Szegedi Híradó, 1870. január-június (12. évfolyam, 1-77. szám)

1870-01-02 / 1. szám

A kor följegyzési módja szintén haladást mutat, amennyiben nem a kor (hány éves), hanem a születési év vétetik föl a lajstromba. A tapasztalás azt mutatja, hogy a kor­be­mondásnál rendesen a kerek számok, mint 20, 25, 30 s a t. szerepelnek nagy szám­mal, holott a közbeesők, mint 21, 22, 23 s a t. nagyon kis számmal vannak bemondva. Ezen segítendő, határoztatott el az újabb mód fölvétele, amelynél be kellene mondani: N. N. neme, született 1848., 1849., 1850. s a t.-ben, s ezáltal ki van kerülve a hamis bemondás és a valószínűtlenség a korra nézve. Általában pedig szükséges a kort tudni: hon­védelmi és közgazdasági célok megoldására. Számos korosztály van, melyet a jelen rovására a jövőnek nevelünk, mások, melyek csak a múltban kifejtett tevékenységükkel számolnak már be, s csak kis része a népes­ségnek az, mely közgazdasági s politikai tényezőül szerepel, mely munka- és kereset­képes s az említett korosztályok eltartási költségeit viseli. A vallás vagy helyesebben a hitfe­le­kezet följegyzése eddigelé kikerülhetetlen a népszámlálásoknál, noha a hitfelekezetiség­­gel járó különféle szertartásoknál és szoká­soknál fogva, főleg vidéken, a hitfelekezeti különbségtől bizonyos közgazdasági és köz­­igazgatási , nevezetesen pedig közoktatási fon­tosság sem tagadható meg. A népesség családi viszonyait a családi állapot számbavétele tünteti ki. Itt rendszerint háromféle állapot szokott te­kintetni, t.­­.­nőtlen, házas, özvegy ál­lapot. Egyik legérdekesebb része a népszámlá­lási fölvételeknek, a lakosság keresetének, foglakozásainak megállapítása. Ezen ro­vatok segélyével csoportokba szedhető az or­szág népességének különféle hivatása, mun­kaviszonya , kereseti módja az egyes terme­lési és iparágaknál, a személyes szolgálatok, birtok- vagy vagyon után élők száma és aránya. A honosságról már a számbaveendő népesség minőségénél volt említés téve, va­lamint szó volt a jelen- vagy távollét és tartózkodás módjáról. Magas miveltségi államokban a m­i­velt-­ségi fok kutatása alig eszközölhető, miután az illető kérdés nem igen terjedhetne azon túl, hogy az olvasni, írni tudást megállapítsa. Mindamellett a népszámlálás kínálkozik leg­­alkalmatosabb eszközül arra, hogy a lakosság nagy zömének miveltségi fokát kitüntethesse. A testi s lelki fogyatkozások a családtagok részéről többnyire titkoltatni szoktak s így az újabb statisztikai irók csakis a vakok és sziketnémák számbavételét ajánl­ják; nálunk azonban kisérletképen az őrültek és hülyék összeírása is terveztetett. Pesten, 1869. dec. 28. Rubin Simon. ■ •­­ Szeged város közönségéhez! Csongrádmegye iskolatanácsa máig sem alakulhatott meg, miért? azért, mert egyik hatóság a közösen megállapított 24 tagú is­­kolatanácsba a megye 15, a város 10 tagot kíván beválasztani, mely utóbbi számot a megye elfogadni nem akarja, a város pedig ebből engedni nem akar, s igy, míg e cse­kély számkülönbség fölött a harc keseredés­­sel foly, addig az iskolai ügyek vesztegelnek, s csupán a tanfelügyelő által szükségből in­téztetnek el. Sajnos és a tanügyre valóban károsan ható kisszerű ujjhúzás ez, mert ha­bár megengedjük is, hogy egyik, mint T&aeA. A­z­­­ü­r .­s. Gothe Lajos beszélje.­ Fordította Bendtner József. I. A múlt század vége felé volt, egy no­vemberi estén. A tenger felől éles, fagyos szél jött át, az utolsó leveleket is lesodorván azon nagyterjedelmü park fáiról, mely a ten­gerparttól néhány mértföldnyire fekvő Hamms­­dorf lovag­birtokhoz tartozott, midőn a kas­télyhoz vezető kövecses után egy postakocsi gördült elé, s a szokásos trombitaharsogás nélkül megállt a kapu előtt. Egy fiatal ember, katonaköpenybe burkolva, gyorsan ugrott ki belőle, a postakocsisnak borravalót nyujta s fölsietett a lépcsőn. — Nem láttam szobájában világot — gzóla eközben magához — azért menjünk a családszobába; egyébiránt mindnyájukra nézve nem várt meglepetés leend, különösen------­Nem fejezé be mondatát; amint a hosszú, gyöngén világított folyosóba lépett, a hirtelen ijedtség minden jelével arcán tekintett annak rá. A magyar-osztrák birodalom lajtán­­túli felében nagy mozgalom van jelenleg. A rég tartó miniszterválság az, mely az elmé­ket folytonos élénséggel foglalkoztatja. La­punk, s különösen e rovat szűk kerete nem engedi, hogy a válság eredetéről részletesen tudósítsuk olvasóinkat, de mégsem tehetjük, hogy azok kedvéért, kiknek nincs alkalmuk a napi eseményeket a nagy lapokból figyelem­mel kísérni, dióhéjba szorítva ne adjunk ez első számunkban annyit , amennyi a bekövet­kezendő események megértésére szükséges, annyival inkább, mivel e rovat célja épen ez eseményeket folytonos figyelemmel kisérni és azokról koronként hű tudósításokat adni. A lajtántúli népek alkotmánya ellen, me­lyet azok a Magyarországgali kiegyezés foly­tán nyertek, hatalmas ellenzék támadt, mely­nek élén a csehek állanak. Ezek azt követe­lik , hogy Csehország önálló helyet nyerjen a birodalomban , ép úgy, mint Magyarország­ hátterébe. Ha nem csalódott, egy ember alak­ját látá ott, kit e helyen épen nem gyaní­tott. Azonban úgy látszik , hogy egy másik, élesebb tekintet ismét megnyugtató­tt; ije­delmének tárgya eltűnt. — Csak balga képzeletem szüleménye volt — mormoga tovább menve. — Az igaz, hogy átkozott egy dolog volna, de hisz le­hetetlen , hogy ő itt legyen . . . Egyébiránt majd megtudom én azonnal. Benyitott egy előszobába. — Ön itt, báró úr? — kiálta az ott levő szolga csudálkozva, s fölemelkedett he­lyéről, hogy a váratlan jövevény köpenyét elvegye. Ez figyelmeztető, hogy csodálkozásának kevésbé hangosan adjon kifejezést. — Egyedül van atyám ? — kérdé azután. __ A nagyságos ur épen b­eázik a höl­gyekkel — volt a válasz. — Más senki sincs a­­ kastélyban? — kérdé a báró tovább, mig tekintete a szolga legtitkosabb gondolatait látszék fürkészni. — Ez azonban egész elfogulatlanul tagadó vá­laszt adott. — Jól van , magam fogok bejelentkezni. Megvizsgáld a tükör előtt aranyhímzetű új egyenruháját, rendbehozó haját és barkó­ját , azután benyitott a családszobába. Miként a szolga jelenté vála, a birtok ura két ifjú hölgygyel a thea-asztalnál ült. A dalmatiai fölkelés meg­szűntét némely lapok már bevégzett tény­nek mondják. Miután a Zuppa alávetette magát, a bras­iaiak pedig a fegyvereket már tényleg kiszolgáltatták , — ő fölségének hűséget és engedelmességet fogadván ; a krivosciaiak, kik legkitartóbbak valának, elvesztvén minden támaszpontot, kénytelenek valának alkudozásokra lépni. Ez alkudozások ugyan még eddig (dec. 28-ig) nem vezethet­tek eredményre, mivel a borzasztó rész idő­járás minden közlekedést lehetetlenné tesz a téli viharnak leginkább kitett tengerparton és meredek sziklák között, azonban kétségtelen, hogy létrejövend a felkelők részéről a teljes megadás, mivel a hosszas viszálykodásokat már megunták és nagy szükségük van . Itt is meg voltak lepetve a jövevény rögtöni megjelenésén, ki gyorsan lépett a szobába. — Jó estét, kedves atyám . . . bon soir, mes dames! — kiálta vidoran, s rendre meg­ölelte az öreg bárót, az egyik hölgynek aj­kait, a másiknak pedig kezét csókolta meg, mielőtt még azok bámulatukból magukhoz jöhettek volna. — Parbleu ! örömteljesebb fogadtatást vártam volna —■ folytatá, arcára a komikus boszuság kifejezését erőszakolván. — Atyám csak bámulva néz reám, nővérem szép fekete haját igazgatja, imádott unokavérem pedig épen el is fut. Hisz ez valóban kétségbeejtő! — Hiszen te úgy is rohansz meg ben­nünket, mint egy pandúr! — zsémbelődik az öreg. — Engem még azonfelül úgy összeszo­­szorítál, hogy még most sem bírok elég le­vegővel; húgodnak egész hajékét rendetlen­ségbe hoztad, és azért teljes joga van, hogy haragudjék reád; és unokavéred — no, az ugy látszik, legokosabb köztünk, mert, mint látod, épen most tér vissza, thea-edényt hoz­ván számodra. — Bocsánat! — esde az ifjú, helyet foglalván az asztalnál. — Minthogy azonban atyám az ölelésem folytán elvesztett levegőt ismét visszanyerte , mint azt a jól tartott dictióból következtetem, minthogy továbbá hugomasszony is rendrejött szép hajával, és minthogy végre angyali unokavérem e mind­másik hatóságnak joga van saját nézetének vagy vélt jogainak érvényre juttatására min­den törvényes eszközt fölhasználni, de ott, hol a szükség parancsolólag szól, az enge­dékenység egyiknek úgy, mint a másiknak, kötelességében állana. Sajnos, hogy e tekin­tetben Szeged városát inkább terhelheti szem­rehányás Csongrád megye az általa először kívánt 16 számból egyet elengedett s azt Szegedé­hez csatolta , t. i. Szegednek az előbb aján­ 8 helyett 9-et ajánlott föl; Szeged város, illetőleg küldöttsége , részéről azonban ez el nem fogadtatott, s utóbbi a megyének 14, magának pedig 10 tagot kívánt. Már most , ha tekintjük azt, hogy a me­gye előbbi számából egyet elengedett, nem lett volna-e méltányos, hogy Szeged is a 9-el beelégedvén , számköveteléséből egyet el­engedjen? Én , úgy hiszem , ez utóbbi mód a leg­tapintatosabb s méltányosabb eljárás lett volna, mert míg e szívósság miatt egy harma­diknak elhatározása alá kellett ez ügyet ter­jeszteni , egy kis engedékenységgel meg lehe­tett volna menteni a felsőbb gyámkodástól a hatóságok önálló intézkedési jogát, mely a vi­szálykodás szítása helyett a két hatóság test­véries egyetértését növelte s a tanügy sür­gős érdekeinek is eleget tett volna; de a dolog érdemében sem vesztett volna semmit is a város, mert hiszen ezáltal elég méltá­nyos arányt nyert volna, minthogy 9 a 15- höz épen nem áll kedvezőtlen arányban, ha tekintjük, hogy az újabb népiskolai statisztikai kimutatás szerint a megye 218,000 lelket számláló lakosságából Szegedre 75,000 esik, a megyét pedig 143,000 képviseli, s így csaknem kétszerannyi, kétszer 9 pedig 18-nak felelne meg, míg a megye csak 15-öt kiván. De a dolgon még most is lehetne se­gíteni. Határozza el a város legközelebbi köz­gyűlésén a 9 számnak elfogadását; előzze meg a felsőbb elhatározást, s ne tegye ki magát azon kényszerűségnek, hogy e szám reá ad­rogáltassék; tegye meg magáért s az ügyért e legális és eszélyes lépést, hogy ezáltal a megyei iskolatanács teremtője ő legyen; válaszsza meg 9 tagját az iskolata­nácsba és szólítsa föl a megyét is hasonló eljárásra, hogy az működését, melyre már oly nagy szükség van, mielőbb megkezdhesse; tegye meg ezt a köznevelés szent ügyéért, melyet oly kicsinységek miatt kockára tenni sohasem lett volna szabad! V. R. A Lajtán túl. Nem akarnak közös törvényhozást a biroda­lom többi tartományaival, és azért — bár minden jogalapot nélkülözve — nem küldtek követeket a birodalmi tanácsba. A birodalom bensőjében azonban nem igen talál viszhangra a csehek eme törekvése. Morvaország és Si­­lézia — mely országokra pedig leginkább szeretnek hivatkozni — határozottan tiltakoz­nak ellene, mit ez országokbeli több tekin­télyes városnak a lajtántúli minisztériumhoz intézett bizalmi nyilatkozata leginkább tanú­sít. A csehek azonban nem hagyják magukat ezáltal megzavarni és tovább haladnak meg­kezdett útjukon. Kinyilatkoztatták, hogy a jelenlegi alkotmányt el nem ismerik, de élve annak szabadalmaival, fölhasználtak minden lehető módot, sajtóban és gyülekezetekben, hogy ellene agitáljanak. A csehországi ügyek mi módoni rendbe­hozatala fölötti nézetkülönbség a lajtántúli minisztérium kebelében szakadást idézett elő. A minisztérium nagyobb része, Giskra, Herbst, Hafner, Brestl és Plener, hajlandók ugyan a csehek jogait szélesbíteni, de a birodalmi tanács csonkítását a leghatározottabban ellen­zik. Ezek ellenében gr. Taaffe, Potocki és dr. Berger külön országgyűlést akarnak Csehor­szágban egybehivatni, mely a kibékülést meg­kísértse és az alkotmány célszerű megváltoz­tatásáról tanácskozzék. A minisztérium mind­két része emlékiratokat nyújtott be ő felsé­­géhez saját nézetei támogatására, s amely nézetet ő fölsége helybenhangyandja, annak képviselői megmaradnak a minisztériumban, az ellennézetűek pedig lemondásukat nyújtand­­ják be. Feszült figyelemmel néznek tehát e nagy­ fontosságú határozat elé. A legkülönfélébb hírek váltják föl egymást folytonosan e tárgyban.­­ A bécsi „Tagblatt“ úgy értesül, hogy a minisztérium két pártja közt kibékítési kísérletek folynak, Beust gróf közvetítése mellett. A kiegyezés alapjául a választási reform kérdésének el­ejtése és a galíciai tartománygyűlés határoza­tainak megfelelő megoldása, valamint alkot­mányos módon a csehekkel való kiegyezési kísérlet volna kijelölve. Másrészről azonban azt beszélik, hogy mindennap várhatni ama legfelsőbb kézirat megjelenését, mely a mi­nisztérium kisebbségének elbocsátását tartal­­mazandja. Azon hírt is hozza a „Taggatt“, hogy Giskra a kormánysajtó és a rendőrmi­­nisztérium vezetését veendi át, míg másrész­ről Potocki utódjául Czartoryskit emlegetik. Mindezek azonban csak kósza hírek, melyek semmi biztos alappal nem bírnak. A dec. 29-én Bécsben tartott választó­­gyűlés egyhangúlag kimondá szükségét az alkotm­ányhoz való szigorú ragaszkodásnak a egyszersmind, hogy annak továbbfejlesztése erélyesen előmozdíttassék, élelemre. Amellett ő fölsége Auersperg gróf­hoz, a fölkelők ellen harcoló hadsereg pa­rancsnokához táviratilag megkegyelmeztetést küldött mindazok részére, kik önkényt lete­szik a fegyvert. — Újabb hírek, dec. 29. és 30-iki táviratok szerint, egy zuppai küldöttség, mely­hez a cattaroiak is csatlakoztak, köszönetét fejezé ki a megkegyelmeztetésért. Brair és Maria is köszönetet mondtak, ez utóbbi táv­iratilag fejezé ki azt. 29-én fényes kivilágítás volt Cattaroban, Auersperg tábornoknak fák­lyás­ zenét adtak. Nagy öröm uralkodik az amnestia fölött. Dalmatiából. Külföld. ~ Franciaország törvényhozó­ tes­tületében dec. 29-én végződtek be a válasz­tások , melyek átalánosan a centrum győzel­mét jelzik. Elnök, alelnökök , jegyzők, mind­ennek kebeléből kerültek ki. — Ollivier , az új miniszterelnök, a kabinet megalakításánál sok akadályra talál, mindamellett, hogy Na­póleon herceg és több tekintély erélyesen támogatja őt minden tekintetben. Daru, Segris, Talhouet és Buffet nem akarnak tárcát vál­lalni , pedig ez nagyon megnehezíti az új kabinet állását, mivel a balközép ezáltal Ollivier ellenében teljesen függetlenül tartja magát.­­ Florencből írják, hogy a jelenlegi minisztérium nem pártolja a genuai herceg­nek a spanyol trónra való kijelöltetését, attól tartván, hogy ez komoly politikai bonyodal­makat idézhetne elő Olaszországra nézve.­­ A római konciliumról írják az „A. A. Z.“-nak: Több mint két­harmada a konciliumnak már tisztában van magával aziránt, hogy a pápai csalhatatlanságnak dogmává kell válnia. Miután az egyszerű köz­­felkiáltásnak előbb fölmerült eszméje elvet­tetett, Manning is lemondott azon reá bízni szándékolt szerepről, hogy azt indítványozza. Ellenben a tengeren inneni és túli spanyol nyelvű püspökök egy Moreno bibornoknál tar­tott gyűlésben késznek nyilatkoztak a csalha­tatlansági dogma elhatározásának indítványo­zására. Mily szellemnek gyermekei ezen spa­nyol püspökök, kitűnik azon nyilatkozatból, melyet róluk legközelebb egy római bibor­­nok tett. „Ha a pápa — szólt volna a bibornok — megparancsolná ezen embereknek, hogy a szentháromságban három helyett négy sze­mélyt higyjenek, ők engedelmeskednének.“ — Azon párt, mely a dogmát elvetni akarja, jelenleg csak 200 tagot számlál, de Rómában azt remélik, hogy 40—50 kivételével mind megtérni fognak. Az infallibilisták biztosak a győzelemben. „Oly igaz, mint hogy itt állok , hogy a csalhatatlansági dogma ki fog hirdettetni“ — mondá pár nap előtt Manning. A tegnap tartott negyedik átalános gyű­lésen az okhittan és a syllabusnak erről szóló része volt napirenden. Hogy a jezsuitáknak erre vonatkozó indítványai elfogadtatnak, két­ségtelen. A rosz hangulat a konciliumban azon­ban mindamellett nagy és a német püspökök nyilvános útón akarják ellenzéki álláspontju­kat kihirdetni. Kérelmeik és panaszaikkal egyenesen a pápához akarnak fordulni.­­ Az újszülött nápolyi herceg­nőt dec. 29-én keresztelték meg Rómában. Neve Krisztina. Nápolyból dec. 30-ról távírják. Calabriában erős földrengések uralkodnak. Monteleone sokat szenvedett. A veszély még mindig nagy.­­^Troppmann, a pantini gyilkos perének tárgyalása dec. 28-án kezdődött meg zsát az én számomra tölté meg, tehát azt hiszem, hogy ezután nyájas szavakat lehet reménylenem. — Tőlem bizony nem, nagyon megijesz­tettél — duzzogd a húg. — Kegyed is oly kegyetlen indulatú, drága Emma? — szólítá meg az ifjú a másik höl­gyet. — Hirtelen megjelenésem kegyedet is megijesztő ? — Én szívből üdvözlöm önt, rokon — válaszolt ez, ajkára mosolyt erőltetve. — Az ifjún kívül senki sem vévé észre, mint resz­ketett, midőn ez ismét megfogd kezét s aj­kaihoz voná. — Egyébiránt szabály az, uram — szólt ismét a földesur — hogy az utazó katona azon helységben, melyben éjjelezni szándé­kozik, a legmagasabb katonai személynek bemutassa magát és utazása okáról és céljá­ról számot adjon. Én , mint egykori őrnagy, a legmagasabb katonai rangot képviselem Hammsdorfban . . . Értjük? ... A fiatal tiszt rögtön fölugrott és egye­nesen állt meg a beszélő előtt. — Báró Stern Emil hadnagy — szól a szolgálati hangon — egy hét óta a testőrsereghez tartozó , jelenleg négyheti sza­badsággal bir, mely időt az itteni jószágon szándékozik eltölteni. — Szép — mond az öreg báró — hogy a hadnagy ur a testőrséghez tétetett át, azt

Next