Szegedi Friss Ujság, 1927. április-június (28. évfolyam, 78-153. szám)

1927-04-01 / 78. szám

2 kerülhet az ügy szigorú elbírálás alá. Tonelli Sándor dr.-nak a zenepa­lota felépítése ügyében tett indítvá­­n­yát a közgyűlse — a tanács javas­latára — szintén elfogadta. Az épít­kezés megkezdése a leginkább alkal­mas hely kijelölésén múlik. A pol­gármester ugyan közbevetőleg m meg­­j­egyezte, hogy erre a célra eddig a legalkalmasabb lenne az Oroszlán­­utcai teleknek a Somogyi­ utcára eső frontja. Az itteni házak ennek alap­ján mind lebontásra kerülnének. Az építkezés azonban a legjobb eset­ben is csak a jövő év őszén kezdőd­hetne meg. Korom Mih­ály az ügy anyagi részéhez szól. A zenepalotánál sokkal sürgősebb­­nek és fontosabbnak tartja a kül­városrész rendezését. Minden pénz erre kell. A polgármester kijelenti, hogy mind a kettőt sürgősnek tartja. Magyar József után Csonka Ger­gely szólal fel. Rámutat, hogy Al­­sóvároson nagy az artézikut hiány. kevés az ivóvíz. Egy hang: Alsóvároson úgy is bort isznak ! (Derültség.) Másik hang: Előbb ihassunk, aztán muzsikáltassunk ! (Még nagyobb de­rültség.) A közgyűlés a tanács javaslatát fogadja el. Végül Valihora István két fon­tosabb indítványa került tárgyalás alá. A városi szervezési szabályren­delet átdolgozására vonatkozó in­dítványát elfogadták. A tisztviselői fizetés javítására vonatkozó indítvá­nya már hosszabb megvitatás alá került. A nyugdíjasok rés­zére 200 ezer, az aktív tisztviselők részére 760 ezer pengőt kért pótlékként, esetről­­esetre folyósítani. A tanács a napi­­rendretérést javasolta. Valihora István, Magyar József, majd a polgármester szólal fel, aki megjegyezte, hogy ezen a cím­en a város összes kereseti adóját odafi­zethetné. Végül is a tanács javas­lata győzött 11:8 ellenében. A hantházi citekföldek után a W­inkler-féle telek kisajátításának a kérdésére került a sor. Ide kerül a polgári iskolai tanárképző. A kisajá­­tításhoz a közgyűlés a hozzájárulá­sát adta. ■ A közgyűlés ezzel véget ért, érdekében. Sürgeti a tisztviselők­ér­­dés rendezését. Majd adósérdmeket tesz szóvá. Utána Malasits Géza szólalt fel Polemizál Gaál Gasztonnal. Súlyos kritikával illette Klebelsberg kul­tuszminisztert, aki megkoszorúzta Mussolini arcképét. Arra inti a mi­niszterelnököt, hogy római útja so­rán ne úgy állítsa be látogatását, mintha az Mussolininak szólna, ha­nem úgy, hogy az olasz népet keresi fel, Mussolini az olasz néplélek elnyo­mója. Ezután a vitát megszakították. Az elnök javaslatára a Ház elhatározta, hogy holnap délelőtt 10 órakor tartja legközelebbi ülését a mai napirend­del. Az ülés vége 6 órakor. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház csütörtöki ülését 1 fél 11 órakor nyitotta meg Zsitvay Tibor elnök. Lukács György, a kül­ügyi bizottság előadója két jelen­tést terjesztett be. Az egyik a nem­zetek szövetségének egyezségi okmá­nyának módosítását, a másik a Spitz­­bergák tárgyában kötött nemzetközi szerződésről szól. Ezután áttértek a költségvetés folytatólagos tárgyalására. Az első felszólaló Esztergályos volt. Tilta­kozik az ellen a megállapítás ellen, mintha a szociáldemokraták a gyű­löletet hirdetnék. A munkásság ak­kor, amikor nemzetközileg szervez­­kedik, a nemzetközi tőke lelketlen támadása és kizsákmányolása ellen védekezik. Határozati javaslatban ké­ri, hogy a kormány dolgozzon ki tör­vényjavaslatot a hadirokkant ügy ren­dezéséről, a házhelyekhez jutott rok­kantak hosszúlejáratú építési kölcsö­­néről, továbbá kérte az aggkor és a munkanélküliség esetére szóló bizto­sítás rendezését, valamint a nyug­díjasok nyugdíjainak és a rokkantak járulékának valorizálását. A következő felszólaló Gaál Gasz­­ton. A tanítói kar sérelmét teszi szóvá. Nagy sérelem az, hogy a kán­­tortanítók javadalmazását beszámít­­ják a tanítói fizetésbe, az utazási kedvezményeket pedig olyan felté­telhez kötik, hogy ennek alig vehe­tik hasznát. A nyugdíjasok között fennálló megkülönböztetésnek a meg­szüntetését kívánja. Tiltakozik a szol­gálati idő leszállítása ellen. A mező­­gazdasági kérdésekkel foglalkozva, arra kéri a kormányt, tegyen meg mindent az állatkivitel bőmozdítása SZEGEDI FRISS UJSAG 1927. április 1. Meghalt a Vénusz cipőgyár súlyos sebesü­ltje. A szerda ebéd utáni nagy katasz­trófának, amely a Vénusz-cipőgyár­­ban történt, két sebesültjét a szeren­csétlenség után nyomban a közs­ór­­házba szállították. Lucza János ál­lapota állandóan súlyosbodott. Az orvosi konzílium több oldalborda és koponya alapi törést konstatált. Lucza János egyetlen percre sem nyerte vissza eszméletét, állandóan ápoló ügyelt a nagyon súlyos be­tegre. Negyed 3-kor éjjel azután egy utolsó lélek­zetvételel itth­agyta a 19 életévét, az édesanyját s azt a sok­sok szép­et, amit az élet m­ég nyújt­hatott volna neki. Mindszenten lakó szüleit még a késő este folyamán táviratilag ér­tesítették a szörnyű szerencsétlen­ségről. Édesanyja az első vonattal indult Szegedre, hogy még életben találhassa halállal vívódó fiát. A haj­nali órákban érkezett meg, azonban már csak fia kiterített holttestére rogyhatott. Ma délelőtt a rendőrségen tovább folytak a kihallgatások. A rendőr­ségen kihallgatták Kiss Ferenc és Almási Imre kőművesmestereket. A vállalkozók előadták,­­hogy a beosz­tási munkálatokat a város intenciója alapján Fenyő Lajos műszaki taná­csos utasítására kezdték meg szerda reggel. Az utasítás szerint az ud­vari épület lebontásához kellett volna először hozzáfogni, tekintve azon­ban, hogy ez még nem állott szaba­don, az áruátraktározás megtörtén­téig úgy határoztak, hogy addig az emeleten fogják elvégezni az ajtó, ablak és padozat lebontását. Kiss Ferenc, az egyik társ­vállal­kozó, még 11 órakor délelőtt elhagy­ta a gyár területét, úgyhogy a mun­kálatok Almási Imre felügyelete alatt folytak akkor, amidőn a szerencsét- ISB még bekövetkezett. Almási több válaszfalat megvizsgált az épület­ben s mindegyiknél azt tapasztalta, hogy a falak bolthajtással vannak felépítve. A leszakadt válaszfalról is azt gondolta, hasonló a többiek­hez s elrendelte ennek lebontását. Fenyő Lajos a szerencsétlenség­gel kapcsolatban előadta, hogy a Vénusz-cipőgyárnak április 1-ével a város rendelkezésére kellett volna bo­­csájtani a gyártelepet. A gyár igaz­gatósága, tekintve, hogy az Attila­­utcában most felépült gyárépület még nem száradt ki teljesen, egy­hónapi haladékot kért a gyártelep kiürítésére. A gyár igazgatósága a tárgyalások folyamán oly megegye­zésre jutott a várossal, hogy foko­zatosan fogja végezni a város az épület bontását. Az udvari épület lebontása lett volna a legelső, ez azonban még nem szabadult fel s a vállalkozók buzgóságból megkezdték az emelet bontását. A legkülönbözőbb vélemények hangzottak el, azonban még nincs tisztázva, hogy kit terhel a felelő­ség a szerencsétlenségért. Férfi ifin anyagját elkészítés­re. It­ala 11 leg gélt Nitsovitshoz vi­gye. Iskola-utca 25. Elsőrendű munka ! Olcsó áraki Speciális férfi ing készítés! Kilenc év előtt mesetilkolták a négerek. Nagykikindáról jelentik: Szörnyű esemény tartja izgalomban a szom­szédos­ Nagykikinda város lakosságát. Tegnapelőtt délután a régi megyehá­za alakítási munkálatai során az ud­vart felásó munkások borzasztó le­letre bukkantak: legnagyobb megdöb­benésükre egy levágott női fej került elő a földből. A fej már igen régen lehetett elásva, ezt első pillantásra megállapították, mert a hús szinte teljesen lemállott a csontokról, de fü­lei csodálatosképen teljesen épek ma­radtak. Hosszú szőke haja is előke­rült a gödörből. Rendőri bizottság szállott ki a hely­színére és a rendőrorvos csakhamar megállapította, hogy a borzalmas lelet egy körülbelül 18—20 esztendős leány feje, aki minden valószínűség szerint gyilkosság áldozata. A rendőri nyomozás megállapította, hogy a megyeházán kilenc esztendő­vel ezelőtt színes csapatokat szállásol­tak el és a tegnap délután megtalált női fej az orvosi vélemény szerint körülbelül szintén ennyi idő óta lehe­tett a földben. A rendőrségen az a feltevés alakult ki, hogy a néger ka­tonák annak idején becsalhatták a nőt szállásukra, ott merényletet követtek el ellene és hogy szörnyű tettük meg­torlás nélkül maradjon, a szerencsét­len fiatal leányt eltették láb alól. Fe­jét valami éles tárggyal, minden va­lószínűség szerint baltával, leszelték a törzstől és a megyeháza udvarán elásták. A holttestet is feldarabolhatták, de annak részeit még nem sikerült felta­lálni. A nagykikindai rendőrségen a nyomozást vezető rendőrkapitány előtt jelentkezett egy bádogos, aki elmon­dotta, hogy kilenc évvel ezelőtt kö­zös háztartásban élt egy özv. Sátorka Mahályné nevű mosónővel. Ennek az asszonynak volt egy tizenkilenc éves szép leánya, Sátorka Teréz, aki az édesanyjának segédkezett és mindig ő hordta haza a fehérneműt. Néhány nappal a színes csapatok bevonulása után, a leány édesanyja a megyehá­zára küldte, az egyik ott lakó tiszt­viselő feleségéhez. A leány el is ment a megbeszélt helyre, azonban többé nem került vissza. Nyomtalanul el­tűnt. Vallomását kiegészítette még az­zal, hogy a mosónő rövidesen leánya eltűnése után elköltözött a városból. A rendőrség a bádogos bejelentése nyomán azonnal a legszélesebb körű nyomozást rendelte el Sátorka Mi­­hályné felkutatására. A magyar tenyészállatvásár és az oláh opera. Budapestről jelentik: Érdekes his­tóriát mesélt el egy kolozsvári keres­kedő, aki a tenyészállatvásárra rán­­dult fel Budapestre. Az illető hete­ken át végigjárta az útlevélszerzés kálváriáját, amelyben mindenkinek ré­sze van­­ Nagyromániában, aki bár­mely országba akar utazni. Végül azonban, amikor elkészült az útlevél, sehogyan sem akarták kiadni a pre­­fektúrán. Hosszas vita után már bosz­­szusan távozni akart, de az illető hi­­vatalfőnök egyszerre megváltozott hangon, nyájasan fordult hozzá: — Mondja csak, kedves uram, nem akar az Operába menni? Beethoven est lesz. A meglepett kereskedőnek a kö­vetkező pillanatban kezében volt egy kolozsvári román Opera hónapokkal ezelőtti előadásra »érvényes« négy személyes páholyjegy. Csodálkozott kissé, de gyorsan észbekapott. — Hogyne, köszönöm a figyelmét, ötszáz lejest vett elő a tárcából és a »művészet pártoló« főnök úrnak a markába tette. A jegyet pedig »szóra­kozottságból« otthagyta diszkréten az asztal szélén. Természetesen megvolt az útlevél. Lám, mire jó Romániában a Beetho­ven centennárium. A felsőház ülése­ Budapestről jelentik: A felsőház csü­törtök délelőtt ülést tartott, amelyet Wlassich­ Gyula báró elnök 10 órakor nyitott meg. Vita nélkül elfogadták a felsőház gazdasági bizottságának a felsőház 1927—28. évi költségvetéséről szóló jelentését, majd áttértek a biztosítási díj fizetésével kapcsolatos egyes kérdések­ről szóló törvényjavaslat tárgyalására. Pesthy Pál igazságügyminiszter rész­letesen kifejtené a törvényjavaslat in­tencióit. A javaslattal szemben a bi­zottsági tárgyalás során benyújtott ki­sebbségi véleménnyel szemben leszö­gezte, hogy a javaslatra igenis szükség van, mert olyan kérdéseket valósít meg, amelyeknek megvalósítására már a háború előtt is égető szükség volt. Kéri a javaslat elfogadását. Hadik János gróf indokolta meg ezután kisebbségi véleményét. A javas­lat nem szolgálja a biztosí­tottak védel­mét, sőt kiszolgáttatja őket a biztosí­­tóknak, emellett a múlttal szemben jogfosztást is jelent. A kartellekkel kap­­csolatos aggodalmait a külföldi helyre való utalással az igazságügyminiszter nem tudta megnyugtatni, mert nálunk csak egy kartell van és az teljesen uralkodik a biztosításügy terén. Ez a jövőben sem változik meg, mert máris megindult a mozgalom a 30 —40 szá­zalékkal olcsóbb feltételű angol társa­ságoknak a kartellbe való bevonására. Ha a törvény életbe lép a kartellen kí­vüli olcsó vállalatok is kénytelenek lesznek a kartellbe belépni. Ezzel pe­dig megszűnik a verseny és az új tör­­vényjavaslat alapján a kartell drágábban fog biztosítani, ami általános drágu­lással járna. A mezőgazdasági ipar és kereskedelem a drágább biztosítást a drágább árucikkekben fizették­ meg. Ezután éles kritikával kísérte a fel­szólaló a törvényjavaslatot törvényszer­­kesztési szempontból is és azt pon­gyolának nevezte. Az ügynökökkel kap­csolatos intézkedések ugyancsak a biz­­tosítottakra károsak, mert míg a múlt­ban az ügynökök visszaéléseinél a vál­lalatot is felelőssé tette a bíróság, addig a jövőben a vállalat mentesül a fele­lősség alól. Mivel lehetetlennek tátja, hogy a biztosítottak 30 napi felmon­dási idővel élhessenek, a visszaható erőre vonatkozó rendelkezés­eket sújt­ják. Végül figyelmeztette a minisztert, hogy ez a javaslat is hozzájárul ahhoz, hogy közgazdasági ételünk ne tudjon erőre kapni. A javaslatot nem fogadja el. Rövid szünet u­tn Nagy Ferenc e. tanár jogi szempontból bírálta a javas­latot, amelyet elfogad. Ezután Somsicsi László gróf és Bernáth István szólalt fel és bírálták a javaslatot. Bud Jáno­s pénzügyminiszter válaszolt a felszólalásokra. A biztosító társaságok színte automatikusan vesztették el va­gyonukat és jóformán teljesen tönkre­mentek. A kormány tehát közérdekből cselekszik, amikor segíteni igyekszik rajtuk, mert bár igaza van Hadik Já­nosnak abban, hogy a biztosítás nem termelési ág, de az viszont a termelést támogatja. Honorálja Hadik azon kí­vánságát, hogy a felügyelő bizottsá­gokban a biztosítottak majdan paritásos arányban kapjanak helyet. Reméli, hogy a javaslat közgazdasági életünk számára hasznos lesz és kéri annak elfogadását. Hadik János gróf fentartotta szociális vonatkozású aggodalmait. Pesthy igazságügyminiszter újbóli felszólalása után az elnök a vitát be­zárta. A felsőház többsége a javaslatot változatlanul elfogadta a képviselőház szövegezésében. Több kisebb javaslat elfogadási u­án az ülés véget ért. Vantt alait IVaJIU al­tu­­torozott szoba, fürdő­szoba, vízlannyal, magányos úriembernek kiadó. Iskola-utca 29. szám, Templom-tér.

Next