Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)

1870-07-01 / 78. szám

lenör® kétségen kívül a párt megelégedését, kiérdemlő magaslatra fog fölemelni. Bámulatos szerepkör jutott ennek az embernek, kit éles tolláért pártja nemcsak magasztal és szeret, de egy-egy „szemte­len“ szó kiszalasztása után kézszorításokkal áraszt el. Oly bámulatos egyéniség ő, hogy vele karöltve sétáló emberre vagy barátjára nem is lehet mindegyik közmondást alkalmazni, például: ki lehetne oly vakmerő vagy rész­­akaratú, ki valamely egyéniségre, ki vélet­lenül Csernátonyval karöltve sétál, alkalmazni merné a latin közmondást: „noscitur ex socio, qui non cognoscitur ex ..e­a ő mer mindent, még olyant is, amitől más eliszonyodik. Hja, akinek veszteni valója nincs, az mindent mer ! A fővárosban lévén , kedvező alkalom nyílt számomra megfordulni azon helyeken, hol honatyáink pártárnyalat szerint össze­gyülekezni szoktak, azaz a vendéglőkben. Az „Arany­sas “-ban láttam László Imre nagy hazánkfiát, ki­szliszkupakos szűz do­hánytól füstölgő tajtékpipával szájában, el­nökölt a hosszú asztal mellett, melynél a „szent haza“ és „a nép“ nagy férfiai kielé­­gíthetlen vágyakkal, de szerencsére kielégít­hető gyomrokkal ültek. Épen akkor értem oda, midőn Fehér­­megyéből feljött két idős, hazafi tartó elő­adását. Mindkettő 1837-ben volt utolj­­a Pes­ten ; maga ezen vallomás meggyőzhet ben­nünket arról, hogy hazánk e két fia: szélhali. Szidták a kormányt, hogy a lánchidat megváltani akarja, holott az a lánchíd oly tévol esik a két kecskétől, t. i. a „két kecs­ke“ fogadótól. A kormány szidására ezen méltányos okot elegendőnek találták az asztal körül ülő honatyák is, kiknek az ott jelen volt Bernát Gazsi, a távolság tekintetében azonnal bebi­zonyítani igyekezett, hogy a két kecskétől egy ló még csikó korában indulván meg, mint vénlóbőr juthatott el csak a lánchídig, egy emancipált polgártárs hátán. Elmentem a „kis példába“ is, hol Están bátyánk con amore fogyasztgatá az italt Sanyi nászurammal; sarkantyusokat úgy pen­gették az asztal alatt, hogy öröm volt hal­­lanyi. Magamban előre fölt­évén, hogy megtré­fálom őket, magyar ruhám láttára, melyet Spitzig Zoignél tett látogatásom alkalmára vet­tem föl, üdvözölt Sanyi nászuram, gondolván, hogy bennem legalább is egy fiatal ellensé­gét ismerendő meg az Andrássy-kormánynak , azonban meglehetős savanyu képet vágott, midőn Üdvözletét szerb nyelven viszonoztam. Mindkettő elfordult tőlem s valamit mor­mogtak reám, mit azonban meg nem ért­hettem. Beszélni keveset beszéltek, hanem annyi­val többet ittak. Este elmentem a „Vadászkürtbe“, hol Tisza Kálmán mellett Huszár Imre, Gromon Dezső, Csernátony Lajos, Simonyi Ernő, stb. foglaltak helyet. Ezek rendesen éltek , a hazafias bánat nem ösztönözte őket az ital nagyobb mérték­­beni fogyasztására. Simonyi Ernő iránt táplált illusiorm azonban ezen est óta elenyésztek. Én ugyanis Simonyi Ernőt neve és ma­gatartása után egy alcibiadi alaknak tartot­tam : délceg alakkal, merész szemekkel, szép fasorral képzeltem őt magamnak, és ime egy közönséges tót jellegű arc állt velem szem­ben, a szellem és bátorság legkisebb kinyo­­mata nélkül. Egemből lehullottam, midőn az én nagy­­szerű alakomat a valóság által ennyire deval­válva láttam. Másnap a Margit-szigetre mentem, hol egy kecskeméti polgártársal jöttem össze, ki kegyetlenül szidta a kormányt a Margit­szigeten eszközlött építkezések miatt. — De kedves atyámfia — szóltam hozzá — a Margit-sziget privát tulajdon, melyen nem a kormány teszi az építkezést. — Nem-e? — válaszol ő — de azért mégis csak a mi zsírunkból építik ezt, tu­dom én! A kecskeméti „par excellence“ politikát Ágasegyházon vagy Szent-Lőrincen szeretvén csak folytatni, elváltam a „budai kis­ utca“ malomalatti politikusától, akit hihetőleg még szokolai Hártó János uram tanított az állam­tudomány első elemeire. Egyet azonban csudáltam a­­kecskeméti atyafin, jelesül, hogy politikus létére a szürke gallérköpönyeg hiányzott róla. Kecskeméten a szent haza politikusainak ugyanis a szürke posztó gallérköpönyeg meg­ismertetőjele, mely után sóvárogva vágyik a földművelőgazda, ez lévén jelvénye a privilé­giumnak, melylyel a „korona“, „Borotvás”és más egyéb kávéházakba belépni szabad. (Vége következik.) Szeged város közgyűlése (Folytatólag jún. 26-án.) Elnök: Réh János; jegyző : Mészáros György. Az ülés fél 10 órakor, meglehetős hosszú várakozás után nyílik meg, midőn egypár várva-várt tag a 40 számot kiegészíti. Elnök az ülést megnyitván, a napirend előtt azon javaslatot teszi, hogy a reáliskola és lacikonyha fölépítése ügyében működő bi­zottmányok, sikeresebb működés végett, egye­­sü­l­essenek. Elfogadtatik. A napirend első tárgyául fölvetetik : az alsó- és felsővároson építendő népiskolákra szükséges pótalap kijelölése iránti előterjesz­tés. A költségvetésben e célra megszavazott összegből még 6000 írt lévén rendelkezés alatt, a bizottmány kellő indokolás mellett 3800 írtra teszi e pótalapot, s az építkezésre vonatkozólag azt javasolja, hogy az ne a szokott árlejtési után, hanem magánalku útján egy bizottmány által történjék. Szűts Feró cserepes elfogadja e pótala­pot, de eltér a biz. javaslattól atekintetben, hogy az árlejtést szükségesnek tartja; egyik indokul a gyanúsítást hozván föl, melyet az eljáró biz. ki nem kerülhet. Sztemác fókap, hasonlókép az árlejtés mellett van, mert azt igy kívánja az eddigi gyakorlat s a felsőbb rendeletek is. Wagner­­nok, mint a javaslatot tevő bizottmány elnöke, hathatósan védi előterjesz­tését s erősen vitatja, hogy magánalku útján sokkal jobban és olcsóbban lehet az épü­leteket fölállítani, mint a szokásos árlejtés alkalmazásával, s előre is mondhatja, hogy ez utóbbi esetben az építkezés a bizott­mány által fölvett 10 ezer írtból nem fog ki­kerülni. Szekerke azzal akarja Wagner érveit levágni, hogy botorul fölhányja, miszerint az még magának sem tudott jól építeni, a vá­rosnak pedig — úgymond — építtetett egy csőszházat, mely összedült. — Wagner K. erre személyes kérdésben fölszólalván, igen helyesen megjegyzi, hogy ahoz, amit ő ma­gának építtetett, a képviselő úrnak semmi köze; a csőszházra nézve pedig fölhívja, mondja meg, melyik az, melyet ő építtetett s amely összedült, mert ő ilyenről mitsem tud. — Sze­kerke ötöl-hatol, hogy úgy hallotta , de nem tudja megmondani, mig aztán kisül, hogy igen is egy csőszház kéménye le akart dőlni, tehát Szekerke uram a levegőben ha­donászott. D­á­n­i Ferenc. Beszéde elején mindjárt azt kérdi a főkapitánytól : miféle rendeletek azok, melyek a várost kényszerítenék a nyil­vános árlejtés melletti építkezésre ? s miután a főkapitány azt felelte volna, hogy még 48 előtti kormányszéki rendeletek, melyek máig sincsenek eltörölve , kimutató, hogy azok épen nem képeznek akadályt , legkevésbé ily csekélyebb építkezésnél. Azután hosszan és lelkesen beszél a javaslat mellett, az olcsóbb­­ságon kívül, melyről a bizottmány elnöke biz­tosít, a privát alku útjáni építkezés előnyéül kiválólag hangsúlyozván az eredménybeni gyorsaságot is, melyet a népnevelés ügye sür­gősen követel, mert így még ez évben föl lesz állítva a két iskola, amit a bizottmány elérni akar, de ha árlejtést hirdetnek, úgy még a jövő évben is aligha fognak elké­szülni. Ő tehát ajánlja a bizottmányi elő­terjesztést, de oly módosítással, hogy mind­­a két iskola építése egyszerre kezdessék meg. (Helyeslés.) Hasonló értelemben nyilatkozik Dobó Miklós, csak azt nem találja helyén, hogy a pótalapul kívánt összeg az idei költségve­tésbe vétessék föl, miután már így is túlsá­gos nagy a városi pótadó, hanem ő a jövő évi költségvetés terhére kívánná ez összeget, ha máskép nem lehetne, kölcsön útján előte­remteni. Elnök erre fölteszi a kérdést a 3800 ft pótalap meg- vagy nem ajánlása iránt. Egyhangúlag megszavaztatik. Még csak ezután kezdett ez ügy bonyo­lódni, Mészáros Gy. főjegyző fölszólalása foly­tán, ki figyelmezteti a közgyűlést, hogy volta­­képen nem egy, hanem két terv van a bi­zottmányi javaslat mellett, t. i. egyik Wagner­­nöké, mely szerint a javaslat készült, a má­sik pedig a főmérnöké; egyszersmind föl­hívja ez utóbbit, hogy nyilatkozzék, melyik tervet tartja ő célszerűbbnek s a maga ré­széről ajánlja az árlejtés magtartását, mert igy előre tudjuk, mibe fognak az épületek kerülni. Nováky főmérnök a felhívásra egysze­rűen kijelenti, hogy ő a maga tervét tartja jobbnak, s részletezi annak költségvetését, mely a szerződéses árak szerint számíttatott , még 10 ezer ftnál kevesebbre üt. Wagner ez ellen részletesen fölsorolja az iskolák belső fölszerelése közti különbsé­get, mely az ő tervezete szerint több száz írttal költségesebb, de célszerűbb is, sőt. Szóltak még e tárgyban többen, még többen pedig szólni akartak, s isten tudja, meddig vitte volna még ez egyszerű ügyet az a szererencsétlen bőbeszédűség, ha az el­­nök csaknem erőszakkal féket nem vet a szóvágynak. Szavazatra bocsáttatván a kérdés, a többség Wagner Károly javaslatát fogadja el, Dani Ferenc azon módosításával együtt, hogy a két iskola építése egyszerre kezdes­sék meg. Az építkezést vezető bizottmányba meg­választottak : elnöknek : Wagner Károly , ta­gokul : Börcsök Ignác, Fodor István, Latos József, Bátori Antal. (Notabene, ez utóbbi szintén az árlejtés mellett szólalt föl, szintén Szűts cserepes kartársa gyanusítási indo­kát hangoztatva, hanem azért megválaszta­tása, helyesebben az elnök által tett kine­­veztetése ellen semmi kifogása nem volt.) Fölvétetett ezután az igazságügyminisz­­térium leirata, a mezei rendőrségi bí­ráskodás tárgyában, mely szabadságára hagyja a közgyűlésnek , hogy az esetre, ha a som­ biróság telhalmozva lenne, a mezei rend, ügyek fölötti bíráskodással a kapitány­ságot bizhassa meg. Némi kis szóváltás után, melyben L­i­­g­e­t­i főbíró jónak látta magát, mint a sok munka mártírját bemutatni — a határozat az lett, hogy a leirat értelmében sommás bírói helyettesként a főkapitány bízatott meg a mez. rendőri­ ügyek elintézésével. Olvastatott a felsőbb gazdasági tanintézet ügyében ajánlattételre kikül­dött bizottmány jelentése. Ennek tartalmát korábbi közleményünkből már ismerik olvasó­ink, s tudják, hogy a javaslat oly szép áldo­zatot ajánl föl e szükséges intézetért, amilyen városunk szorult anyagi viszonyai közt csak kitelhetik. Itt tehát csak még az emlékirat­­szerű jelentés technikai kidolgozását emel­jük ki, mely becsületére válik szerzőjének. Az előterjesztés vita nélkül , egyhangú­lag elfogadtatik, egyszersmind fölterjesztés in­­téztetik a minisztériumhoz azon kérelemmel, hogy a szabatos alkudozások megejtése vé­gett egy megbízottat kiküldeni méltóztassék. Ezután még pár jelentéktelenebb tárgy intéztetett el, de csak nagynehezen, mert a gyűlés már fél 12 órakor alig volt határo­zatképes számban összetartható az egybuzgó városatyák elszállingózása miatt. Úgy látszik, ami kis részvét volt is még közügyeink iránt, lassanként az is elpárolog — az új municipális szervezés, vagy a káni­kula közeledtére ? Országgyűlés. A képviselőház ülése jún. 27-én. A ház határozatilag kimondja, hogy a szombaton történt választás eredménye a fő­rendiházzal közöltessék az államszámszékről szóló törvény 6. §-a értelmében. Stratimirovich György interpellá­­ciót intéz az összes minisztériumhoz, mikor szándékozik felelni azon interpellációjára, mely­ben kérdést tett a török sorsjegyek körül kö­vetendő eljárás iránt. Elekes György a következő­­. javas­latot nyújtja be. „Mondja ki a ház, hogy a köztörvényha­tóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása elhalasztatik addig, mig az 1868. 43. tc. X. § a értelmében a királyföld kihall­gatva és erre nézve tvjavaslat beterjesztve nincs. A belügyminiszter utasittatik, hogy ezt haladéktalanul intézze el, s a törvény­­javaslatot mihamarább terjeszsze be a ház­­nak.“ László Imre saját s elvtársai nevében h. javaslatot nyújt be a municipális tvjavas­lat ellen. Kinyomatni rendeltetnek. Wahr­man­n Mór interpellátiót intéz a keresk. miniszterhez az olasz szeszvám tár­gyában. Ki fog adatni. Andrássy gr. min. elnök átnyújtja a keleti vasuttörvényhez tartozó szentesített no­vella-törvényt a nyíregyháza-ungvári másod­rendű mozdonyvasút kiépítéséről szóló szente­sített törvényt. Kihirdettetik és ugyanezen célból a fő­rendiházhoz áttétetni határoztatik. A képviselőház ülése jún. 28-án. Szilágyi Virgil bemutatja a számvizs­gáló biz. jelentését a ház azon számadásai­ról, melyek 1869. aug. 1-től 1. évi jan. 31-ig viseltettek. Ki fog nyomatni. Gr. Bethlen János, az ötödik bíráló bizottság elnöke, bemuttatja a biz. ítéletét Gu­­thy Benő középszolnoki képviselő ügyében. A bizottság indokolatlanoknak találta a beér­kezett panaszokat s véglegesen igazolta Guthy Benőt. Tudomásul vétetik. Elnök mint a gazdasági bit. elnöke fe­leli, hogy a biz. gondoskodott, hogy a házi­ént jár, mely eddigelé csak erkölcsileg vol biztosítva, anyagilag is biztosi­t essék, mire nézve a pénztárnok csallóképe­ 25.000 ftrtos betábláztatást engedett pesti házára, föltételül szabván, hogy fizetése fölemeltessék, mit is a bsz. elfogadván, a pénztárnok fizetését 1400 frtról 1500 frtra emelendőnek véli 300 forint lakbér és 200 frt irodai átalány mellett. Nyáry Pál pártoló fölszólalása után a gazdasági biz. jelentése jóváhagyatik. S­z­o­n­t­a­g­h Pál (gömöri) olvassa a köz­ponti bizottság jelentését a közoktatási pót­hitelről. Mihályi Péter olvassa a vasúti biz. jelentését a vasúti ügyekben hozzá intézett kérvényekről. Kinyomatni rendeltetnek. A ház napirendre térvén, tárgyalás alá veszi az 1868. VIII. tc. által helybenhagyott szerződés 5-ik és 20 ik §-ának módosítása iránti tvjavaslatot. A kp. biz. minden észrevétel nélkül el­fogadásra ajánlja a javaslatot. A ház erre vita nélkül átalánosságban és részleteiben elfogadja a tvjavaslatot, mely lé­nyegileg a következő: Az alföld-fiumei vasút nagy­várad-eszéki részének kiépítéséről i te. 5-ik §-a oda m­ódo­­síttatik, hogy a szeged-csabai szakasz a meg­határozott időben ugyan, de két részben, t. i. szeged-h.-m.-vásárhelyi, és a h.-m.-vásárhely­csabai részre osztva, a közforgalomnak külön átadható legyen. Ehhez képest ugyanazon szerződés 20-ik §-a is olykép változtattatik meg, hogy az előbb megnyitandó rész után megnyitása napjától, az egész szeged-csabai vasút szakasznak ki­építéséig s megnyitásáig, az engedélyeseknek illetőleg jogutódjaiknak iiért földenként 20 ezer frtnyi évi tiszta jövedelem ezüstben biz­­tosittatik. Végleges megszavazása a csütörtöki ülésen. Hazai ügyek. — A főrendiház Deák-párti tag­­jai több nem pártbeli taggal együtt egy tör­vényjavaslatot dolgoztak ki a felsőház reform­járól. Ezen javaslatot készítői a napokban fogják a kormánynak, illetőleg a belügymi­niszternek egy memorandum kíséretében be­nyújtani s fölajánlani „becses anyagul“ az e tárgyban készítendő törvényjavaslat számára. — Andrássy Gyula gr. miniszter­elnök a m. kir. minisztérium nevében az osz­trák-magyar monarchia és Oroszország közt a szökevények kölcsönös kiszolgáltatása iránti szerződés, és az arra vonatkozó pótegyezmény megszüntetése tárgyában a következő hirdet­ményt adta jun. 24-ki kelettel: „A császári és királyi közös külügymi­nisztérium folyó évi ápri hó 28-án kelt ér­tesítése szerint, ő császári és apostoli királyi felsége, ápril hó 24-én kelt legfelsőbb elha­tározásával jóváhagyni méltóztatott, hogy a csász­ orosz kormány részéről történt fölmon­dás következtében, az osztrák-magyar mo­narchia és Oroszország közt a szökevények kölcsönös kiszolgáltatása tárgyában 1815-ki május hó 24-én, illetőleg junius hó 17-én kelt szerződés, valamint az arra vonatkozó, 1822-diki julius hó 26-án kelt pótegyezmény is, 1870-diki junius hó 27-én hatályon kivül helyeztessék.“ A Lajtán túl. — A „Mosk. Viedomosti” egy igen élénk sürgöny váltásról tesz említést, mely egyfelől Beust gróf, másfelől a berlini és szt.-péter­­vári osztrák-magyar követek közt folyt. „Igen jó forrásból halljuk — mondja az idézett lap, — hogy a váltott jegyzékek Gácsország jövő állását tárgyazzák, s Beust gróf közölni fogja ezen okmányokat a dele­­gatio elé terjesztendő „Vörös-könyv“-ben. Külfőid. — Egy különös hir érkezik Orosz-Len­­gyelországból. Tudniillik azt beszélik ottan, hogy a cárnak Varsóban és Skierniewiceben tartózkodása alatt népszavazás rendeztetnék, s a királyság népe elé terjesztetnék felelet végett azon kérdés : vájjon beleegyezik-e abba, hogy Lengyelország tökéletesen egye­­sittessék Oroszországgal, s Lengyelország neve hivatalosan eltöröltessék ? A varsói rendőrség lázas tevékenységet fejt ki néhány hét óta, miből arra lehetne következtetni, hogy valami összeesküvésnek jutott nyomába. Az idegenek ellenőrzése oly szigorral folytattatik, amely 1863-ra emlé­keztet. Oly külföldi, akinek útlevelében hiány­zik valami formaság, vagy akinek arca vagy ruhája valami feltűnőt árul el, rendőri ki­hallgatás alá vétetik, s ezután rövid úton túlteszik a határon. Ha pedig azon szeren­­csétlenségbe jut, hogy különös mértékben föl.

Next