Szegedi Híradó, 1870. január-június (12. évfolyam, 1-77. szám)

1870-01-02 / 1. szám

1870. Tizenkettedik évfolyam. 80 szám. január 2-án. tfiCfT/sr^ POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. épfTO KQ MI4TER Megjelen: Heten kint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények kül­dendők : iskola-utca, Csiszár-ház, 2-ik emelet. Kiadóhlvat al Burger Zsigmond könyvkereskedése, előfizetési pénzek küldendők. hová az Félévre . 3 frt 50 kr. . . 1 frt 75 kr.. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre . . . 8 frt. 1 Félévre . . . . 4 frt. Egész évre ... 7 frt. Évnegyedre . . 2 frt. Évnegyedre Egyes szánj ára 8 kr. osztr. értékben. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadéhivatalban; Pesten Neumann A. I-ső magy. hirdetési irodájában, Pesten, zsibárns-utca 2 ik sz. Bécsben Haasenstein és Vogler (neuer Markt Nro 11.) és Oppelik A., — Majna/m. Frankfurtban Haasenstein és Vogler hirde'ési irodájukban , valamint utóbbi helyen G. L. Daube k Cp. hirdetések ex editiójában ; Lipcsében Sachse és társánál; Párisban Havas, Lafitte , Bnilier és társánál. Hirdetések dija: A bathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., két _ szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellel kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyílttériben a négyhasábos pefitsor igtatási dij 15 ujkrajcár. Előfizetési fölhívás 1870-iki tizenkettedik évfolyamára. Előfizetési föltételek: Helyben házhoz hordva és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre .................... . 8 frt. Egész évre.....................7 frt. Félévre...................................4 frt. Félévre ..............................3 frt 50 kr. Negyedévre..............................2 frt. Negyedévre .........................1 frt 75 kr. T. előfizetőinket kérjük az előfizetések mielőbbi megtételére, hogy a lapok szétküldésében fönakadás ne történjék. A „Szegedi Híradó“ kiadóhivatala. Szeged, január 1-éi 1870. Még fülünkben hangzik az óra utolsó ütése, mely az ó-évből az új­évbe kisért. Nehány órai nyugalmat adtunk a testnek és léleknek, mint máskor, és fölébredve, folytatjuk ott ma, ahol el­hagytuk tegnap. Munkásság az élet , henyeség a halál! Ez igazság súlya kétszeresen nehezedik mireánk magyarokra, kik bal­viszonyok és — valljuk meg — kissé keleti vérünk lanyhasága folytán, az európai müveit nemzetek kulturviszo- nyainak mai fejlődési fokától messze elmaradtunk. Nekünk nincs időnk pihe­nésre! Ha a megkezdett reformmunkálatok terén eddigelé még nagyrészt csak el­vileges haladást jelezhetünk, a gyakor­lati eredmények csekélységével szem­közt vigasztalást nyújt annak megfonto lása, hogy ifjú parlamentünk töretlen útra lépett s a kezdet tömérdek nehéz­ségeivel kellett küzdenie, melyeket ná­lunk a specialis viszonyok és képvise­letünk szenvedélyes elemei még szapo­rítottak. — De az ut, a reformok útja immár meg van törve, a kezdet nehéz­ségei nagyrészt elhárítva, s úgy látszik, a szenvedélyek is meglehetősen lecsil­lapulva : most már könnyebben halad­hatunk, s ha a múlt év eredményeit nem mondhatjuk egészen kielégítőnek, ez csak egy gyei több ok arra, hogy megfeszített szorgalommal munkálkod­junk a reformok épületén; necsak elve­ket (alapokat) rakjunk már le, hanem tényeket is építsünk rájuk, melyek* az állam testében hússá és vérré vál­ván, sociális-, kultur- és nemzetgazdá- Bzati mozgalmainkba, szóval, nemzeti fejlődésünk processusába friss életet, hatalmas mozgató erőt öntsenek! Fejünk szédül, ha végig gondolunk a reformkérdések hosszú sorozatán, me­lyek ez évben előttünk állnak, s ame­lyek sürgős megoldását állami és tár­sadalmi érdekeink immár ugyancsak hangosan követelik. Itt van első helyen t ö rv ény ke z é- sünk alaki részének rendezése, amelyre vonatkozó már meghozott lényegesebb törvényeink még a bírósági területek föl­osztásában s a t. — kiegészítésre s azután gyors foganatosításra várnak. Itt van a megye- és községrendezés sürgős és nagyfontosságu ügye s az ezzel összefüggő kérdések megol­dása , különösen országos rendészetünk szervezése, melyet élet- és vagyonbiz­tonságunk szűnni nem akaró veszélyez­tetése mind jobban sürget. Tárgyalásra várnak már a vallásszabadságról szóló, ipar-, vadászati s a t. törvjavaslatok. Hol van még törvénykezésünk anyagi részének rendezése, egy rendszeres polgári és büntető codex ? — Hát az állambiróság életbeléptetése, a fel- söház reformálása , a választási tör­vények revideálása, az adótörvények re­formja s a t. s a t. ? S mielőtt még mindezekbe Belefoghatnánk , keresztül kell esnünk az 1870. évi budget s az 1868-dik évi zárszámadás tárgyalásain! És e sorozat csak egy futó pillan­tás hiányos számlája; de ebből is lát­hatjuk, hogy törvényhozásunkra ez év­ben roppant teher és felelősség sulyo- sodik, és hogy valóban nem közönsé­ges erömegfeszítésre van szüksége, hogy a nemzet jogos igényeit csak részben is kielégítse. És épen azért, valamint a kor­mánytól és a Deák-párttól erélyt és te­vékenységet várunk, úgy számítunk reá , hogy az ellenzék is hazafias buz­galommal segít lehető gyorsasággal meg­oldani mindazon kérdéseket, melyeket a korszellem s a nemzet érdekei sür­gősen követelnek, s a pártok, mint tes­tületek, határt fognak szabni az egyes individuumok netalán mutatkozandó extra- vagantiáinak s minden olynemli törek­véseknek , melyek meddő vitával rabol­nák a drága időt s akadályoznák a re­formmunkálatok haladását. E cikk mintegy folytatása és ki­egészítése lévén ó-évi utolsó cikkünk­nek , miként abban, úgy itt is, a haza ügyei után áttérünk Szeged város vi­szonyaira, Városunk helyzete, amint az újév hajnalán előttünk mutatkozik, kicsiny­ben ugyanazon képet tükrözi elénk, mint a hazánk helyzetéről fönnebb nyúj­tott vázlat. Az önkormányzat lefolyt harmad- féléve nagyrészt meddő vitában telt el, s arai közéletünkben, különösen anyagi viszonyainkban haladás mutatkozik, az inkább az alkotmányos élet szabadabb mozgalmaival járó önkéntelen eredmény­nek tekinthető, melyből saját tevékeny­ségünkre csak csekély rész esik; pedig alig van Magyarországon nagyobb vá­ros, melynek érdekei aránylag annyira elhanyagolva lettek, s amelynek anyagi és szellemi igényei a polgárok mun­kásságát oly nagy mérvben kivánták volna, mint épen Szegedéi. Ennek kö­vetkeztében ma már ott állunk, hogy a megoldandó kérdések egész halmaza áll előttünk, s a haladó idő érlelő ereje folytán egyik égetőbbé vált, mint a másik, és immár sürgetöleg követelik tőlünk a szellemi munka és anyagi ál­dozat nagy tökéit, miket eddig meg­adni elmulasztottunk. íme előttünk állnak: a lacikonyha, lerombolásának s a fóreál- és állami szak­iskolák elhatározása folytán szükségessé vált nagy mérvű építkezések; itt van a vár kisajátításának kérdése, melyet el­odáznunk továbbjnem lehet, mert ebben rej­lik Szeged város kereskedelmi fölvirágzá­sának legnagyobb akadálya , melyet napról-napra elviselhetlenebbnek érzünk; itt vannak kövezetlen utaink, melyek egy jövedelme» forgalom kifejlődését le- hetlenné teszik; s itt vannak végre j az elhanyagolt népnevelés nagyra nőtt igényei. Ezek csak a főbb szükségek, me­lyek rövid idő alatt rendkívüli, száz­ezrekre menő áldozatokat követelnek tölünk. De hát honnan, miként teremt­sük elő e nagy összegeket, midőn évi költségvetésünk most már több mint 100 ezer frt deficitet mutat föl, mely­nek fódözése végett már is 47 ‘/2 krnyi magas pótadóval kell a lakosságot ter­helnünk ? Ez a nehéz kérdés, ép oly nehéz és ép oly életbevágó ránk nézve, mint a Hamlet-féle „lenni vagy nem lenni?“ kérdés; és ehez szükséges mindenek­előtt a szellemi capitális, mely nélkül bizony az anyagit elő nem te­remthetjük, vagy legalább nem anélkül, hogy másfelöl romlásunkat ne idéz­zük elő. Annyi bizonyos, hogy Fábius cunc- tátorkodásssl, fillérkedéssel, toldozásfol- tozással semmire sem megyünk, mint nem mentünk eddig; itt merész, eszes és nagymérvű reformtervek szükségesek; különösen szükségesnek mutatkozik min­dé nek előtt egy általános reform­tervezet készítése, melyszerint a vá­ros szellemi és anyagi emelésére szük­séges reformok sorrendben foganatosi- tandók lennének. Ezt csak általánosság­ban említénk itt föl, mert a részletekbe ereszkedés messze vezetne. De itt is megjegyezhetünk miadjárt egyet, mi e reformtervezetnek egyik leglényegesb ré­szét tenné: t. ill. a város jövedelmei­nek szaporítására célzó javasla­tok láncolatát; mert az már bizo­nyos, hogy terheink tetemesen nö­vekedni fognak, s azokat csak úgy bírhatjuk el, a nép vállait már is sajno­sán nyomó pótadó terheit csak úgy köny- nyebbíthetjük meg, hajövebelmi for­rásainkat is tetemesen megsza p o r í t j u k. Azért nem lehet eléggé melegei ajánlanunk képviselőink figyelmébe Dobi M. képv. ur idevágó fontos indítványait addig is, mig talán már a legközelebb jövő e tekintetben rendszeres javaslato érlelhet meg. Fogjunk tehát vállvetve, egyetértés­sel a munkához, .városunk boldogabb jövendőjének megalapításához, melyre as 1870-ik év sürgetve int; és a juta lom nem fog elmaradni. — Jutalmunk pedig lesz a boldogító öntudat s a jövő nemzedékek áldása! Nagy Sándor. Rövid magyarázat a népszámlá­láshoz. Népszámlálás azon művelet, mely által egy országban a tényleg meglevő népesség (lényleges népesség) s bár az országon kivül tartózkodó, de hazabeli népesség (jogi né­pesség) minden viszonyai számbavétetnek. Tényleges népesség tehát azon népesség, mely a számlálás alkalmával tényleg jelen van. Ebez más értelem nem fér, holott a jogi népesség alatt majdnem minden ország­ban mast értenek. A népszámlálás alkalmával tekintetbe jön mindakettő, s podig először megszámlál- tatik a tényleges népesség, ehez hozzá ada­tik a külföldön tartózkodó bazabeliek száma, s ebből levonatik az országban a népszámlá­lás napján jelenlevő idegenek száma. Az igy nyerendő szám képviseli a jogi népességet. Az ismeretek, melyeket eddig biruuk, azt mutatják, hogy leginkább azon szám közelíti meg egy ország valódi népességét, melyet a tényleges népessége nyújt, s ez vétetett eddig alapul a népszámuak azon országokban, ahol népszámlálás eszközöltetett. A nép, melyet megszámlálni akarunk, tudjuk, örökös mozgásban vau. A születés és halálozás által folyton változik. Tehát ha meg­számlálni akarjuk magunkat, egy bizonyos határt kell megállapítanunk , melyen sem vissza-, sem túllépni nem szabad. Ilyen határ­idő lehet az évűek utolsó napja s ennek is éjféli órája. Ezen időpont állapota vétetik te­kintetbe az összeírásnál úgy, hogy aki dec. 31-dike éjtéii órájábau még élt, habár a reá következő január hó 1-éu már meghalt, mint élő még fölvétetik a számlálásba; ha pedig egy gyermek január első uapjan születik, tehát december 31-dikének éjféli órája után, a számlálásba föl nem vétetik, mivel egyedül s kizárólag az év utolsó napjának éjféli órá­jában találtató állapot vétetik számba. Tehát minden, mi számbavétetni céloztatik, vissza­vezetendő ezen napra és órára, s ezen álla­pot mondandó be az összeírásnál. • II. Kezéhez akarván járulni mindazoknak, kik a népszámlálásnál részt vesznek, vizsgá­lat alá veszem mindjárt azon rovatokat, me­lyeket ki keilend tölteni. Ilyen rovat pedig van 14. A főfontosságuak: a vezeték- és ke­resztnév, cime és rangja, neme, születési éve, vallása, családi állapota, hivatása vagy foglalkozása, szülőhelye, honossága, jelenléte vagy távolléte, művelődési, foka, testi és lelki fogyatkozások. A névszerinti népszámlálás sokkal nagyobb pontossággal szokott végrehajtatni s nagy haladást tüntet föl a korábban dívott számszerinti összeíráshoz képest, a kihagyá­sokat ritkábbakká, egyúttal könnyebben föl- ismerhetővé teszi s az egyes lajtsromok hibás bevezetését némileg ellenőrzi. A nem számbavételének főfontosságu oka: társadalmi és családi viszonyok, a ka­tonáskodás és honvédelmi kötelesség, a népe­sedési mozgalom s a t.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents