Szegedi Híradó, 1866. január-június (8. évfolyam, 1-51. szám)

1866-01-04 / 1. szám

hossza három lábnyi volt, de teste hosszúsá­gához képest igen idomtalan vastag, farka hat karikába végződött, melyek színe halovány sárga és majdnem olyan, mint a száraz bőr, és ezekkel okozza a zajt; felső állában két igen hegyes foga van, melyekkel midőn harap, mérgét a harapott testbe­ ereszti, mely azután kevés idő alatt halált okoz" -itelyet itt több esemény bizonyít; barátom a csörgőt far­káról levágta ; de azóta láttam oly levágott csörgönyöket, melyek 12—15, sőt 17 kariká­ból állottak. Mondják, hogy 3 éves koráig nem nő csörgönye és addig nem volna mérges foga sem kifejlődve, de azután minden évben egy karika nő csörgönyéhez, eszerint az, me­lyet barátom megölt, 9 éves lett volna. Mexikóról sokat írhatnék, de ime hely­szűke miatt kénytelen vagyok azt máskorra hagyni. Cs. J. Helybeli újdonságok. * Lapunk egyik munkatársát, az élénk tollú s szép készültségű Nagy Sándort, ki mint költő is kedvezőleg ismeretes a hely­beli közönség előtt, a „Szegedi Híradó“ fő­­munkatársaul nyertük meg. Hisszük, hogy e hírt örömmel fogadják olvasóink, mert e lap Nagy Sándor rendes munkássága mellett bizonynyal emelkedni fog. * Az újévről. E nap Üdvözítőnk szü­letésének oktávája s körülmetéltetésének ün­nepe. Jézus (Megváltó) nevét mai napon nyerte. E hó Janus hamis Isten nevét visel­vén a rómaiak alatt, innen most is Januárius, s valamint akkor január 1-jével kezdődött a hivatalos év, úgy most is akkor veszi kezdetét a polgári év. Hajdan is szokás volt e napon egymásnak ajándékot adni. Hazánkban a ma­gyarországi legrégibb okiratok szerint böjt­­máskó, március 25-én, azaz gyümölcsoltó-bol­dogasszony ünnepén kezdődött az év Annus incarnationis címen, és e szokás még a 14-ik században is megvolt. Atyáink karácsonnapján is kezdették az újévet. Szt László törvénye I. könyvének 38. fejezetében a n.-karácson-ün­nep foglal első helyet.­­ M­í­g lapunk újra megjelenhe­tett, azalatt az ó­év „az enyészet örök éjébe szállt“ s a kidőlt aggnak hamvaiból, miként a phönixnek egy uj, erőteljes, izmos ifjú támadt föl, melynek neve 1866. Redőtlen homlokán a hit bizalma, szemeiben az egyet­értés, a testvéri szeretet ragyogása, bájos arcán a reménység mosolya, mik elődétől szállottak reá örökségül. Adja Isten, hogy e fényes örökséget egész életében megtartsa s vége olyan legyen, mint a jólelkiismeretű haldoklóé, ki egész életén át csak jót tevén, a halál intő szavára mosolyogva hunyja be szemeit. — Ezt kívánjuk mi az elmúlt év sírján s vegyék e szívből fakadó jó kivánatun­­kat olvasóink újévi üdvözletül a hosszas frá­zisok helyett, miktől néhány nap óta úgyis minden ember feje zúg. Ez alkalommal kö­szönetet, mondván lapunk eddigi szellemi támogatóinak, újra fölkérjük Szeged és vidéke értelmiségét, hogy lapunkat, melynek szük­ségességét 7 év igazold, magáénak tekintve, nehéz pályáján szellemi és anyagi támogatásá­val föntartani segítse. Lapunk tere nyitva áll mindenkinek, ki eszmékkel rendelkezik s bár­mely téren jót és hasznost tud mondani, kü­lönösen szól ez városunk fiainak. A hon atyái odafön maholnap az ország zilált ügyeit lesznek rendezendők s lehet, hogy nemsokára itthon városunk atyái szintén hivatva lesznek, hogy ennek nem kevésbé zilált ügyeit rendez­zék, s míg a helybeli sajtó amannak csak tárgyilagos szemlélője lehet, itthon már taná­csolni, bírálni, ítélni, ellenőrködni van hivatva s tért adni mindazoknak, kik tehetségük, jó­akaratuk s ügybuzgóságuk mellett is, a hiva­tottak tanácskozásain szavukat nem hallat­hatják.­­ Tehát ezen is túlestünk volna! Értjük az új évet. S miután túlestünk rajta, bátran hoppot mondhatunk, mint aki az ár­kot szerencsésen átugrotta. Mert az istenben boldogult ó évet semmihez sem hasonlíthatjuk jobban, mint egy nagy árokhoz, melynek sötét mélységében ott áhítozott reánk egy éhes keblű cethal, melybe ha beleesünk, bizony nehezen kerültünk volna ki oly könnyen, mint hajdan Jónás próféta. De hoppot mondhatunk azért is, hogy szerencsésen kigázoltunk az új évi gratulátiók tömkelegéből. Az anyagi nyo­morúságnak kétségtelen jele az a tömérdek kék, zöld, piros, vörös, lila stb. színű új­évi üdvözlet, melyben nyakig úszunk. Komoly jelenség az, a­hogy megszaporodott az újévi zsebüresítők száma. — Boldog újévet! Ez a rövid mondat múlt hétfőn ismét számta­­talan alakról elhangzott és tömérdek pénzbe került. Mi csak azt a pénzt szeretnénk most együtt látni, a­mit e rövid mondattal egy nap alatt érdemetlen emberek (mert vannak olya­nok is, kik az ajándékot megérdemlik) kicsal­tak a zsebekből; és megalapíthatnánk azzal egy jótékony intézetet, például az árvaházat, melyre Szegednek égető szüksége van; vagy megvethetnénk alapját egy dologháznak, mely nem kevésbé szükséges nálunk, hol annyi dologtalan csavargó tanyát; vagy új állandó színházat építenénk rajta, hogy a színművészet ne legyen mostoha gyermek városunkban. — Vagy----de ki tudná elszámítani azt a sok tátongó űrt társadalmunkban, melyre az újévi üdvözletek megváltására kiadott pénzzel foltot lehetett volna borítani. Hanem az ember a szokások rabja és mig valamely üdvös cél esdeklése előtt gyakran bezárja fülét, a pénz­kicsikarás e nemét folytonosan ápolja s ime még Zsugori és Uzsorási urak is annyira meg­erőltették magukat, hogy egy-egy hatost nyom­tak a gratuláló s hosszú életet kívánó sirásó markába, ki majdan önzés posványába merült s jól táplált földi részeiknek a hat láb hosszú, nyugodalmas hajlékot el fogja készíteni, ez lévén kenyér­ keresete. * Reményi Ede, mint már említettük, jövő szombaton hangversenyt rendez a hely­beli kaszinó termében. Kitűnő hegedű­művé­szünk — méltó sajnálatunkra — csupán ez egyszer fog játszani, és pedig tavali ígére­tének megfelelőleg felerészben a jótékony nőegylet javára. Fölöslegesnek tartjuk e hang­versenyre különösen felhívni olvasóink figyel­mét. Szeged műértő közönségére elég vonzerő­vel bír a jeles művész neve s a reá várakozó műélvezet, melyben csak nagy ritkán részesül­het. A hangverseny minden részben fölötte érdekes műsorozatát ime közöljük egész ter­jedelmében : 1) Nagy ábránd „Othello“ című operából, szerző Ernst H. W., előadja Reményi. 2) Fides romanzeja Meyerbeer „Próféta“ című operájából, zongora kísérettel énekli Osztrovszky Mari­k.­a. 3) Magyar rhapsodia Liszt Ferenctől, átírta és előadja Reményi. 4) Ábránd Székely Imrétől, zon­gorán előadja Bodonyi Gizella kisasszony. 5) „Andante amoroso.“ Thema változatok­kal, szerző Paganini, zongora kísérettel ellátta és előadja Reményi. 6) Szavalat Pfann Tinka k. a. által. 7) Magyar népdalok, zongora kísérettel énekli Osztróvszky Mari k­. a. 8) Rákóczy-induló, előadja Reményi. Kezdete 5 órakor. — Jegyek előre válthatók Burger Zsigmond úr könyvkereskedésében s az előadás előtt a pénztárnál. * Rozgonyi Malvina úrnő ú­jsága, volt nőegyleti tag, a távolból sem felejtkezett meg a jótékony egyesületről s a karácsoni ünnepek alkalmából 10 forintot küldött az egyletnek. * Az irói segélyegylet által saját pénzalapja gyarapitásár­a f. hó 11-én a városi vi­gadó termeiben rendezendő táncestélyre mi is kap­tunk meghívást. A figyelmet nem viszonozhatjuk egyébbel, mim URULI jó h­írAulatícus]­nk.og­y fonyos eredmény jutalmazzon minden olyan törekvést, mely oda van irányozva, hogy a nemzet szel­lemi munkásai elhagyott árváinak és özvegyei­nek szerezze meg azon segélyt, melylyel a nemzet azoknak tartozik. — Kinevezés: Csongrád megye főis­pánja Matók Béla volt központi szolgabiró he­lyére Lul­inszky György, volt megyei aljegyzőt kinevezte. * H.-M.-Vásárhely­en folyó hó 7-én táncvigalommal egybekötött hangverseny fog rendeztetni. * Landau Alajos új fényképészeti műcsarnokát, melyről már egy ízben emlékez­tünk, Rohrbach Antal úr Szentháromság­ utcai házában a jövő hét folytán fogja megnyitni. E műcsarnok mind nagysága, mind berende­zése tekintetében az első rangú pestiekkel bátran kiállja a versenyt. A helyiség követ­kező részekből áll: váróterem, fölvételi üveg­terem , másoló- és festő­szobák. Uj gépek is érkeztek s e műteremből most már életnagy­­ságu képek is kerülhetnek ki. A­mint az ember az udvarra belép, meglepi a csin és tisztaság, melyre a derék háziúr nem kis gon­dot fordított. A fényképészeti helyiségek az udvar hátulsó részét foglalják el, mely a jövő tavaszszal parkká lesz átalakítva. Kívánatos, hogy a közönség igényeinek kielégítése végett hozott áldozatok minél több látogatással le­gyenek megfizetve.­­A halál egy idő óta erősen pusztít városunk polgári családai közt. Nem rég jegyeztük föl Skultéty Andor polgártársunk halálát, utána nemsokára az alsóváros egyik derék polgárát, Szűcs Ferencet, érte mély gyász a családok öröm­ünnepén; múlt decem­ber 25-én a férj és három árva karjai közül kiragadván a halál a hű nőt és jó anyát Fel­­mayer Annát, élte 34-dik évében. Az újév beköszöntő reggelén pedig Skultéty János ismert polgár, a fél város komája, a magyar tímárok céhmestere hunyt el 49 éves korában s január 2 án kisértetett nagy számban össze­­sereglett tisztelői által örök nyugalomra. — Béke velők! / A jótékonyságnak egy szép pél­dáját említhetjük meg. Egy ó-kanizsai keresz­tény vallásu árva fiút, kiben szép tehetség jelei mutatkoztak, ottani izr. lakos Král Fülöp vette pártfogásába s városunkba küldé tanít­tatás végett.­­ Akik nyárra jéggel szokták ma­gukat ellátni, ugyancsak sietnek az első alkal­mat megragadni. Alig állott be a híd felső oldala felőli Tisza s már végig el van lepve jégvágó munkásokkal, kik reggeltől estig csap­kodják fejszéiket a kihűlt folyam jégkeblébe. Csak gyűjtsenek is eleget, többet mint tavai, mert a múlt év utolsó hónapjaiban már az egész városban ismagul sem lehetett egy darab jeget kapni, ami elég baj, főkép oly esetben, midőn orvosságkép kellene.­­ Az üldözött executiós katona­ ezt a címet adhatjuk e kis újdonsági cikknek. Hogy csendes városunkban a katonai adó­behajtás szép csöndesen folyik, azt tudjuk, de azt is meg kell említenünk, hogy az idők jótékony hatása folytán ez is szelídebbé vál­­toztató jellemét, amennyiben ezelőtt 3—4 katona rukkolt be egy adóhátralékoshoz, most meg az is megesik, hogy három házhoz adnak egyet. így történt, hogy három jómódú belvárosi polgárhoz a lefolyt karácsoni ünne­pekben szintén egy ilyen vendég jutott. Mi­után pedig ilyenkor minden jóravaló magyar háznál a kalácsok, sütemények és mindenféle jóízű falatok rakásra szoktak készítve lenni, az első helyen igen szívesen látták s becsü­letesen megtraktálták, úgy, hogy a füle is két felé állott bele; a második háznál már szíve­sebben vett volna egy kis váltság­díjt, de biz ott is traktára fogták s újra ételbe fulaszták; a harmadik helyen már könyörgésre fogta a dolgot, egy pár hatost kért, mert — úgymond — enni már képtelen. Azonban hasztalan, sorsát itt sem kerülheté ki; a rettenetes ma­gyar vendégszeretet itt is nyakon fogta s a drága falatokból beleerőltetett még a mennyit lehetett, minek következése az jön, hogy nem állhatván ki tovább a dicsőséget, szökéssel menekült a fálasztó vendégszeretet hínárjából. A szerencsétlen exekutiós katonát tehát a szó szoros értelmében kietették.­­ Egy hajfonatú karperec veszett el Sylveszter estéjén a belvárosi egyházban vagy oda való menet közben, melynek tulaj­donosát nem annyira annak értéke, mint a hozzá kötött kedves emlék miatt érte érzékeny veszteség. A becsületes megtaláló kéretik azt a kapitányi hivatalnál vagy e lapok kiadójá­nál illő jutalom mellett átadni.­­ Gyilkosságról beszélnek néhány nap óta városunkban, mely Baja és Bajmok közt történt volna. Állítólag egy fiatal ember lett volna áldozata. * Egy szegedi születésű katona agyonlőtte magát Pesten az üllői út „Arany sas“ vendéglőjében december 29-kén. Előtte az asztalon papírt találtak, rajta nevét és e pár sort: „Szegeden születtem, 24 éves vagyok, őrmester a Dom­ Miguel ezrednél, múlt hó 26-án Szegedről megszöktem s 29-kén agyon lőttem mazgam.il­l Jegyzéke szabad kir. Szeged város közkórháza részére az újévi köszöntések megváltása fejében tett kegyes adakozásoknak. A 6-ik számú gu­üjtö-iven: Nigos Kreminger Antal c príp. 5 frt A 12-ik számú gyüjtö-iven: A tis'/.t. K­egyes­­rendi tagok: Ernyösy László 1 frt, Tóth Antal 1 frt, Magyar Gábor 1 frt, Gyalokay Ferenc 1 frt, Csaplár Benedek 1 frt, V ló József 1 frt, Teremi László 1 frt, Budavári József 1 frt, Arányi Bála 1 frt. A 60-ik számú gyüjtö-iven: Henning Gyula 2 frt, Politzer B. 1 frt, Salzman G. A 1 frt, Engel An­tal 1 frt, Pollák Sámuel 1 frt, Vidal N. 1 frt, Müller E. 1 frt, Hirschhauser L. 1 frt, Felkel Ferenc 50 kr., Slosman Ferenc 50 kr., Sz­ied Károly 50 kr , Acsaji Ferenc 1 frt, Gunst N 1 frt, Frankl N. 50 kr., Bauer János 50 kr., Export gőzmalom munkás-személyzete 19 frt. A 169-ik számú gyüjtö-iven: Főtiszt. Tóth Já­nos, el. isk. igazg. 1 frt, Bója Gergely 40 kr., Bója Ferenc 40 kr., Borostyáni Alfonz 1 frt, L­indau Alajos 1 frt, Mészáros Julianna 50 kr., Wolford Ilka 50 kr., Szendrei János 80 kr., Kövecs Nándor 30 kr., Szabó Gergely 25 kr. A 13-ik számú gyüjtö-iven: Tiszt: Kustár Ig­nác 1 frt. A 143-ik számú gyüjtö-iven: Lichtenberger Mór 1 frt, Stein Jeromos 50 kr., Rosenbaum Adalbert 50 kr., Altstädter Mór 50 kr., Többek által 1 frt 30 kr.A 161. számú gyüjtö-iven: Kéménczy Béla 1 frt. A 118. számú gyűjtö­ ivén: Borbola Mihály utcakapitány gyűjteménye 79 kr. A 152. számú gyűjtő ivén: Kovács József utca­kapitány gyűjteménye 4 frt 27 kr. Vegyesek. * Budaváros tanácsa Császár és Császárné ő Felségeikhez üdvözlő feliratot intézett. * Császárné ő Felsége számára Pesten egy pompás női téli attilát készítenek, mely körülbelül 4000 írtba kerül s több mint 100 finom nyest­prémje kell hozzá. Ez attilát fogja ő Felsége pesti bevonulása alkalmával viselni. * A Pesten tartózkodó ország­gyűlési képviselők újév napján a követi körben összegyűlvén, onnan előbb az alsóház elnökéhez, Szentiványi Károlyhoz mentek, ki­hez Bezerédy László intézett beszédet, kiemel­vén Szentiványi érdemeit, ki a parlamentáris pálya terén sok tapasztalatokkal gazdagodva, mindig a törvényesség, szabadelvűség és hala­dás legrendíthetlenebb bajnokai közé tartozott. Mire Szentiványi meghatva és szerényen vála­szolt, beszédét azon óhajtással zárván be, hogy vajha az uj esztendő a hazára áldástosztó le­gyen. Ezután a képviselők Deák Ferenci mentek, kit az elnök, Szentiványi Károly­­­dözölt. Deák Ferenc válaszában kijelentet hogy ő egy alapon áll a képviselőkkel; vel egyesülve fog törekedni a haza javát előmi­dítani, velök együtt fog örülni, ha Szerencs eredmény fogja koronázni törekvéseit. A jó tőlünk áldozatokat fog kívánni, melyeket­­ kell hoznunk, de kettőt semmi esetre se szabad feláldozni: Magyarország függetlenség és becsületét. * A cseh tartomány gyűlés hál feliratát — mint a „G. C.“ értesül — bá Rothkirch országos marsall nyujtá át kal audentián Ő Felségének, ki is azt a legnagyob kegyességgel fogadá. ő Felsége ez alkalom­mal a cseh koronával leendő megkoronáztat­sának kérdését is megemlítő s annak valós lását kilátásba helyezte. * Ajándék nemz. muzeumunkna Reményi Ede még tavai Rómában jártaki a hires Thorwaldsennek több ritka becsű szí borművét fedezvén föl, azokat drága pénze megvette s múzeumunknak ajándékozá. Mi­ biztosan halljuk, ez ajándékok Liszt Ferer gondoskodása folytán ép e napokban érkezte el Pestre. Legremekebb közöttük öt dara nagy dombormű, a sz. Írásból vett jelenetei­ket; értéküket emeli, hogy e művek egyetle­nekül (unicum) tekinthetők, a mennyiben má­solataik még a koppenhágai, úgynevezett Thor­waldsen múzeumban sem találhatók fel, ha pedig e nagy mester minden művét, eredetibe vagy másolatban igyekeztek összegyűjteni. Hi­hetőleg utolsó alkotásai voltak ezek, melyeke Rómában önmaga mintázott, s távozván a örök­ városból, tanítványainál hagyott, kiktő ismét mások kapták meg, mígnem Reményihe­ kerültek. * Petőfi szobor-ügy. Szintén Remé­nyiről olvassuk a „Pesti Napló“ban, miszerin az általa kezdeményezett Petőfi szobor-ügy is a jobb idők beálltával előrehalad. Remény ugyanis folyamodást nyújtott be a nolgy­r kir. Helytartótanácshoz egy intéző bizottság alakíthatása végett. Mint tudjuk, az eddig összehegedült és külön beküldött összegek — mintegy 10 ezer forint — a pesti takarék­­pénztárban kamatoznak. * Hazánk legnagyobb élő költő­jét, Arany Jánost mély családi gyász érte. Alig 24 éves leánya Julia, ki 2 évig s 4 hó­napig boldogította mint hű feleség­e.­Szalonta egyik lelkipásztorát, Szél Kálmánt, múlt évi december 29-én elhunyt. E gyászhír itt is a legmélyebb részvéttel fogadtatott. , * A. J­esz-t­osonczi vasuttársulat múlt szombaton tartott ülést Pesten. A Köz­gyűlés a kiküldött bizottmány következő javas­latait emelte határozattá: 1. A pénzügyminisz­tériumtól ajánlott kedvezmények köszönettel elfogadtatnak kiindulási pontot. E kedvezmé­nyek, mint olvasóink tudják, abból állanak, hogy a kormány elvállalja a 4 millió forint értékű elsőbbségi kötvény való bizto­sítását.­­ A kormány kiköti azonban magá­nak a) a szabályszerinti ellenőrködést, b) a telekkönyvi bejegyzést, c) a társulat csődjének a kölcsön megkötése előtt való megszünteté­sét, d) hogy a 4 millióból mindenekelőtt az állam követelése fedeztessék. A társulatnak így 1 800,000 frt marad, mi elegendő a vas­útnak Tarjánig való kiépítésére. II. A köz­gyűlés megegyezését adja a Schuller-ház s több hitelező által már elfogadott kiegyenlítéshez, mely szerint a hitelezők nem biztosított köt­vények által fizettessenek ki 70 árfolyam mel­lett. III. 12 tagból álló bizottmány választatik, mely a kötendő kölcsönnek ő Felsége (s nem­csak a pénzügyminisztérium) általi legfelsőbb biztosítását, a hitelezők követeléseinek liqui­­dálását, s a csőd megszüntetését kieszközölje, miután új közgyűlés hivatik egybe, mely az uj igazgató­tanácsot megválasztja. * „A magyar-és erdélyországi ke­gyes tanítórend évkönyve az 186%-ik tanévre“ megjelent. Ez évkönyv szerint, a két testvérhazában, a kegyes tanítórend összes sze­mélyzete 320-ra megy, mely az 1860-dik tanévben összesen 8637 gyermeket részesített közoktatásban. * A vasutak statistikájához. 1860 végén Nagybritanniának annyi vaspályája volt, hogy 100 □ mértföldre 36.1 esett, — Bel­giumban 35.2, — a kisebb német államokban 159, — Schweitzban 15.2, — Poroszország­ban 14.6, — Franciaországban 12.5, — Olasz­országban (Velencze nélkül) 9.8, — Ausztriá­ban 5.8 mértföld. 1863 végén számították 100 □ mértföldre: Ausztriában 6.7, — Francia­­országban 13.4, — Poroszországban 15.7, — Angliában 38.6 mértföldet. Tehát a szaporulat ez országban 6.9, 7 */2, 7­4, 1% volt. 1864 végén Ausztriának 836 mértföld vasútja volt. 1850 óta a szaporodás tett 2360 percentet (34 mértföldről 836-ra.) Az utolsó évben a növekedés ismét 5,2%. Az osztrák vasutakban 1863 végével 654 millió frt tőke volt befek­tetve, melynek bruttó jövedelme 10,5­, tiszta nyereséget pedig 6 percentet hajtott. * Anschütz Henrik, a német színé­szet nestora, múlt hó 29-én meghalt. A bol­dogult 81 éves volt, s a bécsi várszínházban összesen 3363-szor lépett fel 257 szerepben.

Next