Szegedi Híradó, 1872. július-december (14. évfolyam, 79-155. szám)

1872-07-03 / 79. szám

Hetenkint 3-szor: vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Uladóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési (»Újtelek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . . 8 írt. Félévre Évnegyedre ... 2 írt. 4 írt. Egész évre Évnegyedre Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten .Neumann I. első magyar hirdetési irodájában, ,,lg? ,,Ut£a"! 8zam■ Bécsben Klausenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Widlzeile 22) és Mosse Kudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban C. L. Daube & Co. és Mosse Kudolf hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort, Páriában Havas, Lafilte, Ilullier & Co. iPlace de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse B. hirdetési irodájában 7 frt Féléve 1 frt 75 kr. / 1872. Tizennegyedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTB.E. TALMU KÖZLÖNY. 3 frt 50 kr. 79-ik szám. Szerda, július 3-án. Hirdetések díjai: Magánhirdetéseknél a hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 10 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden boigtatás után 30 kr kincstári illeték fizetendő. Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynyel együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig minden hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szótól 1 frt és 50 kr., minden további szóért egy kr. fizetendő A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 krajcár. Előfizetési fölhívás a ,SZEGEDI HIRADÓ-ra Fél- és negyedéves előfizetőinket bátrak vagyunk figyelmeztetni az e hó végével lejárandó előfizetéseik szíves megnyitására. Egyszersmind fölhívjuk mindazokat , kik lapunk irányát osztják s Szegeden egy tekintélyes , a város és vidékeit hathatósan előmozdutni képes közlönyt óhajtanak leirni, hogy lapunkat anyagilag is támogatni s azt körükben terjeszteni szíveskedjenek. Az előfizetési föltételek lapunk homlokán olvashatók. Az előfiz. pénzek beküldésére ajánljuk a posta-utalványokat. A kiadóhivatal. Horváth Mihály levele választóihoz. Tekintetes Fodor István választási elnök és Reizner János választási jegyző uraknak! Uraim! Van szerencsém Önöket értesíteni, hogy kezemhez vettem a 1. június hó 20-án lefolyt képviselőválasztás jegyzőkönyvét, mely által tudtomra adatik, hogy Szeged sz. kir. város I. kerületének választópolgárai nagybecsű bizodalmukkal engem újra megtisztelve, másodízben ruháztak föl képviseltetésekkel a szept. re kihirdetett országgyűlésen gyakorlandó törvényalkotásban. A bizodalom , melyet választópolgártársaim oly fényesen, oly váratlan nagy számmal tanúsítottak irántam, örömmel és büszkeséggel tölti el keblemet , mert abban legszebb, legdrágább jutalmát látom hazafias törekvéseimnek. Fogadják Önök, kik a választást kitartó buzgalmukkal ily fényes eredményre vezettek, s adják át, kérem Önöket, a kerület többi tisztelt választópolgárainak is kevés szavakban, de annál melegebben érzett, szívemből fakadó köszönetemet. Hálám fejében csak azt ígérem tisztelt választó-polgártársaimnak , hogy törvényalkotói pályámon, melyre fölhatalmazni méltóztattak, mindig és mindenben az lesz egyedüli irányadóm , azért fogok ernyedetlenül küzdeni, amit érett megfontolás után leginkább a haza javára, üdvére várandónak fog sugalni lelkiismeretem , és abban találandom legnagyobb örömömet, ha szerencsés lehetek, a haza javán felül valamit még a nemes város anyagi s erkölcsi fölvirágzására, különleges érdekeinek előmozdítására is lendíteni. Fogadják Önök ismételve is , s kérem Önöket, adják át többi választó-polgártársaimnak is legbensőbb köszönetemet, hazafias tisztelettel maradván, Pesten, 1872 diki junius 25-én *) ha polgártársuk Horváth Mihály, ügyeink nem abszorbeálnak teljesen, így Németországban nagyszerű hullámokat vet a jezsuita kérdés, melynek hordereje egyházpolitikai tekintetben még alig látható be egészen ; annyi azonban már bizonyos, hogy Bismarcknak erélyes föllépése — s ő nem a féltettek embere — az ingadozó „alkalomszerűség“-nek véget fog vetni. — Olaszországban a pápának legújabb encyclicája foglalkoztatja a kormányt és nemzetet. A szentatya minden egyes manifestációja bebizonyítja, hogy a kor szellemének jogait nem akarja elismerni; ez a szélmalomharc szükségképen oda fog vezetni , hogy az állam és egyház közti viszony végre-valahára határozottan körülírt törvényekben nyerend kifejezést. — Franciaország a köztársasági intézmény megszilárdításával, a véderő emelésével és a minden téren tapasztalható fogyatkozások orvoslásával foglalkozik. A komoly és nehéz munka az érzékenységet lecsillapította és a viszszatorlás véres gondolatját egyelőre elfojtotta ; ki a súlyos csapásokat ki akarja heverni, annak mindenekelőtt békére van szüksége. — Spanyolország kezd a zűrzavarból kibontakozni. Amadé király a reakció fojtó öleléséből kiszabadulva az ellenkező rendszerrel tesz kísérletet. De azért a siker bizonytalan és helyzete még mindig kétes , mert a köztársasági eszmék a levegőben vannak és a szomszéd határokból folyton új tápot nyernek. — Angolország a társadalmi reformok szükségét kezdi emlegetni ; politikai intézményei oly szilárdak , hogy komolyabb rázkódásról alig lehet szó többé. Az „ Alabama“-ügy elintézése a genfi választott bíróságra van bízva; kétséget nem szenved, hogy egyezmény fog létrejönni: angolok és amerikaiak sokkal praktikusabbak, semhogy egy gyilkos háborút kockáztatnának. — Ruménia még mindig szégyenfoltja Európának ; az oláh barbárság a zsidók üldözésében nyer pragnáns kifejezést. Ez áldozatok számára a Dunafejedelemségben nem létezik törvény, jog és igazság, úgy hogy a botrányokon fölháborodva az összes európai diplomácia erélyes föllépésre készül. Reméljük , hogy a rendreutasítás nem fog hatás és eredmény nélkül maradni. Az imént érintett ügyek oly fontosak, hogy behatóan foglalkoznánk velük , ha — mint mondottuk — a választások nem vennék igénybe egész figyelmünket és terünket. Reánk nézve saját házunk berendezése természetesen a fődolog, és miután a választási eredményeken függ úgyszólván egész jövőnk, nem csoda, hogy választásokkal kelünk, választásokkal fekszünk le. Szóljunk tehát, ismét a választásokról és pedig az eddigi eredmények nyomán. De csupán egy mozzanatot akarunk ezúttal kiemelni, mely véleményünk szerint igen jellemző és cáfolhatlan tanúságot tesz a deákpárti politika terjedéséről, hódító erejéről. Azt tudjuk, hogy a jobboldal már eddig is több mint félszáz ellenzéki széket foglalt le a maga részére, ily fényes győzedelmeket csak erkölcsi hatalom vívhat ki, a korrupció soha, bármikép erőlködjék is a baloldal sajtója és lelkiismeretlen kortes-hada a Deákpárt minden vívmányát arra visszavezetni, nem gondolván meg, hogy ezen ráfogással a magyar nemzet kétharmad részét megbélyegzi, jellemtelennek nyilvánítja. Azonban nem a megnyert városok, megyékés kerületek jelentőségére akarunk e sorokban hivatkozni , hanem azon imponáló kisebbségekre, melyeket a jobboldal majdnem mindenütt fölmutat, hol az ellenzéki jelölt győzött. Számok beszélnek , a statisztika, alkalmazzuk bármely téren, csalhatatlan hévmére. A Deákpárt megszaporodása épen ott tűnik föl leginkább, hol eddig az ellenzék mintegy egyedúlságot képviselt, hol a két párt közti számarány annyira megváltozott, hogy — míg három év előtt az oppozíció ötszörös, tízszeres többséggel győzött — jelenleg a serpenyőkbe vetettt súlyok majdnem egyenlő nagyságúak. Ez nem megvetendő mereség, mert habár az országgyűlésen csak a megválasztott követ szerepel mint tényező és nem a bukott „hangulat“ — ha úgy szabad mondanunk —, bármily nagy legyen is azok száma, kik azt képviselték : mégis biztos következtetést vonhatunk nemcsak az uralkodó politikai érzület és meggyőződésre , hanem egy jövendő választás eredményére is, ha nyílt hódításaink mellett az ellenzék Pyrrbus-győzelmeit is tekintetbe veszszük. A mi kisebbségeink is most már oly jelentékenyek, hogy a közjogi vita meddőségére már ezáltal is ki van mondva az ítélet, sőt hogy a helyzetet alig lehetne jobban illustrálni, mint azáltal , hogy szembe állítjuk egymással azon szavazattöbbségeket és a kisebbségeket, melyekkel a pártok győztek vagy buktak, így látnék csak a Deákpárt öregbedését egész nagyságában és horderejében. Szélsőbaloldaliak: Csongrád város: Éder István. Hajdú- Böszörmény: Gál Mihály. Czegléd: Bobory Károly. Torontál megye basahidi kerület: Miletics Szvetovár. Hód-Mező -Vásárhely: Kossuth Lajos. A választások eredménye jul. 2-ikáig : 210 jobboldali, 85 balközépi, 30 szélsőbaloldali, 1 nemzetiségi. Választási eredmények. (K. L.) A „választások“ jelenleg állandó rovatot képeznek ; e rovat mellett minden más háttérbe szorul, elhanyagoltaik vagy egészen mellőztetik. Pedig a külföldön is annyi a valóban érdekes esemény, hogy figyelmünket nagy mértékben lekötnék, ha azt hazai *) A választási elnök úr , kihez e levél címezve volt , annak megérkeztekor a utána több napig távol évek, közzététele ez okból késett a mai számig Szerk. A választások. (Folytatás.) Megválasztott képviselők: Deákpártiak: Kecskemét I. kerület: Horváth Döme. 11yefalva : Gidófalvy Albert. Szepsi-Szent György: Császár Bálint. Dobokamegye: Barcsay Ákos (borbándi kerület), gr. Vass Sámuel (alsó kerület). Lipót megye: Karuch József (rózsahegyi kerület). Kolozs megye: Lészay Lajos (gyalui kerület). Medgyesszék és város: Schreiber Frigyes , Sachsenheim Albert. Szeben-szék: Rannicher Jakab , Kapp Gusztáv. Belső-szolnokmegye: Földváry János. Bereg megye :Horváth Károly, Budai Sándor. Alsó-Fehér megye: Borbándy Károly, Kamsay Ákos. Bereg megye: Lónyay János (tiszaháti kerület), Lónyay József. Bács megye kulpini kerület: Dimitrievics Miklós. Balközépiek: Kecskemét II. kerület: Kiss Miklós. Jász-Jákóhalma: Oláh Gyula. Kardszag: Varró Soma. Túrkeve: Hajdú Ignác. Debrecen: Tisza Kálmán, Kiss János. Makó: Dobsa Lajos. Kassa: Éder Ferenc. Aranyosszék: Houcbeard Ferenc, Csipkés Lajos. Szathmár megye: Domahidy Ferenc, Péchy Jenő, Vályi János. Választási gyöngyvirágok. A múlt héten itt járt az öreg Táncsics Mihály — lecsüggesztett fejjel s remedező szemekkel. Persze hogy az orosházai bukás után volt már. Szegény öreg! Oda a mandátum, sötét is kiütötték a nyeregből, hiába interpellált annyit. Pedig de ráfért volna ! Tagadhatlan, hogy nem igen való hsző az országházba törvényhozónak , de azért bizony isten megsajnáltam őt, így fizet a világ: — sokat igét, keveset ád !* A szomorú után a vig, a ború után derű. Íme egy gyöngyvirág-távirat, melyet az „Ellenőr“ -ből ollóztam ki: „A veszprémi választókerületben a jobboldal káptalani, püspöki béresek , kocsisok, inasok, hajdúk, erdőőrök, harangozók, sekrestyések, kulcsárok, megyei hajdúk, pandúrok, börtönőrök, levélhordók, lóházi szolgák, kolduló barátokból, deficient őrült papokból összetákolt 297 szótöbbséggel törvénytelen és részrehajló összeírás által megnyomorított ellenzéken diadalmaskodott illetőleg hatalmaskodott és méltó vezérüket Eötvös Károlyt óvás mellett képviselőnek választotta.“ No, ennél különbet az „Ellenőr“ szerkesztőségében sem tudnak összenyomorítani. * Szegény Bo b u la ! Ki ismeri Bobu- lát ? Ő a tót „Poslovenski Noviny“ szerkesztője, aki Zsolnán megbukott mint képviselőjelölt Bobula nagyon szerény ember, minélfogva saját lapjában így ír a saját bukása fölött: „A nép el van keseredve a Bobula bukása fölött. Midőn Bobula szavalt, az egész tömeg sírásra fakadt, köztük még a „Karások“ című tótékclap szerkesztője is. Vének, férfiak, nők, gyermekek egymás karjaiba borultak, mint testvérek. Többen falhoz verdesték fejeiket, hajukat tépték , a nők azutcákon jártak kiáltozva: Már elárultak bennünket a zsidók és urak ! Egy asszony tálhoz Ütögette fejét, azt kiabálván, hogy nem megy előbb el, mig szét nem zúzza fejét, megcsaltak minket — kiáltá — a zsidók és szolgáik, a hivatalnokok I. TANÜGYI ROVAT. Jegyzőkönyv a Szeged városi iskolaszék 1872. évi junius 15-én tartott üléséről. *) Elnök: Takács Mihály. Jegyző: Kövecs Nándor. 36. Olvastatott Szűcs István harmadéves jogász magántanuló kérvénye, a Rózsa-féle alapítvány ösztöndíjának további engedélyezése iránt. V. — Minthogy folyamodó tanulmányait magánúton helyben végzi, a végrendelő akaratától elütő kérelme nem teljesítetvén , eddig élvezett ösztöndija beszüntettetik s az alapítványi tőkéhez csatoltatik. 38. Olvastatott a békés csongrádmegyei tanfelügyelő 1. évi áprilián 403. szám alatt kelt értesitése, melyben dr. Bock tanár által szerkesztett „A testi és szellemi épség fönntartásáról“ című művét 14 példányban a néptanítók közti kiosztás végett átteszi. *) Csak a fontosabb tárgyakat közöljük. Szerk.