Szegedi Híradó, 1863. május-december (5. évfolyam, 35-104. szám)

1863-05-02 / 35. szám

1863. Ötödik évfolyam. Mogj­olon: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szer­­­esztési iroda: Oroszlán-utca Ivánkovits-ház. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden h­ázh­ozhordással és vidékre postán. Egész évre.............................. 8 írt Félévre.................................................................4 „ Évnegyedre.......................................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elvitetve Egész évre . . . . . .■­­ 6 írt Félévre .... .'hN? .... 3 „ Évnegyedre . . . t dir . . . 1 „ 35-ik szám. / jtp Szombaton, május 2-án. ——- ----­Xuirdetésels. s Az hat hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 5 kr-szerinél 4 kr, többszörinél $ kr. Bélyegdij minden egyes beiktatásért . A „Nyílttérién 30 kr. pr igtatás dija 60 Egyes szám­ára & kr­osztr.­ért. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsig­­m­ond könyvkereskedéséhez címezendők. Uj előfizetés a „Szegedi Híradódra. Azok kedvéért, kik lapunkat meg­nagyobbított alakban bírni óhajtják, e második évnegyed két havára új elő­fizetést nyitunk. Előfizethetni: május—júniusi két hóra vidéken vagy helyben h­ázhozhordás mellett 1 forint 40 krral osztra­ért. Lapunk születés­napjára! Midőn tetemesen megszaporodott fő­városi és vidéki lapjaink egymásután szűnnek meg pártolás hiány miatt, a „Szegedi Híradó“ megnagyobbodva" lép közönsége elé. Növekszik alak- és tar­talomban ; előfizetési ára mindamellett a régi marad. Szerencsés helyzet! kiáltanak föl a sorvadásban szenvedő collegák. Íme Szeged és vidéke, érzi, hogy a népek erkölcsi s értelmi jeleme szoros összefüggésben van az irodalommal; tudja, hogy annak pártolásától, függ úgy az ország, mint egyes városok szellemi emelkedése. Ott az emberek előbb lemondanak, egy fölösleges tál ételről, újabb szabású zrínyiről, melyre széles sujtás helyett, keskeny zsinóro­kat aggatott fel a divat, mint egy jó, nélkülözhetlen könyvről, mely táplálója a léleknek, s azon nélkülözhetlen lapról, mely híven képviselni törekszik a vá­ros és vidéke érdekeit. Nem akarjuk illuziókba ringatni jó­akaró collegáinkat, s sietünk elmondani, hogy a „Szegedi Híradó“ sorsa előfize­tők tekintetében egy cseppet sem irigy­lendő. Lapunk megnagyobbulása az áldozat­kész kiadó érdeme csupán. A lapnak itt is, mint széles e ha­zában nagyon válogatott közönsége van. Mért nagyobbítottuk tehát meg Sze­ged közlönyét most, midőn az idő min­den súlyával reánehezül a lapiroda­lomra ? Zsarnok az idő, akár nyom, akár fölemel; egyaránt megvannak követe­lései. A mi nemzeti életünkben szükséges, hogy bármi körülmények között is „ha­ladás“ legyen a jelszó; az elszalasztott időt kell utólérnünk; ezt követeli tő­lünk az idő. Négy évig volt e lap Szeged és vi­dékének közlönye, a­mi történt a város és környék életében, e lapba van föl­jegyezve. Négy év alatt Szeged sem maradhatott hátra, e nagy és szép rész­nek osztani kellett az egész küzdel­meit: csinosult, intézményekben gyara­podott, kiterjedése­s lakosainak száma, észrevétlen ugyan, de mindig növek­szik, most is egy jobb, egy szilárdabb anyagi jövőért járul az ország küzdel­meihez, mely alapja legyen leendő szel­lemi nagyságának. Négy év után a lapnak is gyara­podni , külalakban nagyobbodni, de kü­lönösen belértékben emelkedni kellett, mert ha nincs lélek és gondolat, mit ér a beszéd és írás? Igen, lelket és gon­dolatok­, élet- és elevenségteljes sorokat kiván a közönség és nem holt papirost, hideg betűket. Ámde az irodalom viszont pártolást kiván, a mellett él és virágzik, azt kívánja, hogy az olvasó érezze szükségét s ke­resse föl, s ne kelljen neki fölkeresni az olvasót, hogy üzletté aljasuljon, hogy az író, irodalomterjesztő s kereskedő között megszűnjék minden különbség. Ha tehát azt akarja az olvasó, hogy a lapból ne hiányozzék a lélek, a­­ gondolat, hogy szabad véleményeket ter­jesszen s hasson a nép szellemére, mindenekfölött tartsa föl annak tekin­télyét­­ író és közönség, ketten tarthatják fönn azt csupán. A közönség tisztelje és pártolja iro­dalmát; legyen az büszkesége s drága­sága. Az író ihletve fogjon tollat kezébe i­s ,Ennyiből áll az egész. Az igaz, hogy lapjaink s különösen íróink száma annyira megszaporodott, hogy nálunk nehezen lehetne Voltaké­nak azon állítását érvényesíteni, misze­rint az író úgy aránylik az olvasókö­zönséghez, mint­­ a 2000-hez. Sokan vannak, de kevesen a­­választottak. Az irodalom hitele csökkent. A közönség gyakran csalódott, midőn pénzéért nem kapott semmit. Vagy kapott papirost és betűt, de hiába kereste a szavakban a legcsekélyebb nyomát a szellemnek, csak szánalmas ürességet talált. Az igaz, hogy a siető idő nagy vál­tozást hozott be irodalmunkba is. A ki­csiny, de tiszta és üde patakból, áradó folyó lett, teli piszok és szeméttel. Ismét ketten, iró és közönség tisztít­hatják meg ettől az irodalmat csupán. A valódi író nemesítse a közönség ízlését, az Ítész kíméletlen fegyverrel nyúljon a fattyúnövésekhez. A finomult ízlésű közönség válasz­­sza ki azt ami szükséges és hasznos, ami igaz és örök s maradjon mellette. Ne adjon elsőséget az új fölött az újabbnak, a jó soha se legyen előtte régi. Hogy egy vidéki lap, ha szem előtt tartja hivatását, a szükséges s hasznos irodalmi vállalatok közé tartozik-e? e kérdésre tán leginkább tudna felelni a „Szegedi Híradó“ olvasó közönsége. Lelkünknek legalább azon öntudat ad, nem a legirigylendőbb szerkesztői­­ állásunk közepeit, kitartást és erőt, hogy lapunk­­valódi szükséget pótol, s hogy Szeged és vidéke annak hiányát most már mélyen érezné. A hetvenezer lélekből álló város, melyet Magyarország második főváro­sának kezdenek nevezni, többé nem nél­külözhet oly orgánumot, mely szellemi életének hi tükre iparkodik lenni. De mire való volt mindezt elmon­dani a „Szegedi Híradó“ negyedik év­fordulóján. A sok szónak az a vége: lapunk­nak nagyobb pártolásra van szüksége, attól függ belértékbeli növekedése. Örökös jó szokás születési nap al­kalmával sok üdvös kívánsággal elhal­mozni a halandót s hosszú életet kívánni­­ neki. Lapunknak születés­napja van. Akarjátok-e, hogy sokáig éljen? Részesítsétek méltó pártolásban! Szeged, máj. 1. 1863. Szabados János: Hazai mozgalmak. Szeged, május 1. —yi. E lapok is említették az erdélyi románok tervezett congressusát. Ez apr. 20. s következő napjain csakugyan megtartatott N.-Szebenben. Nem terjeszkedve ki ez érte­kezlet vitatkozásaira, érdekesnek tartjuk an­nak legfőbb eredményét, a román nemzet nevében az értekezlet által formulázott kivo­­natait­­. olvasóinkkal közölni. Ezek a követ­kező 12 pontba foglalvák: 1) Az egyenjogú­ság helyreállítása. Az octoberi diploma és februári pátens által szentesített egyenjogúság Erdélyben az értekezlet szerint nem valósíta­­tott, sőt azzal meg nem egyeztethető igazga­tási intézmények állítattak vissza, melyeket az előbb kiváltságolt nemzetek arra használ­nak föl, hogy magukat előbbi kiváltságos helyzetekben megerősítsék. 2) A román nem­zetnek és hitvallásnak mint egyenjogúnak be­cikkelyezése,­­ az ezzel ellenkező intézmé­nyek eltörlése. 3) A román nyelvnek minden nyilvános ügyleteknél és tanintézeteknél a többi nyelvekével egyenlő elismerése. 4) Er­dély függetlensége az osztrák birodalom bár­mely tartományától s a magyrarországi részek visszakebelezése. 5) Erdély új föloosztása to­­pographiai és nemzetiségi alapon. 6) A ro­mán nemzet képviselése az országgyűlésen és a törvényhatóságoknál a közterhek viselé­se arányában. 7) Egyetlenegy főtörvényszék fölállítása az egész országra nézve, s hogy valamennyi törvényszék Ő Felsége nevében mondjon ítéletet. 8) Igazságosabb tekintet a románokra a főhivatalok betöltésénél. 9) A hét bírák jószágainak jövedelmeiből és más allodiális pénztáraiból a románoknak is ré­szesítése. 10) A román templomok és isko­lák dotálása a községi telkekből, allodiális pénztárakból és szükség esetében álladalmi pénzalapból, és pedig azon mértékben, mint a többi egyházak és iskolák. 11) Az egész ország részére egy egyetem fölállítása. 12) Nemzeti különbség nélkül egy földhitelbank­nak fölállítása a földnép érdekében. Örömmel jelenthetjük a magyar képző­művészeti társulat megszilárdulását. Ugyanis ■ ápril 16-án tartott igazgatósági ülésében, mi­után a társulat alapszabályai legfelsőbb hely­ről jóváhagyva leérkeztek, azoknak közzété­­­­tele elhatároztatott. Ez alapszabályok folytán addig is, míg a társulat közgyűlést tarthatna s föügynököt választhatna. Heckenast Gusz­táv úr kéretett föl az igazgatóság által, hogy ideiglenesen a föügynök teendőit elvállalja, mely fölkérésnek , a hazai művészet érde­kében s a társulat iránti szívességből enged­vén, következő határozatok hozattak: A fő- Ügynök által az ország különféle vidékein megbízható egyéniségek szólhassanak föl e társulat vidéki ügynökségének elvállalására, magában értetődvén, hogy az önként ajánl­kozók is szívesen elfogadtatnak. A vidéki ügynököknek 10 száztéli tisztelet­díj ajánlta­­tik föl az általuk szerzendő tagdíjakból s egyéb jövedelmekből, a társulattali levelezés költségein fölül, melyeket a társulat visel. Hogy az ország minden részeiben e társulatba léphessenek a hazai művészet pártolói, alá­írási ívek nyomatnak és küldetnek szét a vidéki ügynökökhöz, melyekre mindenki be­írhatja magát s a vidéki tagok a társulat ki­admányait azon ügynök utján kapják, kinél beírták magukat. Határoztatok továbbá, hogy a kiküldött bizottmány által a nagyhid-utcá­­ban 8-ik szám alatt talált alkalmas helyiség a társulati műcsarnok helyiségéül az igazgató elnök által béreltessék ki, a műcsarnok meg­nyitásának ideje utóbb fogván meghatároztat­­ni. Bejelentetvén egyúttal, hogy a műcsar­nok részére újabban aláírtak : gr. Keglevich Béla 100, Lónyai Menyhért 100 és Kunewal­­der testvérek 20 irtot, ez köszönet mellett jegyzőkönyvbe vétetett. A társulat által meg­indított album második füzetének kiadása is határozatba menvén, két beküldendő műre pályázat nyittatik a hazai művészeknek, mi külön kihirdetéssel tétetik közzé. A műcsar­nokra vonatkozó határozatok is kinyomatván, azok minden magyar művésznek, akár a ha­zában, akár külföldön laknak, megküldetni­­ rendeltettek­; a műcsarnok fölszerelésére pedig bizottmány küldetett ki. Helybeli tagok alá­írására a társulati főkönyv nyittatván meg, aláírásra minden művész és műkedvelő, mint átalában a hazai művészet minden lelkes pár­tolója fölhivatik. Az igazgatóság ülésének Csak e rövid vázlatából is kitűnik, hogy mi­után a társulat alapszabályai legfelsőbb he­lyen megerősítettek, a tevékeny igazgatóság­­egész erélylyel kezdi meg működését a hazai művészet fölvirágoztatására, számolva a nem­zet be­pártolására, mely nem egyszer tettleg bizonyítá immár, hogy bármily nehéz viszo­nyai közt sem vonja meg áldozatát ön nem­zeti művelődésének kifejlesztésétől. Az alföldi vasút központi bizottmánya ápril 27-kén tartott ülésében az e vasút elő­munkálataira adott s olvasóink előtt már is­meretes engedmény olvastatott, melyben a vállalkozók egyúttal figyelmeztetnek, hogy az alföldi vasút a cs. k. hadügyminisztérium kijelentése szerint katonai célokra csak akkor bírna teljes értékkel, ha a Duna áthidalásá­val Eszékig folytattatván, ott az odáig ter­vezett vaspályákkal hozatnék kapcsolatba.­­ Miután az előmunkálatok Csaba és Szeged közt már a múlt évben kapott engedély alap­ján folyamatban vannak, ugyanez ülésben határoztatott, hogy a nagyvárad csabai vonal előmunkálataira nézve az elnökség a mérnök­­­­kel a szerződést kösse meg s bízza meg egy­szersmind a Csabáról Békésre vezetendő szárnyvonal tervének elkészítésével. Ameny­­nyiben pedig remélhető, hogy a dunahíd épí­tésének költségei a Schaumburg-lippei herceg és vállalati társaival létesítendő egyesség ál­tal felére lennének leszállíthatók, mielőtt a Szabadkáról a Dunáig vezetendő vonal elő­munkálatai megindítatnának, valamint a ne­vezett, úgy a déli vasúttársaság föl fog ké­retni egy értekezlet tartására több rendbeli közös érdekek földerítése végett. „A jószág és hazai termények országos adásvevési ügynöksége“ május 1-je napján nyílik meg a Röser testvérek és Kunsch Jó­zsef vezetése alatt Pesten, országút 4. sz. a. s keresettségéről meg vagyunk győződve már csak azért is, mert egyes alkuszoknál több biztosítékot nyújt s azoknak üzérkedésétől megmenti a közönséget. Programmjából szük­ségesnek látjuk az intézetet fölkeresni szán­dékozó közönség tájékozása végett köztudo­másra juttatni a következőket: A jószág és pesti házak eladása vagy haszonbérbe-adásá­nál a birtok részletes leírása és az arról szóló telekkönyvi kivonatok hitelesített máso­lata az intézethez beküldendő, hogy ebből a venni vagy bérleni szándékozó a birtok mi­nőségéről meggyőződést szerezzen. Nemkü­lönben beküldendők az adáshoz kapcsolt föl­tételek is.­­ A terményeknél, minek a ga­bona, gyapjú, dohány, kender, gubacs stb, az utósó árak följegyzése mellett mustrák is­­ küldendők, azon kikötéssel, hogy a tulajdon­­­nos terményeinek, a mutatványnyal azonos­­s­­ágáért, a jótállást magára vállalja. Mint- s hogy a gyapjúra előre szokás szerződni, gyapjú-mutatvány rendesen az azelőtti év ter­meléséből küldendő. Bor­mutatványok bekül­désénél a mennyiségen kívül a termés helye és ideje, valamint a kójának ára megemlíten­dő. Hogy készpénz előleget akar-e fölvenni, az eladó tetszésétől függ. Fák eladásánál a szállítás módjára is ügyelem fordítandó. Áta­lában a termények szállítását s biztosítását.

Next