Szegedi Híradó, 1869. január-június (11. évfolyam, 1-51. szám)

1869-01-03 / 1. szám

A lobogó rúdja felé eső paizs vörös, fe­hér keresztcsíkkal ketté osztva. A kifelé álló paizst jobbról vörös mezőn négy fehér vízszintes vo­nal szeli át, bal részben fehér kettőskeresztet visel, mely koronás hármas halomból emel­kedik vörös mezőben. Mindenik paizst sárga korona ékíti, s pe­dig a belsőt császári korona, a külsőt a magy. kir. István korona képmása. A lobogó szélessé­ge hosszához úgy áll, mint kettő a háromhoz. Horvátországi ügyek. A báni érte­kezletet dec. 27-én nyitotta meg a bán. Miu­tán az értekezlet tagjai a bánnak bemutatták magukat, ez körülbelül a következő szavakkal nyita meg ez ülést: Tisztelt uraim ! óhajtásom volt, hogy autonóm országos kormányunk szer­vezésénél hazánk legjelesebbjeinek nézeteit meg­hallhassam, s azért igen örvendek, hogy önök meghívásomat oly készségesen követték. Érte­kezletünk fontosságát felesleges volna kiemel­nem: vezéreljen bennünket a hazaszeretet és a haladó korszellem !“ Erre Petrovics püspök válaszolt, az értekez­let tagjainak nevében üdvözölve a bánt, s aztán jegyzőnek egyhangúlag megválaztatott Dudko­­vics. — Az értekezleten minden pártárnyalat képviselve van. Dec. 29-én volt a második ülés, melyen a bán kinevezte a tizenegyes bizottmány tagjait: Bogovic, Car, Kipach, Stojanovich, Suljok, Ver­­ancic, Krestic, Prica, Mihalik, Zlatarovic, Za­­vic. E bizottság elnökéül Bogovic, főispánt, jegyzőjéül Pricát választotta. Délután a bi­zottság a további munkálatokat illetőleg elő­­leges értekezletet tartott. Valószínű, hogy li­­kev, a magyar felsőház horvátországi tagja, kormányzóul, s Celebrini, törvényszéki elnök alkormányzóul fognak legközelebb Fiuméba kineveztetni. A közeli napokban valósulás felé kö­zeledik a hadsereg administratiójának újjá­szervezése is, mire nézve a hadügyminiszter még több rendeletet bocsátott ki. Katonai in­­tendanturák fognak életbe lépni s ezzel kap­csolatban a hadi igazgatóság és számellenőr­­ség decentralizáltatik ; a mostani nagy katonai igazgatóságok 17 területre osztatnak fel, éspe­dig 10 osztrák s 7 magyarra. A hadbíróságok reformja folytán számos auditor nyugalmaz­­tatása áll küszöbön, s hasonló intézkedés tör­ténik a tábori lelkészekre nézve. Ez utóbbi iránt azonban még ki nem adattak a rende­letek. Ezek : az olasz, német és keleti kérdés. Mind a három hosszú idő­k öröksége, s bár egymástól függetlenek valának, az újabb po­litikai fejlemények egymással szoros kapcso­latba hozók. Az olasz kérdés most már csak Róma birtokában sarkallik, s bár a múlt évben Garibaldi ismeretes vállalata meghiúsult, két­ségtelen, hogy e kérdés megoldása már nem lehet messze, s valószínű, hogy Olaszország egy kis eszélylyel vér nélkül is birtokába ejtheti az örök várost, mely még most a­ már nagyon is megingott s csupán a meg nem bizható francia fegyver által támogatott szent­széket uralja. A német­ kérdés feladtora Poroszor­szág, mely e kérdés megoldásához a lefolyt évben szorgalmasan készíti az előmunkálato­kat, a végleges egyesítés céljából legfőkép Franciaország elszigetelésére működve, mint látszik, titkos egyetértésben Oroszországgal s a keleti tartományok, különösen Oláhország rendelkezhető embereivel. Íme a német és keleti kérdés összebonyolódott szálai, melyek­ből a valószínűleg karddal kettémetszendő gordiusi csomó készül. A keleti kérdés hamu alatt égő pa­rázsa a múlt évben a krétai fölkelésben lob­bant ki, támogatva a titkon szított bolgár és román területeken nyilvánult apróbb föllobba­nások által; s midőn az év vége felé a krétai fölkelés már véglehelletét nyögé, akkor más oldalról Görögországban jutott már-már kitö­réshez a rejtett nyavalya. Az explosiót ugyan még most elhárítá a mentésre rendelt con­­ferencia-terv, de fogja-e a bajt végleg, vagy csak hosszabb időre is orvosolni , a kitörés­től visszatartani tudni? Adja Isten, mert ez senkire annyira nem kívánatos, mint ránk nézve, de a jelekből ítélve, ez nem valószínű. Egyébiránt a közel­jövő erre is meg fog felelni, így állanak a dolgok 1869 elején. S ha meggondoljuk, hogy a múlt év fő­ főnapirendje a folytonos nagymérvű fegyverkezés s a fegy­verek tökélyesbítésébeni versengés volt,­­ méltán tarthatunk attól, hogy ez év nem fogja visszatarthatni a keleti explosiót s a benne rejlő európai küzdelmet, melyben szá­munkra nehéz szerep, komoly megpróbáltatás napjai várnak. A Francia és Poroszországból ér­kezett táviratok egyhangúlag jelentik, hogy a török görög viszály ügyében javasolt conferentia létre fog jönni s annak­­alapjai iránt az ösz­­szes hatalmak egyetértenek. Mind Török-, mind Görögország békülékeny indulatot táplálnak s bizonyosnak tekinthetni azon föltevést, hogy a hatalmak minden részről való fáradozásai folytán sikerülene a viszályt békés után ki­egyenlíteni. A conferentia megkezdése való­­színűleg már a közelebbi napokban történik. Színhelye Páris leend. Konstantinápolyból azon fontos hírt távsürgönyzik, hogy az úgynevezett ideiglenes fölkelő kormány és az összes krétai fölkelők a portának való meghódolásukat kijelentették. Külföld. A külföldi események rugói az ünnepek alatt, legalább látszólag , pihenőt tartván, minthogy e pillanatban a külföldi hírrovat meglehetősen meddő, alkalmat veszünk ma­gunknak a „Szűk" nyomán a lefolyt év na­gyobb fontosságú politikai mozzanatai fölött dióhéjba szorított szemlét tartani, gy Az 1868-dik év három kérdést vett át a múltból, melyeket habár megoldatlanul ha­gyott is az 1869-nek, de megérlelésükhöz sok anyagot szolgáltatott, és dicső, megtagadni az Isten által belénk oltott önérzetet. Tisztelni fogjuk a korcsoso­­dást,­­ megvetjük, üldözzük a személyes dicsvágyat. Ostoba és gyáva ez átkozott; el fogja hinni, amit neki mondunk. Minő for­rásai vannak még életének? — Erkölcsei és szokásai! — feleli a divat rabszolgája. — Megfosztjuk erkölcseitől és szokásai­tól — viszontá a főnök — elhitetjük vele, hogy a műveltség és tudomány minden rab­szolgánál abban áll, hogy urát utánozza; majmot csinálunk belőle, mely nyelv, ősök, hit és méltóság nélkül leend, mint azon meg­gyalázott, ki az első idegent is kész szentség­­telen fekhelyével megkínálni. — Mi van még ? — A tudomány — felelt a Nagyravágyás. — Elveszszük tőle — szólt a főnök — nem fogja többé érteni saját nyelvét; a tu­domány és fény elhagyják őt; szellemét a sötétség foglalja el; lépteinek porába térde­­lend, s meghajlik előttünk, mert kimerült és elcsüggedett lészen? Minő forrásokkal bír még? — Fiainak dicsőségei —felelt az Irigység. — Megfosztjuk e dicsőségtől — viszonzá a főnök—rágalmat s gyalázatot fogunk szórni azoknak nevére, kik őt szeretik, és igy a gyalázat és hamis vádak folytán legdicsőbb fiait is gyűlölni fogják saját szenvedő test­vérei is. És az esztelen hinni fogja, hogy mi vagyunk az ő egyedüli védői, testvéri csókot ajánl; de mi, keblünkön fojtjuk meg őt. — És minő forrással bir még? — Saját élete , művészete, dicsősége — szólt az öszpontosítás. — Mindezeket elveszszük tőle — mondá a főnök — elhitetjük vele, hogy ez önmaga iránti kötelesség; rabszolgának, minő ő is, kezeinkbe kell letenni ékszereit és drága­köveit. Tudományát, művészetét, iparát, nép­hatalmát, dicsőségét s izzadságának gyümöl­cseit oda fogja vinni, hova mi akarjuk. Az­után megfosztva s nyomorultan, mint egy koldus, tehetetlenül s a föld népeitől meg­vetve, meggörnyed előttünk, törvényes büsz­keségünket szolgálni fogja. Aztán fölkelt a főnök; szemeiben önhit­­ség és kegyetlen öröm sugárzott. Társaihoz fordult és mondá: — De miért e vesződségek, hogy hal­dokló ellenünket megsemmisítsük? Álljatok föl! Az óra ütött: neki meg kell halni ! — Halála legyen iszonyú és gyalázatos. Mindnyájan az ifjú nő felé közeledtek ki elleneit sajátos mosolylyal fogadta. Szemei­ben öröm és remény ragyogtak, mintha sza­badulását közeledni érezte volna. Varga Vilmos. (Vége következik). Melléklet a „Szegedi Híradó 44 ”-s” számához. Egyveleg. Egy város, mely példaként áll a népmivelés és nevelés terén. Egy város sem áldozott anynyit az általános népnevelésre, iskolákra, tanítókra, nevelési eszközökre és ne­mesítő célokra, mint Éjszakamerikában Boston városa. Minden iskolás gyermekre évenként kö­zépszámban 20 dollár adatik ki nyilvános pénz­tárakból, a magánerszényekből folyó összege­ket számba sem véve. A tanodák valódi pa­loták, a tanítói fizetések nagyon tisztessége­sek, a tanügy folytonos emelkedésére való gondoskodás a legszélesebb körökben van el­terjedve. A bostoniak az iskolákat a világ minden szerencsétlenségei ellen legjobban biz­tosító intézeteknek tekintik. A kézműiparos ki 700—1000 dollár évi jövedelem felett ren­­­delkezik, legalább 200—300 dollárt szentel gyermekei iskoláztatására, jó könyvekre, hír­lapokra, felolvasásokra stb. Ritka eset, hogy ha valamely vagyonos elhal, nem hagyományoz iskolai és nevelési célokra tekintélyes össze­get. Aláírási ívek nevelési célokra mindig töb­bet eredményeznek a kívánt összegeknél. De többet nyom az anglo-amerikaiak kitűnő ada­kozásainál élénk egyéni részvétük az általá­nos szellemi haladásban; a szellemi javak nagyrabecsülésére, kitüntetésére munkál tevé­kenységük és serkentő példaadásuk. A követ­kezések elláthatlanok. Boston városa, mely még csak kétszáznegyvennégy év óta áll, több jeles férfit és nőt nevelt, mint az új­világ bármely városa. Egy engedelmes képviselőház. A párisi „Liberté“ egy új alkotmányos állam­ról ír, mely Will király ő felsége kezdemé­nyezése folytán lépett életbe Guineában a Néger folyó partjain fekvő birodalomban, me­lyet neveznek Új-Calabárnak. Girard francia kapitány, ki tudományos küldetésben látogatta meg a vidéket, tudósításaiban a néger par­lamentről, mely ügyrendjében az európai al­kotmányos mintaállamokétól nem kis mér­tékben eltérni látszik, annak ünnepélyes meg­nyitásáról a következőket írja : Az elnök a ház tagjaihoz fordulván eképen szólítja meg őket: „Úgy hiszem mindnyájan hódoltok a mi felsé­ges urunknak, nemde?“ „A szerecsenek: „Igen, igenl“ Elnök: „Nagyon jól van. Tudjátok, hogy szabadságtokban áll legkegyelmesebb urunk akaratja ellen opponálni. Csakhogy leg­kegyelmesebb urunk mindazoknak, kik nem barátjai, leülteti fejét. Már most álljanak az ellenzék tagjai a bal, a többi pedig a jobb ol­dalra. Az elnök még nem végzi be szavait, midőn már az egész gyűlés, tolongva, taszi­­gálva az elsőbbségért, a jobb oldalra futott. „Látod" — szólt most II. Will király le­ereszkedő hangon Girard kapitányhoz, kit e nemzetgyűlési megnyitás nagyon mulatott, „lá­tod, mint ragaszkodik egész népem hozzám !“ A legboldogabb alattvalók a Liechtensteiniek, ezek nem cserélnek más állam polgáraival, nem törekednek res­publika után, hanem megelégednek azzal mijök van, és tehetik is. Mindenütt több adót fizet­nek az alattvalók, mert ők még vissza is kap­nak. Ily szerencsés helyzetbe a legutóbbi há­ború hozta. A háború alatt 400 embert állí­tott a „Bundesarmee“ kiegészítésére. A há­ború óta lemondott e fényűzésről. Liechten­stein hercegség szótáraiból kitöröltetnek e szavak „katonai szolgálat", a kitelhető erőt ezentúl már csak a béke műveinek szen­telik. Fejedelmök gazdag, nem szorul civil­listára, a polgárnak tehát csak a kormány fönntartására kell adóznia, azonban erre sincs szükség, mert jó fejedelmek átengedi orszá­gának a rajnai vámjövedelmet circa 16 ezer frtot, mely összegből nemcsak hogy a kor­mányt kielégítik, de még marad is. Rothschild halála alkalmával több angol lap roppant vagyonának utolsó forrása után kutatott s íme kitalálták, hogy az Európa adófizetőinek, arcuk verejtékével dolgozó polgároknak zsebeiből ered; továbbá kérdést tesznek: eljövend-e azon idő, mikor európai nem fogja megengedni, hogy kormá­nyai pénzgazdálkodása lehetségessé tegye, a börze-speculánsoknak a népeket ily kolosszá­lis módon kizsákmányolni ! A Swak­ egyik can­ton­ja tisztújítás­­ról szóló törvényébe legújabb időben e követ­kezőket iktatta: A nagy tanács kivételével, egy és ugyanazon hatóságnál ugyanazon idő­ben nem hivatalkodhatik apa és fiú, testvé­rek, sógorok, após és vő, nagybátya és unoka­öcs. A sógorság nem szűnt meg a nő el­haltéval. Lám, a swabciak tudják, hogy az egyenlőségnek is hatást szabott a természet. Gladstone az új angol miniszterelnök a közelebbi választások alkalmával két kerü­letben lépett fel, de az egyikben Lancashire­­ban megbukott. Erre a lancashirei hölgyek, számra 3000-en, feliratot intéztek Gladstone­­hoz s tiltakoztak a férfiak ellen, kik egy reac­­tionariusra szavaztak, kifejezik egyszersmind, hogy ha a nők szavazatjoggal bírtak volna, Gladstone bizonyára nem bukik meg. Ugyan­így jártak az edinbourghi hölgyek, kik az ott megbukott John Stuart Millhez intéztek rész­vétiratot, ki azután egy szép levélben vála­szolt. Meg kell még említenünk, hogy az an­gol hölgyek egy nemzeti ligát alakítottak a nőemancipatio keresztülvitelére, s már minden nagyobb városban alakultak bizottságok. Helybeli nsztonságok.­ ­Az újévben mai számunkkal kö­szöntvén be, örömmel üdvözöljük olvasóink meg­szaporodott seregét. Fogadják tőlünk ez évi pályánk kezdetén azon ígéretet, hogy mint eddig, úgy ezután is híven törekszünk kép­viselni politikánkban a Deák-párt által inau­­gurált eszélyesség és mérséklet elvét egyrész­ről, másrészről városunk és vidéke szellemi és anyagi érdekeit. Örömmel constatáljuk ez­úttal, hogy városunkban, mióta a „Szegedi Néplap“ megszűnt, a béke és engesztelé­­kenység szelleme kezd lábrakapni a surlódó pártok között, s az eddigi keserűség helyébe mindinkább az egyetértés iránti törekvés lép. Adja Isten, hogy ez ne csupán csalékony káprázat legyen, mely az első véletlen vagy a titkos machinátorok által netán fölszínre dobandó alkalommal szétfoszoljon. Részünk­ről örömest ígérjük, hogy tehetségünk szerint a régi béke és egyetértés újrateremtésére fo­gunk működni, velünk eddig ellentétes állás­pontban volt polgártársainkat pedig csak arra kérjük: ne hallgassanak másra , mint ép eszük s romlatlan szívük sugallatára, s tet­teikben az után induljanak, így fognak járni a leghelyesebb után, amely végre egyetértésre s városunk javának közös erővel való munká­­lására vezet.­­ A holnapi rendes közgyűlés napi­rendjére következő tárgyak vannak kitűz­ve: 1. Ábrahám Mihály és társai ellen elren­delt fenyítő vizsgálat tárgyában miniszteri le­irat. 2. Követválasztásokra nézve az előintéz­­kedések megtétele iránt min. leirat. 3. Rög­­tönbiráskodási jog meghosszabbítása tárgyában min. leirat. 4. Az 1869. évi közköltség­előirányzat megállapítása. 5. A sörházi java­dalom értékesítése tárgyában jelentős. 6. Több bortermesztő kérelme a fogysztási adót illető­leg. 5. Szüts István jogásznak segély iránti kérelme. 8. Óvári Pál ügyvédi működése betil­tására vonatkozó törvényszéki átirat. 9. Nagy L. és Bakacsi J. portások kérelme fizetésjaví­­tás iránt. 10. A város cselekvő követelései ki­­­mutatása. 11. Nógrád megye körlevele a köz­­biztonság érdekében. 12. Szatmár-Németi vá­ros körlevele a sajtóvétségért elitéltek meg­­kegyelmezése iránt. 13. Az italmérési díjsze­déseknél előfordulható visszaélések meggátlása iránti előterjesztés. 14. Farkasvadászat meg­rendelése iránti előterjesztés. •Csongrád megye bizottmányi közgyű­lése a követválasztási előmunkálatok tekinteté­ből f. hó 12-ikére hivatott össze. * Halálozás. Gábriel János polgár­társunkat és városi képviselőt súlyos családi veszteség érte. Neje született Mayer Klára tegnap reggeli 9 órakor hosszas szenvedés után 49 éves korában elhunyt. Hamvai ma délután 3 és fél órakor kísértetnek ki a vég­nyugalom helyére a rókusi sírkertbe. Béke poraira­n * Hó­dmező­vásárhelyen mint a Szá­zadunk" írja, a napokban „függetlenkor" ala­kult szélsőbali irányzattal, mely azonban Ma-4­darászt nem ismeri el pártjához tartozónak E független kör Szilágyi Virgilt akarja felép­­tetni képviselőjelöltnek. A kör egyik támoga­­tója Ábray Károly úr is. Ez nem nagyon szé­pen ajánlja a szerkesztése alatt megjelenő lapot. * Szentesen már hónapokkal ezelőtt falragaszok Áldor Imrét a „Nép Zászlója” szer­kesztőjét hirdették s azóta is folyvást hirdetik követjelöltnek. A nép­­ meglátszik rajtad, hogy a „Nép zászlója" a maszlagod. •Vettük a Márki József és Mayer Miksa ismert munkatársunk szerkesztése alatt megjelenő „ Népnevelők lapja" című egyete­mes nevelési szaklap mutatványszámát. E lap egyszersmind az „Alföldi tanítóegylet", az „Alapnevelők országos egylete" s a „Népne­velők pesti egyletének" rendes közlönye. Fel­adata lesz: Testet és lelket (elmét, szivet, akaratot) összehangzólag művelni; a nép- és alapnevelés, különösen a nép- és alapnevelők szellemi s anyagi helyzetének javítását tüzetes és alkalmi hozzászólásokkal eszközölni s ily­­képen minden egyoldalúságot a népnevelés ér­dekeinek előmozdításában távoztatni. örven­dünk, hogy nagy buzgalmu és szép tehetségű munkatársunk munkásságának a fővárosban kellő tért szerzett s nagyon kívánatosnak tart­juk, hogy a népoktatással foglalkozók e ne­velési szaklap üdvös céljait fölismervén s mél­tányolván , tehetségük szerint szellemi s anyagi támogatására sorakozzanak és buzdítsanak. * Beküldetett hozzánk a ma­gyar- és erdélyországi tanitórend névkönyve 1868—69. tanévre. Kiemeljük belőle a követ­kezőket: A kegyes rendi tagok létszáma 27 házban összesen 335. Ezek közül áldozat a 11 aranymiséssel együtt 205, növendék 101, ljoncnövendék 28, rendtárs 1. A kegyes ta­nító-rendiek felügyelete alatt az 1867—68. tanévben összesen 8569 növendék részesült közoktatásban. * Jutalomjáték: Kócsi Lajos színházi festő jutalomjátéka jövő kedden leend. Színre fog kerülni „Zsigmond király álma vagy a siklósi leányok.“ Színmű dalokkal, fegyver­­tánccal, új díszletekkel. Ez előadásra—mint halljuk — a színházi festő már régen készül, hogy a minél díszesebb kiállítással bebizo­nyíthassa ügyességét. * Megyénk első alispánja a szegedi határban történt postarablás tárgyában adatok nyomán H.-M.-Vásárhelyen erélyes vizsgálato­kat kezdetett meg s több gyanús egyént be­fogatott.­­ Egy polgártársunk azon nem várt újévi meglepetésben részesült, hogy a Tó­völgyi Titusz és Áldor Imre által szer­kesztett „Szabad Sajtó" címü lap első (mu­tatvány) számát megkapta, még pedig olyan címszalaggal, melyre neve nem is írva, hanem nyomtatva volt,­­ holott esze ágában sem volt rá rá előfizetni. E körülményből követ­keztetve, méltán tartott azon kellemetlenség­től, hogy ez a lap neki rendesen talál járni, annál is inkább, mert, mint mondja, egyszer így járt már neki a „Ludas Matyi“ — ennélfogva kérve-kéri általunk a „Szabad Sajtó" kiadó-

Next