Szegedi Híradó, 1864. július-december (6. évfolyam, 53-104. szám)

1864-07-02 / 53. szám

helyen meg vannak szakgatva. A madvernai úti kerületben, a Kárpátokban és a delatyni fő­útvonalon több hidat megrongált és elsodrott az árvíz. A San-Przemyslnél kiáradt s Blonje külvárost elöntötte. Átalában bárhová fordít­juk szemeinket a keleti tájakon, mindenfelől a legszomorubb panaszhangok hatnak hozzánk át. Röviden akarunk még az anyafolyóról, a Dunáról emlékezni; miután ez a meglehe­tősen megdagadt Drávát, a kiáradt Tiszát és Szávát fölvette, nem csodálható, ha ezen s a Szerbiából most beleömlő nagy vízmennyi­ségek ágyában meg nem férve, alsó tájékait elöntötte. Különösen nehéz csapás érte Oláh­ország lapályait a balparton, melyek nagyob­­bára vízzel borítják, s ezen ország legter­­mőbb vidékén a kár szintén borzasztó nagy. A Duna jobb partja nagyobbára, különösen a Szerb területen valamivel magasabban fekszik,­­ bár a bolgár síkságon is kiöntött a víz, itt kevesebb kárt okozhatott, mint az oláh moldvai jól mivelt területeken. Az erdélyi jégverések. Egy Maros-Vá­sárhelyről Tordára utazó, a következő szomorú rajzát adja az azon a vidéken Kutyfalvánál tapasztalt jégverésnek : A látvány, mely Kuty­­falvánál előttem föltárult, jajkiáltást sajtolt ki mellemből. Az országút mindkét oldalán a buja, reménygazdag vetések letarolva he­vertek, mintha romboló hadsereg vonult volna rajtuk keresztül, egyedül azon célból, hogy összetiporjon s legázoljon mindent. E bor­zasztó pusztítás a kutyfalvi és marosludasi határokat érte, és egy déli 12 órakor (június 18-dikán) történt jégvihar szomorú emléke. Hasonló pusztításról fogalmam sem volt. A vetések csépelt gabinához hasonlítottak s a­t. A „Korunk“ legutóbbi közlése szerint a jég körülbelül Enyed tájékától M.-Vásárhely felé a mezőségnek vette útját. Az okozott károk fölszámíthatlanok, számtalan ember- és gyer­mek­élet esett áldozatul, töméntelen juhot, disznót, hornyát, sőt lovakat és ökröket ölt meg. M.-Gezsénél a Maros 7 ökrött vetett ki. Ahol áthúzódott, ott reá sem lehet ismerni a helyekre jóformán. Egy m.-bogáthi utazót az után kapván a vihar, le kellett ugrani sze­keréről, melyet a megvadult lovak beleragad­tak a Marosba s ott vesztek, a tulajdonos pedig csak nagy bajjal tudott megmenekülni egy híd alatt. A lakházak födelét úgy össze­rontotta, hogy néhol merőben használhatlanok. A mely marhát kint kapott, az egytől egyik mind sebes a tojás nagyságú jegektől. A munkás emberek betört fejekkel s megsebezve menekültek a merre lehetett, akinek nem volt hova, az menthetlenül elveszett. Nem folytat­juk tovább e szomorú tudósításokat. Ennyiből is láthatják olvasóink, hogy mily nagy csapás érte a testvérországot, mely a múlt évben oly meleg részvéttel sietett enyhíteni az alföldi ínségesek sorsát, ki hitte volna, hogy oly hamar szüksége lesz a részvét viszonnyilat­­kozatára ? Levelezések. Bécs, 1864. junius 30. („Ördög pilulái.“ . Józsefvárosi színház. Schafhaxl. A bécsi publikum. Ész aristokrátia. Bécs színházai. Suhr és Trost circusa, művészi állásuk. Hermann. Bécs nevezetesebb helyei. Requirálás. Bécs naplopói.) A józsefvárosi színházban az „Ördög pi­lulái“-nak színre hozatala oly roppant sok ideig tartott készülődés után végre mégis be­következett. Pár hét óta már éles nagyságú falragaszok hirdeték a jun. 27-én megkezdendő előadásokat. A bécsi publicum képzelő tehet­ségét a legfőbb fokra csigázta a hit szája, mely a Budán adatott s az illető színháznak oly roppant jövedelmet hozott előadást a szó teljes értelmében remeknek festé; nem cso­dálom azért, ha a bécsi közönség a legna­gyobb érdekkel tekintett a közelgő napokra, melyeken a darab szinrehozatala által oly élvezetben remélt részesülni, amilyet a józsef­városi színház igazgatósága ez ideig közön­ségének nyújtani képes nem volt, miután a darabhoz kellő gépezet s átalában az elő­­adatáshoz szükséges berendezés oly költséget igénylendettek, a­melynek előteremtését s az ez által közvetítendett színrehozatalt, a legnagyobb erőmegfeszítés mellett sem tény­­legesíthető; az előadások pedig annyi jöve­delmet soha sem eredményeztek, hogy a be­vételből a tagok fizetésén felül maradó rész­letet, melylyel amúgy is a színház körüli ap­róbb kiadások fedeztetnek, oly roppant költ­séget, oly fényes kiállítást igénylő darabnak, mint az „Ördög piulái“, s a­melyiyel mégis a legjobb esetben csak félévig állhat fenn, megszerzésére fordíthatta volna. Hogy jól szá­mított a józsefvárosi színház igazgatósága, midőn az „Ördög pilulái“ gépezetének Bu­dáról felhozatala s a darabnak bécsbeni elő­­­adatása érdekében Molnárnál lépéseket tett — kétségkivüli. A bécsi nép amúgy is kapkod az ily darabokon ; láttuk mily nagy részvét­nek örvendett az úgynevezett „Le pied de mouton“ darab, melynek egy viccig német iró ez eredeti s a darabot jellemző nevet adó: „Schafhaxl.“ Csak boszorkányság, repülő med­vék, görögtűz, holdvilágos éjen temetőkerti tánc, átalában csak a szemnek tetsző, de a lélekre semmi tartós­ benyomást nem gya­korló művek adassanak, a bécsi nép rohan a színházba. Ezzel nem akarom Bécs publi­­cumának műveltségi állását s aestheticai fo­gékonyságát kétségbevonni,... mentsen is­ten, csak azt mondom, hogy a művészi szép­séget nem tartalmazó, ficamodott eszmékkel,­­ erkölcsi otrombaságokkal halmozott dara­bok ingere jobban vonja a mulatni vágyó né­pet színházba, mint a komoly dráma. Hogy mindegyiknek meg van publicuma, az áll, de azért a komolyabb irányú darabokat láto­gatni szokott egyének ily selejtes darabokkal elmenetelét ez állítás még nem zárja ki. — Átalában az ily nagy város publicuma s kü­lönösen az alsó réteg, mely a színházban leg­erősebben képviselve van, foglalatosságaitól szabadulva mulatni vágy, s nem azért megy színházba, hogy a darab minősége szerint ko­moly arcot öltve csak unalmat vegyen pén­zéért. Ő nevetni, mulatni óhajt, s hol találja azt meg, ha nem ily daraboknál. Azzal az­után, hogy erkölcsi botlások tömkelege vagy classicus szépet tartalmazó eszmék képezik-e a darabot nem sokat gondol. Vagy talán a 19-ik század műveltsége hozza magával, hogy lassanként minden morális kötelesség, minden szépre, jóra irányuló érzés az ember keblé­ből az ily francia irányú erkölcstelen dara­bok szinrehozatala által — amely darabok szinrehozatala Bécs publicuma előtt nagyon is kapós, — végkép kiölve legyen, s olyan álláspontra vigye a kéj és mulatságba nya­kig elmerült, s más nemesebb foglalkozásra épen ennek következtében nem sokat adó al­sóbb réteget, amelyen az erény, morális bel­érték s jó érzelem megtagadása által minden lehet csak ember nem!!? A komolyabb daraboknak publicuma szin­tén meg van, mert hiszen mire való lenne az intelligens rész, az ész aristocratia kép­viselői, mint magukat a német írók nevezni szeretik, ha­nem arra, hogy az ürességeket és semmi classicus szépet nem tartalmazó da­rabok helyett, a nekik való élvezetet oly he­lyen keressék, mint a Burg- és opera-szín­­ház. A várva várt „Ördög pilulái“ nak első előadásán temérdek közönség jelent meg, mely a színházat valóságos ostrom alá vette. Az utolsó felvonás viharos tetszést idézett elő. Molnárt számtalanszor kihívták, s ő mindannyi­szor megjelent, még­pedig magyar ruhában. A bécsi lapok mind az „Ördög pirulái“-nak nyújtják a babért „Schafhaxel“ felett, kell-e ennél több Molnárnak? Időtöltési helyekkel, a mulatság minden neméből pazaron el van látva Bécs, s ha még ideszámítjuk színházait is, azt momu­­tjuk, hogy pénzét, s idejét ügyesen felosztani biró egyénnek Bécs egész menyország. Átalában amilyen kedély-hangulatban van valaki, azzal tökéletesen öszhangzó darab előadását talál­hatja naponkint. Operai darabokra, ott az opera-szinház; komoly classicus művekre, drá­mákra a Burg színház; a tréfa, bohózat egész halmazát a Károly-színház mutatja; francia erkölcsi otrombaságok s fajtalan kifejezések egész seregével teli művek pedig a wiedeni színház körébe tartoznak. Ha pedig valaki sírni akar az emberek tudatlanságán, akkor menjen a józsefvárosi színházba, melynek tagjai semmivel sem jobbak a Magyarorszá­gon ide-oda vándorló társaságoknak a kö­zépszerűséget is alig meghaladott tagjainál. Van azután Thalia-színház Lerchenfelden, mely­től nem rég von búcsút Donato Juliano, a féllábú táncos. Van ezeken kívül még Bécs­­nek a praterben vagy 30 színháza, amelyek­nek publicuma szintén meg van, miután a ne­vezett helyeken egy páholy 7 ki. Nevetséges, de igaz ! A praterben most Suhr circusa gyönyör­ködteti a kitolongó népet, a Lipótvárosban pedig a Renz-féle épületben Trost circusa. A mindkettőben létező ügyes tagok elég vonz­erőt képeznek arra, hogy a folytonos színhá­zat egy kissé megunt publicum figyelmét — mely publicum a változatosság érdekében min­dent elkövet­ő előadásaikra vonják. Azonban ha a publicum részéről az egyik circus írást nagyobb mérvben nyilatkozó rész­vétből (mint a másik iránt) szabad következ­tetnünk azoknak művészi állásukra, úgy Subr­­nak vagyunk hajlandók adni a babért s az elsőségét, mely elsőbbséget a naponkénti elő­adások iránti roppant részvételével Bécs publi­cuma is bizonyítja. Átalában oly embernek, mint Suhr, ki tekintélyes pénzösszeggel rendelke­zik, a legjobb erőket öszpontosítni circusá­­hoz nem nagy feladat, mely öszpontosítás még egy részről kedvező álláspontra helyezi circusa hírnevét, addig más oldalról a pub­licum részéről mutatkozó tömeges részvét, pár­tolás — mely publicum az igazi művészetet mindig és mindenütt méltányolni bírja — nem megvetendő bevételt is eredményez neki. Az oroszlánszelidítő Hermann megérke­zett; előadásait vad oroszlánokkal Suhr cir­­cusában rövid időn megkezdendi. — Nagyon szép! csak úgy ne járjon aztán, mint Batti bácsi!! Bécsnek nevezetesebb helyei a meleg na­pok bekövetkeztére a publicum számára nyitva állanak. A természetek tára, a csász, régi­ségtár, könyvtár, kincstár, pénzgyüjtemény, Belveder, arsenal, az ipar és szépművésze­tek tára stb. átalában oly helyek, melyeknek megtekintését a nevezetességek iránt keblé­ben érdeket tápláló egyén el nem mulaszt­hatja. Oly lelki élvezet ez, melyet mi sem pótolhat s melyet ha mellőz valaki Bécsben léte alkalmával, azt csak veszteségnek tekint­heti minden időben. Sok helye van ilyen Bécs­nek, s az a furcsa, hogy a publicum min­dig kisebb nagyobb requirálásnak, mondhat­nám zsarolásnak teszi ki magát, ha ezek meg­látogatását tűzi céljául ki. Nem azért mintha­­ belépti­ díj volna szabva, korántsem, hisz ez nincs is; de mert a kapuk, melyek a neve­zetességet magukban foglaló helyekhez vezet­nek, mindig léhütöktől vannak körülvéve. Ezek aztán rettenetes szemtelenséggel ajánlják fel szolgálatukat a tárgyak megtekintéseinél mu­togatás s magyarázást illetőleg. Ezektől szaba­dulni és oly lehetetlen, mint az örvény kar­jai közül, rád köli magát, visz, cseveg, hogy azután tetemes borravalót csikarva, tovább áll­hasson. Az oly helyeken, hol talán a csopor­­tulás a nevezetességek körül nagyobb mérv­ben mutatkozik, az ily egyének az alkalmat felhasználva, legnagyobb óvatosságod dacára is megfosztanak tárcádtól, s ilyen ingyen élője, quasi naplopója Bécsnek temérdek van; ezek elfoglalva tartják a helyeket, melyekre az ér­dek vagy a látni vágy idegeneket vezet, a legnagyobb ügyességgel használnak fel min­den alkalmat, mely reményt nyújt nekik a balek-fogásra, egy pillanatot sem mulaszta­nak el eredmény nélkül, melyet óhajtót cél­jukhoz talán átvezető híd­ként használhatnak, ők tudnak mindent pontosan, az arcról olvas­sák le falusi, vidéki ember-ék­s szemtelen tolakodásuk nem talál korlátot semmiféle egyén előtt, fúrják magukat mindaddig, mig óhaj­tott siker nem koronázza fáradozásukat. S ilyen emberek falkánként zsibongnak Bécs utcáin, s kik után — bármily éber legyen a policia figyelme, felfedezni vagy semmit vagy nagyon keveset lehet, miután művészetüket rettenetesképen értik, s a bekövetkezhető komolyabb esetekben magukat a mentségek egész halmazával szabadítják ki. Tarczy Zoltán: Helybeli újdonságok. — Lapunk pártolóit kérjük az elő­fizetések mielőbbi megtételére, hogy a nyomandó példányok száma iránt tájé­kozhassuk magunkat. * Szép tett. Isnárdy Emma kisasszony 3 szegény leánykát tanít ingyen s lát el a szükséges könyvek- és tanszerekkel. Hány szegény leányt lehetne átadni a művelt társa­dalomnak, ha sok ilyen növelde-tulajdonosné akadna, ki ily módon bizonyítja be, hogy mennyire szívén hordja a nevelés ügyét. * Műkedvelői előadásra készülnek ismét. Az egyik előadandó darab lenne: „Ő nem féltékeny“­­ felvonásos, élénk vígjáték. Tán az ily előadásokat, oly rég érezvén hiányát a színészetnek, most maga a közönség is örömmel venné. * A múlt vasárnapi népvigalom összes be­vétele 636 írt 15 kr­ ; kiadás 238 írt 93 kr.; a nőegylet tiszta jövedelme tehát 405 forint 42 kr. — Valóban szép eredmény, mely az egyletet arra ösztönzi, hogy a tervbe vett második népvigalmat is megtartsa, mely hal­lomás szerint holnaphoz egy hétre menne véghez. * A Maros árja a Marostőben, Hattya­son és Bodonban részint rendekben, részint vontatókban összerakott szénát mind elvitte; szerdán reggel a Tisza túlsó fele tele volt úszó szénával, most a mezőket öles víz borítja, mondják, hogy a Bodonba magába majd 6000 vontató széna állt. A boszorkány - szigeten levő vetések is igen ki vannak az árnak téve, de a víz ma nem áradván, hiszszük, hogy mentve lesznek az elbontástól. * Tokajból sürgönyzik: „június 30-án délben. A vízállás ma 16 láb 6 hüvely, apa­dóban. Ibránynál a töltést keresztül törte s ez okozza esését.“ —■ Ibrány a Nagy-Láp partján, Bérezel alatt fekszik Szabolcsmegyé­­ben; mint tudjuk Nagy Láp, Bodrogköz átel­­lenében, a Tisza balpartján, Vörös­mart, Kis­­várda, Szerencs, Nagymegyer, Ibrány, Bérezel és a Tisza közt terjed el, s Nagy Czigándon alól a Kis-Tisza szakad bele, azonban egész Nagy-Láp töltésekkel van védve. * A makóiakról azt híresztették, hogy a k.­m.-vásárhelyi töltéseket át akarják szakítani, utat nyitandó a víznek. E hír alaptalannak bizonyult, sőt épen az a baj, hogy a ma­kóiak a maguk megvédelmezése körül nagyon is egykedvűen viselték magukat, s nem igen gondoskodtak a védelemről. No de tán nem is féltek az ámulattól, bár szerdán, mind Makón, mind a Maros inneai Zomborban a harangokat egész nap és éjen át félreverték. * A hajóhíd tegnap este elkészülvén, ma reggel átadatott a közlekedésnek. * Tűz volt tegnap éjféltájban a felső­­városon. Hogy mit pusztított el, még nem jött tudomásunkra. * Ama szerencsétlen ki­múlt vasárnap a rögtönzött hídról a Tiszába esett és belehalt többek állítása szerint Loibl nevű halottbe­mondó 8 perzselyhordozó. — Azok közül, kik láttak mint tántorgott bele, egy felismerte; a személy­azonosságát pedig azon körülmény is erősíti, mert a nevezett, vasárnap óta szállá­sára vissza nem tért. A szerencsétlen vasár­nap délután a felsővárosi erdőben mulatott, honnan szokott jó kedvvel mintegy 11 óra táján visszatérve, a népkerti vigalmat akarta meglátogatni, úgy tudjuk, hogy az általa eddig végzett kegyeleti szolgálatok teljesí­tésével ismét egy szegény, de becsületes ember fogna megbizatni, s jó lenne ha ilye­nek jelentkeznének Mihályfy Ferenc belvá­rosi templomatyánál. — Kincskeresés. A múlt héten városunk­ban elrejtett kincset kerestek, mely Isten tudja mióta heverne a földben. Két h.­m.-vásárhelyi ember addig bizonyozgatta, hogy dédapjukról származó titok szerint Szegeden a főtér egy általuk megnevezett helyén, egy lakós hordó van elrejtve, tele arany s ezüst pénzzel, s hogy dédapjuk egy ízben mintegy 75 darabot ki is vett belőle, melyek 1552. évszámmal voltak ellátva . A­mig egy kéz a műveltebb osztályhoz tartozó egyén velek Szegedre be­­rándulván a hatóságnál jelentést tett, úgy beszélik, hogy az ásás a hatóság felügyelete alatt csakugyan megtörtént, de siker nélkül, kincs ott és oly kevéssé találtatott, mint üres zsebeinkben. * Burger Zsigmond nyomdájából meg­jelent: „Ágnes,“ regény két kötetben. Irta Homoród J. (Szentpály Janka). Ára két írt. A tiszta jövedelem az ínségeseké. Most az egyszer akármiét megharagudjanak is bizo­nyos szegedi atyafiak, ki kell emelnünk a csinos kiállítást, mely becsületére válik Burger úr nyomdájának A művet legközelebb ismer­tetni fogjuk. — Az első magyar átalános biztosító­­társaság Pesten azon nyereményt, melyet életbiztosítási osztályának 1863-ra szóló mér­lege 35083 frt 43 krral kimutat, a biztosítási föltételek 11. és 12. §§-ai értelmében az erre jogosult biztosítói között aránylag, folyó évi június elsejétől, a hivatalos lapokban is közölt mód, és a társaság m­inden egyes felét érte­sítő-levele szerint kiosztat, mit a fél akár készpénzben fölvehet, úgy tőkéje gyarapítása végett ahoz csatolhat, vagy ezentúl évi díj­fizetése leszállítására is fordíthat. El nem mulaszthatjuk hazai intézetünknek az életbiz­tosítás ágában is követelt eme hű­s üdvös eljárására a közönség figyelmét felhívni. — Kitűnő ménesi asszúbor küldetett Sze­gedre Kelemen Kálmán úrhoz. Egy meszelyt tartalmazó üveg ára 80 kr. Ámbár nem igen élünk vele, de a jót mások nyomán is mél­tónak tartjuk az ajánlatra. * Csongrád megyében újabb tudósítás sze­rint 41 súlű beteg van még. Ezek is azonban napról napra gyógyulnak a gondos ápolás alatt, úgy hogy jövő hóban a betegség vég­kép megszűnhet. * A Nazarenusokat H.-M.­Vásárhelyről még eddig nem bírták kipusztítani, itt is, ott is üti fel fejét egy-egy Nazarenus hirdet­vén , hogy közeleg az Ítélet napja, a világ vége, a midőn az igaz Nazarenus testestöl-lelkestöl felszáll a menyek országába. De e fanatikusok nagyobb elterjedésének már eleje van véve s kissé szigorúbb intézkedések mellett a léte­zőket is igaz útra lehetne téríteni. * Céllövészet. A f. hó 29- és 30-án tartott céllövészetnél lőtt: Eröskövy Antal 10 kettőst, 1 hármast; Rohrbach Antal 1 szeget, 1 né­gyest, 4 hármast és 5 kettőst; Georgievics György 1 hármast, 3 kettőst; Brauswetter János 2 hármast, 7 kettőst; Hosszú Nándor 5 hármast 1 kettőst; Zászlósy János 1 négyest, 3 kettőst; Metz J. 1 hármast, 2 kettőst; Ge­orgievics Istv. 1 kettőst; Kra­usz Alberti hár­mast, 2 kettőst; Zsótér Ferenc 2 kettőst; Iván­­kovits Károly 1 hármast; Török J. 1 kettőst. — Jelentkezési szabályok. A néhány év­vel ezelőtt alkalmazásban volt jelentkezési rendszabályokat a nm. m. kir. helytartótanács 1864. évi február 8-kán 100,106. száza alatt kibocsátatott intézménye folytán, nálunk is ismét életbeléptette. E szerint junius elsejétől kezdve minden háztulajdonos lakóját, minden ember rokonát vagy mást, kinek szállást ad, a vendéglősök az utazókat, kereskedők, ipa­rosok stb. segédjeiket és bármi néven­ neve­­zendő cselédjeiket beköltözés, beszállás s változás eseteiben, bejelentési­ jegyek által a kapitányi hivatalnál büntetés terhe alatt be­jelenteni tartoznak. Az arra vonatkozó sza­bályzat a városban kellően elterjesztetett. A bejelentési­ jegyek a városi kapitányi hivatal­nál és minden városban az illető biztosoknál díj nélkül megszerezhetők. visszaélés a délkeleti vasúton. A szegedi pályaudvarnál s hihetőleg másutt is, néhány nap óta egy újabb visszaélés lépett gyakorlatba. Ez abból áll, hogy ki távozó barátait vagy rokonait egész az udvarba ki­­kísérni, vagy az érkezőket ott fogadni akarja, azon 18 krt zsarolnak. Midőn e botrány oka iránt kérdést tettünk, azon választ nyertük, hogy a sínek közelében való járás következ­tében már több szerencsétlenség történt. Ezt nem akarjuk kutatni, hanem szeretnék látni azon mély belátású gépészt vagy természet-

Next