Szegedi Híradó, 1877. január-június (19. évfolyam, 1-77. szám)

1877-04-25 / 49. szám

ebben hallottunk egy oly fokozatossággal tar­­tott hosszú crescendót egész a legmerészebb fortissimoig vive , amilyen szegedi hangverseny­­teremben még nem hangzott el. Menter Zsófia játéka ment minden külső hatásvadászattól, a teljesen bevégzett és az eszményítésnek csak eszközül alárendelt technikája , a finomság, könnyed, játszi modor, a kitartó e­r­ő és végre az önálló értelmezés és eszményi­tés oly tulajdonai , amik művészi egyéniségét magas polcra helyezik s a világ legünnepeltebb zongoravirtuózai közé emelik. Popper D., mint említettük is, egy csöp­­pet sem kisebb művész a maga hangszerén, a gordonkán , mint neje, s e mellett nemcsak játszó , hanem ép oly kitűnő zeneszerző is ; erről győzött meg bennünket C-moll Concert és le Papillon saját szerzeményei; ezek és az első estélyen előadott Davidoff féle „Ugrókat“ annyira fölvillanyozták a hallgatóságot, hogy ezekkel a nagy bensőség­­gel és sok nemes érzéssel játszott többi darabok fölé emelkedett. Popper D. kitűnő hangszerét oly könnyű­séggel kezeli, hogy a szemlélő valóban hajlandó azt elhinni, hogy a gordonkajáték nem is ne­héz. Hangterjedelme , amit Liszt magyar áb­rándjában kihozott, csaknem hihetetlen s a lai­kus, de még inkább a szakértő , bámul, hogy miként lehet egy gyönge vonóval abból a kis faalkotmányból oly velőtrezgető hangokat ki­hozni. Staccatoi pedig mesés könnyűséggel öm­­lenek, mint játszi pacsirtahangok. Az ily művész-párt, kik a zeneművészetet ihletett magasságában engedik élveznünk , mindenkor előszeretettel és tárt karokkal fogad­hatjuk, s reméljük , hogy a 2-ik estély kis kö­zönsége nem hatott reájuk lehangolólag s hogy rövid idő múlva ismét részesíteni fognak ben­nünket azon ritka műélvezetben , amelynek ez­úttal maradandó emlékét hagyták hátra. Contra Octáv. V­egyes. * Petőfi a szibériai ólombá­nyákban. Dr. Tomcsányi, a „Szatmár“ szer­kesztője, a következő levelet intézte a „Buda­pesti Napilapéhoz Szatmárfél ápr. 18-iki kelet­tel : „Sietek tudósítani önöket azon ép oly bor­zasztón leverő, mint lelket­ rázó örömhírről, mely városunkban kering. E hir az, hogy Petőfi Sán­dor él. A hit­terjesztő Boros András nevű úr, ki állítása szerint mostanig rab volt a szibériai ólombányákban, a­hol szerinte Petőfi Sándor rab gyanánt él. Boros nemrég szabadult ki a fog­ságból s Szatmár megyébe jött fölkeresni hátra­hagyott nejét, ki évtizedek óta megholtnak tartá már a visszakerültet és 22 év óta másnak neje. Izgatottan és remegő kézzel írom e sorokat a „Budapesti Napilap“ számára, mert ha Boros állítása való volna ... de nem, ne is érintsük ezt egyelőre! Én folyamatba tettem részemről a való földerítésére szükséges lépéseket s Boros hivatalos úton fog kihallgattatni. Míg tehát en­nek eredményéről írhatnék, kérem e hírt két­kedve fogadni, miként fogadtuk mi itt Szat­­már megyében, kik Petőfit szinről-szinte ismer­tük. Az eredményről táviratilag fogom tudósí­tani.“ — Helyesen jegyzi meg e levélre a ne­vezett lap, hogy Boros András állítása legjobb esetben tévedésen alapszik, mert abszolúte föl nem tehető, hogy Petőfi Sándor hollétéről ne értesült volna a világ, ha még oly rejtve tar­tották volna is az élőnek híresztelt költőt. Szi­béria nem oly hermetikusan elzárt ország, hogy huszonnyolc év alatt ne szivárgott volna ki oly világhírű költő állítólagos fogságának híte, mint Petőfi. A lengyel deportáltak és orosz szám­­űzöttek, a­kiknek jelentékeny része műveit s európai képzettséggel bíró férfiakból áll, bizo­nyára értesültek volna arról, a­mit Boros An­drás mond most Petőfiről. És minthogy a de­portáltak közül nem egy kegyelem útján visz­­szatérhet ismét szülőföldjére, mások pedig szö­kés által menekülnek : bizonyára magukkal hoz­ták volna Petőfi állítólagos rabexistenciájának hírét. * A cár és Albrecht főherceg. Mint Bécsből a „P. L.“-nak tavítják, a cár Albrecht főherceghez levelet intézett, amelyben szerencsét kíván neki jubileuma alkalmából, s örömmel emlékszik vissza azon időre, mely­ben a főhercegnek a legnagyobb orosz rendet (a Szent-György-rendet) adományozta. Végül re­méli a cár, hogy kettőjük között vál­tozhatlan lesz a barátság ezentúl is. — Hát hiszen azt nem bánjuk, csak aztán ennél maradjon! * A próféta zászlaját, midőn a tö­rök szultán a harctérre menend, ki fogják bon­tani. E zászlóról a törökök azt tartják , hogy maga Mohamed hordozta. — Most folyton 300 katona őrzi a törökök ez ereklyéjét, s háború alkalmával külön sátorban fog elhelyeztetni. * Hagyomány egy hírlap ré­szére. Szalay István, budapesti polgár, ki végrendeletében több közcélú hagyományt tett, többi közt a „Fővárosi Lapok“ szerkesztőségé­nek is 500 frtot hagyományozott, mert — mint mondja — a apát nagyon megszerette. — No, ilyen eset sem volt még! * Gorcsakoff be nem avatkozási politikája 20 év előtt és ma, 1856. szeptember 2-án Gorcsakoff egy sürgönyt tett közzé, melyben tiltakozott Anglia és Franciaor­szág azon eljárása ellen, hogy ezek Nápolyban előterjesztéseket akartak tenni a politikai fog­lyokon elkövetett kegyetlenségek miatt. A sür­gönyben az orosz kancellár szórul­ szóra a kö­vetkezőket mondá : „A nápolyi királyra presz­­sziót akarnak gyakorolni azért, mert ő elvitáz­­hatlan uralkodói jogát érvényesíti és saját be­látása szerint uralkodik alattvalóin. Az még ért­hető volna, ha egyik kormány a másiknak ba­rátságos indulatból jóakaratú tanácsokat adna, még ha a tanácsok az intések jellegével bír­nának is, hanem a mi véleményünk szerint e határon túllépni nem szabad. Soha sem felej­tették el Európában annyira, mint ma, azt, hogy a suverének egymás közt teljesen egyen­lők, s hogy nem birodalmaik kiterjedése, ha­nem minden egyes uralkodó jogának szentsége az, mely a köztök fönnálló viszonyokat szabá­lyozza.“ — Ez a dipl.­okmány, melyet, mert egy francia lap keres elő, valóban érdekes, mert a porta most e sürgöny minden szavát fölhozhatná Oroszország ellen. * Sarapoff Sergius­t, a Jászbe­rénybe internálva volt orosz mérnököt és írót, szerdán a fővárosba, a rendőrkaszárnyába vit­ték. Kétségbeesett levelet intézett Tóth Kál­mánhoz, kinek a „Nők az alkotmányban“ című vígjátékát oroszra fordította, hogy tegyen ügyében valami lépést, mert isten tudja, hova viszik. A szerző készségesen engedett a fordító kivánságának, elment az államrendőrség főnö­kéhez s onnét a legnagyobb örömhirt vitte a fogolynak, hogy t. i. másnap reggel az olasz határszélig kisérik s aztán mehet szabadon, még 100 frank további költséget is kap. A deli s igen tehetséges orosz ifjú, ki több nyelvet be­szél s a magyart is egy év alatt jól megta­nulta, meghatva hallá az örömhirt s egészen el­­érzékenyülve fogadta, hogy mint ember és iró Magyarország iránt, amelynek népét annyira megszerette, örökké hálás lesz s országunkat az orosz irodalomban a legnagyobb lelkesedéssel ismertetni fogja. *A helyzet Konstantinápoly­ban. A török fővárosból april Sí­­kéről a kö­vetkezőket írják : A szombat és vasárnap közti éjjel bizonyára nem egy új jövevény aggodal­masan kelt föl ágyából a boszporusi kéthalmú városban és azt gondolta: íme, a régóta előre látott keresztény hajsz végre megkezdődik. A külső jelenségek valóban igazolták e föltevést; siető emberek töltötték meg a máskor egész üres utcákat, itt-ott zapiteli-őrök voltak fölál­lítva s a kilőtt mozsarak mély hangjába a pisz­toly lövések pattogása vegyült. A dolog nyug­talanítónak látszott, de alapjában véve ártatlan volt: örmények és görögök, Konstantinápoly la­kosainak többsége, a húsvét előünnepét ülik. A török rendőröknek csak az a feladatuk, hogy a nyugalmat és rendet fönntartsák, minthogy Hel­lász hevesvérű utódai az ilyen alkalmakkor könnyen hajba kapnak egymással. Konstantiná­poly mostanában a szó teljes értelmében a tü­­relmesség városának mondható , különben ho­gyan volna lehetséges az, hogy a húsvétot, a gyaur főünnepét, összehasonlíthatlanul nagyobb tény­nyel, sőt nagyobb részvéttel üljék meg, mint a muzulmánok összes ünnepeit? Két nap óta szakadatlanul örömlövésektől visszhangzik a levegő, vasárnap reggel a nagy perai után a harangok ünnepi zúgása közt a görög kereszté­nyek nagy proceszsziója vonult át elől, a pa­pokkal hatalmas alakok, hullámzó szakállal, aranynyal dúsan megrakott ornátusokban. Az egész szertartás alatt török rendőrök képeztek sorfalat. Délután sok ezer látni vágyó tolongott a szabad terekre Peruba, a­hol igen élénk és mozgalmas látvány kínálkozott. Igazi népünnep volt mindenféle látványossággal. Éhez járult a kelet kék ége és olyan időjárása, mint másutt alig júniusban van ; az emberfajok és népvise­letek tarka vegyülete az elegáns effenditől kezdve, ki csak a vörös fezzel különbözik a nyugati embertől, a távol Ázsia lakójának tar­kabarka ruházatig ; kedves, érdekes kép volt, melynek jó benyomását növelte minden kurjon­gatáé, civódás és verekedés hiánya, mely a nyu­gat hasonló mulatságait kisérni szokta; sokan mégis azt állítják, hogy az idén a részvétel nem volt oly tömeges, mint máskor. A kedve­zőtlen anyagi viszonyok a lakosság egy részét visszatarthatták a népünneptől.­­ Bismarck visszalépésének hírét a török lapok hatalmasan kiaknázták. Egynémelyikük azt állította, hogy Bismarck herceg azért lép vissza, mert nem tudta elfogadásra juttatni ama politikát, mely Törökország erélyes támogatására irányult. E hírt a nép alsóbb körei szilárdan hiszik s Bis­marck egyszerre roppant népszerű lett a mu­zulmánok közt. * Az oláhországi magyarok hely­zetét jellemző adatokat tesz közzé a „II. Hírlap.“ Romániában elszórva körülbelül egy negyed millió magyar él, magában Buka­restben közel 25,000 lélek. Bukarestben e 25,000 lélek közt van 1200 iskolás gyermek. Az 1200 gyermek számára van egy református egyház által fenntartott iskola, melyben azonban csak 80 gyermek nyer oktatást, és egy katholikus, melynek 129 tanítványa van. A református is­kola szerencséje, hogy a lelkész, Gyárfás Al­bert, sok teendője dacára hetenként 12 órát ad a gyermekeknek a világi tudományokból. A ka­tholikus iskolának is van egy derék, becsületes tanítója, de csak egy, és ez kevés. De ha ez a 200 gyermek a legtökéletesebb oktatást nyerné is, marad még 1000, aki vagy iskola nélkül, vagy az oláh iskolákban nő fel és ter­mészetesen eloláhosodik. Ezen az utón lett már vagy 30,000 magyar gyermekből oláh ember. Különben is — folytatja a tudósító — minden lépten-nyomon azt a tapasztalatot teszszük, hogy a magyar itt Romániában igen könnyen kivet­kőzik nemzetiségéből , a­minek egyik oka két­ségkívül az, hogy az összes romániai katholi­kus papságban csak 3 magyar van, a többi oláhul tanítja a vallást, oláhul gyóntat és pré­dikál. Szükségünk van tehát magyar katholikus papokra és új iskolákra. Szegények vagyunk, s a jelen viszonyok közt, midőn minden ipar és mesterség pang, kétszeresen képtelenek vagyunk magunkon segíteni. Hova forduljon tehát sze­münk, ha nem szeretett szülőföldünkre, ki hall­gasson ránk, ha a magyar nemzet nem hallja meg jajkiáltásunkat : „mentsétek meg a romá­niai magyarságot a haza, a nemzet számára ! ? * Gyilkos báliruhák. Berlinben kö­zelebb nyomára jött az egészségügyi hivatal, hogy a divatozó báli ruhakelmék közt olyanok is vannak, amelyeken ezüst- vagy aranyszínű fénypont (kristálypor) van elhintve. E por réz és ón ötvözete , mely az emberi bőrrel érint­kezésbe hozatván, abba befurakodik, a nyálka­hártyákra és lélekző szervekre veszélyes hatású. Ha már most ilyen ruhában táncra kel a báli szépek koszorúja, a veszélyes por lehámlik, el­tölti a terem levegőjét és kész a tüdőbeteg­ség , azt sem tudjuk, hogy honnan. — Hát csak onnan a külföldről, ahová annyi kincsünk vándorol piperecikkekért, északkeleti és arad-temesvári vasút közt egy­részt , másrészt a bürgisch-märkisch-rajnai és köln-müncheni vasút közt­­, évi május 15-én egy új különleges díjszabvány fog érvénybe lépni gabna és hüvelyes termények, őrlemények, maláta, olajpogácsa, olajmag és visszamenendő zsák szállítmányokra nézve , és a hasonne­­mű­ekre vonatkozó alant megnevezett dijszab­­ványok díjtételei fölhagyatnak , illetve pótoltat­nak és pedig: a) Az 1873. október 1-én kelt rajna-thüringiai osztrák kötelékeket illető dij­szabvány és pótlékai, b) Az 1872. augusztus 1-én kelt, egyrészt ausztria-magyar állomások­kal forgalomban , másrészt az északnémet, il­letve szász-wesztpfaleni vasutszövetség állomásai és a szász-rajnai, illetve a rajna középnémet vasuts­zövetség közt forgalombani, illető dij­szab­ványok díjtételei pótlékaival együtt, c) Az 1874. augusztus 1-én kelt dijszabványok a magyar­­rajna vasutkötelék (érv. Ruttek , Oderberga, Berlinen át) illető díjtételei pótlékainál, d) Az 1874. szeptember 1-én kelt, a nyugat-kelet­­német-magyar vasút szövetségre vonatkozó dij­szabvány illető tételei és pótlékai, e) Az 1874. aug. 1-én kelt, az északkeleti magyar-rajnai vasut-kötelékre vonatkozó dijszabvány illető tételei és pótlékai, f) Az 1876. julius 1-én kelt az osztrák államvasúttársaság, a tiszai vasút, az arad-temesvári vasút, az alföld fiumei vas­utat és a magyar északkeleti vasutat illető for­galomban egyrészt, másrészt a rajnai vasút­ál­lomás díjszabványainak illető díjtételei.­­ A mai számunkban hirdetett Fe­­renc­ József keserűvizre e helyen külön figyel­messé teszszük a közönséget, mint olyanra, melynek a többi, eddig forgalomban volt ilyen vizek fölötti előnyei legutóbb sokféleképen szel­lőztettek, így a „Pester Lloyd“ néhány számá­ban több szakember nyilatkozatait olvastuk, melyeknek lényege röviden abban foglalható össze, hogy a „Ferenc József“ keserüviz min­den eddig ismert keserüvizeknél hatásosabb szer és bármily hosszú időn át való használás után sem idéz elő hátrányos következményeket. KÖZGAZDASÁGI ROVAT. — Magyar-raj­navidéki gabna­­dijszabvány. A cs. kir. szab. osztrák állam­­vasut-társaság az ap. Ferdinánd cs. északi vasút, a tiszai vasút, és alföldi vasút a magyar állam­vasutak , a kassa-oderbergai vasút a magyar — Né­metalföld-osztr.-magyar vasutkötelék Az 1876. december 15-én kelt gabnaszállitmányokra vonatkozó különleges dijszabványhoz a magyar-németalföldi forgalom­­ban­­. évi május 1-én egy új dijszabvány fog érvénybe lépni, mely a kassa-oderbergai vasút, a magyar államvasutak, a tiszai vasút és a nagy északkeleti vasút állomásainak a kötelék forgalmában dij­tételváltozásokat tartalmaz.­­— Példányok a kötelék állomásain, a kötelék­ igaz­gatóságánál betekinthetők és a cs. kir. szab. osztr. államvasuttársaság forgalmi igazgatóságá­nál Bécs, Pestalozzigasse 8. sz. megszerezhető. A futárvonat menetrendje: Bécs (államvasp.) ind. hétf. és csüt. 3 ó. 53 p. d. u. Bécs (ész. vasp.) „ „ * „ 3 „ 43 „ „ „ Budapest „ „ „ „ 10 „ 40 „ este. Szeged „ kedd. „ pént. 2 „ 38 reggel. Temesvár „„ „ . 5 , 28 , „ érk. „„ „ 9 „ —■_ „ „ Baziás ind. „„ „ délelőtt „ Rustzuk-Giurgevo „ szerd. „ szomb. „ Konstantinápoly érk. csüt. és vasáru, délután. Konstantinápoly ind. pént. „ kedden „ Rustruk-Giurgevo „ szomb. „ szerd. este­ Baziás ind. hétf. „ pént. 6 ó. 0 p. este. Temesvár „„ „ n 9 „ 5, „ Szeged „ kedd. „ szomb. „ 30 p. reggel Cegléd „ „ „„ 5 „ 32 „ » Budapest „„ „„ 7„50„ „ Bécs (államvasp.) érk. „ „ , 1 „ 56 „ délután Bécs északi vasp. „„ „ „ 2 „ 3 „ Nyilttér. Köszönet-nyilvánítás. Mindazon tisztelt s szeretett rokonaimnak, jóbaráta­­im­ és ismerőseimnek, kik feledhetetlen hold, nem halála alkalmából s temetésénél irántam részvétüket tanussták s fájdalmamat elviselhetőbbé tevék, ezúton nyilvánítom forró s hálás köszönetemet. Szeged, 1877. ápril 22. Y e z e n d i (Preyszler) Vilmos Szerkesztői üzenet. — D. W—B eh, helyben. Képtelenséget kíván tőlünk. Felelős szerkesztő : Nagy Sándor. Legfelső­bb meghagyás folytán ezennel meg­­indittatik a jótékony célokra szánt VI. magy. kir. államsorsjáték, melynek tiszta j­övedelme a CSÁSZÁRI és APOS­TOLI KIRÁLYI FELSÉGÉNEK 1876. évi má­jus hó 18-án kelt legfelső­bb elhatározása folytán a gyógyithatlan, de közveszélyes elmebetegek szá­mára felállítandó ápolda javára fog fordittatni. E sorsjáték összes, 3334-es megállapított nyere­ményei az alább következő játékterv szerint: frtra rúgnak és pedig: az I. főnyeremény 100.000 írttal o. é., a II. főnyeremény 20.000 írttal o.é. 2 nyeremény 5000 írttá. 10.000 írtban o. é. 10 „ 1000 „ 10.000 „ * * 2Ö 50Ö „ 10.000 „ „ . 10° „ 100 „ 10.000 „ . _ 200 „ 50 „ 10.000 „ „ „ 3000 sor.-nyerem. 10 „ 10.000 „ „ „ A huzás visszavonhatlanul 1877. évi juniu­s 4-én tö­rténik. A sorsjegy ára 2 frttal o. é. Van megállapítva. Sorsjegyek kaphatók: a lottóigazgatóságnál Budapesten (sítvámépület) , valamennyi lottó, só- és adóhivatalnál, a legtöbb postahivatalnál, és min­den városban és nevezetesebb helységben felállított sorsjegy áruló közegeknél. Itt. kir. lottóigazgató szig. Budapesten, 1877. évi március hó 1-én. MUTUSZ ALAJOS, m. kir. osztálytanácsos és lottóigazgató. 173—6—3 (UtAnnysmis nem dijaitatik.­ ••Üzletcég-egyesülés. Van szerencsém a n. é. közönséget tisztelet­tel értesíteni, hogy a takarékpénztár-épület átelle­­nében levő Rieger-féle házban létezett fűszerüzlete noi f. évi ápril 19. óta II. Altner J­ózsef-féle hasonüzlettel egyesült. Az üzletem irányában eddig nyilvánult nagy­becs­ű bizalmat ezen egyesült cég alatt is ipar­kodni fogom lehetőleg kiérdemelni. Aigner Nándor: 327-321­0-es“u.c­a­t -wird, ein unverheiratheter Mann, welcher in einem hie­sigen Bureau die Schreibgeschäfte und das Incasso besorgen kann. Bewerber müssen der ungarischen und deutschen Sprache in Wort und Schrift mäch­tig sein, Localkenntnisse besitzen und eine Kaution erlegen oder vorzügliche Referenzen aufweisen. Ausgediente Unter-Officiere erhalten bei gleicher Qualification den Vorzug. Offerte sind bis 1-ten Mai a. c. unter der Chiffre „Incasso“ an die Ad­ministration dieses Blattes zu richten. 331—1 Gummi és halhólyag tucatja 1—4 írt. Empécheurok (magömlési akadá­lyozók) darabja 2 írtjával után­vét és legnagyobb titoktartás mel­lett szétküld. 155—20—13 Zieger John Grapban. Gummi-különlegességek és sérv­kötők raktára, 819- 311-3-8 Árverési hirdetmény, Thein és Kary kereskedő cég javára, 387 frt 66 kr tőkeköve­telés, ennek 1874. febr. 1-től járó 6°/„ kamatai, 47 frt 81 kr meg­ítélt eddigi, és még fölmerülendő költségek erejéig, Pfeiffer E. és társai ellen, a szegedi kir. törvényszék 2077/875. sz. végzé­sével az árverés elrendelve lévén, ennek felperesi megbízott kérelme folytán IV. r. alperes Wechsler Franciskától 1874. novemb. 3 án lefoglalt, 1400 írtra becsült 211. és 306 sz. férfi , 80. és 239. sz. női izr. imaszéknek, a szegedi izr. hitközség jegyzői hivatalában leendő nyilvános elárverezésére újabb határidőül 1877. évi ápril 30-nak d. e. 8 órája kitüzetett. Mire a venni szándékozók ez után is meghivatnak, Szegeden, 1877. ápril 14-én Benkeő József, kik. végr. Bátorkodunk t. c. gazdasszonyainkat egy nagy takarékosságra figyelmeztetni, mely a kávénak füge-kávéval együtti főzéséből áll. Ezáltal kétféle előnyt nyerhetni. Az 1-ső: a ká­vénak ize tetemesen javul; 2-ik: olcsó megszer­zése megtakarítást szerez. Ennélfogva megkísér­lésre fölkéretnek valódi füge-kávénkkal. Midőn minden csomag tartal­máért (aranyozott felszereléssel ellátott kávénknak) valódisá­gát illetőleg 100 forinttal jól állunk, ide nyomott véd­jegyünket különös figyelmükbe ajánljuk. Schmidt Viktor és fia cs. k. szabadalm. gyámok Bécsben. 804­­* Raktár Szegeden : Tóth­ Péternél.

Next