Szegedi Híradó, 1870. január-június (12. évfolyam, 1-77. szám)
1870-01-02 / 1. szám
1870. Tizenkettedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. Megjelen, hová az Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre . . . 8 frt. Félévre . . . . 4 frt. Egész évre ... 7 frt. Évnegyedre . . 2 frt. Évnegyedre Egyes szánjára 8 kr. osztr. értékben. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten Neumann A. I-ső magy. hirdetési irodájában, Pesten, zsibáris-utca 2 i. sz. Bécsben Haasenstein és Vogler (neuer Markt Nro 11.) és Oppelik A., — Maria/m. Frankfurtban Haasenstein és Vogler hirdetési irodájukban , valamint utóbbi helyen G. L. Daube kap. hirdetések ex editiójában ; Lipcsében Sachse és társánál; Párisban Havas, Lafitte , Bunker és társánál. Félévre . 3 frt 50 kr. . . 1 frt 75 kr.. 80 szám. január 2-án. tfiCfT/sr@ cpfTO KQ MI4TER Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellel kedvezőbb feltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyílttériben a négyhasábos pestisorogtatási díj 15 újkrajcár. Heten kint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Csiszár-ház, 2-ik emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvkereskedése, előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési fölhívás 1870-iki tizenkettedik évfolyamára. Előfizetési föltételek: Helyben házhoz hordva és vidékre postán. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve. Egész évre.................... . 8 frt. Egész évre.....................7 frt. Félévre...................................4 frt. Félévre..............................3 frt 50 kr. Negyedévre..............................2 frt. Negyedévre.........................1 frt 75 kr. T. előfizetőinket kérjük az előfizetések mielőbbi megtételére, hogy a lapok szétküldésében fönakadás ne történjék. A „Szegedi Híradó“ kiadóhivatala. Szeged, január 1-éi 1870. Még fülünkben hangzik az óra utolsó ütése, mely az ó-évből az újévbe kisért. Néhány órai nyugalmat adtunk a testnek és léleknek, mint máskor, és fölébredve, folytatjuk ott ma, ahol elhagytuk tegnap. Munkásság az élet , henyeség a halál! Ez igazság súlya kétszeresen nehezedik mireánk magyarokra, kik balviszonyok és — valljuk meg — kissé keleti vérünk lanyhasága folytán, az európai műveit nemzetek kulturviszonyainak mai fejlődési fokától messze elmaradtunk. Nekünk nincs időnk pihenésre! Ha a megkezdett reformmunkálatok terén eddigelé még nagyrészt csak elvileges haladást jelezhetünk, a gyakorlati eredmények csekélységével szemközt vigasztalást nyújt annak megfontolása, hogy ifjú parlamentünk töretlen útra lépett s a kezdet tömérdek nehézségeivel kellett küzdenie, melyeket nálunk a speciális viszonyok és képviseletünk szenvedélyes elemei még szaporítottak. — De az út, a reformok útja immár meg van törve, a kezdet nehézségei nagyrészt elhárítva, s úgy látszik, a szenvedélyek is meglehetősen lecsillapulva : most már könnyebben haladhatunk, s ha a múlt év eredményeit nem mondhatjuk egészen kielégítőnek, ez csak egy gyel több ok arra, hogy megfeszített szorgalommal munkálkodjunk a reformok épületén; ne csak elveket (alapokat) rakjunk már le, hanem tényeket is építsünk rájuk, melyek az állam testében hússá és vérré válván, sociális-, kultur- és nemzetgazdá- szati mozgalmainkba, szóval, nemzeti fejlődésünk processusába friss életet, hatalmas mozgató erőt öntsenek! Fejünk szédül, ha végig gondolunk a reformkérdések hosszú sorozatán, melyek ez évben előttünk állnak, s amelyek sürgős megoldását állami és társadalmi érdekeink immár ugyancsak hangosan követelik. Itt van első helyen törvénykezésünk alaki részének rendezése, amelyre vonatkozó már meghozott lényegesebb törvényeink még a bírósági területek fölosztásában s a t. — kiegészítésre s azután gyors foganatosításra várnak. Itt van a megye- és községrendezés sürgős és nagyfontosságú ügye s az ezzel összefüggő kérdések megoldása , különösen országos rendészetünk szervezése, melyet élet- és vagyonbiztonságunk szűnni nem akaró veszélyeztetése mind jobban sürget. Tárgyalásra várnak már a vallásszabadságról szóló, ipar-, vadászati s at. törvjavaslatok. Hol van még törvénykezésünk anyagi részének rendezése, egy rendszeres polgári és büntető codex ? — Hát az állambiróság életbeléptetése, a felsőház reformálása , a választási törvények revideálása, az adótörvények reformja s a t. s a t. ? S mielőtt még mindezekbe belefoghatnánk , keresztül kell esnünk az 1870. évi budget s az 1868-dik évi zárszámadás tárgyalásain! És e sorozat csak egy futó pillantás hiányos számlája, de ebből is láthatjuk, hogy törvényhozásunkra ez évben roppant teher és felelősség súlyosodik, és hogy valóban nem közönséges erőmegfeszítésre van szüksége, hogy a nemzet jogos igényeit csak részben is kielégítse. És épen azért, valamint a kormánytól és a Deák-párttól erélyt és tevékenységet várunk, úgy számítunk reá , hogy az ellenzék is hazafias buzgalommal segít lehető gyorsasággal megoldani mindazon kérdéseket, melyeket a korszellem s a nemzet érdekei sürgősen követelnek, s a pártok, mint testületek, határt fognak szabni az egyes individuumok netalán mutatkozandó extravagantiáinak s minden olyneműi törekvéseknek , melyek meddő vitával rabolnák a drága időt s akadályoznák a reformmunkálatok haladását. E cikk mintegy folytatása és kiegészítése lévén e évi utolsó cikkünknek , miként abban, úgy itt is, a haza ügyei után áttérünk Szeged város viszonyaira. Városunk helyzete, amint az újév hajnalán előttünk mutatkozik, kicsinyben ugyanazon képet tükrözi elénk, mint a hazánk helyzetéről fönnebb nyújtott vázlat. Az önkormányzat lefolyt harmadféléve nagyrészt meddő vitában telt el, s a mai közéletünkben, különösen anyagi viszonyainkban haladás mutatkozik, az inkább az alkotmányos élet szabadabb mozgalmaival járó önkéntelen eredménynek tekinthető, melyből saját tevékenységünkre csak csekély rész esik, pedig alig van Magyarországon nagyobb város, melynek érdekei aránylag annyira elhanyagolva lettek, s amelynek anyagi és szellemi igényei a polgárok munkásságát oly nagy mérvben kívánták volna, mint épen Szegedét. Ennek következtében ma már ott állunk, hogy a megoldandó kérdések egész halmaza áll előttünk, s a haladó idő érlelő ereje folytán egyik égetőbbé vált, mint a másik, és immár sürgetőleg követelik tőlünk a szellemi munka és anyagi áldozat nagy tőkéit, miket eddig megadni elmulasztottunk. Íme előttünk állnak: a lacikonyha, lerombolásának s a főreál- és állami szakiskolák elhatározása folytán szükségessé vált nagy mérvű építkezések; itt van a vár kisajátításának kérdése, melyet elodáznunk további nem lehet, mert ebben rejlik Szeged város kereskedelmi fölvirágzásának legnagyobb akadálya , melyet napról-napra elviselhetlenebbnek érzünk; itt vannak kövezetlen utaink, melyek egy jövedelmes forgalom kifejlődését lehetlenné teszik; s itt vannak végre az elhanyagolt népnevelés nagyra nőtt igényei. Ezek csak a főbb szükségek, melyek rövid idő alatt rendkívüli, százezrekre menő áldozatokat követelnek tőlünk. De hát honnan, miként teremtsük elő e nagy összegeket, midőn évi költségvetésünk most már több mint 100 ezer frt deficitet mutat föl, melynek fedezése végett máris 47 1/2 krnyi magas pótadóval kell a lakosságot terhelnünk ? Ez a nehéz kérdés, ép oly nehéz és ép oly életbevágó ránk nézve, mint a Hamlet-féle „lenni vagy nem lenni?“ kérdés, és ehez szükséges mindenekelőtt a szellemi capitális, mely nélkül bizony az anyagit elő nem teremthetjük, vagy legalább nem anélkül, hogy másfelől romlásunkat ne idézzük elő. Annyi bizonyos, hogy Fábius cuncátorkodással, fillérkedéssel, toldozásfoltozással semmire sem megyünk, mint nem mentünk eddig; itt merész, eszes és nagymérvű reformtervek szükségesek; különösen szükségesnek mutatkozik mindenek előtt egy általános reformtervezet készítése, mely szerint a város szellemi és anyagi emelésére szükséges reformok sorrendben foganatosítandók lennének. Ezt csak általánosságban említünk itt föl, mert a részletekbe ereszkedés messze vezetne. De itt is megjegyezhetünk mindjárt egyet, mi e reformtervezetnek egyik leglényegesb részét tenné: t, ill. a város jövedelmeinek szaporítására célzó javaslatok láncolatát, mert az már bizonyos, hogy terheink tetemesen növekedni fognak, s azokat csak úgy bírhatjuk el, a nép vállait máris sajnosan nyomó pótadó terheit csak úgy könynyebbíthetjük meg, ha jövedelmi forrásainkat is tetemesen megszaporítjuk. Azért nem lehet eléggé meleget ajánlanunk képviselőink figyelmébe Dobi M. képv. úr idevágó fontos indítványait addig is, míg talán már a legközelebb jövő e tekintetben rendszeres javaslato érlelhet meg. Fogjunk tehát vállvetve, egyetértéssel a munkához,városunk boldogabb jövendőjének megalapításához, melyre az 1870-ik év sürgetve int, és a jutalom nem fog elmaradni. — Jutalmunk pedig lesz a boldogító öntudat s a jövő nemzedékek áldása! Nagy Sándor: Rövid magyarázat a népszámláláshoz. Népszámlálás azon művelet, mely által egy országban a tényleg meglevő népesség (tényleges népesség) s bár az országon kívül tartózkodó, de hazabeli népesség (jogi népesség) minden viszonyai számbavétetnek. Tényleges népesség tehát azon népesség, mely a számlálás alkalmával tényleg jelen van. Ehez más értelem nem fér, holott a jogi népesség alatt majdnem minden országban mást értenek. A népszámlálás alkalmával tekintetbe jön mind a kettő, s pedig először megszámláltatik a tényleges népesség, ehez hozzáadatik a külföldön tartózkodó hazabeliek száma, s ebből levonatik az országban a népszámlálás napján jelenlevő idegenek száma. Az így nyerendő szám képviseli a jogi népességet. Az ismeretek, melyeket eddig bírunk, azt mutatják, hogy leginkább azon szám közelíti meg egy ország valódi népességét, melyet a tényleges népessége nyújt, s ez vétetett eddig alapul a népszámnak azon országokban, ahol népszámlálás eszközöltetett. A nép, melyet megszámlálni akarunk, tudjuk, örökös mozgásban van. A születés és halálozás által folyton változik. Tehát ha megszámlálni akarjuk magunkat, egy bizonyos határt kell megállapítanunk , melyen sem vissza-, sem túllépni nem szabad. Ilyen határidő lehet az évnek utolsó napja s ennek is éjféli órája. Ezen időpont állapota vétetik tekintetbe az összeírásnál úgy, hogy aki dec. 31-dike éjféli órájában még élt, habár a reá következő január hó 1-én már meghalt, mint élő még fölvétetik a számlálásba; ha pedig egy gyermek január első napján születik, tehát december 31-dikének éjféli órája után, a számlálásba föl nem vétetik, mivel egyedül s kizárólag az év utolsó napjának éjféli órájában találtató állapot vétetik számba. Tehát minden, mi számbavétetni céloztatik, visszavezetendő ezen napra és órára, s ezen állapot mondandó be az összeírásnál. • II. kezéhez akarván járulni mindazoknak, kik a népszámlálásnál részt vesznek, vizsgálat alá veszem mindjárt azon rovatokat, melyeket ki kellene tölteni. Ilyen rovat pedig van 14. A főfontosságuak: a vezeték- és keresztnév, címe és rangja, neme, születési éve, vallása, családi állapota, hivatása vagy foglalkozása, szülőhelye, honossága, jelenléte vagy távolléte, művelődési, foka, testi és lelki fogyatkozások. A névszerinti népszámlálás sokkal nagyobb pontossággal szokott végrehajtatni s nagy haladást tüntet föl a korábban dívott számszerinti összeíráshoz képest, a kihagyásokat ritkábbakká, egyúttal könnyebben fölismerhetővé teszi s az egyes lajtszámok hibás bevezetését némileg ellenőrzi. A nem számbavételének főfontosságú oka: társadalmi és családi viszonyok, a katonáskodás és honvédelmi kötelesség, a népesedési mozgalom s at.