Szegedi Híradó, 1866. január-június (8. évfolyam, 1-51. szám)

1866-01-04 / 1. szám

ISGÖfclTO MMTER^) Nyolcadik évfolyamé térfél «sí Csütö|Jíi#öii, január é* jf 3 / ,j»5 lVIogjolon: Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. BaerUesiastésl iroda: Buzatór, 808. sz. Kindólilvatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre ..........................................................8 frt, Felévre ...............................................................4 „ Évnegyedre ..........................................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elvltetve: Egész évre .....................................................6 frt — kr, Félévre . .....................................................3 „ — „ Évnegyedre................................................ 1 „ 60 „ Egye* szám ára 8 kr osztr. ért. Hirdotósoli : A hathasábos peíitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két­szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdíj minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négy-hasábos petitsor igtatási dl) 15 njkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Rnrger Zsig mond könyvkereskedéséhez cimczendök. A ,,Szegedi Híradó“ az uj évvel 8-dik évfolyamába lépvén, Szeged és vidéke t. közönségét annak további pártolására s terjesztésére újólag is kérjük. Az előfizetési föltételek lapunk homlokán olvashatók. Reflexiók. Politikai’ dolgaink rendezése kétségkívül első teendőink közé tartozik, melyekre méltó­képen figyelnünk kell; azonban az idő halad b e közben nem szabad figyelmünket «a köz­gazdászat! napi kérdésektől sem elvonni, mert igen csalatkoznék az, aki netán hinné, hogy anyagi jobblétünk egyedül politikai viszonyaink tisztázásától függ. Az országgyűlés sikeres működése jóllehet elvitázhatlan horderővel egyengeti az utat anyagi jobblétünk előrnozdí tásában is, de inig ennek jótékony malasztjait magán- vagy közgazdászati tekiutetben a gya­korlati életben is ki- és behatólag érezni fogjuk, addig igen sok szükséget is fogunk látni, és pedig annál bizonyosabban, mennél inkább kiviláglik, hogy a birtokos és iparos osztály apraja nagyja — majdnem kivétel nél­kül — az előbbi évtizedhez képest elvesztette reális birtokának mintegy fele értékét (oka ennek részint az agió alábbszállítása, de na­gyobb részben az 1863-iki terméketlenség és a gabona csekély ára, úgy az ennek nyomása alatt keletkezett eoncurrentia hiánya a birtok­vételre és ugyancsak ezzel kapcsolatban az eladóvá lett birtok nagy száma); ehez arány­lag s talán még sujtolóbb alakban csökkent, alászállott az illetők jövedelme is (ennek is­mét a fentebbi okok súlya mellett közelebbi oka a gabonanemüekbeni túltermelés és pedig nem egyedül Magyarországban, hanem Francia-, Moldva-, Oláh- s Oroszországban is, ebből kifolyólag a gabona ártalansága következett. Azonkívül 1863-ban fél Magyarország egy évi jövedelme a külföldről nem jött be) Végered­ményben tehát az említett két osztály összes magán-adóssága rendkívül nagy számokban fejezte ki magát, mert az egy évi jövedelem- hiányt is kölcsönpénzzel kellett pótolni. Hogy ezen ös.-zeségben, tegyük, ezer milliónyi veszte­ség a realitások értékében nem eredményez­hetett egyebet, mint épen ily magas összeg erejeig a hitelképtelenséget vagyis a hitel csökkenését, az igen természetes, a mit még növelt a hiányos s talán késedelmes igazság­szolgáltatás. Leginkább 1863-ban, de 1865- ben is külföldről a szokásos évi összegnek csak kis része folyt be hozzánk nyers termé­nyeinkért, ellenben majd annyi mégis kivándo­rolt, mint amennyit évenkint a külföldi cik­kekért kiadni szoktunk. Ezen jelenségek és kalamitások után a gyakorlati életben relativ értelemben vett áta­lános elszegényedést szültek, minek ismét kifolyása lett, hogy mindenki összébb vonta sátorfáit és kiadásait a lehető minimumra szállította le. Ezt siulik tehát kereskedőink és iparosaink is. Ha tehát egyrészről tény az, bogy a fekvőségek értéke az előbbi évtizedhez képest mintegy felényire összeolvadt s ennek nyomán a hitelképesség csökkenése aránylagos hitel­csökkenést idézett elő; továbbá tény az is, hogy a mig az előbbi évtizedben az akkor, tegyük, két ezer millió értékű fekvőségek alig két vagy három száz millió adóssággal voltak terhelve, most a felényi értékű fekvőségeket, vagyis tegyük ezer millió frtnyi értéket három év óta nevezetesen szaporodván az adósságok, legalább még egyszer annyi vagyis mintegy négy-öt száz millió adósság terheli. (Mindezt csak például vett s határozott számokban azért fejeztük ki, hogy a fekvőség más érté­kének a rajtok fekvő terhekhezi arányát némi leg kitüntethessük.) Másrészről pedig tény- az, hogy ha vala­mikor, úgy leginkább a jelen kalamitások közepette a fekvőségek csak egy bizonyos vagyis kisebb arányú adóssági terheket bírnak elviselni végpusztulás nélkül, mert ha például száz hold föld öt ezer forinttal van terhelve, nem bírja meg ennek valódilag véve 10%-nál ritkán kevesebb kamatait, az aránytalan nagy adót — a törlesztésről nem is szólva — aként, hogy a jövedelemből még egy bármily («erény igényű család is megélhessen. Egyéb­ként azonos arányú tételekben a viszony ezer hold földnél is körülbelül ez marad. Továbbá tény ismét az, hogy a fekvő­ségeket sem a belföldiek, sem a külföldiek nem igen hajlandók vásárolni még alantos áron sem, mert a belföldiek tehetsége több­nyire ki van merülve, a külföldiek pedig lát­ván és tapasztalván átalános elszegényedésün­ket, mint például a belga bauk, ma már szé­pen, lassan visszavonulnak, mert a vásár re menyeiknek épen nem felel meg; de tény az is, hogy a még hitelképesek vagy helyesebben jóhitelüek, magyarországi oly pénzüzéreknél, kik tőkéiket kamatra szokták kiadni (és ezek száma három év óta nevezetesen azért szapo­rodott, mivel bármihez látott pénzével az üzér, vesztett), előzékeny, kés? hitelre találnak, és pedig nem valami szokatlan uzsora mellett. Pénzszűke tehát nincs, csak hitelszűke és átalános kimerültség. Ezen tételek és viszonyok együttleges számba vételével bajos tehát megérteni, hogy Korizmics úr és elvtársai mi jó vagy üdvös eredményt vélnek elérni azáltal, hogy ha a folyópénz vagyis bankjegyek nevezetes szapo­rítása eszközöltetnék? „A kibocsátandó je­gyeknek alapot kell teremteni“ — igy mondja Korizmics úr — de honnan?! És ha valóban sikerülne ezen alapot megteremteni (Plener úr bizonyosan megteremtette volna azt, ha csak­ugyan még lehetséges), és ha a kívánt bank­jegyek készen állnak, quid tunc? mi módon juthatnak ezek a magánosok birtokába kölcsön- képen ? Az olyan pupilláris biztosítékot szol­gáltató vagyon, mely egyszersmind a kölcsönt is igénybe kívánja venni, vajmi kevés ezidő- szerint, mert ezek már többnyire le vannak terhelve. Azon egy pár millió, melyet a ma­gyar földhitel-intézetnél oyanok kérelmeznek, kiknek kérvénye még kielégítésre vár, csak egy pár csep volna a szomjas földre, és ez ha kielégítetnék, egyetlenegy symptomáját sein enyésztetné el a nemzet vagyoni sorvadásának, csupán csak egy pár száz családnak szerezne pillanatnyi, helylyel közel talán maradandó enyhülést. Ha pedig Korizmics úr az iparos osztályt is kívánná részeltetni a nagy mérvű kölcsönben, még több és nagyobb akadályokba ütköznék, mert e téren institutióink igen gyönge lábon állanak, amellett a testületnél több soliditást is kellene feltalálnunk. Egy- átalában pedig gondolni sem lehet arra, hogy e téren csak 20 mil iő is elhelyezhető volua pupilláris biztosíték mellett. • Inkább érthető volna Korizmics L. úr célzata és terve, ha a nemzet garantiája által országosan fedezett s kibocsátandó négyszáz milliónyi összeget a legsürgősebb és később jövedelmező közgazdászati célokra kívánja for- dítatni, mire nézve részletezett szives fel­világosítását örömmel üdvözölnénk. Érezzük mindnyájan, hogy égető bajaink orvoslására sürgősen keli valamit tenni, vala­mi alapos nagyobb horderejű lendítést, ami egy nemzethez illő életképességet és hatályos erőt fejtsen ki, de hogy mi legyen az, avégre még csak tapogatózunk. Nagy eszme ez és ugyanazért foganatosí­tásában nagy erőt is igényel, melynek kifej­tésére egyes emberek elégtelenek. Beható tanulmány tárgyává kell azt tenni, melynek talapzatát véleményein szerint az országos gazdasági egyesület kebeléből választandó na­gyobb számú bizottság volna hivatva alkalma­tos keretem foglalni s hozzá az anyagot mű- értőleg megválasztani, úgy mégis, hogy a vidéki gazdasági egyesületek és kereskedelmi kamrák szolgáltassanak ahoz részletezett és localis érdekű elaborátuinokat minél hamarább. Ezen óhajtott országos nagy mérvű intéz kedés, hiszem, hogy a csatornázás ügyét fogja mindenekelőtt felkarolni s lehetőleg végrehaj­tani, mint oly eszközlést, mely sokkal kevesebb befektetéssel aránylag sokkal több hasznot igér az alföldnek, mit azonban a felföldnek csak vasutak biztosíthatnak. Nézetein szerint tehát bátran elejthetjük a pénzjegy-szaporítás eszméjét magában véve, mint ami semmiesetre sem fogna bennünket a kívánt célhoz közelebb vezetni s a helyett lassau bár, de annál biztosabban .sikert látan- duuk, ha az országos nagymérvű intézkedésig is a) az adó lejebb szállíttatik; b) a dohánytermesztés felszabadíttatik ; c) a kenüertennesztés ügye, különösen a ! gazdasági egyletek utján tanulmányoztatván, ennek termesztése átalánosabbá váland; d) ha a szakkereskedelem elvén és alap­ján a kormány okszerű összeköttetésbe, szer­ződésre lép a külfölddel minden irányban; e) ha a marhatenyésztésre és hústerme- ! lésre is kiterjesztjük eszközléseinket; f) ha az uzsora-törvény eltöröltetik; g) ha tevékenységünket felfokozzuk; b) ha alkalmas, korszerű kereskedelmi s hiteltörvényeket nyerünk stb. Ezek és ezekhez hasonló föltételek élet­beléptetése, a kormány helyes politikája, az ország dolgának normális, kielégített és nyu­godt folyása, a mostoha időjárás megszűnése minden kétségen kívül jólétbe helyezik az or- ! szag lakóit négyszáz millió bankjpgy kibocsá- | tása nélkül is. Ha pedig itn e föltételek nem teljesülnének, akkor Korizmics úr négyszáz j milliója — bizony mondom — a közjóiét ! gyarapodására nem volna egyéb cifra papirosnál. Tassy Ede. Minő előnyt nyújthat a „Népbank“ az iparos osztálynak? Van a „Népbank“ elfogadott alapszabá­lyainak egy pontja, melynél fogva az egyesü­let tagjainak iparcikkekre is ad kölcsönt. Hogy mennyi jótékonyság háramlik ebből különösen a szegényebb iparosra, azt csak az képes felfogni, ki ez osztály jelen nyomasztó helyzetét ismeri. Jelenleg a szegényebb iparos nem annyira a közönségnek, mint inkább az iparcikk-árú- soknak dolgozik s igy a készítmény többnyire második kézből kerül a közönséghez. Mert a szegény iparos, ki úgyszólván oapról-napra él, nem hevertetheti addig ké­szítményét, inig vevő érkezik, ki azért az illő árt, a fáradtságos munka-díját megadja, hanem kénytelen az iparcikk-árúsok számára dolgozni, hogy pénzhez jutván , csaladját fentarthassa s uj munkához szükséges anyagot vásárolhasson. Hogy pedig az iparcikk-árus nem beverteti hiába az árúkat boltjában, azt már tapasztal­hatta a közönség, mely ez árúk drágasága miatt méltán panaszkodik. Azonban mégis csak a szegény iparos huzza a legrövidebbet, mert a haszon, amit az ipareikk-árús rak zsebre, a mű készítőjét illette volna, ha a szükség eszközként nem adja őt amannak kezébe. Ezek után lássuk, hogy mit képes tenni a „Népbank“ az iparos-osztályért. A mellett, hogy számára csekély havi betételek után szép kis tőkét biztosít, kölcsö- nei által képessé teszi őt az önállóságra. A szegényebb iparos ugyanis ez egyesület tagjai közé lépvén, a midőn a készítmény számára vevő nem akad, az egyesülethez fordul, mely a mű értéke s az alapszabályokban meghatá­rozott föltételekhez képest lassankint törlesz­tendő pénzhez juttatja s anyag-szerzésre, további munkára képessé teszi őt s a készít­ményt zálog gyanánt elfogadja. Ily módon a „Népbank“ egyszersmind az iparcikk-árúsok helyét foglalja el, de úgy, hogy a haszonban az iparos részesül. Mert nagyon természetes, hogy az ipar­készítmények az egyesületnél hiába nem be­vernek, hanem egy közraktárba állíttatnak ki, melynek költségeit vagy a „Népbank“ vagy annak iparos-osztálya egyesülten viseli, a fel­ügyeletet pedig felváltva két iparos egyesületi tag teljesíti s a darabokat a szabott s föl - jegyzett árak szerint eladja s a jegyzőkönyvbe bejegyzett árucikk után az eladási összeget beírja, mely összegből a kölcsön s annak ka­matja levonatváu, a többi az illető iparosnak átszolgáltatik. Hogy a szorgalmas iparosnak e raktárban levő szilárd készítménye gyorsan fog kelni, az kétséget sem szenved, mert ez utón képe­sítve lesz az iparos az iparcikk-árúsokkal versenyezni s hasonló áron szép és jó mun­kát adni. Gondolkozzanak e fölött komolyan iparo­saink és siessenek részvételük által létrehozni s megszilárdítani az egyesületet, mely hivatva van a többi közt az iparos-osztályt is kiemelni azon nyomasztó helyzetből, mely az országot sújtó csapások folytán számára is kijutott. Jövőre a nevezett egyesület keletkezésé­ből a földművelő osztályra háruló haszonról fogunk szólani. Amerikai levelek. IX. San. Francisco, nov. 17-én 1865. Egy örvendetes hir szállt a tengereken keresztül s a Szegedről jött szeptemberi levél megerősítette azt, melynél fogva a magyar országgyűlést végre-valahára ismét összehívják, mire e levelem kedves szülővárosomba érke­zik, a tény már meg is történt s a föld min­den részeiben szétszórt magyarok, kiknek lelke oly örömest mulat a haza földén, epedve várják az újabb kedvező híreket. Kedvezők lesznek-e? Csak az Isten tudja, ki annyi világot látott, oly sokat tapasztalt s annyit csalódott; attól nem lehet rósz néven venni, ha a kétkedés sötét szelleme szállta meg lelkét. Azt is örömmel olvastam, hogy a cholera, mely annyi országot meglátogatott, hazánkat elkerülte. Remegve gondoltain reá, hogy hátha annyi csapáshoz még e pusztító vész is járul s a szeméttel az aranyat is elsöpri. Pedig úgyis sok vesztesége volt hazánknak jeles honfiakban, aranyat érő szellemekben, kiknek helye sokáig betöltetlen marad. Nem kevésbé örültem azon, hogy hazám­fiái oly örömest szeretnék meghonosítani a külíöldi legcsekélyebb jót is s hogy a többi közt az amerikai édes burgonyával is kísérle­tet akarnak tenni, melyet kitűnősége miatt ajánlottam. — E cikkből jelenleg küldeni célszerűnek nem találom, mert mikorra meg­érkeznék Európába, épen tél lesz, a burgonya megfagyhat az utón s igy a költség hasztalan leendene. Sajnálom, hogy akkor nem érkezett hozzám a felszólítás, midőn még a déli tar­tományokban valék, onnét nemcsak könnyeb­ben történhetett volna a szállítás, de a bur­gonya is sokkal zamatosabb izű ott. Itt is terem ugyan, de még sem oly kitűnő jó, mindamellett a jövő tavaszszal fogok belőle küldeni. És most valamit Californiáról. Amerika e részében egyik legfélelmesebb állat a szürke medve (grizli bear), mely rop­pant nagyságúra nő és hatalmas erejű, de inár nagyon kipusztult és csak a laktalan begyek közt található. Van farkas vagy in­kább vad kutya is, igen csalfa, de félénk állat; vadmacska, a szarvasok és őzek min­den nemei, nyulak bőségben; a szárnyas-vadak ellepik az öböl szigeteit és oldalát, számtalan vadkacsa, fehér és hamvas vadludak s a t. Azonban a mi valóban félelmes, az a csörgő kigyó, mely itt meglehetős számmal találtatik. Szeptember elején vadászni voltam egy bará­tommal az öböl felső oldalán, a Napa és So­noma völgyek között emelkedő hegyeken. — Diana asszony nem igen mosolygot reánk, ámbár nyúlunk elég volt, de nagyobb állatot semtnikép sem bírtunk kapni. Az idő délutánra hajolván, a találkozásra, rendelt hely felé lova­goltam, mely tőlem fél mértföldnyi távolságra lehetett; egy a hegy kanyarulatán lévő szép árnyékos térség, az ut odáig cserjés bokroK közt kanyargó gyalog csapás volt. Midón a bokrok közül kiértem, barátom már a helyszí­nén állt, egy hosszú botot tartott kezé­ben és nagy figyelemmel szemeit egy bizonyos pontra függesztette. Mintegy húsz lépésnyire érvén, lovam hirtelen megállóit és a félelem minden jeleit lehetett rajta észrevenni, tniuden nógatásom dacára is ijedten hátrált; nem bír­ván képzelni, mi hozhatta ily rettegésbe az állatot, leszálltam és megkötvén egy fához, ba­rátomhoz kezdék közeledni, a ki ezalatt inte­getett. Ez mind igen rövid idő alatt történt, és most, hogy a lónak mozgása többé zajt nem okozott, magam is kezdék észrevenni oly zör­gést, mintha valaki egy száraz ágat, melyen sok száraz levél van, erősen rázna és ugyan azon percben barátom előtt mintegy két ölnyire a száraz fűvön csúszni egy barna kígyót vet­tem észre. Egészen ellenkezőleg a többi kí­gyóktól, kik futás által akarnak menekülni az ember elől, ez lassan csúszott, farkát dühösen rázta, és széles, lapos, majdnem szögletes fejét föltartva mintegy kihivólag nézett, mintha mon­daná: vigyázzatok, mert éltetekkel játszódtok! Feléje közeledvén, a kígyó csomagba tekerőd- zött, fejét élénken emelgette, farkát pedig még nagyobb méreggel rázta; mondják, hogy ilyen­kor ugrani szokott. Birátomuak egy jól inté­zett csapása azonban invalidussá tette, és mi­után fejét szétmorzsolta, vizsga alá vettük:

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents