Szegedi Friss Ujság, 1927. január- március (28. évfolyam, 1-77. szám)

1927-01-01 / 1. szám

^XVIII. évfolyam, 1. sz. ♦ Szeged, 1927 január 1. Szombat * Egyes szám ára fillér Egyes szám ára : hétköznap ........... 8 fill. vásár- s ünnepnap 16 fül. ELŐFIZETÉSI ÁR HELYBEN: Egy hóra .. .. 2 P 40 f. Negyedévre .. .. 6 pengő VIDÉKEN: Egy hóra .. .. 2 P 60 f. Negyedévre .. .. 7 pengő POLITIKAI NAPILAP k JJ w x--------------­­ - - Ima a ma­­yarok Istenéhez. Irta : Krämer Tamás d­r. kisteleki plébános. Időnek és örökkévalóságnak szent Istene, ég és földnek Ura és min­denei A múltnak szomorú, bus ha­tárán, a kétes jövőnek ködös hajna­lán bus imát mond egy nép porba hullva; bus imát mond egy nép előt­ted térdre borulva. Bus imát mond, rablók kezében jövője, miből jövő fakad, mindent elvettek tőle. Elra­bolták tőle atyái ezredéves örökét, bus siralomvölggyé tették ezredéves földjét. Könnyes szemében imádko­zik a magyarok népe, porig lealázva néz fel Hozzád a magas égbe. Nézd őh, égi szent Atyánk nagy, súlyos nyomorunkat, nézd fájó, keserves vértanú sorsunkat. Már oly sok éve, hogy ellenség az Úr felettünk, már oly sok éve nem látott örömnapot felhős égünk. A népek között már oly régen elhagyottan, árván állunk, mint Krisztus köntöse, szétszakítva szép országunk. Szép hazánk, mint hitvány cserép, darabokra törve, tes­tünk, lelkünk, mint a rabszolga meg­gyötörve. Mások eszik édes magyar kenyerünket, idegenek aratják szép kalá­szos mezeinket, szüretelik nek­tárt termő hegyeinket. Már oly rengeteg sok éve, hogy koldustan­szn^-á^ \;^elünk, bár­ ra erre utegyü­nk, élisí^ s nyomor velünk. Már oly ren­geteg sok éve, hogy a magyarok felén rajta a hontalanság átka, hogy a magyarok felének van és nincs hazája. Már oly rengeteg sok éve, hogy magyar a magyart siratja, hogy rajta a magyarok felén a súlyos rabiga. Hisz a keserű köny­­nyek özönében, hisz a ke­serű kínok tengerében egy év minden kínos nap, egy év mint száz, oly lassan halad. Időnek és örökkévalóságnak szent Is­tene, ég és földnek Ura, és mindene! Kezedben minden népnek múltja és jövője, tekints le már egyszer a bús magyar földre! Emlékezzél meg, hogy mi is gyermekeid vagyunk, vedd szi­ved, ó, hogy segedelmed nélkül ellan­kadunk ! Nem m­ondjuk, hogy megbünhödte már e nép a múltat s jövendőt. Nem mondjuk, hogy nem vétkeztünk, ennyi tenger fájdalmat mi, meg nem érdemeltünk. Szent színed előtt meg­törve leborulunk, alázattal megvall­­juk, hogy bűnösök voltunk. Kevély volt az ehnenk, a lelkünk. Hozzád, Urunk sokszor hűtlenek lettünk. Vol­tunk populus drr.­ae cervicis, kemény volt nyakunk, szent parancsaidra sok­szor nem hallgattunk. Sokszor vakon káromoltuk szent nevedet, kisebbí­tettük a földön szent dicsőségedet. Sokszor emeltük kezünket az ég el­len és Ellened,, kevés volt bennünk a hit és a Te szent félelmed. Sok­szor hívtuk ki bosszúálló haragod, csúfoltuk, megvetettük hatalmas bün­tető karod. Hatalmas Úr Isten alá­zattal elismerjük, elismerve, bűnbánó mellünket verjük, hogy sokszor nem szerettük eleget elvesztett hazánkat, gyűlöltük egymást és Téged, meny­­nyei atyánkat. Kacérkodtunk, mint könnyelmű leány minden bűnnel, ka­cérkodtunk hazátlansággal és kom­­münnel, kacérkodtunk az istentagadó pogánysággal, kacérkodtunk magával a pokolbéli sátánnal. Elismerjük, a­mit szeretni kellett volna, azt gyű­löltük, hogy Tőled a tékozló fiú ne­vét érdemeltük. Pártos pogályy uta­kon jártunk, a bűnbánattal köny­­nyelműen vártunk. Szent színed előtt megtörve leborulunk, alázattal meg­­valljuk, hogy bűnösök voltunk. De Te mondod: nem akarom a bűnös halálát, hanem, hogy megtér­jen és megtérve újra éljen. Nézd, Uram, meg van bennünk már a lelki fájdalom, több már bennünk a Slit és a Hozzád való bizalom. Óh, vedd már le rólunk büntető kezed. Mu­tasd meg jóságos arcod, égi kegyel­med. Ne hagyj minket a népek kö­zött utolsónak, mindenki előtt meg­vetett csúfságosnak. Ne hagyj min­ket tovább a rablók kezében, ne hagyd tovább jövőnket csillagtalan sötét éjben. Ha nem elég még szomorú bűn­­bánatunk, ha a hitben megtérve még gyengék vagyunk, ne nézz bennün­ket, nézd, ami dicső, nagy elődein­ket. Szent Istváné volt ez a nép valaha, Mária szűzanyád felszentelt országa. Virágos kert volt ez ország valaha, sok égi szent szeretett földi hazája. Szent Lászlóé volt, kivel angyalaid serege is­­ csatába szállott, mikor hi­tetlen pogányokkal harcban állott. Bélának volt ez népe, aki a keresz­tet tatár ellen védte, akinek származott Margit, a ‘nyural’ szige­­tének gyöngye, kinek véréből annyi szent szállt fel az égbe. Lajosnak volt ez a föld dicső hazája, ki előtt oly drága volt szűz anyád: Mária. Hu­nyadié volt ez az ország. Hunyadié, a nagy­­ hősé, a rózsafüzéres török­verő vezéré, ki megvédte Jézus szent nevét, megvédte török ellen egy egész földrész kereszténységét. Ama­zázötven év magyarjaié volt ez a föld, mely most meg van gyalázva, mely most rabigában porig van aláz­va, kik hitükért olyan sokáig öntöt­ték vérüket, hitedért vértanúhalálra adták éltüket. Amaz ifjaké, kik vér­tanúhalálra készen álltak száz csa­tában, részben, de nem pihentek, mig Mária zászlaját Budára kitűz­ték, a hitetlen ellent Mária orszá­gából kiűzték. Időnek és örökkévalóságnak Istene, ég és földnek Ura és mindene, ha mi, kik még az időben haladunk, még elégtelenek és méltatlanok va­gyunk, nézz körül az örökkévalóság honában, nézz körül az égi szentek táborában. Óh, lásd, mennyi a ma­gyar hős, mennyi a szent magyar vitéz, lásd mennyi a dicső magya szent, kik most mint tündöklő csil­lagok ragyognak ott fent. Óh, ne hagyd el szegény népünk, ne felejtsd el földi küzdőtérünk. Ha mi, kik még itt lent vagyunk, kik testünkkel még a földhöz ragadunk, vigalmad, ke­gyelmed még nem érdemeljük, te­kintsd az ő örökkévalóvá lett ér­demük. Tekintsd, hogy az ő vérük a megalázott magyar nép, hozz reá vig esztendőt. Ha ennyi tenger­fájdalmat mi meg is érdemeltünk, ma múltünkért még eleget nem szenvedtünk, vedd le ró­lunk a súlyos keresztet, elveszünk, elpusztulunk, ha fel nem emel­kezed. A polgármester név­lapja Somogyi Szilveszter dr. polgármes­ter nemcsak a város első embere, hanem mondhatni a legnépszerűbb is. Népszerűségének titka nemcsak az, hogy széles látókörével, nagy tu­dásával és p­ompás szónoki képessé­­giévvel irányítja a várost és parlament­jét, mert éppen ezek a tulajdonságok nem mindig alkalmasak a népszerű­ség megszerzésére és fentartására. Az ő népszerűsége abban gyökerezik, hogy kicsi és nagy meg van győződ­ve arról, hogy Somogyi Szilveszter minden tevékenysége a város jobb jövőjét szolgálja. De nemcsak a vá­ros összlakosságának érdekeit kísé­ri szemmel, hanem nyitott füllel hallja és hallgatja az egyes polgár — legyen az koldus, vagy dúsgazdag — panaszát és ha jogosnak találja, bizony nem rajta múlik, hogy az orvoslás elmarad. Bölcs mérlegelés­sel találja el többnyire azt az utat, amely a köz- és az egyéni érdek köz­­zött vezet. De ennek a helyes útnak a megtalálásához nemcsak bölcs fej­re, hanem meleg érző szívre van szök­sz. Somogyi Szilveszternek jutott mind a kettőből is addig, míg ezt az utat járja, nincs ember, aki he­lyébe mást tudna állítani, mert a Szilvesztereknek ebből a fajtájából n­emcsak, hogy Szegeden nem terem minden esztendőben, hanem még az ősrégben sem. " , Ennek tulaj­donítható és ezzel ma­gyarázható, hogy amikor a kalendá­rium az esztendő utolsó napját, Szil­vesztert mutatja, valóságos népván­­dorlás indul meg a torony felé. A névnap és újesztendőt köszöntők va­lóságos hadserege ostromolja meg a podeszta rezidenciáját és ebben a hadseregben nemcsak a város társa­dalmának szine-java található fel, hanem a munkásosztály legegysze­rűbb közkatonái is. A névnapköszön­­tés tulajdonképpen csütörtökön kez­dődött, amikor különösen a tanyaiak keresték fel nagy számban. Este pe­dig Szögi Endre karnagy vezénylete mellett a Visszhang dalkör adott sze­renádot a polgármesternek. Majd Sö­­reghy Mátyás dr. köszöntötte a pol­gármestert. A polgárme­ster a dalár­da tagjait ezután vendégül látta. A névnapköszöntők közt Glattfel­­­der Gyula megi­éspüspök, Aigner Ká­roly dr. főispán, az összes plébániák vezetői, az összes állami és városi hivatalok­­vezetői, a társadalmi egye­sületek és körök vezetői és óriási számban a polgárok. Adja Isten, hogy a sok jókívánság teljesüljön és Somogyi Szilveszter dr. polgármester még sokáig álljon en­nek az alföldi,metropolisnak az élén, amelynek a nagy nyugati városok mellett is díszes helyet akar bizto­sítani. 26-os év népesedési statisztikáját ismertették, így például a Belváros­ban megkereszteltek 89 leányt és 80 fiút. Elhalt 112 férfi és 102 nő. Házasság 109 esetben köttetett. Fogyaték 35. Alsóvároson keresz­teltek 148 fiút, 168 leányt, elhalt 94 férfi és 94 nő. Házasság 101 eset­ben köttetett. A szaporulat 128. Fel­sővároson megkereszteltek 391 fiút és 362 leányt, elhalt 101 férfi és 100 nő. Házasság 94 esetben köttetett. Szaporulat 552 lélek. Rókuson meg­kereszteltek 100 fiút és 103 leányt, elhalt 247 férfi, 249 nő. Házasság 97 esetben köttetett. Fogyaték­ 293 lélek. Újszegeden keresztelés 86, ha­lálozás 87, házasságkötés 20 eset­ben fordult elő. Az anyakönyvi hivatal pontos ki­mutatása szerint a város belterüle­tén az összes vallásfelekezetek hoz­­zászámításával született összesen 948 fiú és 882 leány, összesen 1828 lélek. Elhalt 802 férfi és 739 nő, összesen 1541 lélek. Az összes szaporulat 287­1 lélek. Az év végén. Pénteken délután 5 órakor az ösz­­szes templomokban hálaadó Isten­­tisztelet volt. A Fogadalmi tem­plomban a hálaadó Istentiszteletet fényes papi segédlettel Glattfelder Gyula dr. megyéspüspök pontifikál­­ta. A templomok különben minde­nütt zsúfolásig megteltek hívőkkel. A szentbeszéd után a hitszónokok az Szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, Jókai­ utca 4. s. Telefon­számok F­elős szerkesztő WEINER SÁNDOR Kiadótulajdonos ENDRÉNYI LAJOS gomda- ír hírlapkiadó vállalat rs. F felelős klaik RÁCZ ANTAL A m­iniszterelnök újévi cikke. Budapestről jelentik: Bethlen Ist­ván gróf miniszterelnök az egyik fő­városi lapban újévi cikket írt, mely­ben többek között ezeket mondja: Amikor a kormány elhatározta, hogy az eddigi eredménytelen ki­ér­­lete­zés‘és csalódásdre után az­’állam­háztartás egyensúlyának helyre­állítá­­sa végett a népszövetség útján jó­­akaratú külföldi tőkét fog seg­­ségül hívni, itthon egyes ellenzéki támadá­sok súlyos veszedelemnek, a nemzeti m­egalázásnak hirdették a kormány akcióját. Rossz prófétának bizonyul­tak, mert az állami szuverenitásunk, nemzeti büszkeségünk, nem ad­óza­­tott meg, immár a pénzügyi ellenőr­zés is teljesen megszűnt és, az orsz­ág visszanyerte pénzügyi önrendelkezési jogát. A szanálás erkölcsi számlája is ha­talmas plusszal zárult, de ugyanezt mutatja a gazdasági számla is. A té­nyek beszélnek a szanálás mellett, a magyar becsülete és tekintélye kife­lé jelenti az ország hitelét, l­efelé a vállalkozási kedv fellendülését, új ke­reseti és munkaalkalom lehetőségét és ezáltal az életnívó em­­elkedését és az ország gazdaságának és kultú­rájának arra az álláspontra való fel­emelését, amely megbecsültté tette őket egész Európában. Mint szécsé­­nyi­­ programbeszédemkben kijelentet­tem, a magyar politika fordulópont­hoz ért, mert az újjáépítés műve be­fejeződvén, ami eddig történt, az úgy­szólván a romok eltakarítása volt. Új kezdésnek, új stílusnak kell bekövet-­­kezni a politikában. A magyar közélet a szanálás előtt nagyon is bizonytalan és zavaros volt. Helyzetünk nem egyszer igen kritikus volt Európa szempontjából, mert az egyik oldalon legfeljebb szánalommal, a másik oldalon viszont gyűlölettel nézték vergődéseinket. A helyzet itt is megváltozott, amennyiben szána­inkból barátok, ellenségeinkből pedig legalább is nagyjából jóakaró let­­tek. Bebizonyítottuk a külföld dtort,, hogy államiságunkban megcsonkítva­ is képesek vagyunk imponáló erő­kifejtésre és ez kifelé a nemzet­be- Tphinisz­mpo­n által rendezett nagybaroniís Krí . Jan. 2-ig Hiltra.

Next