Szegedi Híradó, 1872. január-június (14. évfolyam, 1-78. szám)

1872-01-03 / 1. szám

/ 1872. Tizennegyedik évfolyam. szám. Szerdád’^január 3-án. o-í POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. HeKjeleii: hetenkint 3-szor: vasárnap, szerdán és pénteken reggel. ■és 'S ^ S««?rlio>;zíösí*ííi iJ-o<í;a, hóvá a lap szellemi részét illető közlemények külden­dők: iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. EUodáliitulal Búrger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. ____________ Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: ■ Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . . 8 frt. | Félévre ... 4 frt. Egész évre,. . . 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt. Évnegyedre 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten ■Neumann I!. első magyar hirdetési ir kigyó-iitca ii szám. Becsben Haasenstein & Vogler (Neuer Markt II), Oppelik A. (Woilzeile 22) Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Alajua ut. Frankfurtban G. L. Daube & Cp. és Mos hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort, Parisban Havas, Eaflite, Bullier & Cp. (Place de la úrdetési irodájában, és Mosse Mosse Rudolf , _ . __JBL_7 ______, __________r. ,__________ Bourse S), f ragaban, Münchenben, Norinbergbeii, S:r:i:-’sliurgl»an. Zürichben és Hamburgban Mosse It. hirdetési irodáiéban. Hirdetések Ritái: Magánhirdetéseknél a hathasábos petitsor egyszeri hir* detésnél (i kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 30 kr. kincstári illeték fizetendő- Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynyel együtt a dij előlegesén megküldendő, és pedig minden hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szóig 1 frt és 50 kr., minden további szóért egy jer. fizetendő. A „Nyilttér“-ben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 krajcár. Előfizetési fölhívás V SZEGEDI HÍRADÓ“ tizennegyedik évfolyamára. A „Szeg. Híradó“ nógy-öt óv óta mindig több-több erővel s fokozottabb reménynyel lépett át az uj évekbe; de talán soha oly kedvező auspiciumok közt, mint most, midőn az 1872-ik évvel 14-ik évfolyamába lépett. Azoknak, kik a helyi viszonyokat ismerik, nem szükséges ez állításunk magyarázatát adnunk. A múlt évnegyedre kilátásba helye­zett reform lapunk körül nem jöhetett létre, s igy csak az eddigi állapotban léptünk át az újévbe; de be kell követ­kezz!’ie nemsokára, amint az uj törvény­szék ef járásbíróságok működésbejövén, az anyagok előreláthatólag megszapo­rodni fogjak; e szaporodás egyrészről, uásrészröl a közönség pártolása fogják meghatározni a lap szellemi terének nö­vekedését is, vagy a lap szaporításá­ban, vagy alakja nagyobbitásában. Miután a lap szerkesztősége és mun­katársai maradnak, alig szükséges va­lamit mondanunk. Magától értetődik, hogy programmunk, törekvésünk a régi marad : az országos politikában aDeák- p árt e 1 v e i lesznek ezentúl is irányadók, föfigyelmiinket pedig ezentúl is városunk, s amennyire terünk engedi, vidéke szel­lemi s anyagi érdekeinek szentelendjiik. Az uj köztörvényhatóság már az uj évtől szervezve lesz s ez lényeges vál­tozást hozaud be közviszonyainkba; de amint ez évnegyed elején kijelentettük, az minket nem fog megváltoztatni, leg­feljebb a modorban; s ezúttal ismétel jük, amit akkor mondtunk, hogy ezután is leszünk, amik eddig voltunk: füg­getlen s megvesztegethetlen e 11 e n ö re a közügyek kezelésének , kimondói az igazságnak s leleplezöi a hibáknak, bár­hol s bárki által is követessenek el azok. „Most kétszeresen őrködjék, ar- gusszemekkel, igazságos tollal és kí­méletlenül, mint eddig !“ így ir nekünk egy t. barátunk. És mi igy fogunk tenni: jóakarattal figyelmeztni mindenekelőtt, s kímélet nélkül megróni, ha amaz nem használ, — de mindig igazságosan, min­dig a közérdeket tartva szem előtt, bár­mennyire ütközzék is az egyesek vagy csoportok érdekeibe. Ez eljárás már sok ellenséget szer­zett nekünk, de még több igazi barátot és támogatót. Ez mutatja leginkább, hogy irányunk helyes és a közjónak felel meg. Ebből merítünk továbbra is erőt és bátorságot a küzdelemre. Ajánljuk lapunkat elvtársaink s mindazok pártfogásába, kik e nagy vá­ros közügyei iránt érdekkel viseltetnek. Szeged, 1871. dec. 14. A szerkesztőség. Az előfizetési föltételek a lap homlokán olvashatók. Minden igény kielégítése végett fönntar­tom a két és egy hónapos előfizetést is, amazt 1 fit 40 kr., ezt 70'kr. dij mellett. Az előfizetési pénzek beküldésére aján­lom a postai utalványok igényhevé-elét, mint amely legcélszerűbb és legkevesebb (5 kr.) költséggel jár. A kiadó. Az oíztrák trónbeszéd. (K. Lv Amit a római közmondás a röpiratokról és füzetekről mond. hogy „liabent su. fata libelli“, hogy gyak­ran sajátságos sorsak van, azt az osztrák trónbeszédekröl is el lehet mon­dani, melyek tiz év óta nagyon is megszaporodtak és majdnem egymásnak sarkába hágva, mint a változó minisz­tériumok, mindig más meg más fiziog- nomiát mutattak, ámbár a magas egyé­niség, mely azokat fölolvasá, ugyanazon egy maradt, nyilvános és megcáfolhatlan bizonvitékaui annak, kogy alkotmányos országban a fejedelem uralkodik, de nem kormányoz. A fátum, mely az ed­digi fróubeszédeket üldözte, csakugyan sajátságos volt: a kijátszás és megha- zudtolás koboldjai kerítették hatalmukba és ami az egyik trónbeszéd tartalmá­ban határozottnak és^ szilárdnak tűnt föl, amit szépnek és magasztosnak di­csértek, az egy következő beszéd tük­rében már ingatagnak, torzképnek lát­szott. Es ime most, midőn egy uj enun- eiáció hangzik a népek felé a koronás szószékről, az előbbi trónbeszédek szel­lemei ismét fölelevenednek és pajkos játékot űznek mindazok segítségével, kik magukat részint meggyőződésből, részint vakbuzgóságból vagy önérdek­ből az ellenzékhez számítják. E szelle­mek mindmegannyian azt mondják és avval biztatják az ellenzék báimas ía- lanxját, hogy — a jelen trónbeszéd sem fogja sorsát, az előbbiek sorsát kikerülni .................... De mi részünkről nem akarunk próféták lenni, sem biztató, sem elked­vetlenítő próféták és csupán a jelen lé­nyeihez tartjuk magunkat, jól tudván, hogy Osztrákország a valószínűtlensé­gek országa, melyben csupán a bizony­talan a bizonyos. Ha tellát a legújabb trónbeszéd tartalmát szemügyre vesz- szük és főbb pontjait helyeseljük; ha megelégedésünket nyilvánítjuk a min­den kétértelműséget kizáró nyelv iránt, mely által az előbbi trónbeszédektöl igen előnyösen különbözik: ha valósá­gos benső meglepetéssel és örömmel konstatáljuk, hogy még a „szabadság“ szó is helyt talált benne, mely eddig az eféléböl száműzve volt; ha végre elismerjük, hogy egy jótékony, állam- férfiúi szellem lengi át a fejedéin szó­zatát, mely reményeket képes fölkelteni és táplálni : úgy evvel csak azt akar­juk mondani, hogy amint a dolgok most állanak, a jelen körülmények közt, a most uralkodó faktorok mellett némi biztos kilátás van arra, hogy végre a zavarok meg fognak szűnni s hogy Osztrákországban az alkotmány és jog­állapot valahára lábra fog kapni. Hogy mi magyarok ezt őszintén kívánjuk, azt [szomszédaink tudják; kivínjnk a mo­narchia érdekében, melyet csak a népek egyetértése óvhat meg a katasztrófáktól, kívánjuk saját érdekünkben, kik annál bátrabban munkálkodhatunk az alkot­mányos szabadság áldásos földjén, mi­nél nagyobb és szélesbkörü hódításokat tesz az szomszédainknál. A trónbeszéd fontosabb részleteire áttérve, mely a bevezetésben hangsú­lyozza, hogy a jelen kormány a korona bizodalmát bírja, különösen bárom mozza­nat az, mel\ azt magasabb niveaura emeli. Az első a lengyel re so Inéi óra vonatkozik, melynek végleges eldöntése az alkotmányos elem erösbödését lénye­gesen előmozdíthatja; a trónbeszéd e passusának már az a gyakorlati ered­ménye volt, bogy a lengyel követek határozatukat máris a birodalmi tanács elé terjesztették, azon forum elé, mely egyedül van hivatva arra, bogy a sé­relmeket vizsgálja és a cislájtáni egység megóvása mellett lehetőleg orvosolja. Midőn a fejedelem Lengyelország sajá­tos viszonyait elismerte, de egyszers­mind határozottan a parlamentáris kép­viselet jogkörébe utasította azoknak tár­gyalását, egyszersmind mindenféle sepa- ratiszkus kiegyezkedésnek útját szegte és a deklaránsok — hacsak megint va­lami váratlan fordulat nem áll be — mitsem remélhetnek többé a reiclisrathon kívül. a De épen ennek biztosítására hat­hatós szerül szolgálnak a közvetlen választások és ez a második moz­zanat, mely különös fölemlitést érdemel, ámbár a trónbeszéd errevonatkozólag nem tesz oly határozott Ígéretet, mint amilyent a tárgy fontossága kívánt volna. Mindazonáltal jó jelnek tekintjük, hogy e pontot, érintette; mert az egyenes vá­lasztások és a reichsratbi függetlenség szükségének elvi beismerése már ma­gában egy nagy lépés előre. Hogy azonban addig is, mig a landtagok vá­lasztják a parlamenti követeket, a vá­lasztási mandátummal való visszaélések megtoroltassanak vagy lehetetlenekké tétessenek, a trónbeszéd a választási tői vényhez egy póttörvény előterjeszté­sét Ígéri, melynek szükségét nem lehet tagadni, ha meggondoljuk, hogy Cis- lajthániában a választások alkalmából oly játékot iiznek, milyen parlamentaris országban csakugyan példátlan. így p. o. a csehek csak azért tódulnak az ur­nához, hogy az alkotmányos egyének megválasztását akadályozzák, de saját győztes embereiket természetesen nem engedik a reichsrathba menni; az ilyen perfid taktikának véget kell vetni. A harmadik mozzanat, mely figyel­münket kiválóan fölkelti, az állam és egyház közti viszony kor­szerű szabályozását illeti. A kon­kordátum eltörlése által hézagok támad tak, melyeknek betöltése a klerikális izgatás- és a csalatkozhatlansági dog­mával szemközt égető szükség. Evvel közvetlen kapcsolatban áll az iskolai törvények keresztülvitele és az alsó papság nyomom helyzetének orvoslása. * Mert nem szabad felednünk, hogy az alsó klérus, mely tagadhatlanul sok sza­badelvű elemet tartalmaz, csakis szo­morú helyzeténél és függőségénél fogva kénytelen saját jobb meggyőződését föl­áldozni. Amíg pedig a papság a kor szelleme ellen tör és a polgári köteles­ségek teljesítésében nem a hazai alkot­mány sugalmait, hanem a Vatikán pa­rancsszavát követi, addig a békés fej­lődés és haladás lehetetlen. íme, ezek a trónbeszéd fénypont­jai, amelyek körül a kilátásba helye­zett reformok és törvényjavaslatok egész halmaza csoportosul. Ezek közül csak azt akarjuk még kiemelni, mely a hon­védség kiképzésére vonatkozik; ez an­nál erősebben van hangsúlyozva, mivel a fejedelem a miniszterelnöknek sze­mélyesen is szivére kötötte, hogy leg­főbb gondja legyen, a cislajthániai land- welirt a magyar honvédséggel egyenlő magaslatra emelni. Végre is csak azt kívánjuk, hogy az utolsó trónbeszéd ne oszsza elődeinek sorsát s hogy a jelen kormány a beléje helyezett bizalmat be­váltsa. H.-m.™vásíirhelyi levelek. *) I. Úgy vagyok a nagy politikával, amint vau a természettel az a vizsgáló, ki folytono­san észlel, 8zámlieveszi a változásokat, de csak azért, hogy maga meggyőződést szerezvén a jelek felöl, melyek a jövendőről kezesked­nek, hitet merítsen szilárd és biztos volta iránt az alapnak, melyen úgy a természeti, mint az erkölcsi világ pereröl-percre folytatja életét , hogy nyilvántartsa maga előtt , és szüntelen érezze a kapcsolatot, az összefüg­gést párányí léte és a mindenség között. Innen van, hogy ha olykor-olykor a kö­rülmények által ösztönözve érzém magamat, hogy a helyi viszonyok között kiemelkedett egynémely közérdekű tárgyban a sajtó ut­ján véleményt kockáztassak , sohasem bo- csátkozám a nagy politika mezejére, hanem egészen azon társadalmi, községi , legfölebb megyei életre szorítkoztam, amely közvetle­nül szemeim előtt foly, s amely szerintem eléggé fontos és eléggé nagy avégre, hogy a polgárok által méltónak tartassák beható tanulmányozásra, s bajainak, hibáinak fölis­merésében és orvoslásában elfogulatlan éi odaadó közremunkálásra. És amidőn ismét oly levelek sorát kezdem meg, amelyek kizárólag helyi körül­ményekre vonatkoznak, ha mégis egy állami életlinknek jelen állapotára vetett tekintettel indulok el, ne jelentsen az többet, minthogy a szükebb Körökben támadó vagy folyó moz­galmak megítélésénél is ép oly kevéssé lehet az egyetemes helyzetet figyelmen kívül hagy­ni, mint valamely magánügy elintézésénél a külső viszonyokat. Az az ép oly példátlan , mint váratlan siker, melyet a porosz kormányzási és diplo- matiai rendszer közelebb kivivott, és az a szörny-lázadás, melynek romjai között lön teljessé a francia nemzet bukása Parisban, a napi élet szükségeivel számolni kénytelen nemzetek előtt egyidöre újabban igazat adott a monarchia elvének, s hiúknak bizonyitá a demokraták törekvéseit. A demokratia az emberhez legméltóbb, az emberiséget fölemelve boldogítani legké­*) "Üdvözöljük e leveleket s azok kitűnő tollú Íróját, e lapoknak egyik legrégibb és leghííbb barát­ját, szellemi támogatóját; melegen üdvözöljük azon elhatározásáért, melyet e cikkének cime mutat. Mert valóban sohasem volt nagyobb szükségünk. Csongrád- megye közéletének beható és állandó boncolgatására, mint most, midőn az uj szervezés elszomorító képe előttünk áll. Szerk.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents