Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)
1870-07-01 / 78. szám
lenör® kétségen kívül a párt megelégedését, kiérdemlő magaslatra fog fölemelni. Bámulatos szerepkör jutott ennek az embernek, kit éles tolláért pártja nemcsak magasztal és szeret, de egy-egy „szemtelen“ szó kiszalasztása után kézszorításokkal áraszt el. Oly bámulatos egyéniség ő, hogy vele karöltve sétáló emberre vagy barátjára nem is lehet mindegyik közmondást alkalmazni, például: ki lehetne oly vakmerő vagy részakaratú, ki valamely egyéniségre, ki véletlenül Csernátonyval karöltve sétál, alkalmazni merné a latin közmondást: „noscitur ex socio, qui non cognoscitur ex ..ea ő mer mindent, még olyant is, amitől más eliszonyodik. Hja, akinek veszteni valója nincs, az mindent mer ! A fővárosban lévén , kedvező alkalom nyílt számomra megfordulni azon helyeken, hol honatyáink pártárnyalat szerint összegyülekezni szoktak, azaz a vendéglőkben. Az „Aranysas “-ban láttam László Imre nagy hazánkfiát, kiszliszkupakos szűz dohánytól füstölgő tajtékpipával szájában, elnökölt a hosszú asztal mellett, melynél a „szent haza“ és „a nép“ nagy férfiai kielégíthetlen vágyakkal, de szerencsére kielégíthető gyomrokkal ültek. Épen akkor értem oda, midőn Fehérmegyéből feljött két idős, hazafi tartó előadását. Mindkettő 1837-ben volt utolja Pesten ; maga ezen vallomás meggyőzhet bennünket arról, hogy hazánk e két fia: szélhali. Szidták a kormányt, hogy a lánchidat megváltani akarja, holott az a lánchíd oly tévol esik a két kecskétől, t. i. a „két kecske“ fogadótól. A kormány szidására ezen méltányos okot elegendőnek találták az asztal körül ülő honatyák is, kiknek az ott jelen volt Bernát Gazsi, a távolság tekintetében azonnal bebizonyítani igyekezett, hogy a két kecskétől egy ló még csikó korában indulván meg, mint vénlóbőr juthatott el csak a lánchídig, egy emancipált polgártárs hátán. Elmentem a „kis példába“ is, hol Están bátyánk con amore fogyasztgatá az italt Sanyi nászurammal; sarkantyusokat úgy pengették az asztal alatt, hogy öröm volt hallanyi. Magamban előre föltévén, hogy megtréfálom őket, magyar ruhám láttára, melyet Spitzig Zoignél tett látogatásom alkalmára vettem föl, üdvözölt Sanyi nászuram, gondolván, hogy bennem legalább is egy fiatal ellenségét ismerendő meg az Andrássy-kormánynak , azonban meglehetős savanyu képet vágott, midőn Üdvözletét szerb nyelven viszonoztam. Mindkettő elfordult tőlem s valamit mormogtak reám, mit azonban meg nem érthettem. Beszélni keveset beszéltek, hanem annyival többet ittak. Este elmentem a „Vadászkürtbe“, hol Tisza Kálmán mellett Huszár Imre, Gromon Dezső, Csernátony Lajos, Simonyi Ernő, stb. foglaltak helyet. Ezek rendesen éltek , a hazafias bánat nem ösztönözte őket az ital nagyobb mértékbeni fogyasztására. Simonyi Ernő iránt táplált illusiorm azonban ezen est óta elenyésztek. Én ugyanis Simonyi Ernőt neve és magatartása után egy alcibiadi alaknak tartottam : délceg alakkal, merész szemekkel, szép fasorral képzeltem őt magamnak, és ime egy közönséges tót jellegű arc állt velem szemben, a szellem és bátorság legkisebb kinyomata nélkül. Egemből lehullottam, midőn az én nagyszerű alakomat a valóság által ennyire devalválva láttam. Másnap a Margit-szigetre mentem, hol egy kecskeméti polgártársal jöttem össze, ki kegyetlenül szidta a kormányt a Margitszigeten eszközlött építkezések miatt. — De kedves atyámfia — szóltam hozzá — a Margit-sziget privát tulajdon, melyen nem a kormány teszi az építkezést. — Nem-e? — válaszol ő — de azért mégis csak a mi zsírunkból építik ezt, tudom én! A kecskeméti „par excellence“ politikát Ágasegyházon vagy Szent-Lőrincen szeretvén csak folytatni, elváltam a „budai kis utca“ malomalatti politikusától, akit hihetőleg még szokolai Hártó János uram tanított az államtudomány első elemeire. Egyet azonban csudáltam akecskeméti atyafin, jelesül, hogy politikus létére a szürke gallérköpönyeg hiányzott róla. Kecskeméten a szent haza politikusainak ugyanis a szürke posztó gallérköpönyeg megismertetőjele, mely után sóvárogva vágyik a földművelőgazda, ez lévén jelvénye a privilégiumnak, melylyel a „korona“, „Borotvás”és más egyéb kávéházakba belépni szabad. (Vége következik.) Szeged város közgyűlése (Folytatólag jún. 26-án.) Elnök: Réh János; jegyző : Mészáros György. Az ülés fél 10 órakor, meglehetős hosszú várakozás után nyílik meg, midőn egypár várva-várt tag a 40 számot kiegészíti. Elnök az ülést megnyitván, a napirend előtt azon javaslatot teszi, hogy a reáliskola és lacikonyha fölépítése ügyében működő bizottmányok, sikeresebb működés végett, egyesülessenek. Elfogadtatik. A napirend első tárgyául fölvetetik : az alsó- és felsővároson építendő népiskolákra szükséges pótalap kijelölése iránti előterjesztés. A költségvetésben e célra megszavazott összegből még 6000 írt lévén rendelkezés alatt, a bizottmány kellő indokolás mellett 3800 írtra teszi e pótalapot, s az építkezésre vonatkozólag azt javasolja, hogy az ne a szokott árlejtési után, hanem magánalku útján egy bizottmány által történjék. Szűts Feró cserepes elfogadja e pótalapot, de eltér a biz. javaslattól atekintetben, hogy az árlejtést szükségesnek tartja; egyik indokul a gyanúsítást hozván föl, melyet az eljáró biz. ki nem kerülhet. Sztemác fókap, hasonlókép az árlejtés mellett van, mert azt igy kívánja az eddigi gyakorlat s a felsőbb rendeletek is. Wagnernok, mint a javaslatot tevő bizottmány elnöke, hathatósan védi előterjesztését s erősen vitatja, hogy magánalku útján sokkal jobban és olcsóbban lehet az épületeket fölállítani, mint a szokásos árlejtés alkalmazásával, s előre is mondhatja, hogy ez utóbbi esetben az építkezés a bizottmány által fölvett 10 ezer írtból nem fog kikerülni. Szekerke azzal akarja Wagner érveit levágni, hogy botorul fölhányja, miszerint az még magának sem tudott jól építeni, a városnak pedig — úgymond — építtetett egy csőszházat, mely összedült. — Wagner K. erre személyes kérdésben fölszólalván, igen helyesen megjegyzi, hogy ahoz, amit ő magának építtetett, a képviselő úrnak semmi köze; a csőszházra nézve pedig fölhívja, mondja meg, melyik az, melyet ő építtetett s amely összedült, mert ő ilyenről mitsem tud. — Szekerke ötöl-hatol, hogy úgy hallotta , de nem tudja megmondani, mig aztán kisül, hogy igen is egy csőszház kéménye le akart dőlni, tehát Szekerke uram a levegőben hadonászott. Dáni Ferenc. Beszéde elején mindjárt azt kérdi a főkapitánytól : miféle rendeletek azok, melyek a várost kényszerítenék a nyilvános árlejtés melletti építkezésre ? s miután a főkapitány azt felelte volna, hogy még 48 előtti kormányszéki rendeletek, melyek máig sincsenek eltörölve , kimutató, hogy azok épen nem képeznek akadályt , legkevésbé ily csekélyebb építkezésnél. Azután hosszan és lelkesen beszél a javaslat mellett, az olcsóbbságon kívül, melyről a bizottmány elnöke biztosít, a privát alku útjáni építkezés előnyéül kiválólag hangsúlyozván az eredménybeni gyorsaságot is, melyet a népnevelés ügye sürgősen követel, mert így még ez évben föl lesz állítva a két iskola, amit a bizottmány elérni akar, de ha árlejtést hirdetnek, úgy még a jövő évben is aligha fognak elkészülni. Ő tehát ajánlja a bizottmányi előterjesztést, de oly módosítással, hogy minda két iskola építése egyszerre kezdessék meg. (Helyeslés.) Hasonló értelemben nyilatkozik Dobó Miklós, csak azt nem találja helyén, hogy a pótalapul kívánt összeg az idei költségvetésbe vétessék föl, miután már így is túlságos nagy a városi pótadó, hanem ő a jövő évi költségvetés terhére kívánná ez összeget, ha máskép nem lehetne, kölcsön útján előteremteni. Elnök erre fölteszi a kérdést a 3800 ft pótalap meg- vagy nem ajánlása iránt. Egyhangúlag megszavaztatik. Még csak ezután kezdett ez ügy bonyolódni, Mészáros Gy. főjegyző fölszólalása folytán, ki figyelmezteti a közgyűlést, hogy voltaképen nem egy, hanem két terv van a bizottmányi javaslat mellett, t. i. egyik Wagnernöké, mely szerint a javaslat készült, a másik pedig a főmérnöké; egyszersmind fölhívja ez utóbbit, hogy nyilatkozzék, melyik tervet tartja ő célszerűbbnek s a maga részéről ajánlja az árlejtés magtartását, mert igy előre tudjuk, mibe fognak az épületek kerülni. Nováky főmérnök a felhívásra egyszerűen kijelenti, hogy ő a maga tervét tartja jobbnak, s részletezi annak költségvetését, mely a szerződéses árak szerint számíttatott , még 10 ezer ftnál kevesebbre üt. Wagner ez ellen részletesen fölsorolja az iskolák belső fölszerelése közti különbséget, mely az ő tervezete szerint több száz írttal költségesebb, de célszerűbb is, sőt. Szóltak még e tárgyban többen, még többen pedig szólni akartak, s isten tudja, meddig vitte volna még ez egyszerű ügyet az a szererencsétlen bőbeszédűség, ha az elnök csaknem erőszakkal féket nem vet a szóvágynak. Szavazatra bocsáttatván a kérdés, a többség Wagner Károly javaslatát fogadja el, Dani Ferenc azon módosításával együtt, hogy a két iskola építése egyszerre kezdessék meg. Az építkezést vezető bizottmányba megválasztottak : elnöknek : Wagner Károly , tagokul : Börcsök Ignác, Fodor István, Latos József, Bátori Antal. (Notabene, ez utóbbi szintén az árlejtés mellett szólalt föl, szintén Szűts cserepes kartársa gyanusítási indokát hangoztatva, hanem azért megválasztatása, helyesebben az elnök által tett kineveztetése ellen semmi kifogása nem volt.) Fölvétetett ezután az igazságügyminisztérium leirata, a mezei rendőrségi bíráskodás tárgyában, mely szabadságára hagyja a közgyűlésnek , hogy az esetre, ha a som biróság telhalmozva lenne, a mezei rend, ügyek fölötti bíráskodással a kapitányságot bizhassa meg. Némi kis szóváltás után, melyben Ligeti főbíró jónak látta magát, mint a sok munka mártírját bemutatni — a határozat az lett, hogy a leirat értelmében sommás bírói helyettesként a főkapitány bízatott meg a mez. rendőri ügyek elintézésével. Olvastatott a felsőbb gazdasági tanintézet ügyében ajánlattételre kiküldött bizottmány jelentése. Ennek tartalmát korábbi közleményünkből már ismerik olvasóink, s tudják, hogy a javaslat oly szép áldozatot ajánl föl e szükséges intézetért, amilyen városunk szorult anyagi viszonyai közt csak kitelhetik. Itt tehát csak még az emlékiratszerű jelentés technikai kidolgozását emeljük ki, mely becsületére válik szerzőjének. Az előterjesztés vita nélkül , egyhangúlag elfogadtatik, egyszersmind fölterjesztés intéztetik a minisztériumhoz azon kérelemmel, hogy a szabatos alkudozások megejtése végett egy megbízottat kiküldeni méltóztassék. Ezután még pár jelentéktelenebb tárgy intéztetett el, de csak nagynehezen, mert a gyűlés már fél 12 órakor alig volt határozatképes számban összetartható az egybuzgó városatyák elszállingózása miatt. Úgy látszik, ami kis részvét volt is még közügyeink iránt, lassanként az is elpárolog — az új municipális szervezés, vagy a kánikula közeledtére ? Országgyűlés. A képviselőház ülése jún. 27-én. A ház határozatilag kimondja, hogy a szombaton történt választás eredménye a főrendiházzal közöltessék az államszámszékről szóló törvény 6. §-a értelmében. Stratimirovich György interpellációt intéz az összes minisztériumhoz, mikor szándékozik felelni azon interpellációjára, melyben kérdést tett a török sorsjegyek körül követendő eljárás iránt. Elekes György a következő. javaslatot nyújtja be. „Mondja ki a ház, hogy a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása elhalasztatik addig, mig az 1868. 43. tc. X. § a értelmében a királyföld kihallgatva és erre nézve tvjavaslat beterjesztve nincs. A belügyminiszter utasittatik, hogy ezt haladéktalanul intézze el, s a törvényjavaslatot mihamarább terjeszsze be a háznak.“ László Imre saját s elvtársai nevében h. javaslatot nyújt be a municipális tvjavaslat ellen. Kinyomatni rendeltetnek. Wahrmann Mór interpellátiót intéz a keresk. miniszterhez az olasz szeszvám tárgyában. Ki fog adatni. Andrássy gr. min. elnök átnyújtja a keleti vasuttörvényhez tartozó szentesített novella-törvényt a nyíregyháza-ungvári másodrendű mozdonyvasút kiépítéséről szóló szentesített törvényt. Kihirdettetik és ugyanezen célból a főrendiházhoz áttétetni határoztatik. A képviselőház ülése jún. 28-án. Szilágyi Virgil bemutatja a számvizsgáló biz. jelentését a ház azon számadásairól, melyek 1869. aug. 1-től 1. évi jan. 31-ig viseltettek. Ki fog nyomatni. Gr. Bethlen János, az ötödik bíráló bizottság elnöke, bemuttatja a biz. ítéletét Guthy Benő középszolnoki képviselő ügyében. A bizottság indokolatlanoknak találta a beérkezett panaszokat s véglegesen igazolta Guthy Benőt. Tudomásul vétetik. Elnök mint a gazdasági bit. elnöke feleli, hogy a biz. gondoskodott, hogy a háziént jár, mely eddigelé csak erkölcsileg vol biztosítva, anyagilag is biztosit essék, mire nézve a pénztárnok csallóképe 25.000 ftrtos betábláztatást engedett pesti házára, föltételül szabván, hogy fizetése fölemeltessék, mit is a bsz. elfogadván, a pénztárnok fizetését 1400 frtról 1500 frtra emelendőnek véli 300 forint lakbér és 200 frt irodai átalány mellett. Nyáry Pál pártoló fölszólalása után a gazdasági biz. jelentése jóváhagyatik. Szontagh Pál (gömöri) olvassa a központi bizottság jelentését a közoktatási póthitelről. Mihályi Péter olvassa a vasúti biz. jelentését a vasúti ügyekben hozzá intézett kérvényekről. Kinyomatni rendeltetnek. A ház napirendre térvén, tárgyalás alá veszi az 1868. VIII. tc. által helybenhagyott szerződés 5-ik és 20 ik §-ának módosítása iránti tvjavaslatot. A kp. biz. minden észrevétel nélkül elfogadásra ajánlja a javaslatot. A ház erre vita nélkül átalánosságban és részleteiben elfogadja a tvjavaslatot, mely lényegileg a következő: Az alföld-fiumei vasút nagyvárad-eszéki részének kiépítéséről i te. 5-ik §-a oda módosíttatik, hogy a szeged-csabai szakasz a meghatározott időben ugyan, de két részben, t. i. szeged-h.-m.-vásárhelyi, és a h.-m.-vásárhelycsabai részre osztva, a közforgalomnak külön átadható legyen. Ehhez képest ugyanazon szerződés 20-ik §-a is olykép változtattatik meg, hogy az előbb megnyitandó rész után megnyitása napjától, az egész szeged-csabai vasút szakasznak kiépítéséig s megnyitásáig, az engedélyeseknek illetőleg jogutódjaiknak iiért földenként 20 ezer frtnyi évi tiszta jövedelem ezüstben biztosittatik. Végleges megszavazása a csütörtöki ülésen. Hazai ügyek. — A főrendiház Deák-párti tagjai több nem pártbeli taggal együtt egy törvényjavaslatot dolgoztak ki a felsőház reformjáról. Ezen javaslatot készítői a napokban fogják a kormánynak, illetőleg a belügyminiszternek egy memorandum kíséretében benyújtani s fölajánlani „becses anyagul“ az e tárgyban készítendő törvényjavaslat számára. — Andrássy Gyula gr. miniszterelnök a m. kir. minisztérium nevében az osztrák-magyar monarchia és Oroszország közt a szökevények kölcsönös kiszolgáltatása iránti szerződés, és az arra vonatkozó pótegyezmény megszüntetése tárgyában a következő hirdetményt adta jun. 24-ki kelettel: „A császári és királyi közös külügyminisztérium folyó évi ápri hó 28-án kelt értesítése szerint, ő császári és apostoli királyi felsége, ápril hó 24-én kelt legfelsőbb elhatározásával jóváhagyni méltóztatott, hogy a csász orosz kormány részéről történt fölmondás következtében, az osztrák-magyar monarchia és Oroszország közt a szökevények kölcsönös kiszolgáltatása tárgyában 1815-ki május hó 24-én, illetőleg junius hó 17-én kelt szerződés, valamint az arra vonatkozó, 1822-diki julius hó 26-án kelt pótegyezmény is, 1870-diki junius hó 27-én hatályon kivül helyeztessék.“ A Lajtán túl. — A „Mosk. Viedomosti” egy igen élénk sürgöny váltásról tesz említést, mely egyfelől Beust gróf, másfelől a berlini és szt.-pétervári osztrák-magyar követek közt folyt. „Igen jó forrásból halljuk — mondja az idézett lap, — hogy a váltott jegyzékek Gácsország jövő állását tárgyazzák, s Beust gróf közölni fogja ezen okmányokat a delegatio elé terjesztendő „Vörös-könyv“-ben. Külfőid. — Egy különös hir érkezik Orosz-Lengyelországból. Tudniillik azt beszélik ottan, hogy a cárnak Varsóban és Skierniewiceben tartózkodása alatt népszavazás rendeztetnék, s a királyság népe elé terjesztetnék felelet végett azon kérdés : vájjon beleegyezik-e abba, hogy Lengyelország tökéletesen egyesittessék Oroszországgal, s Lengyelország neve hivatalosan eltöröltessék ? A varsói rendőrség lázas tevékenységet fejt ki néhány hét óta, miből arra lehetne következtetni, hogy valami összeesküvésnek jutott nyomába. Az idegenek ellenőrzése oly szigorral folytattatik, amely 1863-ra emlékeztet. Oly külföldi, akinek útlevelében hiányzik valami formaság, vagy akinek arca vagy ruhája valami feltűnőt árul el, rendőri kihallgatás alá vétetik, s ezután rövid úton túlteszik a határon. Ha pedig azon szerencsétlenségbe jut, hogy különös mértékben föl.