Szegedi Gyorsíró, 1932. szeptember - 1933. június (28. évfolyam, 1-10. szám)

1932-09-20 / 1. szám

is akármelyi­k tantárggyal kiállja a versenyt. Erről Karafiáth Jenő minisz­ternek alkalma volt közvetlenül is meggyőződni s ezért egy pillanatig sem habozott, amikor a gyorsírás pedagógiai elismertetését keresztül­vezette. Amikor K­afiáth Jenő átvette a kultusztárca vezetését, minisztériu­­mának minden ügyéről, a tárcával kapcsolatban a parlamentben elhang­zott összes kívánságokról, felszólalásokról és kritikákról behatóan és a legkisebb részletekbe menően tájékoztatta magát. Természetesen a gyors­írás is sorra került. És a miniszter megdöbbenéssel állapította meg, hogy a kötelező gyorsírástanítás tárgyában hozott 1929. évi december hó 6.-i határozat még nincsen végrehajtva. A következő pillanatban már kiadta a rendelkezést, hogy az 1932/33. tanévvel a kötelező gyorsírástanításnak meg kell indulni. Máról-holnapra megszervezte a középiskolai tanárok részére gyorsírási kiképzésük biztosítására a nyári tanfolyamot, kidol­goztatta a szükséges rendeleteket, végrehajtatta a megfelelő tantervi vál­toztatásokat, előkészítette a kérdés novelláris úton leendő végleges ren­dezését és jóváhagyta az egységes magyar gyorsírás revízióját szolgáló pedagógiai reformot, hogy a középiskolai tanulók az egységes magyar gyorsírást minél könnyebben sajátíthassák el. Az új írásmódok szerint kész­ült tankönyvek engedélyezését a legrövidebb idő alatt lehetővé tette s állandó érdeklődésével, személyes intézkedésével, utasításaival, nyilat­kozataival végül is biztosította a kérdés megoldását. Amit végzett, had-­ vezéri munka volt. Az összes erőknek mesteri megszervezésével és ügyes taktikai csoportosítással a nagy feladat végrehajtására való beállítása. Egy erős akaratnak érvényesítése az elérendő cél győzelmes kivívására. Dr. Traeger Ernő: A középiskolák kötelező tantárgya a gyorsírás. — Az egységes gyorsírás pedagógiai reformja. — Az idő megtakarításának egyik leghatá­sosabb eszközét dr. Karafiáth Jenő kul­tuszminiszter a magyar középiskolai okta­tás fontos tényezőjévé tette: a gyorsírást a kötelező ren­des tantárgyak sorába ik­tatta. Puky Endre dr., a képviselőház alelnö­­ke, Kun Béla, Szilágyi Lajos, néhai Ober­­hammer Antal és Pintér László a képvise­lőházban, Széll Gyula dr. elnökünk két íz­ben a felsőházban domborították ki felszó­lalásaikban azt a kulturális előretörést, amelyet a gyorsírás kellő értékelése az is­kolában, valamint az állami és társadalmi életben jelent. Bethlen István gróf volt mi­niszterelnök, de különösen Klebelsberg Ku­nó gróf volt kultuszminiszter 1929. évi de­cember 6-án kiadott minisztertanácsi hatá­rozattal a gyorsírást a közhivatalok elnye­résének képesítési kellékévé emelték. A gyorsírásnak a középiskolák tanítási ter­vébe való beillesztése Karafiáth Jenő kul­tuszminiszter nevéhez fűződik, aki példát­lanul álló akaraterővel küzdött meg a fel­merült nehézségekkel és bölcs előrelátással oldotta meg a súlyos feladatot, tette ma­gáévá azokat az előterjesztéseket, amelye­ket Traeger Ernő dr., a gyorsírási ügyek m. kir. kormánybiztosa dolgozott ki Rácz Kálmán dr. kultuszminiszteri tanácsossal, a középiskolai ügyosztály akkori vezetőjével. Hála és köszönet illeti a fent említette­­ket, nemcsak a gyorsírók részéről, hanem legelsősorban a tanulóifjúság nevében, mert ők fogják jövő pályájukon gyakorlati hasz­nát látni a gyorsírás tudásának. Hogy a gyorsírás már az 1932/33. tan­évben is tanítható legyen, a kultuszminisz­ter Budapesten tanfolyamot rendezett a gyorsírás tanárai számára, Radnai Béla dr. és Csekély Aladár dr. vezetésével. 130 hall­gatója volt a 23 napos tanfolyamnak. Komoly tervbe vétetett a gyorsírást a polgári iskolák 3. és 4. osztályaiban is kö­telező tárgyként tanítani, mely törekvés rövidesen meg is valósul. A kibocsátott miniszteri rendeleteket mellékletünkben közöljük.

Next