és kérem ebben a nagy munkában nemcsak a magam, hanem az egész magyar kormány részére hathatós támogatásukat. A küldöttség a miniszterelnök válaszát élénk tetszéssel fogadta. Sl»31«leaik minden délután. « Szerkesztőség, kiadóhivatal és Si­dnda, Kálvária­ utca 6. szám. Telefonszán 84. Kéziratokat its ad vissza a szerkesztőség. Hirdetések díjszabás szerint. Főszerkesztő: BALASSA ÁRMIN dr. Felelős szerkesztő : BIBÓ LAJOS. y/i' ' / / ára 60 fillér. TEBEll­es VIDÉKE XIX. évfolyam, 260. (5473) szám. * ESTILAP.* Szeged, 1920 január 2. péntek Előfizetési árak: egész évre 96 kor., félévre 48 kor., negyed­évre 24 kor., egy héra 8 kor. « Nyomatott a kiadótulajdonos Dugonios-nyomda r.-L könyvnyomdájában, Kálvária­ utca 6. sz. 9 francia városn­emiányzó sajtója litt. A városkormányzó tábornok 10000 korona pénzbírsággal sújtotta X. ur szegedi lakost, mert birtokában fran­cia katonai kincstári tárgyak talál­tattak. De Tournadre s. k., tábornok-városkományzó. A párisi békekonferencia ülése LONDON, január 1. (MTI, Szikra­távirat.) Különböző hiteles forrásokból nyert értesülés szerint a párisi érte­kezletet csak a jövő hét végén tarthatják meg. Lloyd George szer­dán, vagy csütörtökön Párisba uta­zik. Vele megy Nitti is, akinek Londonba érkezését vasárnapra, vagy hétfőre várják. Megerősítik, hogy egyáltalában nem volt szó arról, hogy az értekezlet székhelyét Londonba tegyék át.

Next