Szegedi Híradó, 1872. január-június (14. évfolyam, 1-78. szám)
1872-01-03 / 1. szám
Heltelen: hetenkint 3-szor: vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Sz«?rkosztésí*ííi irodra, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Erodakitulal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők.____________ Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: ■ Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . . 8 frt. | Félévre ... 4 frt. Egész évre,. . . 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt. Évnegyedre 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten ■Neumann I. első magyar hirdetési kigyó-utcai szám. Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt II), Oppelik A. (Wollzeile 22) Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Alajua ut. Frankfurtban G. L. Daube & Co. és Mos hirdetési expeditiójában, Lipcsében Eugen Fort, Parisban Havas, Baflite, Bullier & Co. (Place de la ardetési irodájában, és Mosse Mosse Rudolf , _ . __JBL__ ______, __________r. ,__________ Bourse S), Pragaban, Münchenben, Nürinbergben, S.r.i.-’sburgbban, Zürichben és Hamburgban Mosse II. hirdetési irodáiéban. / 1872. Tizennegyedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. szám. Szerdád’^január 3-án. o-t ■és 'S ^ Hirdetések Ritái: Magánhirdetéseknél a hathasábos petitsor egyszeri hir*detésnél (1 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 30 kr. kincstári illeték fizetendő Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynyel együtt a dij előlegesen megküldendő, és pedig minden hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szóig 1 frt és 50 kr., minden további szóért egy jel. fizetendő. A „Nyilttér“-ben a négyhasábos petitsor iktatási díja 15 krajcár. Előfizetési fölhívás „SZEGEDI HÍRADÓ“ tizennegyedik évfolyamára. A „Szeg. Híradó“ négy-öt év óta mindig több-több erővel s fokozottabb reménynyel lépett át az új évekbe, de talán soha oly kedvező auspiciumok közt, mint most, midőn az 1872-ik évvel 14-ik évfolyamába lépett. Azoknak, kik a helyi viszonyokat ismerik, nem szükséges ez állításunk magyarázatát adnunk. A múlt évnegyedre kilátásba helyezett reform lapunk körül nem jöhetett létre, s így csak az eddigi állapotban léptünk át az újévbe, de be kell következzenie nemsokára, amint az új törvényszék él járásbíróságok működésbejövén, az anyagok előreláthatólag megszaporodni fogják; e szaporodás egyrészről, másrészről a közönség pártolása fogják meghatározni a lap szellemi terének növekedését is, vagy a lap szaporításában, vagy alakja nagyobbításában. Miután a lap szerkesztősége és munkatársai maradnak, alig szükséges valamit mondanunk. Magától értetődik, hogy programmunk, törekvésünk a régi marad : az országos politikában a Deákpárt élvei lesznek ezentúl is irányadók, föfigyelmünket pedig ezentúl is városunk, s amennyire terünk engedi, vidéke szellemi s anyagi érdekeinek szentelendjük. Az uj köztörvényhatóság már az uj évtől szervezve lesz s ez lényeges változást hozand be közviszonyainkba; de amint ez évnegyed elején kijelentettük, az minket nem fog megváltoztatni, legfeljebb a modorban; s ezúttal ismételjük, amit akkor mondtunk, hogy ezután is leszünk, amik eddig voltunk: független s megvesztegethetlen e 11 elöre a közügyek kezelésének , kimondói az igazságnak s leleplezői a hibáknak, bárhol s bárki által is követessenek el azok. „Most kétszeresen őrködjék, árgusszemekkel, igazságos tollal és kíméletlenül, mint eddig !“ így ír nekünk egy jó barátunk. És mi igy fogunk tenni: jóakarattal figyelmeztni mindenekelőtt, s kímélet nélkül megróni, ha amaz nem használ, — de mindig igazságosan, mindig a közérdeket tartva szem előtt, bármennyire ütközzék is az egyesek vagy csoportok érdekeibe. Ez eljárás már sok ellenséget szerzett nekünk, de még több igazi barátot és támogatót. Ez mutatja leginkább, hogy irányunk helyes és a közjónak felel meg. Ebből merítünk továbbra is erőt és bátorságot a küzdelemre. Ajánljuk lapunkat elvtársaink s mindazok pártfogásába, kik e nagy város közügyei iránt érdekkel viseltetnek. Szeged, 1871. dec. 14. A szerkesztőség. Az előfizetési föltételek a lap homlokán olvashatók. Minden igény kielégítése végett fönntartom a két és egy hónapos előfizetést is, amazt 1 fit 40 kr., ezt 70 kr. díj mellett. Az előfizetési pénzek beküldésére ajánlom a postai utalványok igénybevételét, mint amely legcélszerűbb és legkevesebb (5 kr.) költséggel jár. A kiadó. Az osztrák trónbeszéd. (K. L. Amit a római közmondás a röpiratokról és füzetekről mond, hogy „habent su. fata libelli“, hogy gyakran sajátságos sorsuk van, azt az osztrák trónbeszédekről is el lehet mondani, melyek tiz év óta nagyon is megszaporodtak és majdnem egymásnak sarkába hágva, mint a változó minisztériumok, mindig más meg más fiziognómiát mutattak, ámbár a magas egyéniség, mely azokat fölolvasó, ugyanazon egy maradt, nyilvános és megcáfolhatlan bizonyítékaul annak, hogy alkotmányos országban a fejedelem uralkodik, de nem kormányoz. A fátum, mely az eddigi trónbeszédeket üldözte, csakugyan sajátságos volt: a kijátszás és meghazudtolás koboldjai kerítették hatalmukba és ami az egyik trónbeszéd tartalmában határozottnak és szilárdnak tűnt föl, amit szépnek és magasztosnak dicsértek, az egy következő beszéd tükrében már ingatagnak, torzképnek látszott. És ime most, midőn egy új enuneráció hangzik a népek felé a koronás szószékről, az előbbi trónbeszédek szellemei ismét fölelevenednek és pajkos játékot űznek mindazok segítségével, kik magukat részint meggyőződésből, részint vakbuzgóságból vagy önérdekből az ellenzékhez számítják. E szellemek mindmegannyian azt mondják és avval biztatják az ellenzék hármas falantját, hogy a jelen trónbeszéd sem fogja sorsát, az előbbiek sorsát kikerülni .................... De mi részünkről nem akarunk próféták lenni, sem biztató, sem elkedvetlenítő próféták és csupán a jelen lényeihez tartjuk magunkat, jól tudván, hogy Osztrákország a valószínűtlenségek országa, melyben csupán a bizonytalan a bizonyos. Ha tehát a legújabb trónbeszéd tartalmát szemügyre veszszük és főbb pontjait helyeseljük; ha megelégedésünket nyilvánítjuk a minden kétértelműséget kizáró nyelv iránt, mely által az előbbi trónbeszédektől igen előnyösen különbözik; ha valóságos benső meglepetéssel és örömmel konstatáljuk, hogy még a „szabadság“ szó is helyt talált benne, mely eddig az eséléből száműzve volt; ha végre elismerjük, hogy egy jótékony, államférfiúi szellem lengi át a fejedém szózatát, mely reményeket képes fölkelteni és táplálni , úgy evvel csak azt akarjuk mondani, hogy amint a dolgok most állanak, a jelen körülmények közt, a most uralkodó faktorok mellett némi biztos kilátás van arra, hogy végre a zavarok meg fognak szűnni s hogy Osztrákországban az alkotmány és jogállapot valahára lábra fog kapni. Hogy mi magyarok ezt őszintén kívánjuk, azt a szomszédaink tudják, kivínjuk a monarchia érdekében, melyet csak a népek egyetértése óvhat meg a katasztrófáktól, kívánjuk saját érdekünkben, kik annál bátrabban munkálkodhatunk az alkotmányos szabadság áldásos földjén, minél nagyobb és széles körű hódításokat tesz az szomszédainknál. A trónbeszéd fontosabb részleteire áttérve, mely a bevezetésben hangsúlyozza, hogy a jelen kormány a korona bizodalmát bírja, különösen három mozzanat az, mely azt magasabb niveaura emeli. Az első a lengyel resornéiára vonatkozik, melynek végleges eldöntése az alkotmányos elem erősbödését lényegesen előmozdíthatja; a trónbeszéd e passusának már az a gyakorlati eredménye volt, hogy a lengyel követek határozatukat máris a birodalmi tanács elé terjesztették, azon fórum elé, mely egyedül van hivatva arra, hogy a sérelmeket vizsgálja és a cislájtáni egység megóvása mellett lehetőleg orvosolja. Midőn a fejedelem Lengyelország sajátos viszonyait elismerte, de egyszersmind határozottan a parlamentáris képviselet jogkörébe utasította azoknak tárgyalását, egyszersmind mindenféle separatiszkus kiegyezkedésnek útját szegte és a deklaránsok — hacsak megint valami váratlan fordulat nem áll be — mit sem remélhetnek többé a reichsrabon kívül. De épen ennek biztosítására hathatós szerül szolgálnak a közvetlen választások és ez a második mozzanat, mely különös fölemlítést érdemel, ámbár a trónbeszéd erre vonatkozólag nem tesz oly határozott ígéretet, mint amilyent a tárgy fontossága kívánt volna. Mindazonáltal jó jelnek tekintjük, hogy e pontot, érintette, mert az egyenes választások és a reichsratli függetlenség szükségének elvi beismerése már magában egy nagy lépés előre. Hogy azonban addig is, míg a landtagok választják a parlamenti követeket, a választási mandátummal való visszaélések megtoroltassanak vagy lehetetlenekké tétessenek, a trónbeszéd a választási törvényhez egy póttörvény előterjesztését ígéri, melynek szükségét nem lehet tagadni, ha meggondoljuk, hogy Cislaibániában a választások alkalmából oly játékot űznek, milyen parlamentáris országban csakugyan példátlan, így p. o. a csehek csak azért tódulnak az urnához, hogy az alkotmányos egyének megválasztását akadályozzák, de saját győztes embereiket természetesen nem engedik a reichsrathba menni; az ilyen perfid taktikának véget kell vetni. A harmadik mozzanat, mely figyelmünket kiválóan fölkelti, az állam és egyház közti viszony korszerű szabályozását illeti. A konkordátum eltörlése által hézagok támadtak, melyeknek betöltése a klerikális izgatás és a csalatkozhatlansági dogmával szemközt égető szükség. Evvel közvetlen kapcsolatban áll az iskolai törvények keresztülvitele és az alsó papság nyomor helyzetének orvoslása. * Mert nem szabad felednünk, hogy az alsó klérus, mely tagadhatlanul sok szabadelvű elemet tartalmaz, csakis szomorú helyzeténél és függőségénél fogva kénytelen saját jobb meggyőződését föláldozni. Amíg pedig a papság a kor szelleme ellen tör és a polgári kötelességek teljesítésében nem a hazai alkotmány sugalmait, hanem a Vatikán parancsszavát követi, addig a békés fejlődés és haladás lehetetlen. Íme, ezek a trónbeszéd fénypontjai, amelyek közül a kilátásba helyezett reformok és törvényjavaslatok egész halmaza csoportosul. Ezek közül csak azt akarjuk még kiemelni, mely a honvédség kiképzésére vonatkozik; ez annál erősebben van hangsúlyozva, mivel a fejedelem a miniszterelnöknek személyesen is szívére kötötte, hogy legfőbb gondja legyen, a cislaibániai landwehit a magyar honvédséggel egyenlő magaslatra emelni. Végre is csak azt kívánjuk, hogy az utolsó trónbeszéd ne oszsza elődeinek sorsát s hogy a jelen kormány a beléje helyezett bizalmat beváltsa. a H.-m.TMvásíkhelyi levelek. *) I. Úgy vagyok a nagy politikával, amint van a természettel az a vizsgáló, ki folytonosan észlel, számbeveszi a változásokat, de csak azért, hogy maga meggyőződést szerezvén a jelek felől, melyek a jövendőről kezeskednek, hitet merítsen szilárd és biztos volta iránt az alapnak, melyen úgy a természeti, mint az erkölcsi világ percről-percre folytatja életét , hogy nyilvántartsa maga előtt , és szüntelen érezze a kapcsolatot, az összefüggést parányi léte és a mindenség között. Innen van, hogy ha olykor-olykor a körülmények által ösztönözve érzem magamat, hogy a helyi viszonyok között kiemelkedett egynémely közérdekű tárgyban a sajtó útján véleményt kockáztassak , sohasem bocsátkozom a nagy politika mezejére, hanem egészen azon társadalmi, községi , legfölebb megyei életre szorítkoztam, amely közvetlenül szemeim előtt foly, s amely szerintem eléggé fontos és eléggé nagy a végre, hogy a polgárok által méltónak tartassák beható tanulmányozásra, s bajainak, hibáinak fölismerésében és orvoslásában elfogulatlan és odaadó közremunkálásra. És amidőn ismét oly levelek sorát kezdem meg, amelyek kizárólag helyi körülményekre vonatkoznak, ha mégis egy állami életüinknek jelen állapotára vetett tekintettel indulok el, ne jelentsen az többet, minthogy a szűkebb körökben támadó vagy folyó mozgalmak megítélésénél is ép oly kevéssé lehet az egyetemes helyzetet figyelmen kívül hagyni, mint valamely magánügy elintézésénél a külső viszonyokat. Az az ép oly példátlan , mint váratlan siker, melyet a porosz kormányzási és diplomatiai rendszer közelebb kivívott, és az a szörnylázadás, melynek romjai között jön teljessé a francia nemzet bukása Parisban, a napi élet szükségeivel számolni kénytelen nemzetek előtt egy időre újabban igazat adott a monarchia elvének, s hiúknak bizonyitá a demokraták törekvéseit. A demokratia az emberhez legméltóbb, az emberiséget fölemelve boldogítani legkés) "Üdvözöljük e leveleket s azok kitűnő tollú íróját, e lapoknak egyik legrégibb és leghírbb barátját, szellemi támogatóját; melegen üdvözöljük azon elhatározásáért, melyet e cikkének címe mutat. Mert valóban sohasem volt nagyobb szükségünk. Csongrádmegye közéletének beható és állandó boncolgatására, mint most, midőn az új szervezés elszomorító képe előttünk áll. Szerk.