Szegedi Híradó, 1872. július-december (14. évfolyam, 79-155. szám)

1872-07-03 / 79. szám

V. — A megküldött könyvecskékből egy példány az irattár számára megtartatni , a többi 13 db pedig kiosztás végett a népis­kolai felügyelőnek kiadatni rendeltetik. 45. Olvastatott a városi tanács 1872-ik évi junius 13-án 6797. szám alatt kelt át­irata , melyben a görög keleti szerb iskolai hatóságoknak segédkéz nyújtására vonatkozó miniszteri rendeletet átteszi. V. —­ Tudomásul vétetik , s kívánt tá­mogatás megadatai rendeltetik. 47. Tóth János népiskolai felügyelő je­lentése olvastatott föl arról, hogy a Szeged városi népiskolai tanítók 1870—71. tanévben semminemű tandijt nem szedtek. V. _ Ezen jelentés értelmében Szeged város tanácsa, hivatkozással a f. évi február 13-dikán 2451. et 1871. sz. alatt kelt meg­­keresvényére, elnöki átiraton értesítendő. 48. Elnök előterjeszti , hogy a tanév vége felé közeledvén, az évi vizsgála­tok napjai az összes községi iskolákban meghatározandók lennének. V. — Az előterjesztés folytán az évi vizs­gálatok Szeged város összes népiskoláiban következő napokra határoztattak : B­e­l­v­á­r­o­s­b­an : julius 17., 18., 19. és 20- dikán az V., IV. , III. , II. ás 1. fő­ osztá­­lyokban. julius 22. és 23-án a IV., IL, II. és I. leányosztályban. Élésház­ utcai iskolában: júl. 21- én. A fels­ővárosban : julius 22 én és 23-án a szent­györgyi IV., III., II. és I. fi-24-én a II. és I. leányosztályokban , julius 25-dikén a tabáni fi- és leány osz­tályban­­, julius 26-án a liszt-utcai két fi- és leány­osztályban. Alsóvároson: julius 22-én a 11. és I. fi- ;julius 23-dikán a leány- és alvégi fi-osz­­tályban ; julius 24-én az alvégi leány- és Csonka­utcai két fi-osztályban ; julius 25-dikén a Csonka-utcai leány­osztályban. Rókuson: julius 23-án a fi-és leány­­osztályokban. Mórában: julius 24 én a fi és leány osztályban. Ezzel kapcsolatban vizsgáló bizottságokat: A belvárosban: Kremminger Antal elnöklete alatt: Tóth János, Burger Zsig­mond , Szánthó Leánder , Rohrbach Antal, Löw Lipót, Neskovits György, Lessich Ede, Szirts Andor és Rosenberg Izsó . Olesház­ utcai iskolához: Löw Lipót elnöklete alatt: Lessich Ede, Hartz Mihály, Tóth János és Varga Pál. Felső városra: Fodor István elnök­lete alatt: Bánhindy Vendel, Sürveghy Károly, Lessich Ede, Nyilasy Ferenc, Dobó Miklós, Kátay István és Tóth János. Alsóvárosra: Tóth János elnöklete alatt: Bölcsök Ignác, Varga Pál, Szűcs Fe­renc (cserepes), Mellcher János. R­ó­k­u­s r­a: Dobó Miklós elnöklete alatt Hartz Mihály, Balogh János és Meák Gyula. Mórába: Szűcs Ferenc (szűrszabó) elnöklete alatt: Tóth János, Ferenczi János, Rohrbach Antal iskolaszéki tagok kirendel­tetvén fölhivatnak, miszerint tapasztalataikat az iskolaszék elé terjeszszék. Mely határozatról a vizsgálatra kikül­dött bizottsági elnökök azon megyjegyzéssel, hogy a melléjök rendelt biztosokat a beosz­tás végett kellő időben tudósítsák , a me­gyei tanfelügyelőség pedig elnöki átiraton tudomás végett értesitendők. 49. Elnök jelentést tesz , hogy az isko­laszéknek, mely 1869. évi junius 1- én ala­kult a törvény határozta működési 3 éve le­folyván, nehogy azt az 1868. évi XXXVIII. törvénycikk 119. § értelmében újonnan más hatósági közeg alakítsa meg egy évre, intéz­kedést kér létetni. V.­­ Ezen előterjesztés folytán az is­kolaszék további működését illetéktelennek tartván, a népnevelés magasztos érdekében hivatva érzi magát a Szeged város tanácsa által reáruházott hivatalát a városi hatóság kezeibe ezennel azon tiszta öntudattal le­tenni, hogy a népnevelés ügyében elvállalt nemes hivatásához képest a nem kevés küz­delemmel járó kötelmeinek egyenként úgy, mint együttesen a legnagyobb készséggel, önzéstelenül s a leglelkiismeretesebben ele­get tett. Nem mulaszthatja el ezúttal az is­kolaszék egyszersmind meleg köszönetét azon bizalomért, melylyel őt a városi hatóság az ifjú nemzedék nevelése, közerkölcsisége, pol­gári és állami élete megállapítása érdekében — megajándékozta — nyilvánítani. — Addig pedig, mig az iskolaszék ujjáválasztása esz­közöltetetik , a további teendők végzésére szives készségét fölajánlja. Mely határozatról Szeged város tanácsa elnöki átiraton értesittetni rendeltetik. Több tárgy nem lévén, stb. Kmf. Takács Mihály m. k., elnök. Kö­vecs Nándor m. k., jegyző. Neskovits György m. k. Lessich Ede m. k. Bánhidy Vendel m. k Levelezés, Tápé, julius 1. Azt, hogy ha egy komédiás- vagy épen egy szinésztársaság valamely községet meg akart látogatni, dobszóval hirdette ki a „nagy­érdemű publikumnak“, — hallottam s éltem; de azt, hogy egy országos képviselő, midőn választókerületének valamely községében r­eg­­jelen a nyert bizalmat (?) megköszönni, dob­szóval gyűjtéssé össze a lakosságot, azt még öregapám sem hallhatta, én pedig nem értem. Bizony pedig ezt a mi érdemes kö velünk majd megtétette , ha bírónk e tekin­tetben több tapintatossággal nem bir, mert míg egyrészről nem akart ily szegénységi bizonyítványt egy országos képviselőről ki­állítani, másrészről pedig attól tartott, hogy a dobos ismét úgy tesz, mint a télen ; t. i. meghagyatot­t neki a községben kihirdetni, hogy minden gazda vigyázzon libáira s ne ereszsze a falu alatt levő s a község vagyo­nát képező szalmára, mert nagyon sok kárt tesznek rajta , ezt a dobos oly hozzáadással hirdette ki, hogy minden gazda annyival is inkább vigyázzon libájára , ne ereszsze a szalmára, mert ha agyonlövetik a csősz által, tulajdonosa elmehet az istenhez panaszra ! De térjünk a dologra! „Majdányi“ — akarom mondani — Maj­­thényi Dezső Tápé kerületi országos képvi­selő — ha t. i. az országgyűlés „ament“ mond rá, mert a jobboldali választók a választás ellen óvást tettek — ma megjelent közsé­günkbe, dacára annak , hogy itt a baloldali fehér holló ritkasága , fogadtatására semmi sem tétetett, mit a képviselő úr előre sejt­vén, kifogott rajtunk , hozván magával uton­­útfélen összeszedett 12 zsíros paraszt gyerek­ből alakított lovas-bandériumot s három ko­csi hallgatóságot; ezt okosan is tette , mert az idevalók közül, kivévén a nőket, meg az iskolából épen érkeztekor kieresztett növen­dékeket, 10-en sem jelentek meg. Hanem azért mégis a­zt. választókéhoz szólt. Beszédjéből csak annyit lehet megje­gyezni, hogy­­ semmit, mert biz amit elő­adott, egy hajítófát sem ért, s Tóth István úr beszédjének még csak árnyéka sem le­het. Hat­­-szer is bemutatta magát; 2-szor valamit szólt az uri-jogról; 3-szor a sárga fekete zsinóros katonaságról, a piros-, fehér-, zöld színű lobogóról, mi a gyermekeknek igen tetszett; 4-szer a dohányegyedáruságról, miért a helybeli tanító köszönettel tartozhat­nék neki, mivel a körülötte csoportosult ta­nulókkal számoltatta ki fejbelileg, hogy mennyi haszna van a kormánynak a dohány­bevál­tásnál, csakhogy ennek is meg­van a nevet­séges oldala, t. i. a képviselő úr mindig előre mondta, a tanoncok pedig utána s egy­szer a nyelve megbicsaklott, kevesebbet mon­dott, mint kellett volna, mire a tanoncok­­ elhallgattak . 5-ször megemlítette, hogy az urak több mint 100 millió­ért adósságot vettek föl a nemzet rovására s 34 millióról nem akarnak vagy nem tudnak beszámolni; végre 6-szor Ivánkát, kinek megválasztatása „bizonyos“ volt, említette föl, hogyan buk­tatták meg a szent­endrei svábok ; fölemlí­tette még azt is , hogy az oláhok , meg a tótok mennyire szeretik a pálinkát. Ennyiből állt az egész. Beszédjét szűnni nem akaró — hallga­tás követte. Amint jött Majthényi úr, úgy el is ment. Igaz , nem úgy ment el, amint jött, mert a lovas-bandérium isten tudja , miért , miért nem, nem ment vele. Nem hallgathatom el, hogy a t. képvi­selő úr fiatal létére legkisebb gyöngédséggel sem viseltetik a szép nem iránt , mert egyet­lenegy bókocskával sem kedveskedett a kö­rülötte összegyűlt hallgatóság nagy részét ké­pező nőknek , pedig 2 álló hétig egyébről sem beszélnek , mint róla. — Bit ez nem illett ! Végül pedig jegyezze ezt meg a t. kép­viselő úr : „Rósz, háládatlan föld ez itt alattunk Mindenre nézve, aki idegen, A hódító, bármily buján tenyészszen, Gyökért e földbe nem verhet soha , Kivesz belőle, mint a vizi gyom, Ha a mocsár kiszárad.“ V. L. Nationale“, hogy az elnök az interpellánsok­­kal folytatott magánbeszédei alkalmával mind­annyiszor kijelentette, hogy a balcentrum­mal szövetkezik, a küldöttek egyikének rágal­mazó szavaira pedig azt felelte , hogy ha folytonosan bosszantják, Párisim megy és azt mondja : „Aki engem szeret kövessen !“ Sokkal közelebb áll egy lehető fusióhoz a balcentrum s a radikális párt. Ennek vi­lágos tanujelei voltak azon százados nemzeti ünnepélyen, melyet közelebb Hoc­he tábor­noknak, Vendée legyőzőjének tiszteletére ren­deztek Versaillesben, s melyen a köztársa­ság mindkét pártja nagy számmal vett részt. Gambetta tartotta az emlékbeszédet, mérsé­­keltsége és conservativ szelleme által mély benyomást tett. A megszállott területek felszabadítása ügyében a német kormánynyal kezdett alku­dozások mibenléte felől is érkezett egy hb­­eárisból. E szerint az egyezkedések bezárása 1 milliárd kifizetése után fog következni s azután még 25.000 ember marad az erődí­tett helyekben s Franciaország kötelezi ma­gát, hogy erődítési munkákat nem kezd. Hogy e pontok csak mint valamelyik fél által ajánlt feltételek szerepelnek-e vagy a már netalán létrejött szerződés tartalmát képezik,­­ arról nincs tudomás. Németország erélyes és határozott lépé­sekkel halad azon irányban , melyet rövid idő előtt az egyház-politikai reformok terén elfoglalt. A kormány és curia közt mindig lazábbá válik az összeköttetés ; a pápának már nem is képviseli követ. Poroszorszá­got, Derenthalt visszahivatott s ideig­lenesen Stumm hadnagy által helyettesít­­tetik, ki azonban nem sokára szintén oda fogja hagyni Rómát. Azon intézkedések, melyeket a kormány egyház-politikai téren eszközlött, szigorral és erélylyel teli végrehajtást lelnek, így nemrég Posen tartományban egyszerre 8 kath­. tan­felügyelő csapatott el, kik többszöri megin­­tés dacára az állam ellen izgattak az egy­házi érdek előtérbe tolásával. A kerületben kinevezendő tanfelügyelők névjegyzéke elő­­legesen föl fog terjesztetni a kormányhoz. Ez alkalommal érdekesnek tartjuk kö­zölni a német források statistikai kimutatá­sát a Németországban jelenleg létező szerze­tes­rendek számviszonyairól.­­ Egyedül Bo­roszló, Köln, Trier, Münster és Paderborn városokban 2,324-gyel növekedett az utolsó években a papi személyek létszáma, úgy hogy a legalantabb becslés szerint is Boroszló­ban minden 368-dik, Kölnben már a 126 ik, Trierben minden 140-ik katholikus ember pap, vagy szerzetes. Westfáliában az utóbbi évek­­ben 40 emberre esett egy pap vagy apáca. Ennek tulajdonítható, hogy ott a katholikus népesség nagyon csekély növekedést mutat, míg a protestáns lakosság 6 év alatt 22,000 lélekkel szaporodott. — Paderbornban minden tizedik, Münsterben minden huszadik ember papi személy. A pápai hadsereg Né­metországban 18,000 papot és 11,000 szer­zetest számlál. Ehez kell azonban számítni még a seminariumok növendékeit és a vallás­egyleteket, melyekkel együtt 50,000 emberre megy azok száma, kikkel a pápai hatalom rendelkezik, vagy legalább rendelkezni akar. 6,000 leány láttatik el szerzetházakban. E számok, egy túlnyomólag protestáns jellegű országban , mindenesetre igen nagyok; az egyes adatok azonban azt is bizonyítják, hogy nem a lengyel lakosságú, hanem épen a leg­tisztább német vidékek azok, melyekben a szerzetesi rendek kiváló virágzásnak örven­denek, holott a poroszok a lengyelséget sze­retik az ultramontanizmus és lelki sötétség fészkeli­ föltüntetni. Németország kezdeményezésével példát adott a jezsuiták elleni küzdésre ; Portu­gália már­is nyomában van. Izgatottság uralkodik itt az egész országban ; heves nép­gyűlések követelik a rend kiutasítását. Ezen országnak egyébiránt sokkal szigorúbb régi törvényei vannak a szerzetrendek ellen, mint más országoknak s csak nehány ir és angol kolostor tüzetik, a többiek véglegesen fölosz­­lattattak, vagy megtiltatott nekik uj tagokat fölvenni. A spanyol kortes föloszlatásának küszö­bén áll; mióta a Zorill­i-miniszterium lépett az ügyek élére, azóta semmi értelme és je­lentősége nincs a többségnek , mely nem egyéb volt , mint a Sagasta-minisztériumnak állampénzen összecsinált vak eszköze. A forrongás csillapulóban van Barcello­­nában is. Az ott megjelenő lap a republiká­nus párttól egy nyilatkozatot hoz, melyben a párt kijelenti, hogy a forradalom, mely az alkotmányos biztosítékok eltörlése esetén kö­telessége lett volna, most már Zorilla­ minisz­­tériumának kinevezése után szükségtelen, sőt, a köztársasági ügyre is hátrányos lenne, mert a kormány megígérte, hogy az alkot­mányt tiszteletben tartja s a benne fekvő elvek keresztülviteléről gondoskodik. Az Alabama-ügyre nézve a legújabb tudósítás Londonból, 28-ról kelt s a követ­kezőleg hangzik: Granville és Gladstone a felső- és alsó­ k­a­­­r 0 1­­­1. Julius 1. 1872. A francia nemzetgyűlés monarchikus pártja azon kudarc utá , melyet a köztársasági elnöknél tett föllépése által szenvedett, azzal akarja álláspontját megerősíteni , hogy egy új párt alakítását tervezi , mely az egész centrumot magába ölelné. A tervezet kivite­lére Pern­er Kázmér vállalkozott s az ala­kítandó párt neve grand central volna, azonban a kísérlet aligha fog sikerülni s a hatalmas pártnak valószínűleg csak a n­e­v­e születhetik meg. Thiers még jobban meg van erősödve álláspontjában, mint előbb. Azt írja a „Avenir házban kijelentették, hogy a választott bíró­ság Amerikának követett kártérítési igényeit visszautasította, hogy Amerika ezen határo­zathoz hozzájárult és közvetett kártérítési igényeit visszavonta , ennek következtében Angolország is visszavonta azon indítványát, hogy a választott bíróság hosszabb időre el­­napoltassék. A titkos szavazásról szóló törvényjavas­latra vonatkozó felsőházi módosítványokra nézve Gladstone kijelenti , hogy nem fogad­hat el minden módosítványt és inkább a tör­vényjavaslatot föláldozná. A ruméniai zsidóüldözésre vonatkozólag e két táviratunk van: Ró­ma, június 28. A senatus tegnapi ülésében a külügyminisztériumi budget-vita alkalmával igy szólt Venusta: a kormány Anglia és Itáliával egyetértésben mindig meg­védelmezte a zsidókat Romániában, s keleten jövőben ezen politikát fogja követni. Bukarest, junius 28. A hivatalos lap a Konstantinápolyból érkezett hírek következ­tében , hogy az oláhországi zsidó kérdésre nézve konferencia tartatnék, azt közli, hogy ez eset fönn nem forog. Helybeli újdonságok. ** T. előfizetőink ma veszik lapunk július—szeptemberi folyamának első számát. A „Szegedi Híradó“ célját és irányát lapunk mindenik olvasója jól ismeri; azt is tudja közönségünk, hogy az alföld első városára és népes vidékére nézve nélkülözhetlen életszük­séglet egy közlöny, mely érdekeit híven képviselje; eszerint jelen alkalommal csak annyit mondunk , hogy lapunk a kitűzött cél zászlaja alatt a megkezdett irányban haladva ezután is tántoríthat­ni és életképes .képviselője leend Sze­ged érdekeinek s felkérjük a t. közön­séget , hogy lapunkat e törekvésében támogatni, t. előfizetőinket, hogy annak pártfogolása mellett továbbra is meg­maradni , lapunkra előfizetni, sőt a kér­vények által követelt fokozatos elöh­a­­ladás érdekében azt minél szélesebb körben terjeszteni szíveskedjék. ** Dáni Ferenc főispán úr ő méltó­sága szakadatlan hivatalos utazásai bizonyít­ják, mily nagy fáradsággal jár három nagy város ügyeit ellátni egy közös főispánnak, különösen, ha a főispán oly lelkiismeretesen és ernyedetlen szorgalommal jár el nehéz ■isztében, mint Dáni Ferenc úr. Alig érkezett haza a méltósága Kecskemétről jun. 30 -án, itthon még meg sem pihenve , tegnap máris Aradra utazott, hogy egy fontos tárgyú köz­gyűlésen elnököljön. E hó 7-dikén pedig vá­rosunkban fog közgyűlést tartani; 13-dikán ismét Kecskemétre utazik. Ennyire igénybe veszik szeretett főispánunkat három elsőrangú magyar alföldi v­áros ügyei, hanem az igaz, hogy tevékenységének meg is látszik az ered­ménye mind a három helyen. **La­punk szerkesztője néhány napra elutazván, emiatt a „Választások után“ című cikksorozat folytatása s esetleg befe­jezése kis időre elmarad.­­ A „Hon“ szombati számában bizo­nyos Spolarich nevű egyén éles kifaka­­dások közt írja le, hogy ötét, amiért a tápéi kerületben barátja Majthényi mellett kortes­kedett, a megyei biztos elfogadta, Szegedre hozta s itt állítólag csak azon ígéret mellett bocsátották szabadon, ha további korteskedé­sével fölhagy, sat. — Mi határozottan kár­hoztattuk s kárhoztatjuk mindig a vándor apostolkodásokat, amik annyi szomorú követ­kezményeket szülnek; de azért sokkal na­gyobb barátai vagyunk a személyi szabad­ságnak , semhogy az ilyen hivatalos túlbuz­góságot pártszempontunk dacára, szintúgy ne kárhoztatnánk; — föltéve mindenesetre, ha a dolog úgy áll, amint a nevezett lapban megírva van. Azonban mai napság kétszere­sen áll az, hogy ítélet előtt „audiatur et altero pars.* . A mokrini gyilkosság ügyében a várbeli deleg. törvényszék által vezetett vizsgálat nagy mérvet ölt, s mint megbízható forrásból értesülünk, eshetőleg messzeható kö­vetkezményeket fog szülni. Múlt szombaton a helyszínen is, Mokrinban, ez ügyben mű­ködő vizsgálóbíró által számos tanú hallgat­tatott ki. A vizsgálat folyamán a Jankovi­­vicson kívül befogott két másik tanító ártat­lannak tűnt ki, minélfogva néhány nap múlva szabadon bocsáttatván, állásukba visszahe­lyeztettek. A dolog természeténél fogva tar­tózkodnunk kell minden további közléstől, csak annyit mondhatunk, miszerint minden jel odamutat, hogy Lausch Zakó csakugyan politikai gyilkosság, azaz: nemzetiségi fana­­tismus áldozata lett. ** Hód-Mező-Vásárhelyen az ellenzék Koss­u­th Lajost választotta meg országos képviselőül. Valóban már a csömör-

Next