Szegedi Híradó, 1869. január-június (11. évfolyam, 1-51. szám)

1869-01-03 / 1. szám

1869. Tizenegyedik évfolyam. f-sö szám. BäI.ä % T i5^a#ári^( faiiuár 3-án. POLITIKÁT ES YEGYESTARTALMU KÖZLÖNY.-U \ M24TER )•** Megjelen: ankint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Sserkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények kül­dendők: iskola-utca, Csiszár-ház, 2-ik emelet. Kiadóhivatal: "er Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. jvitetÍef®^ 3 frt. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól el Egész évre . . . 8 frt. | Félévre .... 8 frt. Egész évre ... 6 frt. Évnegyedre ... 2 frt. Évnegyedre . . Egyes szám ára 8 kr. osztr. értékben. Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban ; Pesten Neumann A. hirdetési irodájában ; Bécsbeu Oppe- lik A. és Majna/m. Frankfurtban Haaaenstein és Vogler hirdetési irodájukban , valamint utóbbi helyen G L. Daube & Cp. hirdetések expeditiójában ; Lipcsében Sachse és társánál; Párisban Havas, Lafitte, Bullier és társánál. Félévre 1 frt 50 kr. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., két­szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Előfizetési felhívás .szeged! híradó' tizenegyedik évfolyamára. A „Sz. Híradó“ az 1869-dik évvel tizenegyedik évfolyamába lép. Ha egy év előtt hivatkozhattunk e lap kilenc éves múltjára, mint ajánló levélre; ma, azt hisszük, még több joggal s némi önérzettel utalhatunk a múltra, mely azóta egy küzdelemteljes évvel gya­rapodott. A lefolyt évre, mely, mint olvasóink tudják, tölünk nemcsak küzdelmes mun­kát, hanem áldozatot is követelt, kétszeres joggal hivatkozhatunk. A küzdelem meg­hozta nekünk azon jutalmat; hogy az 1868-ik évben megfutott pályánkra a híven teljesített kötelesség öntudatával tekinthetünk vissza, Hogy beváltottuk-e egy év előtt tett ígéretünket; lelkiismeretesen képviseltük e városunk és vidéke érdekeit; híven tolmácsoltuk-e a közvéleményt; szóval: helyes utón jártunk-e? Azon kellemes helyzetben vagyunk, hogy mindezekre nekünk nem szükséges válaszolnunk; megfelelt már erre a kö­zönség, mely folyton növekvő részvété­vel támogatá lapunkat, úgy, hogy ma nemcsak azt mondhatjuk el, amit egy év előtt mondtunk, hogy lapunk a legidösb, hanem azt is, hogy a legelterjedtebb magyar vidéki lap. Azt hisszük, egy lap szükségének s hejyes irányának ez a legbiztosabb krit u :uma. Nincs tehát egyébre szükségünk, mint azt kimondanunk, hogy eddigi működésünk a programm jövőre. Ami politikai elveinket illeti, e te­kintetben lapunk marad ezentúl is, ami eddig volt: határozott deákpárti közlöny, miután, istennek hála, nem volt okunk megbánni, hogy szerény működésünkkel azon pártot támogattuk, mely nagyvezére államférfim bölcsesége mellett, e sokat szenvedett, zaklatott hazának három­százados sebeit hegeszté he, s vissza* adva önmagának, megnyitá előtte a jö­vendő nagyságához vezető utat. Annak dacára, hogy a helyi viszo­nyok szellőztetése nagyon is igénybe vette lapunk terét, az országos dolgok ismertetését sem mulasztottuk el, s e tekintetben jeles fővárosi erők álltak s állandnak továbbra is rendelkezésünkre. Azt azonban újólag kijelentjük, hogy magas politikát ezentúl sem fogunk űzni, mert ez a pesti nagy napilapok mellett céltalan és nevetséges erőlködés lenne: de meg egy vidéki lap első és legfőbb föladatának részünkről azt tartjuk, hogy az ''aját küszöbén söpörjön. A szerkesztőség. A »Szegedi Híradó* az eddigi alak­és kiállítással fog továbbra is meg­ni, s a szükséghez képest bővítve gyakori mellékletek által, melyekben a lap eddig sem szűkölködött. Előfizetési árakt Szegeden házhoz- jiordással és vidékre póstai küldéssel egész évre 8 frt, félévre 4 frt, évne­gyedre 2 írt; a kiadóhivatalból vitetve egész évre 6 frt, félévre 3 frt, évnegyedre 1 frt 50 kr. Burger Zsigmond, kiadó. A kiegyezésről. Két egymással ellenzékképen szem­ben álló s a közügyet szolgálni egy iránt hivatott párt ezen közügy javára csak addig működhetik, mig mindkettő azon- egy alapon áll; mert igy egymáshoz férnek , egyik emelkedvén, a másik is szükségkép emelkedik, s okvetlenül az igazság győz. De ha külön alapon álla­nak a pártok, akkor csak kizárhatják egymást, de nem egyesülhetnek , és munkájok rombolás, egymás alapjának a rombolása, mi a közjónak okvetlenül vesztére van. A kiegyezés előtt a Deák-párt és baloldal közös alapon állottak, a prag- matica sanetio és a 48-diki törvények alapján; és mely magyar ne lett volna büszke, habár jobboldali is, azon el­lenzékre , mely annyi tehetséggel és szilárdsággal törekedett a többséget meggyőzni a kivívhatónak állított ered­mény elégtelen voltáról. De a Deák-párt nem volt meg­győzhető, s a kiegyezést, melynek ké­sedelme életkérdés vala, létrekozá; a baloldal pedig az ilykép elfoglalt alapra nem lépett reá, hanem külön maradt, és innen az a szomorú állapot, amely­ben vagyunk ; s a baloldal ma, a kez­detnek három éve után is csak az első kérdésnél, a nemzetközi viszony kérdé­sénél áll, újra kezdendő azt, amit a szétoszlott országgyűlés bevégzett, mig a Deák-párt ez állást túlszárnyalva, a belreformok kellő közepén folytathatja müvét. A két párt állásának imez egy­szerű egybevetéséből és azon tényből, hogy a kiegyezés folytán az államgé­pezet nemcsak meg nem akadt , sőt napról-napra nagyobb lendületet nyer s mind több és több jeleit tünteti föl a kezdődő állami élet valódiságának s egy minden irányban kielégítőbb jövőnek, a pártok állásának egymásközött és a té­nyekkel való imez összevetéséből felöt- löbben, mint bármely okoskodásból ki- ismerszik, hogy melyik párt választotta a természetes , a biztosabb és jobb utat. Azonban az éveken át folytatott s csernatoniádákkal oly igen bemocskolt hírlapi harcnak sikerült a kérdést úgy bebonyolítani, a tényeket úgy elferdí­teni s a vezérek jellemét eltorzítva, úgy pelengérre állítani, hogy a vidéki közönségből, a válás tók közül sokak előtt a legvilágosabb dolgok is boron- ganak, s a követendő ut iránt bizony­talanság uralkodik. E bizonytalanság pedig onnan ered, mert uton-utfélen hirdettetik, hogy a kiegyezés alaptételei olykép állapíttat­tak meg, amint az a magyar nemzet jóllétével össze nem fér, amiből jó egy- átalában nem következhetik. Ennek vi­tatása az, amire oly sok tenta, festék és papír elfogyott, s a mi után végre sem bírták a felek egymást meggyőzni, és pedig azért nem , mert elvégre is meggyőződés dolga az egész, mi mel­lett csak valószinüségi, tehát az ellen- mondást ki nem záró érveket lehet föl­hozni. Ugyanis micsoda érv birná elhall­gattatni azt, kinek első és utolsó ra- tiója : huncfut a német? Mindazáltal mint mindenben, úgy itt is lehet a tárgyat oly egyszerű té­telekre visszavinni, melyek a vakon utópiákhoz nem esködötteket okszerű meggyőződésre vezetni s abban megerő­síteni alkalmatosak. Ezt kívánom ezúttal megkísérlem. Első tétel, hogy Sz. István biro­dalma az uralkodó Habsburgház nélkül azonnal úgy szétomlanék , hogy Ma­gyarország alig maradna 20—25 me­gyével. Nem lehet ma kérdés az, hogy miként jutottunk annyira, a tény igy áll s a kifejlődött különválási törekvé­seket a nemzetiségekben ellensúlyozni a magyar nemzet ezidö szerint nem képes sem anyagi, sem erkölcsi, sem szellemi erővel. Egy dunai confoede- ratio pedig, hogy mire juttatna bennün­ket, azt elgondolhatja, ki számbaveszi, hogy oly államokkal kellene szövetkez­nünk élethalálra, mint Moldva-Oláhor- szág, melyet istentelen módon ép most használ föl vakeszközül az jorosz és porosz. Másik tétel, hogy a jelen európai államviszonyok között Magyarország a Habsburg-házzal is csak úgy lehet kel­lően erős , ha egyszersmind az osztrák tartományokkal szoros, benső összeköt­tetésben él. fí kettő tehát ránk nézve, a jelen viszonyok között életföltétel, mit két­ségbevonni képtelen önámítás. — Bizo­nyára életíöltétel ez az uralkodó-házra nézve is; de nem absolute ilyen a laj- táutuli tartományokra nézve , melyek előtt végmenedékül ott van az egységes nagy német állam. Adjuk hozzá , hogy e két fél egy öldöklö harc után majdnem 20 éven keresztül halálos ellenségkép ten­gett egymás mellett, s még vérengzöbb külháboruknak kellett bekövetkezniök és iszonyú veszteséggekkel végződniük, hogy az elnyomó fél — bevallván, hogy nélkülünk fönn nem állhat — engesz­telő jobbot nyújtson felénk. A Gondviselés a magyar nemzet­nek a végkiraerülés határánál , a leg­borzasztóbb intések között szolgáltatta még egyszer kezébe sorsa intézését. Uj szerződésre volt szükség, de ennek olyannak kellett lenni, mely necsak a kényszerűségről szolgáltasson tanúbi­zonyságot, hanem a jóhiszeműség alap­ján meg is kösse a feleket, miszerint idő előtti s a másik felet vészben hagy­ható különválás egyik részről se erö- szakoltathassék ki. így volt kész Deák Ferenc s nyomán az 1865-68-diki országgyűlés nagy többsége a hadügy és pénzügy némely kérdéseit, továbbá a küliigyet a delegatiók által tárgyaltatni és meg- szabatni, s igy lett törvénynyé a felek között a kiegyezés, melyet, mint min­den egyezséget, kölcsönös egyetértés utján bizonyára fólbonfani és váítoztatni lehet, de amelyet megköttetése után azonnal, és pedig anélkül, hogy a ki­tűzött cél eltévesztettnek bizonyult volna, i. egmásítani annyit tenne, mint a meg nem bizható változékonyságnak adni ki­áltó jelét és semmivé tenni azt a bizto­sítékot , melyet egyelőre sem az érdek- közösség, sem az állítólagos jóhiszemű­ség nem pótolhat. Az ellen pedig, hogy félnünk le­hetne újabb elnyomatástól, biztosít ben­nünket jobban minden hatalomnál az a tény, hogy az uralkodó-ház örökre ki van zárva nemcsak Olasz-, de Német­országból is, s hogy a kettős állam csak azony arányban erősödhetik, ami­lyenben Magyarország belülről gyara­podik. Tehát bizonyos az, hogy a Habs­burg-házzal s a lajtántuli tartományok­kal kötött beusö szövetség nélkül ha­zánk ezidö szerint fönn nem marad­hat , az ezeu szövetségből eredhető újabb elnyomatás elleni teljes biztosság s a különszakadás elleni kölcsönös biz­tosítékok elmaradhatatlan volta képezik a lépcsőt, mely a kiegyezéshez veze­tett, mely kiegyezést illetőleg, hogy van-e a világon szövetséges, melyhez csatlakozván, kevesebbet kellene fölad­nunk eszményi függetlenségünkből ? — arra feleletül aligha találunk igent. Szárazon állítottam szem elé az ügy folyamatát. A baloldalok tanúsítják, hogy mennyire különbözöképen lehet azt magyarázni, amiért e kérdés vita utján nem is dönthető el soha. Tény az, hogy a haza az örvény boly mely­ben már-már örökre elmerült, mentve van. És mi névvel nevezhető azoknak magukviselete, kik amár megmentett hajóban tombolnak és káromolják a kormányost, ki nem kötötte magát oly kincshez , mely a megmentettnél fogva újra megszerezhető biztosan, de meg­tartható, az egésznek kockáztatása nél­kül nem vala ? És mit ítéljünk azokról, kik a kiépítés munkájába alig vett roncsolt hajót ismét a kétes örvényre akarják visszahajtaui ? H.-M.-Vásárhely , 1868. dec. 28. Garzó Imre. Vissza van-e állítva negyven- nyolc ! i. — f — Ez cime egy néín'flagy, de tömör tartalma röpirataak, mely pragmatikus modor­ban von érdekes párhuzamot az 1848 diki tör­vények és az 1867-diki közjogi alap közt, kimutatván minden egyes eszmén, vagy tör­vénycikkben kifejezett elven az egyik törvény­hozásról a másikig való haladást, s demon­strálván azon vádak semmiségét, melyekkel az ellenzék már oly régóta táplálkozik az ország rovására, hogy szinte unalomig kezd menni még nálunk is, hói az ellenzékieskedés iránt az összes közönség a világon a legelnézőbb; ahol annyi évtizeden át egy alkotni képtelen, sőt romboló absolut kormány iránti idegenke­dés , az uj felelős kormánynyal szemben is ha­sonló állást igyekszik foglalni. Azonban a politikai ildomnak és a köz­ügyek iránti lelkiismeretességnek mitsem sza­bad tudnia elkopott vádak unalmáról, nem

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents