Szegedi Híradó, 1867. január-június (9. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-03 / 1. szám

d 1867 elején. Csakhogy elmúlt már az a hatvanhat! Mely oly sok gyászt és csapást hozott ránk, Mennyit éppen elviselni biránk , S mennyivel a sors egy népet sújthat. Vele múlt el minden, mit reméltünk. Puszta romhoz lett hasonló létünk . .. Szép tavasz volt. Zengett a pacsirta A magasban áldva a teremtőt, Ki fölékített mezőt és erdőt, S a világ szent törvényit megírta — A vetések dús reményben nyíltak. A felhőkből áldáskönyek hulltak. A magyar hon elborult egére A remény sugár uj fényt derített, A derű oly hitre lelkesített; Szenvedésünk , hogy már véget éré; De a szép kép csak tűnő árnykép volt, Melyet éjjel láttat a hideg hold. Kinn a természetben is csalódtunk. Nem követte áldás hő imánkat, Uj veszély éré szegény hazánkat. A nyomorhoz közelebb jutottunk. Elfagyott a zsenge , zöld növényzet, S milliók reménye semmivé lett. Hittük , a sors most már megelégszik , Látván annyi pusztulást s keservet. Oh nem ! ellenünk kivitt oly tervet, Sok ezer szív , melytől most is vérzik ; A halál lett úrrá e hazában ! Vérkönyv rezg máig is nyomában. Aggot, ifjat, gyermeket, szülőket Jégkarával gyászos sirba sújtott, Özvegyik és árvák jaja hangzott Sok vidék bús siralomfölddé lett. Sirba hullott sok tevékeny élet, Miktől a hon indulást reménylett . . . Félre gyászemlékek ! a magyarnak Régidökböl is van elég gyásza , Mik körül leng gyakran bufohásza. Tűrte ő már dölyfét sok viharnak , De azért nem csüggedés hitében. Tűrni, tenni van erő lelkében Tőled újév! szebb jövőt reménylünk; Oh ne csald meg éledő hitünket. Több keservvel ne terheld szivünket! Bár eléggé edzett is türelmünk. Hajnaloddal oszlasd a borút el ! Boldogíts a réggen várt örömmel ! Adj vigaszt a szenvedő kebelnek , Melynek a kin lett zsarnok lakója. Légy te áldott megvigasztalója , Jobb jövőben már-már kétkedőknek , Mint a harmat éltet fát, virágot, Hozz reánk rég esdett boldogságot ! Adj erőt a tiszta érzelemnek , Melyet a közüdv szent vágya gyulaszt, A közügyben tettre bátorítsd azt, Kit megingat réme félelemnek Ez újévben legyen a közérdek Főcél, melyért küzdjön szív és lélek. Ég felé száll minden jók imája , Hogy az újév ne legyen oly gyászos, Mint az ő volt; de legyen áldásos , S fölviruljon a magyar hazája ! Tudomány, jog és erkölcs emelje Nemzetünket s bennök üdvét lelje!____________ (A.) Szeged, január 2-án 1867. Beköszöntött az uj év, talán ez fogja meghozni azt, miután oly rég epedünk, hinni akarjuk. Reményteljesen nézünk a jövő elé, mert politikai viszonyaink rendbehozása egyszersmind számos, a közlekedésre és forgalomra üdvösen ható intézmény életbelépésének jelszava volna. Mint értesülünk , a szervezendő gőzhajó-társulat e hó 15-én nagygyűlésre szándékozik meghívni a részvényeseket, az alapszabályok maghatározása s a többi szükséges teendők elintézése végett. Erélyes eljárás mellett a sikert bizonyosnak tartjuk. A „Magyar Világ“ ezen alakulandó társulat ügyében egy cikket közöl, amelyben nem tanácsosnak mondatik sok kisebb hajózási társulat keletkezése, inkább a márönálló efféle vállalatokkal való jusiot pártolja, de ez nézetünk szerint érdekeinknek sehogy sem felelhet meg, mivel Szeged városának nagy kereskedelmi forgalma van s alkalmas helyzete folytán , ezen forgalom még igen nagy mérvben növekedhetik ; a mai viszonyok közt pedig a lassan haladó elavult vízi járművek a gőzhajókkal nem állják meg a versenyt, míg a számos régi fahajó mellőztetése hajósaink érdekének sehogy sem felelhetne meg, csekély pénzerőnkkel arányban tehát társulatot alakítunk , mely magva legyen egy mindinkább növekedő vállalatnak — Egyébiránt városunkra nézve is káros volna , egyikét azon kevés közhasznú intézményeknek melyek sok fáradozás után létrejönnek, idegen kezekbe adni, s végre át nem láthatjuk, miért ne legyen a Tiszán is egy önálló gőzhajózási társulat, ha a Dunán tudtunkkal négy ily vállalat létezik. Másik helyi vállalatunk, a „Szegedi Lloyd“ létrejövetele biztosítva van, már 120 aláírás gyűlt össze s vasárnap f. hó 6-án fog az első gyűlés tartatni. E gyűlés eredményéről tudósítani fogjuk olvasóinkat. Ez társulat fontosságát s eszméje horderejét alig lehet eléggé méltányolni; mint már e lapok múlt számában kijelentettük, számos életrevaló vállalatot ily társulat képes leginkább fölkarolni; ezt mutatja Pest és Temesvár példája és ez utóbbi városban a csak néhány hónap óta fönálló Lloyd egy nagy gőzmalom építéséhez fog. A kereskedelmi forgalom a szokásszabályok (Usancen) szerint rendeztük, a piacunkhoz való bizalom bel- és külföldön növekedik , a kereskedők s termelőknek rendes adásvételekre szánt alkalmas gyárhelyük van, hol mind a helybeli mind a vidéki kereskedő a készletekről és a folyó árakról biztos tudomást szerezhet magának, szóval: a kereskedelem és forgalomnak központja létezik, melynek hiányát eddig annyira éreztük. Ez intézménynek még számos más előnyét is elősorolhatnék, melyeknek azonban itt helye nincsen, tehát áttérünk rendes üzleti tudósításunkra. E hét folytán a külföldi folytonos lanyha hangulat következtében a forgalom ismét csak a fogyasztásra szorítkozott, csupán a helybeli nagyobb gőzmalmok vásároltak némi jelentékenyebb készletet. Tiszta búzából eladatott: 1200 p. m. 88 fts 6 frt 60 krjával. 400 p. m. 87 fts 6 frt 50 krjával. Kukoricából néhány száz mérő kelt el 3 frt 90 krjával. Az egészen tavaszivá változott időjárás és a folytonos esőzések, utainkat olyan állapotba helyezték, hogy csupán valami szárnyas alatt volna képes innen a Bánság vagy Tiszavidék valamely városába terhelve jutni, hetivásárainkra csak a legközelebbi vidék, el jut egy-két kocsi s így van valami észrevehető forgalom A lefolyt pesti vásár a várakozásoknak nem felelt meg egészen , látogatott volt ugyan , jobb árakat is fizettek gyapjú- és tollért, de nem emelkedtek az árak annyira, amennyire várták. A rész utak igen akadályozzák a dohánybeváltást a cs. dohányhivatal részéről is, a kevés idei termés aránylag sokkal több időt fog igénybe venni, mint a múlt évi nagy mennyiség. A gabonaárak következők: Búza, tiszta, 88—89 fts 6 frt 55—65 kr 85-88 frts 6 frt 25 -55 kr. Kétszeres búza 83—84 fts 5 frt 15—50 kr. Rozs 78—80 fts 4 frt 80 kr—5 frt. fu korion, 83—84 fnts 3 frt 85 kr. —4 frt. öles 3 frt 30—50 kr. Árpa 67—69 fnts 3 frt 50—70 kr. Árpa (gyöngébb) 63—65 fnts 3 frt 20 — 40 kr. Zab reszelve 45-46 fnts 2 frt 10—20 kr. Paszuly mérője 6 frt 70 -80 kr. Repce bánsági 5 frt 60—75 kr. Egyéb termények ára: CKIiETi; ■ ■ ■ ■« J*T Jhiá.. Nincs , ki tudná , hogy az újév mit hoz De a múltban rejlik a tanulság : Hogy találjon készen minden válság, És legyen hű a hon önmagához Lelkesítsen őseink erénye ; S it fölöttünk nem lesz a sors kénye. Bója Gergely: Atyafiságos levelek. I. Valóban kedves sógor (kérem a szerkesztőt értem) nem kis bajt okoztál nekem utóbbi soraiddal, mik a többek közt így szólnak : „ezentúl a „Sz. Hiradó“-ból tisztelet-példányt fogok neked küldeni, mint munkatársnak.“ Akkor még igaz nem tulajdonítottam ezen körülménynek oly nagy fontosságot, mint később , midőn naponta láttam fogyni a tért, mely új pályámtól elválaszt. Végre egész a körmömre égett. Az újév a küszöbön, a tisztelet-példány ideje tehát közel. Írni, tenni kéne valamit, így töprenkedtem, de mit? A háztartás köréből ? Nem, azt senki sem olvassa — aztán az igazat megvallva — az idén oly üresek a kamrák, hogy csakis elméletileg lehetne gazdálkodni. Tán a rettenetes nyomorról, a százankint csatangoló éppen nem szemérmes koldusokról, árvaház, dologház szükségről? Nem, arra való a rendes levelező. De hát mit is ? Jó volna talán, ha egyikét gyönge kísérleteimnek (beszélyek) szellőztetném ? Nem, nem ismerem a kritika erős szelét , mind elfujná. Végre is színművem egy fölvonását kell odaadnom — — — de — hátha mégis lesz rá idő, amidőn pályázhat arra a célra, amelyre íratott. És igy kifogyva mindenből, már kezdem pakolni a két forintot (4 lúd ára), gondolván, hogy előfizető maradok még egy negyed évig és ezzel vége. De nem lett vége, mert abban a percben levél érkezett, még pedig honnan?! Nem közelebbről , mint Konstantinápolyból. De nini! mi hull ki belőle ? A két gyönyörű fényképecske: a „töröknő házi és utcai öltözetben.“ Hisz ez dicső lesz mit írni, tudom érdekes szokott lenni szarabuli barátnőm levele, hamar zsebre raktam a két forintot és olvasom a levelet. Nem csalódtam, érdekes tartalma van. íme, ha szívesek lesznek elolvasni, közlöm belőle a következőt: „Valóban szerencsés nemzet ez a török, ki minden körülmények közt megtartja közönyösségét, őt sem a nagy öröm, sem a szerencsétlenség szokott egykedvűségéből ki nem hozza. Sőt nagy örömre nem is számol, de a csapástól sem fél. Fölhozom például a gyakori tűzvészt, mely e vidéket mindenkor éjjel sújtja. A tűz oly gyorsasággal terjed, hogy alig érnek rá a szerencsétlenek a legértékesebbet megmenteni, de ha van is még annyi idő, hogy podgyászukat hamállokkal (hordár) a messzebb utcákba hordathatják (kik ily esetben szemtelenül sokat fizettetnek fáradságukért) azon reményben, hogy reggel elszállítják valahová, ámde rosz emberek mindent kifosztogatnak addig, és így a rajtuk valónál alig marad egyebük , mégis azt mondják : „khismet!“ Ki Stambul kéreg házait, mert deszkának nem mondható, ismeri, éppen nem csodálkozik a gyakori tűzvészen. Ezen bódék, egyik a másikon, szorosan össze vannak építve, az utcák szűkek és úgy égnek a legkisebb sziklától , mint a gyufa pakli. És a tűzoltó intézkedés is oly rész, céliránytalan. A fecskendőket , melyek nem állnak egyébből, mint börcsövekből, félmeztelen emberek hordják a vállukon, kik igaz , oly gyorsan futnak, hogy mindent, mi útjukban van, letipornak, néha lovasok veszik át, de mit ér ez, midőn a víz oly kevés mennyiségű, mi e tömlőkbe fér. A tehetős szomszédok házaikat vizes szőnyegekkel takargatják be, ami csak ritkán óvja meg őket. Többször a kormány rendeletéből is gyujtatnak föl régi vagy rosz házak szépítés tekintetéből , de legborzasztóbb az, hogy még ilyenkor sem keresik, hogy csendes idő van-e vagy szél dühöng? Így történt a múlt évben is , midőn fölgyújtottak néhány rosz házat, iszonyú vihar volt, a szél a lángokat minden irányba hordta, rettenetes tűz jön és nem kevesebb, mint harmincezer ház hamvadt el. A nép sem tartván az ily eljárást „khismet“-nek, igyekszik, ahol lehet megtorolni, föl-fölgyújt egy egy császári épületet, a többek közt a szultán udvari színházát is, mely roppant kincsbe került, belseje aranynyal, gyémánttal és keleti gyöngyökkel gazdagon volt díszítve. Egy lőportorony is a nép által gyújtatott föl, hol több, mint száz ember lett az áldozat. Félek, egyszer Konstantinápolynak csak a hite marad a rosz beosztás végett. E napokban Galantán voltam némi vásárlás végett, a szolga történetesen arra vezetett , hol az éjjel tűz volt, borzasztó látvány csak a házak helyei maradtak, melyek földdel voltak betemetve, de ami még akkor is füstölgött, sőt lángok is csapkodtak ki. Kérdem, hány ház égett? — Csak 30, sittek felelni.“ Így végző barátnőm ezúttal tudósítását, kiről meg kell jegyeznem, hogy mindjárt forradalom után emigrált Törökhonba családjával, azóta pár évet töltött itthon és már 16 évet részint Damaskusban, részint Konstantinápolyban. Az ottani szokásokkal teljesen ismeretes. Családja egyes tagjai hivatalt is viselnek a magas portánál. Bár nélkülözést nem szenvednek , mégis a honvágy égő sebként gyötri őket. Barátnémnak Arábiában leánykája született. Katholikus hitben nevelik, volt alkalmam látni, gyönyörű kedves teremtés, 13 éves most és Stambul körül egy apáca kolostorban van nevelés végett ? Várjon mi sors vár rá ott? Az ég tudja. Visszajövetelről alig lehet szó, hisz már két ízben tették meg ama rettenetes utat a tengeren, hol mindig életveszély közt voltak. Hollétében sok minden furcsaságot beszélt az ottani szokásokról (nekem egy pálmafa legyezőt ajándékozott). Mint nő sokkal inkább behatolhat a szerály titkaiba is , és a nők beléletéről hiteles adatokat nyújthat. Ha tehát szívesen veszik a t. olvasók, koronkint közölni fogok leveleiből. Hogy visszatérjek a fényképekre — engem valóban megleptek, mert korántsem a festők ideái szerint leplekbe burkolt szegény turbános hölgyeket ábrázolnak, hanem az egyik egy kedves, mondhatnám, magyaros menyecskét, csinos , gyöngyös drága kucsmával fején, a bő hálóköntös szabású, hoszszú ruha, elől nyitva, a bő bugyogót látni engedi és a pici török - papucsos lábakat is. — Az utcai csak abban különbözik, hogy a fej „jasmak“-ba van burkolva és csak a szép szemek vannak szabadon, mig „fendzsi“ jő a vállakra és kész az utcai öltözék. A viszontlátásig. ..........nő. Színészet. Szombaton, december 29-én 8 nap alatt harmadszor került színre „A magyar huszárok“ című operette. E gyártmány első előadása óta a művészeti hévmérő, amennyire az lehetséges volt, néhány fokkal még alább sülyedt, mert oly előadást még középszerűnek sem lehet mondani. — A ház majdnem egészen üres volt. Vasárnap, dec. 30-án „Egy jó madár, vagy a hívatlan vendég“, eredeti vígjáték dalokkal 3 szakaszban. írta Szigeti József. Merészség ugyan e darabot „ vígjáték “nak nevezni, de mint bohózat megjárja és mulattatja a közönséget. Szigetközyt a hívatlan vendég szerepében (Vavranc) illeti az est babérja. Éppen oly találólag ábrázolta az éhenhalót, mint a szemtelen parvenut. Kláráé (Habonyákné) föltűnően jól játszott és egyes jelenetekben egészen meglepett bennünket. Tímárné (Borcsa, szobaleány) kielégítőn töltötte be kis szerepét s ugyanazt lehetne Rajzról (Gyuri, inas) is mondani, ha hangját kissé mérsékelte volna. Ő folytonos kiabálás által akar hatni, meg nem fontolván azt, hogy a mikor aztán kellene, hangját nem fokozhatja. Mi pedig a két szerelmest Bérczit (Szirtes) és Király Júliát (Lina) illeti, egymáshoz nagyon méltók valának, tudniillik egyik éppen oly roszul játszott, mint a másik, mert e szerepeket egyátalában nem lehetne roszabbul adni. Közönség igen szép számmal volt jelen. Kedden, január 1-jén adatott. Újévi üdvözletül a „Rokkant huszár“ és a „Szigetvári vértanuk“ első fölvonása. Ez este élvezetes volt. A „rokkant huszárban“ Szigetközyné (Marcsa) és Tóth Jenő (Gyuri) kiemelendők. A „Szigetvári vértanuk“-ban Gesztessy Etel mint Anna, igen szépen s mély érzéssel szavalt. Deési (Zrínyi) ez estén is, mint oly gyakran már, kitűnően játszott. E valóban érdemes színésznek, ki több évtized óta oly híven szolgálja a művészetet, szombaton leend jutalomjátéka, és mi csak kötelességünket teljesítjük, midőn D e é s i t a t. közönség legmelegebb pártfogásába ajánljuk. Az első és negyedik szakaszbeli képletek ízlésesek voltak, miért is a szép számmal összegyűlt közönség a rendezőt hívta, ki azonban nem jelent meg._______Mayer Miksa Köleskása mérője 6 frt 50 kr.—7 frt. Szalonna, uj, mázsája 27—28 frt. Szalonna, régi, mázsája 28 ?9 frt. Disznózsír mázsája 34—35 frt. Kender, nyers, mázsája 18 frt 50 kr —19 frt. Borszesz foka (Grad) 62—63 kr Paprika mázsája 26—32 frt. Dió mázsája 9 frt 50 kr. —I frt. Kőolaj mázsája 27—28 frt. Bécsi péiixar-ltHyani december 31-én. 50 metalliques 57.50 nemzeti kölcsön 66 90. 1860-iki sorsjegyek: 81.70. bankrészvények 715.. hitelintézeti részvények 149 80 londoni váltók 130.60. ezüst agio 129.50. arany darabja 6.19. Viz a IIs. Szeged december 30-án: 2' 0" 0'" 0 felett. „ „ 31-én: 3 8 0'" 0 felett „ 1867. jan. 1-jén: 3' 9 0" 0 felett Pest, 1866. dec. 31-én: 4 11 0 * 0 felett Pozsony, „ 28-án: 3' 11" 0"' 0 felett. Felelős szerk.,tó: Szabados János.