Szegedi Híradó, 1876. július-december (18. évfolyam, 79-158. szám)

1876-07-02 / 79. szám

Tizennyolcadik évfolyam. 1876. Vasárnap, julius 2-án. 79-ik szám. Megjelen: Vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Előfizetési föltételek: Szegeden Kiszhozhordissal és Tiddkre pesten. Egész évre 10 frt.­­ Félévre . 5 frt. Évnegyedre 3 frt 50 kr. Helyben a ku­ddhivataltól elvitetve: Egész évre 9 frt.­­ Félévre 4 frt 50 kr. Évnegyedre 3 frt 35 kr.Szegedi Híradó. POLITIKAI És VEGYESTARTALMU LAP Szerkesztőségi iroda: hol a lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál-tér 209. sz. a. az udvarban balra. Eg­yes szám­ára. S Irr. Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr, és minden beiktatásnál 30 kr, kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási díja 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a ki­­adóhivatalban , valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes­ városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Berger Zsigmond özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereske­­dése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Előfizetési fölhívás a „SZEGEDI HÍRADÓ“ 1876-ik évi tizennyolcadik évfolyamának másodu­k­ felére s harmadik negyedére. Midőn fél- és negyedéves előfizetőinket, kiknek előfizetései a múlt hó végével lejárt, ezek idejekorán való megújítására fölhívjuk s lapunk iránt Szeged és vidéke t. közönségének további pártolását kérjük, ezúttal azon kedvező helyzet­ben vagyunk, hogy e kérelmünk indokolásául rendkívüli s oly körülményekre hivatkozhatunk, amik reánk nézve szerfölött kedvezők. Mindenki tudja , hogy Szeged a jövő hó­napokban országos jelentőségű kulturális és köz­­gazdasági mozgalmaknak lesz központja. Első helyen áll ezek közt az országos kiállítás, amely e nemben első kísérlet hazánkban ; má­sodik az országos halár ünnepély s har­madiknak jön a Dugonics­ SZobor ünne­plés leleplezése. Mindegyik külön-külön is elég volna arra, hogy a közfigyelmet az idén városunkra vonja, a három együtt pedig hatásában oly nagy, hogy Szeged augusztus—szeptember hónapokban az ország központja, hogy úgy mondjuk, szíve lesz, ahol a nemzet életerei összefolynak. Itt lesz a haza népei összeségének találkozása, hogy élet­­képességének mérvét manifesztálja s a magyar társadalom közigazgatási jövőjének irányt adjon. Itt lesz Magyarország! Természetes tehát, hogy lapunk a jövő fél­évben, de kivált annak első felében , kiváló érdekkel bírand az egész hazai olvasó­közön­ségre nézve, s e részben a vidék közlönyei közt okvetlenül kimagasló állást foglaland el, föltéve, hogy csak kissé hű krónikása leend az itt le­folyandó eseményeknek. Erre nézve pedig biz­tosítjuk az olvasót, hogy rajtunk nem fog múlni semmi. A sokoldalú mozgalmak hű visszatükrö­­zésére nemcsak a megfelelő munkaerő­k­­r­ő­l fogunk gondoskodni, hanem arról is, hogy az egyes érdekes mozzanatok kellő gyorsaság­gal és terjedelemben jussanak a közönség tu­domására, s evégből, ha a szükség úgy kívánja, rendkívüli számokat is fogunk adni. Magától értetődik azonban, hogy e mellett legkevésbé sem fogjuk elhanyagolni tárcán­kat s egyéb rendes rovatainkat s gondunk lesz reá, hogy olvasóinkat úgy a hazai mint a külföldi, különösen a most rendkívül fon­tos és minket kiválóan érdeklő keleti ese­mények színvonalán tartsuk. Bizalommal kérjük tehát Szeged és vidéke közönségének támogatását, s azon reményben vagyunk, hogy ezzel, a szomorú anyagi viszonyok dacára is, ezúttal fokozott mérvben fogunk ta­lálkozni. A szerkesztőség, igen hallunk róluk , sem a lapokban nem találkozunk velük. Jobb is így. Midőn a politikai ég egész Európa feje fölött el van borulva, midőn nekünk elsősorban a legkomolyabb eshetőségekre kell elkészülve lennünk, akkor valóban nincs ideje, hogy belkér­­déseinket a választók körében szellőztes­sük s az ellentétes vélemények harcának tápot adjunk. Ez okból egyelőre mi is leteszszük a saját napirendünkről azon théma továbbszellőztetését , amelyet a bajavárosi diszszidens képviselő nyílt­­levele alkalmából megkezdtünk volt s amelyet folytatni ígértünk. De ezúttal mégis más indok- és szempontból szólnunk kell valamit a bécsi kiegyezésről , amelynek révén a zavarkeresőknek sikerült a tavaly oly nagyszerű alakban nyilvánult nemzeti egyetértést megzavarniok. Okot erre a szélsők lapjának újabb oktalansága szolgáltat, — bár meg va­gyunk győződve, hogy e lapnak okta­lanságait a higgadt közvélemény magá­tól is elitéli. Miután e lap a rágalom-, átok- és káromlásból álló ellenzéki szóharc min­den fázisán keresztülesett, most azzal vél használni a hazának, hogy ráfogja a nemzetre, hogy az az eddigi csalódások után és nyomorúsága érzetében teljesen közömbös a birodalmat és a hazát fe­nyegető válságos helyzet iránt , hogy tehát e nemzetre a fenyegető esélyek beálltával nem is lehet számítani. Ez a szélbali rágalom méltó koro­nája a többinek, s bárki is, aki szereti hazáját és becsüli nemzetét, csak meg­vetéssel utasítja vissza a gyalázatos rá­­fogást, amely képes a magyar nemzetet a keleti krízis küszöbén élőhalottnak hirdetni , csakhogy rámondhassa , hogy­­ ennek az általa gyűlölt kormány az oka. Ilyent csak az mondhat, akiben erő­sebb a gyűlölet politikai ellenfelei, mint a szeretet hazája iránt. Hanem érdekes aztán ennek a lo­gikai következtetése , amelynek értelme az, hogy ki kell a nemzetet békíteni az új egyezmény eldobásával, azaz: meg kell üzenni Bécsnek a közgazdasági há­borút — most ! Az embernek megáll az esze, mi­kor ilyen hóbortot hall. — Van a ma­gyarnak egy közmondása, amely nagyon ráillik erre , egy kissé nagyon is drasz­­tkus ugyan, de azért csak ideírjuk, mert máskülönben nagyon harmóniás a szél­bali urak stylusával : „Ökörtől jó­tanács!“ Most, mikor a 67-iki kiegyezés alap­ján létesült szövetséges birodalomnak, hazánknak is életérdekei fenyegették kívülről, mikor legnagyobb szükség van a jó egyetértésre, az erők egyesítésére: most kezdjünk egymással harcot! Ez aztán a „józan politika“, méltó a mi búlmagyarjainkhoz. Halhatatlan Deák Ferencü­nk előrelátó , bölcs politikáját az események csak most készülnek nyo­matékosan igazolni, sőt részben már igazolták is. A 67-iki kiegyezés az erő, amely a vihar ellen megvéd. A tények argumentuma persze gonoszul ellene bi­zonyít a kiegyezés ellenségeinek, akik, hogy nekik legyen igazuk, ime, képesek most , a válság óráiban , a birodalom két fele közt a viszály magvát hinteni. De nem fognak célt érni, mert a magyar nemzetnek sokkal helyesebb ér­zéke van a valódi veszély fölismerésére, hogysem öngyilkosságba lehetne haj­tani .... Azonban ez alkalomból nézzünk már egy percre szemébe annak a nagy szónak, amelylyel a bécsi vám- és bank­ügyi egyezmény folyományaként a nem­zetet három hónap óta halálra ijeszt­getik. E kiegyezés a nemzet anyagi vég­­tönkrejutása , halála lesz! Ez a mondás és nem kevesebb. Mi már elmondottuk véleményün­ket az új kiegyezés fölött, amelynek eddig még csak fő elveit ismerjük; meg­mondottuk, hogy az nem elégíti ki köz­­gazdasági érdekeinket , s jeleztük az okokat is, amiknélfogva a kiegyezés így és nem jobban sikerült. Kényszerhelyzet szüleménye az, ezt mondottuk és mond­juk ma is. De , bár ilyennek tartjuk a kiegyezést, azért nem láttunk és nem látunk okot a kétségbeesésre , és egy­szerű rémlátás vagy ellenzéki túlzásból származott képtelenség az , mely azt kiáltja a nemzet fülébe, hogy e kiegyezés folytán Magyarország oly gyarmati hely­zetbe sül­yed Ausztriával szemben, hogy okvetlenül tönkre megy, elpusztul ! Hát ki tagadhatja azt, hogy Magyar­­ország több mint háromszáz év óta gyarmati helyzetben volt Ausztriával szemben ? Senki, mert ez tény. És há­rom század alatt nem pusztult el Ma­gyarország, sőt — habár műveit szom­szédaihoz képest lassabban, de fokozato­san —­ előbbre ment minden tekintet­ben , és most tíz év alatt elpusztulna, tönkre menne ? Abszurd beszéd ez i­s . Igaz , hogy a mai fejlettebb viszo­nyok, a fogyasztási igények nagymérvű szaporodása, gyorsabb közgazdasági ha­nyatlást idézhetnek elő ; de hát elvégre van ennek is orvossága s ezt az orvos­ságot föl fogja keresni és találni a ma­gyar társadalom a kényszerült ö­n­­védelem terén. Ennek az ideje is megjön majd akkor, ha az új kiegyezés a törvényho­záson átment s arról, valamint valószínű hatásairól tiszta képet alkothatunk ma­gunknak. Addig pedig nem okosság és nem hazafias dolog, a kétségbeesés ta­nait prédikálni. A nemzetnek ha valamikor önbiza­lomra volt szüksége , ma van erre. Ezt ápoljuk ma, mert ez az erő­­ről és az egyes zászlóaljak-, dandárok-, féldan­dárok- és hadosztályokhoz beosztandó szekeré­szeiről. E katona­ osztály úton alakíttatik, de nem mint önálló hadtest, hanem mint függelék az egyes szakaszokhoz. 1790 gyalogosból áll, min­den gyalogzászlóaljhoz 10, minden félszázadhoz 2, a tíz lovasezred mindegyikéhez 21 ember osz­­tatik be ; a lőszer- és élelmi kocsik száma az egész honvédség számára 1010 lesz. Az egyes osztályok száma háború esetére jelentékenyen szaporíttatott; egy-egy gyalogsági zászlóalj létszáma 974-ről 1211-re, a harcolóké 916-ról 1138-ra, a lovasságnál egy-egy ezredé 734-ről 922-re, a lovaké 645-ről 799-re. A mozgósítás szervezésére nézve je­lentékeny változások történtek: minden kerület egy-egy mozgó hadosztály, a dandárok száma 14-ről 16-ra, a féldandároké (ezredek) 28-ról 32-re szaporíttatik, a 92 honvéd-zászlóalj kiegé­szítési századaiból még 32 zászlóalj alakíttatik, melyek „2. osztály“ elnevezés mellett a 92—124 folyó­számokat viselik. Alakíttatik továbbá 63 helyőrségi század, egy-egy zászlóalj (Budapestre három esik) áll 5 tiszt- és 136 legényből. A tíz lovassági ezrednél, melyek (az utol­sót kivéve, ez horvát dzsidásokból áll) mind hu­szárok, mozgósítás esetén a béke idején keret­ben meglevő négy századon kívül egy-egy 5-ik kiegészítési század alakíttatik; ezek képezik a 11. és 12. számú 4—4 századból álló új lovas­ezredeket. A megmaradó két század szakaszon­­kint beosztatik a hadosztály-parancsnokokhoz törzslovasságnak. Hogy a honvéd­ lovasság a háborúban ön­­állólag minél nagyobb expedíciókra legyen ké­pes, ezentúl minden lovasezrednél a 4. számú századok 4. számú szakaszait ki fogják képezni az utászszolgálatra, nevezetesen vasútvonalak helyreállítása s szétrombolására; ezen szakaszo­kat, melyek lovassági utászosztályoknak fognak elneveztetni, azonnal el kell látni a szükséges szerszámokkal, melyeket minden gyakorlatra el­visznek magukkal. Az eddig nem aktíve szerepelt 20 szórólö­­veg osztály hét tüzérdandárt képez, melyek mind­egyike egy-egy hadosztályhoz osztatik be, egy dandárban van három üteg, melyek mindegyike 4 szórólöveget, 1 törzstisztet, 10 tisztet és 98 legényt számlál. A honvédség összes létszáma a legújabb rendeletek szerint 191,857 legény, 10,840 házas­, 5016 teherló, 80 ágyú ; a har­colók száma 164,830 ember. — Mileticsről. Mint a „NI.“-nak írják, Miletics Újvidéken két cikk miatt, melyek a „Zasztava“ 77. és 80-ik számaiban jelentek­m­eg e napokban, a vizsgáló biró elé idéztetett. Az első cikk egy fölhívás a magyarországi szer­­bekhez, hogy pénzt gyűjtsenek s önkényteseket toborozzanak a szerb háborúra; a második a cár ellen volt írva, s hivatkozva Abdul-Aziz pél­dájára, azt tanácsolta, hogy Szent-Péterváron tegyenek úgy, mint Konstantinápolyban, s rög­tönözzenek egy kis trónváltozást. Miletics, mint felelős szerkesztő , a bíróság előtt hivatkozott képviselői mandátumára s az immunitás alapján megtagadott minden fölvilágosítást. A biróság ezúttal nem kérhetvén az elnapolt háztól kiada­tását, kénytelen volt a sajtóperi vizsgálatot el­halasztani. — Egy kinevezés a közös had­ügyminisztériumhoz. Közelebb Bene­dek altábornagy, aki Kuhn közös hadügyért a delegációk előtt képviselte s ki a nevezett minisztérium I. osztályának vezetője volt, ez állásáról leköszönvén, helyébe báró König tbnek neveztetett ki. E kinevezésről a „P. N.“ a következőket írja : „König báró tábornok kineveztetése Be­nedek altábornagy helyébe a közös hadügymi­nisztérium első osztályának vezetőjévé oly vál­tozás, amely nem maradhat észrevétlenül. — A tábornok az északnémet származású s ép oly tehetséges, mint katonailag képzett férfiú. Kora ifjúsága óta az osztrák hadseregben szolgál s az olasz hadjáratokban kitüntette magát. Több­nyire a táborkarnál volt alkalmazva s hosszú ideig állott a zágrábi hadparancsnokságnál, hol a végvidék adminisztrációját vezette. — König ezredes, — akkor még az volt — a katonai pártnak kedves embere, nagy befolyást gyako­rolt akkoriban Bécsben s kitüntette magát az által, hogy Andrássyval szemben a végvidék polgárosítása ellen küzdött. Emlékiratokban el­lenezte a polgárosítást, a bécsi sajtót sugalmazta s az alkudozásoknál minden képzelhető nehéz­séget gördített a rendszabály útjába. Andrássy befolyása mégis keresztülvitte, hogy a végvidék polgárosítása elvben kimondatott és részben keresztül is vitetett, König ezredesnek pedig ellenszegülése állásába került : ő elhagyta Zug- Előfizetési feltételek. Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre 10 frt, félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve : egész évre 9 frt, félévre 4 frt 50 kr, negyedévre 2 frt 25 kr. Az előfizetési pénzek beküldésére ajánljuk a postautalványok igénybevételét, mint a pénzkül­dés legkényelmesebb és legolcsóbb módját. A kiadóhivatal. Szeged, julius 1. Inter arma silent musae ! Ezt a régi deák mondást most mi kiegészíthetjük azzal, hogy fegyverzör­gés közt nemcsak a múzsák hallgatnak, hanem a képviselők is beszámoló beszé­deik­ és leveleikkel. Legalább mi nem Fölhívás Szeged város hölgyeihez. A f. év augusztus havában városunkban tartandó országos halárünnepély alkalmából alal­­k­ottak bátrak vagyunk Szeged város nagyér­demű lelkes hölgyközönségének becses figyelmét az eddig mindenhol jutalomdíjul kitüzetni szo­kott „Hölgydijra“ fölhívni, s egyúttal föl­kérni, miszerint egy Szeged hölgyeihez méltó hölgydij előállítására szükséges pénzbeli adomá­nyokat tisztelettel alóli­ottak valamelyikéhez f. hó 15-ig beküldeni szíveskedjenek. Szeged, 1876. julius 1-én. Erőskövy Antalné s. k. Kohen Johanna s. k. Hazai ügyek. — Nagy miniszteri értekez-­­ e­t. Mint a „Pest. Corr.“ közli, jul. 5-ikére — a mely mellesleg megjegyezve, a háború tény­leges megkezdésének napja Szerbia részéről, — a monarchia vezérlő államférfiainak találkozása van kitűzve. Az összejövetel helyéül Bécs van kitűzve; a találkozás indoka és eredménye an­nak idejében félhivatalos alakban fog nyilvános­ságra juttatni. — A honvédség a háborúban. A hadsereg hivatalos lapjának egy előre jelzett közleménye intézkedéseket tartalmaz a honvéd­ség szaporított gyalogsági és lovassági létszáma­

Next