Szegedi Híradó, 1865. január-június (7. évfolyam, 1-52. szám)
1865-01-01 / 1. szám
1865 Hetedik évfolyam. dir mil Sregi dlexi: Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkoszttási iroda: Egyháztér , 367. sz. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre...............................................8 frt. Félévre....................................................4 „ Évnegyedre...............................................2 „ Egyes számára Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre..........................................6 frt — kr. Félévre...............................................3 „ — „ Evnegyedre.................................. , 1 „ 60 „ 8 kr osztr. ért. Ilirdotósox : A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttérien a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedésében. IZMUK ír./ », január 1-én. — ————— **3/^ v Előfizetési föltételek .SZEGEDI HÍRADÓ* 1865-iki hetedik évfolyamára. Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre 8 frt, félévre 4 frt, évnegyedre 2 frt. Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, évnegyedre 1 frt 60 kr. osztrák értékben. Az év végén. Ismét a hegy tetején állunk. Még egy lépés s lábaihoz jutunk egy uj, ismeretlen magasságnak, merre félénk reménynyel s bizonytalanságai fogunk tekinteni, mert csak annyit tudunk róla, hogy közelebb visz sírunkhoz. Hát vájjon célunkhoz közelebb visz-e? Nekünk, kik már oly sokat csalódtunk, legkevesebb okunk van remélni s mégis ez táplál bennünket évről évre, ez biztatott fel, hogy vidám arccal üdvözöljük e haldokló évet is, midőn beköszöntött hozzánk s noha ettől is a csalódás keserűségével veszünk búcsút, ismét hinni fogunk biztató szavának, ha rámutat a következő évre, mintha mondaná : Ez az! A lefolyt évet a szerencsétlenek közé fogjuk jegyezni. Szegényen, ínség közt köszöntött be s szegénységet hagy maga után. Még világi eseményekben is a legszegényebb évek közé tartozott. Politikai dolgokat szellőztetnünk nem lehet, de nem is veszítenek vele sokat olvasóink, mert hogy a „Politikai Újdonságokkal szóljunk, oly szomorú volt ez év a politikára nézve, hogy a porosz miniszter Bismark úr viselte benne a főszerepet. Hazánk állapotában sem történt semmi változás. Készítettek ugyan valamit számunkra a közigazgatás és törvénykezés tekintetében, de csak az újévben fogják kitálalni. A világkereskedelem megrendült. A bukások egymást érik a világvárosokban. Hazánk kereskedelme is a legziláltabb viszonyok közt pang. A gazdaság és ipar sínlődik s a pénztelenség mindig szélesebb arányban terjeszti ki uralmát. A fejünk felé törekvő árnak szeretnének ugyan gátat vetni, a nemzet keblében fölébredt a vágy, küzdeni a léteiért s szembeszállni a viszonyok hatalmával, s történnek is csoportosulások, hogy ott ahol egyesek ereje s akarata megtörik, vállvetve vírják ki a győzedelmet. Terv, terv után támad, egyik vállalat a másikat követi s ez év is adott néhánynak életet. De fájdalom! ezek oly mentő deszkácskák, melyekkel csak egy ideig lebegünk a felszínen, s ha kedvező szél nem hoz valamerről szabadító hajót, bajosan küzdünk meg az árral. Ilyen annyagi körülmények közt lépjük át az év küszöbét. Ámde a szellemnek is ellensége volt ez az év, sokat elvitt jobbjaink közül, s nem egyedül olyanokat, kik fényes nyomukat itt hagyhatták, s kiket százázadok sem fognak megölni, hanem áldozatot kívánt az ifjú harcosok közül is, kiknek nem hagyott időt, hogy nevöket az irodalom történetébe bevéshessék. S ezt soha sem fogjuk megbocsátani ez évnek! A mi városunkat illeti, az egy év a haza testéből; a mi sorsunk a hazáéval közös. Városunkról tehát a fentebbiek után kevés mondanivalónk lehet. Beléletében nem történt semmi nevezetes, a halál az idén is kivette a maga részét, küzdelemben, búban, bajban nem volt hiány, de az örömet, szórakozást is feltalálták azok, kik fölkereshették. Ezek, többé kevésbé váltakozni szoktak a napi életben, s tán nincs oly szerencsétlen, kinek szemében néha föl ne csillana, ha csak a remény képében is, az örömsugara. Reméljünk tehát! A nagy-s/J.-miklósi kristóf-telki földműves iskola. Oly művelődési helyek, melyek az értelem terjesztésén kívül a szükséges gyakorlati képzettséget is növendékeik vérével fölszivatják, hogy változott körülményeink között szükségesek, tán bizonyításra sem szorul. Mennyivel szükségesebbek egy csupán földművelő országban oly intézetek, melyek a régi hagyományos gazdálkodási eljáráshoz szokott mezőgazdát, az üzletté alakult új gazdálkodáshoz készültség, öntudatosság által mindazon segédtudományokban, miken a növény- és állattermelés alapul, jártassá teszik, ezt megbírálni nem feladatunk, de fölösleges is, mert egy a vélemény ma már a fölött, hogy minden foglalkozás , így a mezőgazdasághoz is képeztetnünk kell. De nem lehet ez másként, mert senkinél sem boszulja meg magát annyira az értelmi fogyatkozás, mint a mezőgazdánál. Példát lehetne rá idézni, keletinél többet az utóbbi mostoha évek tapasztalataiból, hol eléggé meggyőződtünk, hogy a mezőgazdával szövet,kezett értelem a bajt, a nyomort mindenütt kevésbé sujtóvá és érezhetővé tudta tenni. Azért fordít a magas kormány újabban annyi gondot a földműves iskolák szaporítására is, hogy általuk az eddigelé csak kárral nélkülözött értelem, valahára a gazdászati osztály alsó rétegeivel is szövetkezzék; azon mezőgazdászai értelmesség t. i. mely a földet varázserejűleg hasznosabbá, annak lakóit vagyonosabbá, hatalmasabbá és végtére a nemzetet nagygyá és boldogabbá teendi. Ilyen meggyőződés kifolyása volt újabban a Nagy-sz.Miklóson életbeléptetett és folyó hó 12-kén megnyitott Kristóf-telki földműves iskola is, melynek megismertetését a „Szegedi Híradó“ olvasó közönségével, de főleg szomszédi viszonyánál fogva Szeged és vidéke földművelő osztályával avégből látom célirányosnak, hogy amennyiben szükségesnek találtatnék az abban termelendő magot saját tűzhelyénél gyümölcsözővé fordítani, azt önjavára tenni szintén alkalma legyen. Az intézet célja nemcsak a kisebb földbirtokosokat saját céljukhoz értelmes földművelőkké nevelni, hanem egyszersmind nagyobb jószágtulajdonosainknak alkalmat nyújtani , hogy szükségelt béresgazdáik és fölvigyázóik számára az eddiginél hivatottabb, kiképzettebb, rendeltetésüknek megfelelőbb és minden körülményeknek értelmesb és megbízhatóbb egyéneket nyerjenek. Ennélfogva, miként a fentebbiekből látható , ez intézet célja két főrészre oszlik, és pedig : a) Gyakorlati foglalkozásra, mely szerint e növendékek minden mezőgazdászati, állattartási és tenyésztési foglalkozást az előfordulandó sorozat szerint teljesíteni, azokban a kellő ügyességet és gyakorlati fogásokat megnyerni köteleztetnek. E célnak valósításául bír az intézet 48 kat.holdat, és gondoskodva van, hogy az a szükségest igás erőn és alkalmas eszközökön kívül a vidéknek megfelelő, hasznos állatfajaival láttassák el, ekként a növendékek a tenyésztő, szarvasmarha, juh, sertés és egyéb házi állatok szaporításában s a fiatal állatok fölnevelésében kellőn felavatva leendnek. b) Elméleti művelődésre, minő: 1) A számvetés. 2) Természettan és rajz. 3) Népszerű gazdasági tan, növénytermesztés és állattenyésztés. 4) Kis gazdaság rendezése. 5) Gyakorlati földmérés. 6) Haszonkertészet, erdei-, gyümölcs-, szederfa és szőlőtenyésztés. 7) Gazdasági egyszerű számvezetés. Ehez képest a tantárgyak a két évi tanpálya folyama alatt következők. I. Első évi tanfolyam : Téli félév alatt: számvetés hetenkint 4 óra. Népszerű természettan . „ 3 „ Igazd. állat- és földtan . „ 4 „ Nyári félév alatt: népszerű földművelés ............................ „ 2 „ Természettan folytatása . „ 2 „ Növénytan..... „ 2 „ H. Második évi tanfolyam. Téli félév: népszerű gazd. tan hetenkint 6 óra. Kis gazdaság rendezése . „ 2 „ Gazd. egyszerű számvetés . „ 2 „ Nyári félév: haszonkertészet s fatenyésztés .... „ 2 „ Növénytan................................. „ 3 „ Gyakorlati földmérés . . „ 1 „ A növendékek két természetűek, t. i. olyanok, kik méltóságos gróf Nákó család alapítványának jótékony szelleme szerint a nagy-sz.-miklósi szegényebb osztályból számszerűtt 12-en, csupán oktatásban részesülnek, és külső község vagy vidékbeliek, kik 100 főt évi díjért a szükséges ágy és ruhaneműn kívül az intézeti felügyelő-tanár által láttatnak el lak és élelemmel. Ez utóbbiak számát az eddigi szűk helyiség nem engedi többre emelni 12—15-nél; azonban azon részvét, a melylyel a megye főispánja Petrovich István őrisága e zsenge intézetet fölkarolta s azt annyi baj és viszontagság közt ezen valódi értelmi sivatag közt ily bő alapra vezetni tudta és akarta, zálogát nyújtja egyszersmind, hogy ezt legalább is még egyszer annyi növendék számára tágítani, azok szerint a kellő épületekkel ellátni és a szükséges fölszerelendőkkel bővíteni fogja. Azért fog ez intézet kétszeres érdekkel bírni Szeged földművesei előtt, mivel annak megbővítetését épen egyik fiának hagyta föl a gondviselés, és azért fognak bizonynyal abban versenyezni, hogy annak jótékony szellemét saját javunkra minél többen igénybe venni siessenek. B. J. *) *) Szívesen sorozzuk rendes munkatársaink közé s örömmel fogadjuk gyakorlati irányú cikkeit. Bár a nagy-szent-miklósi földműves iskola buzditóul szolgálna Szegedre nézve s itt hasonló üdvös intézet alakulna az iskola elég meggyőzőleg szól a mellett, hogy csak szilárd akarat s az ügy buzgó felkarolására lenne szükség, hogy a földműves-osztály itt is hasonló szerencsében részesüljön Szerk. Levelezések. Pest, december 31. 1864. (Rövid elmélkedés. — Múlt és jövő. — Uj ügyvédrendszer. — Törvénykezési szervezés ) „Idő, szárnyadnak még egy csattanása, s a jelen év is mély sírjába dől,“ mondja a nemzet nagy költője. Midőn e sorok alkalomszerűleg eszünkbe jutnak, önkéntesen kapja meg lelkünket egy komoly gondolat, s szívünk szokatlan dobbanása jelenti, hogy történt valami, mi a rendszeren kívül esik, melyhez hozzászoktunk; e gondolat — mely lelkünket foglalkoztatja — nem más, mint emléke a múltnak s reménye a jövőnek! Alig van mélyebben érező ember, ki ma múltja emlékeit föl ne idézné lelkében, s jövőjéről ne gondolkoznék; a sorskereke forog szünetlen, az idő fut, be nem várva a tétlenül heverő s a szunnyadó ébredését; „egyik év a másik sírját ássa, s gyilkolják egymást mint az emberek,ahogy a letűnt, az újnak helyet adjon. A percek elröppennek, az órák sietnek, a napok letűnnek, hónapok haladnak s végre az év is lejár, s mi marad belőle meg? csupán emléke a múltnak. A tűnő év emléke reánk nézve kevésbé megnyugtató s a jövő sokkal sűrűbb fátyollal van fedve, hogy semmidőn a haldokló évnek búcsút intünk, örömkönyek ragyoghatnának szemeinkben. No de elég ennyi a múltról és jövőről. Nekünk, kik a napi eseményeket böngésszük, a jelen mellett kell maradnunk. Az igaz, hogy nagyon kevés az, amivel most a jelen szolgál, hanem azért adjuk azt a keveset is. A leendő ügyvédek nem a legkellemetesebb ünnepi gratulátióban részesültek. Az új ügyvédi rendszer két évvel hosszabbítja meg a gyakornokságot, s négy évi gyakornokoskodás után is csak azoknak engedik meg az önálló működést, kiket erre a felállítandó ügyvédi bizottmány alkalmasaknak találand. Gyakornokoskodni, miután az ember a diplomát már megszerezte, vajmi keserves dolog! A „Pesti Napló “ban Halász Imre lelkes szavakban fejtegeti az ügyvédi karra nézve ebből származó hátrányokat, ő hibáztatja az ügyvédek túlnépesedését. Ismert hibája gazdászatunknak, mondja a többi közt, hogy a termények nagyon kevés fajára szorítkozik, de mi lenne még belőle, ha mindenki például elkezdene egyszerre baromtenyésztéssel foglalkozni. Nemde csakhamar lenne tej elég, de nem lenne mit aprítani a tejbe ? Mi lesz értelmiségünkből? Kik elégítendik ki haladottabb korunk ezerféle szükségleteit, ha mindenki jogász és pedig minden áron ügyvéd akar lenni? Az ügyvédek számát tehát csökkenteni kell, és erre legcélszerűbb mód a vizsgálatok szigorítása. Az új rendszert nem tartja célhoz vezetőnek, mert nemcsak azokat zárja ki az ügyvédi tiszt gyakorlatából, kik annak méltó betöltésére képtelenek, hanem tekintet nélkül a képességre, a legjobb esetben is legalább két évvel késleltet jót, roszat egyarát. Ez leginkább a kitűnő tehetségeket sújtja, kik nem nyernek kárpótlást az elvesztett két évért, mert nincs hatalom a földön, mely képes életöket két évvel meghosszabbítani. Míg tehát a jobbak is elidegenednek e pályától, addig másrészt az ügyvédi kar függetlensége is alá lesz ásva. A kormány által feállítandó ügyvédi bizottmánynak azon hatalma, hogy véleményadása által akit akar kizárhasson az ügyvédség gyakorlatából, vagy legalább késleltethessen; a céhrendszer minden árnyoldalait vonja maga után s nagyon világos, hogy a működő ügyvédek érdekei homlokegyenest ellenkeznek a leendő ügyvédek érdekeivel. Ez a „Pesti Napló“ban megjelent cikk-