Szegedi Gyorsíró, 1921. szeptember - 1922. június (17. évfolyam, 1-10. szám)

1921-09-20 / 1-2. szám

.(Vll. évfolyam. Szeged, 1921. szept.-okt. hó. 1—2. szám. SZEGEDI GYORSÍRÓ Havi folyóirat a Gabelsberger—Markovits- és a Reform-rendszer szerint. Kiadja: A Szegedi Gyorsírók Egyesülete. (Földváry­ utca 2. szám.) Ára (előre fizetve) 25 kor., tanulóknak 20 kor. Az új évfolyam kezdetén. A Szegedi Gyorsíró 17. évfolyamát bocsátjuk e számunkkal olvasóinkhoz. A Szegedi Gyorsíró volt az egyetlen magyar gyorsírási újság, amely a világfelfordulás egész idejében (az 1919/1920. évfolyamát a „Vitairási Olvasókönyv“ pótolja) megjelent és régi­ jól bevált irányelvéből nem engedve, küzdött a Gabelsberger—Markovits-rendszer terjesztése és fejlesztése érdekében. Az idő múlt azóta, az emberek — a gyorsírók is! — különbözőkép változtatták rokon- és ellenszenvüket; — a Szegedi Gyorsíró ma is ugyanaz, mint 1904-ben volt: a gyorsírás tanításának segítője és szócsöve. Az emberek mulandók, csak a tudomány örök. Ezért nem tömjénezzük, de nem is bántjuk az embereket, hanem dolgozunk, harcolunk a gyorsírásért. A gyorsírás terjesztése félszázaddal ezelőtt ideál lehetett, annak megtanulására buzdítani, serkenteni kellett az embereket, meggyőzni azokat a gyorsírás ismeretének gyakorlati hasznáról; — ma már mindenki látja, hogy miért kell tudni a gyorsírást, ma már az emberek maguk igyekeznek megismerkedni a gyorsírás jegyeivel, mert ezt a gyakorlati élet tőlük megköveteli. A mi irányelvünk a jövőben is az lesz, ami eddig volt: dolgozni fogunk. Nem nézzük, hogy valaki egy fedél alatt akar-e velünk működni, vagy különállóan;­­ megbecsüljük munkáját és támogatására leszünk. Sőt tovább is megyünk. Inkább elnézünk egyes kisebb hibákat, mintsem az ifjúságnak a személyi polémiák iskolapéldáját nyújtsuk. A magyar kultúra egyetlen erősségének az összes arra való erők egyesítését tartjuk, ezért bár a legnyoma­tékosabban megvédeni törekszünk elsősorban a Gabelsberger—Markovits-rendszer érdekeit, a legjobb viszonyt és legkollégiálisabb együttműködést óhajtjuk tanúsítani a többi hazai gyorsírási rendszerekkel is, kifejezést adva annak az álláspontunknak, hogy elsősorban gyorsírók vagyunk és csak azután gabelsbergeristák. A Szegedi Gyorsírók Egyesülete egyedül a gyorsírás érdekeit kívánván szolgálni, nem foglalkozik gyorsíró-egyesületek vagy gyorsírók egymás közti súrlódásával, azokat az ügy rovására szolgálóknak tekinti. Négy irányban kíván intenzívebb munkát kifejteni: lap, tanfolyam, versenyírás és a rendszeri propaganda terén. Ehhez a munkához kérünk támogatást. A reform befejezése előtt. Rendszerünk sorsára nézve a jelen tanév igen fontos, mert a reform ügyében döntést hoz. Megnyugvással olvastuk a hivatalos lapban, hogy a Szakosztály a véglegesítés előtt ismét tárgyalni fogja a reformot és nem lépteti addig életbe, míg az új írásmódra nézve „ki nem alakult egy megbízható gyorsírói közvélemény“. Ezért a Tanács elnöksége fölszó­lította a tanfolyamvezetőket, hogy 1921. november 15-ig közöljék írásban tapasztalataikat és javaslataikat. Ily módon tényleg megnyilatkozhatik a gyorsírói közfelfogás és nem fognak bennünket „befejezett tények“ elé állítani. Magára a reformra nézve két felfogás uralkodik: konzervatív és radikális. A konzer­vatívok nem akarnak betűváltoztatást, de készséggel fogadják a kisebb javításokat és több kivételes jelölés megszüntetését. Álláspontjukat azzal indokolják, hogy a nagyobb­ újítás következtében értékes gyorsírói anyag menne veszendőbe, terhes lesz számos régi műtársra nézve és megnehezíti rendszerünk németnyelvű alakjának elsajátítását. A radikálisok szerint pedig már elérkezett az ideje a régóta húzódó kérdés m­egoldásának, rendszerünk alapos reformja életszükséglet, ami betűváltoztatás nélkül lehetetlen. Elismerik az újítással járó áldozatokat szaklapokban, képesítésben, de e károkkal jóval fölérne a reform haszna, a re­ndszer versenyképessége és jövője! Az ügy érdekében kívánatos, hogy mindkét irány hívei szót emeljenek felfogásuk mellett és ezt juttassák tudomására a Tanács elnökségének, amely a végletektől ment, megfontolt haladás képviselője. Egyesült erővel, kölcsönös engedé­kenységgel lehet egyedül megvalósítani a közérdekű feladatot, rendszerünk egyszerűsítését. Ne a legyőzés legyen a cél, hanem a meggyőzés, mert csak így óvhatjuk meg iskolánknak egységét.

Next