Szegedi Híradó, 1867. július-december (9. évfolyam, 53-104. szám)

1867-07-04 / 53. szám

Megjeleli: Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztési iroda­Tanoda-utca, Vadász-ház I. emeletében. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az elő­fizetési pénzek küldendők. Előfizetési Szegeden házhozhordáss&l és vidékre postán: Egész évre....................................................8 frt. Félévre ........................................................4 „ Évnegyedre ...................................................2 „ Egye* xzatn ára föltételek: Helyben a kiadóhivatalból elvltetve: Egész évre ...........................................6 frt — Félévre................................................3 „ — Évnegyedre ....................... .... 1 „ 80 S kr oszfr. ért. kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadó-hivatalban; Pesten Neumann A. hirdetési irodájában; Bécsben ) Oppelik A. hirdetési irodájában; Majna/m. Frankfurtban Haasenstein és Voglernél, valamint a Jaeger-féle könyvkereskedésben; Lipcsében Sachse és társánál; Párishan Havas, Lafitte, Bullier és társánál. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két­szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Előfizetési fölhívás Szegedi Híradó kilencedik évfolyamának második felére. Midőn a közelgő uj évnegyed előtt újra lapunk pártolóihoz fordulunk, hogy a további támogatást szives bizalommal kérjük: örömünkre szolgál fölemlíthetni a lapunk iránt újabban tetemesen növeke­dett részvétet; mert elismerését látjuk ebben becsületes törekvéseinknek s egy­szersmind buzdítást a jövőre. Üdvös jeléül vesszük ezt annak, hogy velünk együtt a helybeli és érde­keivel hozzánk csatolt vidéki közönség is mindinkább kezdi belátni, hogyha ed­dig szükség volt, most kétszeresen szük­ség van lapunkra; hogy életszükséggé vált itt oly független közlöny, mely a változott viszonyok közt fölmerülő fon­tos kérdések fejtegetésében, hozzá illő szerény körben bár, pe teljesen szabad­elvű irányban haladva, kiválŐlag a város és vidéke anyagi és szellemi érdekeit tartsa szem előtt, minden nagyobb érde­kű kérdést tüzetesen tárgyaljon, az igaz­ságot minden tekintet nélkül kimondja, a botlásokat földerítse és ostorozza, szó­val zilált közviszonyainkban biráló, föl­figyelő és ellenőrködő közegül szolgáljon. Ez utón haladtunk eddig, ezen fo­gunk haladni ezután is, s legfőbb törek­vésünk lesz : a városunkban szomorúan megzavart egyetértés helyreállításán mun­kálkodni, s alkalmi higgadt fölvilágosítá- sokkal népünket elkövetett tévedéséről meggyőzni, hogy belássa, miszerint leg­jobb barátja a hazafias független értel­miség, mely nélkül számára nincsen üdv. De ezen törekvésünk sikeréhez az eddiginél még erősebb támogatásra, na­gyobb részvétre van szükségünk, mert fölzavart viszonyaink közt ellentörekvé­sekkel állunk szemben, melyeket nem lehet kicsinylenünk. E támogatást a helybeli és vidéki értelmes közönségtől kérjük és várjuk, melynek érdeke ugyan­az a mienkkel és a közével. Mindezekhez még csak azt súgjak meg olvasóinknak, hogy épen kitűzött célunk sikeresebb elérhetése végett la­punkra nézve előnyös változás van ké­szülőben, melyet még a kővetkező év­negyedben reményiünk foganatosíthatni. A lap előfizetési ára : Szegeden házhozhordással és vidékre postai kül­déssel, félévre 4 frt, évnegyedre 2 frt. Helyben a kiadóhivatalból el vitetve fél­évre 3 frt, évnegyedre 1 frt 60 kr. Szeged, 1867. Junius 20-án. Szabados János, Burger Zsigmond, szerkesztő. kiadó. tr 0 s /i in te szavak. i. Teremt-e Isten több magyart, Mig a világ, mig napja tart, Ha mink is elfogyánk. Vörösmarty. Sok százados bűnünk, a viszálykodás, az egymás iránti bizalmatlanság napról-napra ismét erősbül közöttünk. A legszomorúbb na­pok, midőn test és lélek rabláncokban nyö­gött, vész és pusztulás volt a hazában s a közös terhek és szenvedések a lehető legszo­rosabban összefűztek bennünket; e napok sem voltak elegendők arra, hogy a viszály kodás magva kiveszszen közülünk, sőt e napok alatt legtöbb tápot nyert az elrejtett mag, hogy az első napsugárra annál bujábban tenyészszen. Óh e napok számtalan hazafi leikébe ke­rültek ! Egyrészt az emberi hiúság, mely a hatalom napfényében szeret sütkérezni, más­részt a gyöngeség, mely a szenvedésektől visszaijedt s a nélkülözést nem volt képes a nép millióival együtt viselni — számtalan ha­zafit raboltak el tőlünk, kik megtagadván el­vüket, az idegen kormány szolgálatába léptek, s annak zsarnoki törvényeit saját hazájukra erőszakolták. Ezek föltétien bizalomra többé egyetlen szilárd hazafi lelkében sem számíthatnak, eze­ket csak az elámított, a megvakított nép emelheti a szeplőtlen jellemű honfiak fölébe. Elég szomorú dolog s valódi szerencsét­lenség e hazára nézve, hogy népünk, a ma­gyar nép egy része az ámítok által tévútra hagyja magát vezettetni s mig vállaira emeli s bizalmával ajándékozza meg azokat, kik a törvénytelen kormányt szolgálták s rab­láncainkat szorosabbra fűzni segítették, addig bizalmatlanul fordul el a törvényes magyar kormánytól, mert ez egy nap alatt nem tudja begyógyítani a sebeket, miket amazok hosszú évek során a haza keblén ütöttek. Ez aztán a fölfordult világi Ez a nép- ámítok bűnös mesterkedésének szomorú kö­vetkezménye ! Őszintén szólva, a szélső bal oldali lapok rósz szolgálatot tesznek a hazának, midőn a kormányt, mely emberi lévén, intézkedései nem lehetnek hibátlanok , de hazafiassága kétségbevonhatlan ; midőn e kormányt, mely­nek részére óriási küzdelmek vannak föntart- va , minden áron népszerűtleníteni iparkodnak. E törekvésnek — félünk — nagyon is szomorú következményei lesznek , oly követ­kezményei, mikre a szélső bal oldaliak maguk is bajosan számítanak. Nem akarjuk kétségbe vonni, hogy a szélső baloldaliak följajdulásai hazafias aggo­dalmakból származnak, de azt is tudjuk, hogy lapjaik minden sorát, mely a Deák-párt s a kormány ellen van intézve, ezerszeresen na­gyítva használják föl a népámítók aljas cél­jaik kivitelére s azt is tudjuk, hogy pártjuk a' könnyen hajlítható alsóbb rendű népen kívül Bach és Schmerling volt uszályhordozói­ból nyer legtöbb szaporulatot. Nincs szándékunk a szélső bal oldal közlönyeiyeivel polémiát kezdeni, azonban tár­gyunknál fogva nem hagyhattuk azokat érin­tetlenül. Mi a nép leikéhez s első rendben városunk lakosságához óhajtunk szólani, azon lakossághoz, melyet Kossuth a nemzet büsz­keségének nevezett. E népnek szüntelen azt súgják fülébe ámítóik, hogy a magyar kormány éppen nem különbözik az előbbi törvénytelen kormánytól, s hogy a haza javáért, boldogságáért ez sem tesz semmit. Azt hirdetik, hogy a haza még sohasem volt ily veszedelemben, mint jelen­leg. S a nép, mely sorsa kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb fordulatát adójának föl- vagy leszállásától kezdi elsőrendben számítani, hi­telt ád e vész-madaraknak. Pedig alig múlik el nap anélkül, hogy a magyar kormány valami jót tenni ne ipar­kodnék , a haza java ellen pedig soha sem­mit nem tesz s nem is tehet, mert ő átalá- ban csak azt teheti, mire az országgyűléstől nyert fölhatalmazást. A ki tehát a magyar kormány intézkedéseivel nincs megelégedve, az az országgyűlés határozataiban sem nyug­szik meg. Már pedig az országgyűlésre a nép nagyobbrészt legkitűnőbb s legtisztább jel­lemű fiait küldte, kiknek helyébe talán csak most sem küldené föl ámitóit? Halad a magyar kormány s habár las­san is , mert tengere a bajoknak áll előtte, de folytonosan halad. Majd mindennap talál­kozunk egy-egy közös javunkra célzó rende­letével, s hogy egyebet ne említsünk, ne­künk is visszaadta az önkormányzatot. Magunk intézkedhetünk immár városunk sorsa fölött s érdekében teendő józan törek­véseinknek útjában semmi sem áll többé. Tegyék szivökre kezöket azok, kik a kor­mányt mitsemtevéssel vádolják; tettünk-e mi valamit, mióta e szép s a szabad polgárt megillető joggal föl lettünk' ruházva? Nem tettünk semmit. Hazánk s városunk érdekei kívánják, sőt ketelességünkké teszik, hogy ne bizal- matlankodjunk, hanem tegyünk is már vala­mit, egymás becsületes s a független kor­mány hazafias törekvéseit legjobb tehetségünk szerint támogassuk s vállvetve iparkodjunk kivívni, a mi még hiányzik ahoz , hogy e sokat sujtolt haza újra fölviruljon s teljesen boldog legyen. Az eperfa- és selyemtenyésztés érdekében. Őszinte tanács a néphez. Azok az igen szomorú Ínséges évek, me­lyeket átéltünk, intenek bennünket arra, hogy egyoldalú gazdálkodási rendszerünkből kibon­takozzunk s módot találjunk arra nézve, mint lehetne ernyedetlen kitartó munkásság mellett, még a legsilányabb s egyszersmind még a legcsekélyebb földbirtokot is annyira jövedel­mezővé tenni, hogy ennek évi hasznából nem­csak minden tartozásainkat aggasztó gondos­kodás nélkül róhatnánk le, hanem még ma­radna is főn magunk és családjaink részére legalább annyi, melylyel a jólelkű szegény ember szükségeit részben födözhetné. Az utóbbi évek csapásai folytán odaju­tottunk, hogy még kisebb birtokosok is, kik eddig a maguk emberségéből tisztességesen el tudtak éldegélni, most elesve a régibb megélhetési módoktól, fizetve sokkal több adót, mint eddig — termőföldjükből pedig nem födözhetve kellően a mulaszthatlan ki­adásokat — eladósodnak s utoljára lesznek földbirtokaik mellett is nyomorult szegényekké; pedig a szent irás mondja: „a szegény még felebarátja előtt is utálatos.“ Azért, hogy mások előtt szegénységünk miatt utálatosok és megvetettek ne legyünk, egyenként külön-külön gondoljuk ki a megélhe­tésnek minden néven nevezendő tisztességes útját s módját, bocsássuk azt a legnagyobb nyilvánossággal a nagy közönség (már csak a maga hasznáért is) részrehajlatlau szigorú biráló színe elé azért, hogy igy a nagy kö­zönség kiválasztva megélhetésünknek legbiz­tosabb s legjövedelmezőbb útját s módját, azt közakarattal elfogadván, mindnyájan az igy kiválasztott legjobbat siessünk egyesült erő­vel — ha kell, még egymás nógatásával is — mihamarább végrehajtani, s ezáltal magun­kat a megsemmisülés örvényéből önerőnkkel kiemelni. Ezen megélhetési utak és módok egyike az eperfatenyésztéssel összekötött selyem­tenyésztés, melyre ezennel a figyelme bá­torkodom fölhívni. „A selyemtenyésztést megszokni fölötte fontos dolog, mert ebből évenként nagy hasz­not húzhat minden ember, még a gyer­mek is.“ „Ezt az iparágat Német-, Olasz-, Fran­ciaországban régóta űzik. Hazánkban Be- zerédy István volt az eperfatenyésztés buzgó pártolója, úgy hogy tolnamegyei homokos pusztája helyén most egy eperfákkal beültetett dús község áll, melynek lakosai selyem­tenyésztésből élnek.“ Gönczi Pál az „Eperfa- és selyemtenyész­tésről“ irt könyvében azt mondja: „hogy egy lat selyemhernyó-tojásból kelt hernyók "eteté­séhez s fölneveléséhez nem kell több tSz nagy fánál, melyen van egyen-egyen egy egy mázsa levél, a 10 fán 10 mázsa.“ Egy lat selyemhernyó-tojásból kelt her­nyót e szerint 10 nagy fa leveleivel lehet fölnevelni, mely ad 40 font gubót; igy egy- egy fa 4 fontot, melynek ára fontonként egy- egy ujfrt, s igy egy fa után 4 frt, 10 fa után pedig 40 ujfrt; de ha ennyi nem lenne is, vegyük felét a föntirt összegnek , még akkor is szép összeg, azaz 20 frt ütné mar­kunkat legfelsőbb esetben is csak 50 napi munkánkért — miből egy napra 40 kr. es­nék — mi úgy hiszem, nem a legroszabb napszám. Hogy mennyire nélkülözhetlen alföldünkön a fatenyésztés, nem kell többé bizonyítgat­nunk, mert minden józan észszel bíró gazda belátja már. Csupán az ültetendő fát nem tudja mindenki kiválasztani, már pedig szük­séges , hogy ha fát ültetünk, olyanok legye­nek azok, melyek többféle hasznot hajtanak. A nem oly sok hasznot adó nyárfa he­lyett tenyészszünk gyümölcsfákat, még pedig minél több nemesített alma-, körtve-, aszaló szilvafákat; ezenfelül lehet még ugyancsak nemesített cseresznye-, megygy-, barack- és más fákat is. ügy hiszem gyanítja mindenki, hogy ebből roppant haszon jönne be; de különösen tenyészszünk, még pedig olyan nagy mennyiségben, eperfát, hogy sokasága miatt ne legyen képes még a roszakarat se tönkre tenni ültetményeinket. Az eperfatenyésztésnek hasznai csak fe­lületes átvizsgálás után is ezek lennének: Eperfáról ép úgy, mint a nyárfáról, kap­nánk gályát tüzelni — derekát ölfának vágva drágábban fizetnék, mint a puhafát; az eperfa szép vastag, hibátlan derekát az asztalosok is szívesen vennék földolgozás végett; az eperfa gyümölcsével kacsákat, ludakat, disznókat és malacokat lehetne tartani, mert ezek az epret annyira szeretik, hogyha van elég eper- jök, a nekik adott gabnanemű eleségből alig nehány szemet fogyasztanak el. Haszna még a bomokkötés és televényítés is, mely fával beültetett határokban gyakoribb esőzések mellett, nagyobb valószínűséggel hamarabb menne végre. Mily roppant lenne csak az a haszon is, mit az eperfamaggal való kereskedés hozna be, megítélhetjük már csak abból is, hogy ennek fontja 1865-dik év tavaszán Pesten 5 ujfrton kelt. Most is lehetne erre való jó szándék és akarat mellett akár mázsa számra készíteni eperfamagot; idővel pedig országos kereske­delmi cikké lehetne, sőt kellene is emelni ezt. És mind ez itt elmondottaknál nagyobb az a haszon, mit az eperfa, selyemhernyó- tenyésztéssel összekötve ad. De hogy fát nevelhessünk, roppant meny- nyiségben, a rögtön és igen szigorúan minden személyválogatás nélkül Ítélő s végrehajtó vagyon-biztonsági bíróság fölállítása mellett mulhatlanul szükséges megtanulnunk, mint kell fát magról tenyészteni. Erre megtanít bennünket Gönczi Pál „Népiskolák számára irt eperfa- és selyem-tenyésztésről“ szóló könyve elméletileg; hogy pedig ezt gyakorla­tilag is megtanulhassuk, ne sajnáljunk, mikor csak időnk és alkalmunk van, kiballagni a selyemtenyésztési felügyelőhöz , ki annak ide­jében mindent megmagyaráz és meg is mutat, mint szinte a jó néptanító urak is szives készséggel mondandják el minden hozzá folya­modóknak mindazokat, melyeket kell tudni annak, ki magról nevelt fákkal akarja beül­tetni s ezáltal földjét drágábbá és hasznot hozóbbá kívánja tenni. Ehhez nem kell semmi egyéb, csak a munkáravaló szilárd elhatározottság és kivi­telre erős akarat. Azon kellene lennünk , hogy legalább 2000 ember kezdje meg az eperfamag vetést már jövő évben udvarán fölásott 10 vagy 12 □ öl földjébe, melyet azután 10 évig szaka­datlanul folytasson, mert hacsak pár itce eperből nyerhető tiszta magot vetne is el 2000 ember s a roppant mennyiségű cse­metékből évenként csak négy-négyszáz eper­fát nevelne és ültetne is ki homokjára, szántóföldjei s az utak mellékére, akkor az

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents