Szegedi Híradó, 1876. január-június (18. évfolyam, 1-78. szám)

1876-01-02 / 1. szám

Tizennyolcadik évfolyam. 1876. l-ső szám Szombat, január l-én. Megjelen: Vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Előfizetési föltételek: Szegeden hizhozhordissal és vidékre postán: Egész évre 10 frt. | Félévre . 5 frt. Évnegyedre 2 frt 50 kr. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre O frt. | Félévre 4 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt 25 kr. Szegedi Híradó ? 3 9 POLITIKAI ás YEGYLSTAKTALMU LAP, ”í*}fs fürdetések díjai: A héthasáb9§ petitsor vagy annak tereért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr, és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékai kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A ,Nyilttér^-ben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a ki- ’ adóhivatalban , valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetesb városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Szerkesztőségi iroda: hol a lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, Klauzál-tér 209. sz. a. 'az udvarban balra. Eg,3res szám ára, Q 3sr_ Kiadóhivatal: Burger Zsigiuond özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereske' dése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Előfizetési fölhívás SZEGEDI HÍRADÓ (í 1876-ik évi tizennyolcadik évfolyamára. Tizenhét év fekszik e lap háta mögött. Sok küzdelem és nem egy nehéz időszak emléke van hozzákötve, melyek e hosszú idő folyamában lapjairól visszatükröződtek. Tizen­hét év előtt meglehetősen szikár talajba ültették el a csemetét; csak lassan vert gyökeret s léte sokáig bizonytalanságban volt; nem egyszer rú­tul megsanyarta a részvétlenség fagyos hidege, nem egyszer gyökeréig megingatták az ellensé­ges szelek. De szerencsésen kiállta a viszontag­ságokat s azután gyorsan fejlődött, izmosodott Mert lombjaival évről évre maga termékenyítő a talajt, amelyből gyökerei mind több és több táplálékot nyertek. S a csemete izmos, terebé- ryes fává fejlődött. Ez a „Szeg. Hiradó“ 17 éves rövid törté­nete. Midőn megindult, a közönségnek még csak igen kis körében volt meg az olvasásvágy s a hirlap iránti érdeklődés ; de lelkes megindítója nem veszté el hitét a jövőben s a szép, de messze célért szilárd kitartással küzdött. Es nem csalatkozott. A lap lassan ugyan, de fokozato­san és szünetlenül vájta a közömbösség sziklá­ját, lépésről-lépésre haladt és terjeszkedett, mig- nemaz intelligensebb elemek szüle körén áttörve, behatolt a külvárosok szerény házikóiba, meg- hóditá a vidéknek egy jelentékeny területét s ma már odáig jutott, hogy fönnállásának bizto­sitékát a közönségben birja. Ez az oka, hogy aggodalom nélkül és bi­zalommal közeledik 17-ik évi pályafutásának vége felé is, hogy ujült erővel fogjon a 18-adikba, annak dacára, hogy talán sohasem végeztünk még anyagilag nehezebb évet és sohasem kezd­tünk nehezebb újat, mint az előttünk álló 1876-ot. Progammunk és föladatunk az marad, ami eddig volt : a politikában úgy, mint a társa­dalmi eszmék körében a mérsékelt szabadelvű irány ápolása, a közmivelődés terjesztése, a ha­zaszeretet és nemzeti öntudat ébresztése (amire e nehéz időkben kétszeresen szükségünk van), a haza és városunk közügyei iránti érdeklődés ébrentartása s különösen ez utóbbiaknak, a he­lyi érdekeknek hü képviselete. Ezen irányelvek fognak bennünket vezetni továbbra is, amelyektől az igazság rovására el nem fog tántorítani semmi. Csalhatatlanságot nem vindikáltunk magunk­nak soha, nem vindikálunk ezután sem ; s azért — megállapított elveink körén belül — mindig helyt adunk az ellenvéleménynek is , hogy az eszmék tisztázását elősegítsük s minden fonto­sabb kérdésben a helyes közvélemény alakulá­sát lehetővé tegyük; de viszont , mint eddig, úgy ezután is, bírni fogunk annyi bátorsággal, hogy a meggyőződésünk szerinti igazságot az ellenkező véleményáramlat dacára is kimondjuk. Közleményeink belértékét s lapunk változa­tosságát az eddigi niveaun föntartani Ígérjük, sőt törekszünk emelni is. Különös gondot fordí­tunk tárcánkra, melyben a mulattató mellett hasznos, tanulságos és ismeretterjesztő közlemé­nyek találandnak helyet. S hogy ez ígéretünket meg fogjuk tartani, arra nézve kezességül szol­gál múltúnk, amely folytonos előretjSrekvés ünkről tesz tanúságot. Ezek után nincs egyéb mondanivalónk, mint bogy támaszkodunk Szeged és vidéke t. kö­zönségének eddig kiérdemelt bizalmára ; ennek alapján kérjük e bizalom fönntartását s ajánljuk lapunkat a nevezett közönség további szives pártfogásába. Szeged, 1875. december 14-én. A szerkesztőség. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán Egész évre 10 frt , félévre 5 negyedévre 2 frt 50 kr. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve egész évre 9 frt, félévre 4 frt 50 kr, negyedre 2 frt 25 kr. Az előfizetési pénzek beküldésére ajánljuk a postautalványok igénybevételét, mint a pénzkül­dés legkényelmesebb és legolcsóbb módját. A kiadóhivatal. Újév. * Karácson után újév. Amaz a meg­emlékezés, emez a visszaemlékezés és re­ménység napja; amaz a kicsinyeknek öröm­ünnepe, melyben azonban a nagyok is gyer­mekekként osztoznak, emez a felnőttek ko­moly napja. A jókívánságok, melyekkel egymás elé járulunk, értéknélküli váltók, lia a magasabb hatalom alá nem írja. Hiszen ha mindaz teljesedésbe menne, amit őszinte szívből kivánunk egymás­nak, nem volna annyi boldogtalan em­ber a világon. De habár visszatekintve mindegyikünk látja, hogy mennyi jövőbe vetett reményünk ment veszendőbe : mi­dőn ismét a küszöbön állunk, amely múl­tat és jövőt elválaszt, fris erőt merítünk, és pedig nem a lefolyt küzdelmekből, hanem a lebontott fátyolból, mely bol­dogságot és boldogtalanságot, életet és halált egyaránt és egykedvűen eltakar. Az embernek áltáljában az a sze­rencsés természete van, hogy a jövőtől mindig csak a jobbat várja. Ez a hite ha­talmasan támogatja és nem engedi soha végkép ellankadni, amig rögeszmék vagy szenvedélyek értelmét meg nem zavarják. A tegnap lefolyt év első napján hazánk minden ügye a lehető legroszabb lábon állott; de vigasztaltuk egymást és nem veszítettük el fejünket. Most már visz- szatekinthetünk, hogy higgadtan, önámi- tás nélkül hasonlítsuk össze azt, amit ez évtől vártunk és Ígértünk magunk­nak, azzal, amit valóban hozott. Ki mond­hatja őszinte, nyílt kebellel, hogy meg­lehetünk elégedve? Senki. Csak aki kész­akarva strucmadár-politikát íiz, az ken­dőzi a helyzetet. Politikai téren egyetlenegy pozitív vívmányt mutathatunk föl; ez a fúzió. De a mit a fúziótól vártunk, azt csak a jövő fogja eszkomptirozni, ha fogja. Szá­mos törvény és reform jött létre a nagy többség segítségével; de ezeknek is a jövő lesz a próbakövük. A legfontosabb kérdések, mint a vám- és kereskedelmi szerződés, a bankügy, nemcsak hogy nin­csenek megoldva, de még a komoly tár­gyalás stádiumába sem léptek. Az eddigi nyilatkozatok, az ide-odairás legkevésbé sem tisztázták a helyzetet és a két kor­mányt nem hozta közelebb egymáshoz. Az 1876-iki szökőév első hónapjainak van föntartva a megoldás egész dicső­sége. Csakhogy aztán m i ne szökjünk el ’e dicsőségtől! Mert ha van terrénum, a melyen a magyar nemzet a mostani kor­mánytól, hazafiságától, erélyétől nagyon sokat vár, az a fönt említett kérdések terrénuma. Ez természetes is. Közgazdaságunk, iparunk, kereskedelmünk és teremtő erőnk évről-évre hanyatlik és mindinkább ha­nyatlik , versenyképességünk szárnyait sem mozgatja. Nincs hitel, nincs pénz, nincs forgalom. De van deficit, nagy adó és folyton növekedő adóhátralék ke­gyetlen exekucióval, mely még a leg­szentebb ünnepeken is a szegény ember nyakára jön. E tűrhetetlen állapotból min­denáron ki kell szabadulnunk és ha az országgyűlés mindent megszavazott, amit a kormány elébe tett, a terheket viselő nemzet megkívánhatja, hogy oly intéz- ködések léptessenek életbe, melyek a te­herviselést, mindenekelőtt pedig a meg­élhetést lehetővé tegyék. A válság 1873 óta tart már; nem lehetünk még tovább­ra is ennek néma és szánalmas áldozatai. A lefolyt évre való visszaemlékezés kevés vigasztalót nyújt; annál több és kecsegtetőbb a jövőre való kilátás. Te­hát zárjuk le a múltnak könyvét, melyet kiolvastunk, anélkül, hogy sokat épül­tünk volna, és forditsuk szemeinket a majdan megnyíló uj könyv elé. Bár en­nek lapjaival végre-valahára meg lehet­nénk elégedve! Reméljünk, bizzunk — de aztán tegyünk is, mert a kormány sokat tehet ugyan, de nem mindent, és ha boldogulni akarunk, magunknak is keményen hozzá kell látnunk a dolog­hoz. Boldog újévet! Hazai ügyek. — A kir. tábla decentralizá­ciója ügyében az „Ellenőr“ következőket írja : „A felsőbíróságok, illetőleg a királyi tábla decentralizációjának kérdése többször szóba jött a napokban. Értesítésünket több lap átvette, az egyik pedig sietett megcáfolni. A cáfolat azonban tévedett. A decentralizációt az igazság­ügy minisztérium elvileg határozottan elfogadta s most annak gyakorlati kivihető­sége iránt foly a vizsgálódás. A jelen pénzügyi viszonyok közt nagy költségekkel j'»ró decentra­lizáció nem történhetik, az igazságügyminiszterium lelkiismeretesen szem előtt tartja ezt ; de emel­lett azt sem téveszti szem elől, hogy a decen- ralizáció igazságszolgáltatásunk javulása tekin­tetében szükséges. Azért tehát azt keresztül akarja vinni, keresztül meglehetős költségkímé­léssel. E célból az ország különféle vidékeinek főbb városaiban alkalmas helyiségeket kerestet, s ha talál, mint talált Kassán, Eperjesen, Pozsonyban, s ha e helyiségek teher nél­kül vagy kevés teherrel megszerezhetők lesznek, úgy a budgetben valami jelentékeny eltérést nem okozhatnak — akkor a decentralizációt vég- hezviszi.“ Nem hallottuk még, hogy az igazságügymi­niszterium „alkalmas helyiséget“ Szegeden is keresett volna, s igy azt kell hinnünk , hogy oda fönn Szegedre nem is gondolnak. De minek is, hiszen Szeged csak a magyarság h a t á r- erőssége az alvidéken s nemzetiségünk vilá­gitó tornya, — erre tehát kár volna gondolni. No de — majd meglássuk! — A katonai beszállásolás kér­dése már hosszabb idő óta sokoldalú, beható tárgyalásoknak képezi anyagát, különösen a két állam honvédelmi miniszterei s a hadügyminisz­térium között, anélkül azonban, hogy az ügyben megegyezést lehetett volna létesiteni. Hogy a legkiáltóbb hiányokon legyen segítve, mint tudva van, a honvédelmi miniszter a múlt országgyű­lés végén törvényjavaslatot terjesztett elő a ka- tonabeszállásolási költségek kérdéséről, illetőleg fölosztásáról. Ez előterjesztést nem lehetett tár­gyalni s igy az ügy még mindig függőben van. Mint most a „Búd. Corr.“ közli, a kormány tár­gyalásai a legújabban eredményre vezettek s a hadügyminisztériumban részletes hadsereg-beszál- lásolási törvényt dolgoztak ki. E javaslatnak a magyar országgyűlés elé terjesztendő szövegét legközelebb fölülvizsgálják a belügyminisztéri­umban s e javaslatot fogják most előterjeszteni, nem pedig a régebbit. — Az osztrák és magyar kormá­nyok közti alkudozások, mint a „Hon“ írja, valószínűleg nem Bécsben, hanem Budapes­ten fognak megtartatni újév után. Az osztrák kormány részéről a miniszter elnököt és az illető szakminisztereket várják le és nem azt a hár­mas szubkomitét, melyet az osztrák minisztérium — bécsi hirek szerint — Chlumetzky, Depretis és Lasser személyében kiküldött. Egy bécsi táv­irat szerint az osztrák kormány már határozatot hozott a magyar kormánynak a bankügyben tett javaslatai tárgyában és igy most már ez ügy gyorsabb fejleménye várható. — Báró Simonyi Lajos legközelebb megválik a kereskedelmi miniszteri tárcától. Szán­déka határozott, s hogy eddig visszalépése még meg nem történt, egyedül annak tulajdonítandó, hogy utódja még nincs, bár a tárca elvállalására már többen fölszólittattak. — Meg kell jegyez­nünk, hogy ezt az „Egyetértés—Magy.-Újság“ újságolja. — A törvényhatósági tisztvise­lők q ua 1 ifi ká ci ó j a. A „N. H.“-ban a kö­vetkezőket olvassuk : a közigazgatási reformmal kapcsolatban napirendre került illetékes körük­ben a törvényhatósági tisztviselők qualifikációjá- nak kérdése is. Mint értesülünk, a kormány elv­ben nem idegenkedik attól, hogy a közigazga­tási tisztviselők állása is bizonyos qualifikációhoz köttessék, csakhogy ennek életbeléptethetése előtt szükségesnek tart némely előzetes intézkedése­ket. Nevezetesen azt, hogy az egyetemeken oly közigazgatásási tanfolyam rendeztessék be, a mely lehetővé tegye, a közigazgatási tisztvise­lőktől megkivántató qualifikációnak lehetőleg rö­vid —- egy, esetleg két évi — idő alatti meg- sz erezhetését, miután a jelenleg fönnálló állam- tudományi tanfolyam elvégzését azonnal, minden átmenet nélkül, igazságtalan volna megkövetelni azoktól, kik a törvényhatóságok szolgálatában állnak vagy arra készülnek. Országgyűlés. Noha az országgyűlés mindkét házának túlnyomó része a vidéken, illetőleg otthon, csa­ládi körében van és a boldog szabadságot él­vezi : azért karácsony után és az újév bekövet­kezése előtt úgy a képviselő-, mint a főrendiház­ban még két-két ülés volt. Az egyik kedden, a má­sik tegnapelőtt. Persze mindkettő rövid, formá­lis és természetesen kevéssé látogatott, mindazon­által azonban fontos volt. A kormány ugyanis ezúttal számos ő fölsége által szentesitett törv.- cikket nyújtóttbe a képviselőháznak; ugyané törv. cikkeket Beöthy Algernon alsóházi jegyző a fő­rendiházba is átvitte kihirdetés végett. A kor­mánynak — és úgy hiszszük nem kell közelebb­ről magyarázni, hogy miért — érdekében volt, hogy az országgyűlés által elfogadott törvényja­vaslatok még uj év előtt szentesittessenek és publikáltassanak, hogy uj év után azonnal ha­tályba léphessenek. Ez áll különösen a büdget- ről, melylyel eddig mindig elkéstünk, az általá­nos jövedelmi adóról és a kölcsönről. Nem mond­juk, hogy a többi szentesitett törvénycikkek nem bírnának szintén fontossággal; de az egyik és másik közt mégis van fokozat. A kormány mindenesetre meg lehet elégedve, hogy a nagy többség segítségével aránylag rövid idő alatt annyi eredményt birt elérni. És ha a nagy ak­ció, mely most reá vár s mely újév után meg­indul, olyformán fog eldőlni, hogy e többségre továbbra is méltó fog maradni: akkor teljes szi­vünkből gratulálhatunk neki és Magyarországnak. Akkor az újév a boldogok közé fog tartozni. A kereskedelmi törvény egy lényeges intézkedése. Törvényeink szaporodnak s a közszükség­letet mindegyre pótolják ; de ha kellőleg nem lesznek megismertetve azokkal, akikre szabvá­nyaik vonatkoznak : jó sokáig írott maiasztok maradnak s csakis egyes részeiknek chablon- szei’ü megoldása következhetik be az illető kö­zegek fölügyelete és ellenőrzése mellett. Ezen föltevésünk mellett bizonyít eddig az ipartörvény, a népoktatási törvény, sat., amelyek annak idején Inem lettek eléggé értelmezve és számos részleteikben ma sincsenek végrehajtva. Újévtől kezdve lép életbe az uj kereskedelmi törvény, melyet általánosságban ugyan már meg­ismertettünk, de a melynek fontos részletes in­tézkedéseit kötelességünknek tartjuk közönsé­günkkel behatóbban is megismertetni és ezt a „közkereseti szövetkezete k“-kel (Ge­nossenschaften) ezennel meg is kezdjük. Ezen szövetkezetek, vagy, mint sokan ne­vezik, kölcsönösségi társula tok, Né­metországban igen el vannak terjedve, s ha csak az utolsó (1874. évi) kimutatást vesszük, úgy találjuk, hogy előlegezési hitelegylet 2409, ter­melő és anyagbeszerző 505, fogyasztási egylet 992, építkezési szövetkezet 55 működik Német­országban. Ezen szövetkezetek alapja : az önsegély, támasza: a kölcsönösség. Németországban — bátran lehet állítani — ezen szövetkezetek adtak az iparnak és kereskedésnek leghatal­masabb lendületet, mert biztosították az idegen verseny, a pénzválságok ellen. Azok megalapí­tójaként Schulze Herman Delitzsch is­meretes az egész világban, kit a németek a „mun­kások atyjának“ neveznek s aki meg is érdem1 ezen elnevezést, mert hivatását mint egysze járásbiró ismerte föl s később oly odaadás

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents