Szegedi Híradó, 1879. január-június (21. évfolyam, 7-78. szám)

1879-01-15 / 7. szám

Helybeli újdonságok.­ ­ A Milkó-féle gyár ügyében vasárnapra összehívott rendkívüli közgyűlés rend­kívüli érdekeltséggel folyt le. A bizottsági tagok alig jutottak helyekhez a jelen voltak szokatlanul nagy száma miatt. A túlságos érdeklődést a tárgy közérdekű jellege mellett az egyéni érdekből eredt agitációk is segítették előidézni. A ta­nácskozás mindvégig igen élénk, zajos, vége felé éles és izgatott volt. A közgyűlés tár­gyára nézve Szeké­r­ke József, egyike az ülés összehívását kérelmező 20 bizottsági tag­nak, hosszabb beszédben előterj­esztő azon kö­rülményeket és indokokat, melyek a Mi­lk­ó­é­k által a Szina-telken állíttatni szándékolt gőzfű­részmalom ellen, úgy a közelebbről érdekelt szomszédok, mint általános érdekek szempont­jából ellene harcolnak. Szóló, valamint azok, a­kik utána a gyár ellen szóltak , hangsúlyoz­ták, hogy nincs kifogásuk a gyár fölállítása ellen s nem is akarják megnehezíteni annak létesítését, hanem pusztán az ellen tiltakoznak, hogy a gyár a Szína telken állíttassák föl. Azon indokok, melyek e vélemény támogatására föl­hozattak, jobbára ismeretesek e tárgyra vonat­kozólag a lapokban közölt fölszólalóéból.­­ A gyár a Szina-telken, a város egyik központján, folytonos zakatolásával nemcsak a szomszédokra nézve lesz kellemetlen, hanem zavarja a közel­ben lévő középületek csendjét, minek a tem­plom, a közép-, polgári és elemi iskolák, to­vábbá a honvédkaszárnya. Közegészségi érde­kek is tiltják a gyár ottani fölállítását, mert a gyárban fölhasznált víz csaknem közvetlen a vízvezeték fölött vezetvén a Tiszába, az ivó­vizet megrontja. A gőzfűrészmalom által továbbá a Szina­telek melletti egyetlen kirakodó helyről le fognak szorittatni a fakereskedők; azonkívül a közlekedés gázoltatni fog, nemkülönben a víz­­szivettyúzás is,­­ és a gyár a város szépíté­sének is hátrányára szolgál ; végül a Szina­­teleknél netán vízvédelmi célokból szükséges kisajátítást a telek értékét roppant mérvűre fokozó gyár csaknem teljesen lehetetlenítendi. Ezek voltak általánosságban azon kifogások, melyek a gyár jelzett helyen való létesítése ellen fölhozva lettek. A közgyűlésben egyébként igen erélyes kifejezésre talált az ellennézet is, mely a fölhozott indokok ellen azzal érvelt, hogy az iparvállalatok elé nem szabad akadá­lyokat gördíteni. Bakay és dr. Rosen­berg Izsó, kik a gyárnak a Szina telken le­endő fölállítása mellett szóltak , éles szemrehá­nyást is tettek a köztörvény­hatósági bizottság­nak a­miatt, hogy a­hányszor egy-egy gyár lé­tesítése forog szóban, annak létesülését közvet­lenül vagy közvetve mindig megnehezíteni ipar­­dik. A tárgyalás folyamában a főkapitány és Gerg Izsó konstatálták , hogy a közgyü­­k nincs joga az iparjogosítvány tárgyában állást adni, mert az ipartörvény az iparvál­látok engedélyezését s azzal együtt a gyár melyének kijelölését is az arra illetékes iparha­tóságoknak tartja fönn , s e tekintetben első­fokú fórum a főkapitány. Az ellenpárt kö­réből e tényt nem tudták meggyöngíteni az­által, hogy a közgyűlésnek a múlt évről kelt határozatára hivatkoztak a gyári iparvállalatok elhelyezése ügyében, mely szerint az újabban keletkező gyárak helyéül a hattyasi magas­lat jelöltetett ki. Egyébiránt ez oldalról sokakra nézve megnyugtató volt a főkapitány úr nyilat­kozata, melyben kijelenté, hogy a fönnforgó ügy eldöntésénél a törvényhatóság véleményét irányadóul tekinti, egys­orsmind hangsúlyozta, hogy a közgyűlés beleszólási joga fönntartatott még a gyár elhelyezésére szükséges kisajátítá­sok kérdésénél, ez és az építkezési engedély a közgyűlés fóruma előtt döntetik el. A mellett a főkapitány szigorúan ügyelt az előleges eljárás törvényes formáinak megtartására is s az érdek­letteket hétfőre értekezletre hívta össze, mely alkalommal a város mint érdekelt fél szintén meg fogja tenni saját észrevételeit a gyár else- TÁRCA. A villánál gyakorlati alkalmazása a társa­­dalomra. (Fölolvasta dr. Kiss György a polgári iparos és gazdasági körben, 1879. január 5-én.) (Folytatás.) Francia- és Németországban indóházak, gyárak s nyilvános helyek igen sok helyi vil­­lámfénynyel vannak már világítva. Nézzünk azonban a megmérhetlen területű tengerre, a­me­lyen sötét éjjelen a vihartól kergetett hajós hányatott hajójának hiában keres iránypontot; de a messzeségben föltűnik a világítótorony, melynek különnemű színei mindannyi jel a ha­jósoknak, hogy ott vagy biztos kikötőre talál­nak , vagy azt a helyet mint veszedelmes zá­tonyt kerüljék. Mily nélkülözhetlen a hajósokra ily világítótorony, kitűnik abból is , hogy úgy az egyes kormányok, mint nemzetek, a világító­tornyokra kiváló gondot fordítanak. — Mennyi agyagi jólét, mennyi földi boldogság és kincs rejlik egy ily hajó-rakomámányban? Hány család várja egy ily hajó megérkeztét , a­melyhez anyagi jóléte fűződik ? Hányat mentett meg ezek közül a világítótorony, mely­­ jeltűzként a viharlepte hajósnak biztos útbaigazítóul szol­gál ? És a világítótornyok nagy része már vil­­lámfénynyel világittatik, mert messzebb terjedő világossága s kiállítási olcsósága vele minden más világítási eszközt versenyképtelenné tett. Nézzünk azonban a tengeren közlekedő hajókon végig s látni fogjuk , hogy az egyes hajók jeltüzei sokkal messzehatóbb s élénkebb lyezése tárgyában. S miután a polgármester úr a tárgyalásra kiküldte és a város részéről uta­sítással ellátta a főügyészt, a közgyűlésnek ha­talmában áll az utasítás fölött nyilatkozni. Ez­zel a vita az illetékes mederbe térvén, a felől folyt a tárgyalás, hogy minő utasítás adassák a főügyésznek. A polgármester által adott uta­sítás fölolvastatott s e szerint a főügyész a gyárnak a Szina-telken való fölállítása ellen fölebbezés bejelentésére utasíttatik. Mind­két oldalról élénk vita folyt az új mederbe te­relt kérdés fölött ; többen a polgármester által adott utasítás fönntartása mellett szóltak, míg mások azt kívánták, hogy a közgyűlés változ­tassa azt meg a gyár előnyére, s a főügyészt arra utasítsa, hogy az előzetes tárgyalásnál a város részéről támogassa a gőzfűrészmalomnak a Szina-telken leendő fölállítását. A polgármes­teri utasítás ellen Bakay és Obláth Lipót keltek ki leghatározottaban , mig annak támogatá­sára legerélyesebben Szekerke, Babarczy József és Lévay Ferenc emeltek szót. Végre déli fél 1 óra tájban szavazással döntetett el az ügyi és mintegy 80—90 szóval 20—25 el­lenében a polgármesteri utasítás helybenh­a­­gyatott, illetőleg Lévay Ferenc indítványa el­fogadtatott , mely szerint a köztörvényhatósági bizottság részéről a gőzfürészmalomnak a Szina­­telken való létesítése elleni akcióra utasítja a főügyészt. — Kaszinónkról. * A belvárosi ka­szinó-egyesület választmánya f. hó 10-én ülést tartott. Legérdekesebb tárgya ez ülésnek a költ­ségvetés megállapítása volt. Tagadhatatlan, hogy a kaszinó múlt évi állapota, sok tekintetben lanyha, életnélküli vezetése sok aggodalmat okozott az újjáalakuláskor. Tetemes adóssága egynémely kaszinó­tagot a múlt közgyűlésen arra késztetett, hogy a bérhelyiség egy részének visszabocsájtását indítványozza, úgy, hogy a ka­szinó négy szobára szorittatott volna. A kik azonban a kaszinónak jobb jövőt is mertek jó­solni s a kik a tétlenségből a társadalmi tevé­kenység terére akarják hívni a kaszinót, a­mi­nek sikerétől a kaszinó virágzó fönnállását föl­tételezik, a helyiségnek ily megszükitését nem pártolták s inkább kívántak becsülettel kimúlni, mint megtörpülve lézengni. A közgyűlés tehát egy költségvetési bizottságot küldött az ellenté­tes javaslatok megvitatására s a költségvetés egybeállítására, mely bizottság jelentése a f. hó 10-én tartott választmányi ülésben tárgyalva és elfogadva jön. E szerint a választmány az ö­s­z­­szes kaszinói helyiségek megtar­tását javasolja a közgyűlésnek. A bevételek összege 3630 frt 45 krban, a kiadá­soké 3468 frt 60 krban állapíttatott meg; e­zserint a f. évre 161 frt 85 kr többlet mutat­kozik. A választmány hiszi, hogy a kaszinó új és szebb hivatásnak néz elébe az eddiginél. E tekintetben nem is habozik a kaszinó céljára és működésére nézve reformokat létesíteni; ez azonban legjobban elősegíttetnék az által, ha városunk kaszinóba való összes elemei ott sora­koznának. Ez elemek alatt értjük az értelmi, ipari, kereskedő- és birtokos-osztály javát. Ha ily elemek sorakoznak „közügyi egyesületté“, a város a kaszinóból vezettetnék, s ez esetben a városi közgyűlésen az elemek nem országos, ha­nem városi pártként sorakoznának.­­ Az állandó hid ügyében mű­ködő albizottság Vasárnap este tartott értekez­­letet a városháza tanácstermében s beható tár­gyalás alá vette az állandó hidat érdeklő s kü­lön nyomtatványban megjelent okmányokat, n. m. a belügyminiszter leiratát a közgyűlés 1877. évben az állandó hid kiépitése tárgyában kelt határozatára, továbbá Müller Frigyes ajánla­tait és végül Zombory tanácsnok tervezeteit a hid költségeinek fedezete tárgyában. A bizott­ság főbb megállapodásait a következőkben kö­zöljük : Az állandó híd mielőbbi kiépítése a for­galom érdekei által sürgősen parancsolt szükség fénynyel világítanak, olyannyira , hogy mahol­nap a villámfénynek egy hajóról sem szabad hiányoznia. De nemcsak a közlekedés utain, hanem mélyen alant a tenger fenekén, a búvár­­harangokban is alkalmazását találja a villám­­fény, hogy az ember részint a hajótörés alkalmával a tenger által elnyelt kincseinek töredékét meg­mentse, részben pedig, hogy a tenger vagy bányák által elrejtett kincset az azt sz­omjahozó ember a mélységből a föld felszínére hozhassa. — Mit szóljunk a III. Napóleon által véghez­vitt nagy munkálatokhoz, a­melyek Párist a világ legszebb városává tevék? Éjjel-nappal ezernyi munkás dolgozott a nagyszerű terv va­lósításán, a­melynél nappal a fénylő nap s éj­jel az ahhoz hasonló villamfény szolgáltatta a világosságot. Ha azt hinnék­­, hallgatóim, hogy a vil­lamfény csak a békés polgároknak világit s egyedül a szorgalom s ipar termékeinek létreho­zásában árasztja csudálatraméltó fényét, nagyon csalatkoznának; kivette ebből az emberi lele­ményesség a maga részét a háborús időben is, midőn az élelmes hadvezér az éj sötétét föl­használja, hogy mozdulataival halálos csapást mérjen ellenére; ekkor az önmagát védő vil­lám fényével megvilágítja az ellen hadoszlopait s úgy figyeli meg hadállásait, hogy előkészüle­teket tehessen oly megtámadások ellenében, a­melyek haláldöfés lennének katonáira. Így volt ez Páris ostromakor, midőn a porosz hadálláso­kat a franciák Páris falairól megvilágíták. A­mit nem tehetett meg az erő az ügyes védelem ellenében, megtette az éhség s Párist csakis ez adta a poroszok s­­ezébe. — — Az északameri­kai államok serege a rabszolgatartó államok ellenében viselt háborúban nappal a parti üte­gekhez, védvekhez nem közeledhetvén, az éj leple alatt úgy közeledtek hozzájuk, hogy azo­kat villámfénynyel világították meg. A vakító világítás alatt az ellen nem lévén képes a vilá­s azt annyival inkább javasolni fogja a nagybi­zottságnak, mert a híd törlesztési költségeinek födözésére is kellő alap kínálkozik. E tárgyban, mely a terv létesítésére nézve legfontosabb s csaknem kizárólag döntő kérdést képez, az al­bizottság, Zom­b­o­r­y­­nok komplikált financiá­lis terveit mellőzve, egyszerűbb módját fogja javasolni a törlesztésnek. — A 30 éves föl­dek fölszabadulásáig, 1884 ig, pusztán a hid­­vám-jövedelem szolgáland törlesztési ala­pul 30,000 frt erejéig; a vámtarifa fölemelésé­ből befolyó többlet : 22,000 frt, a közpénztár rendes jövedelméül tartatván meg. E törlesztési alaphoz járuland­ó marostői földek 1883-ban leendő bérbeadása folytán megnyíló uj jövede­lemből 10,000 frt. 1885-ben már a 30 éves föl­dek bérbeadásából befolyó pénzek is a törlesz­tésre fordittatnak, s minthogy a 12,000 hold közvagyon évi bérletéből 40,000 frtnyi bevételt helyez kilátásba a bizottság, az említett esz­tendőn túl a törlesztésben évenként 80,000 frt fogna fizettetni. A nagyobb összegű törleszté­seknek azért adatott előny a kisebb rátafizeté­sek fölött, mert így a város előbb tisztázza e terhét és kevesebb összeget fizet kamat fejében. A hidrámtarifa emelése tárgyában, néhány tétel kivételével, elfogadtatott Zombory­­nok ter­vezete. A­mi az állandó híd létesítési módozatát illeti, az albizottság pályaversenyt kérni javasol az ajánlatok és tervek beadására nézve s Müller úr ajánlatai is pályázatra fognak utasíttatni. — A tiszavölgyi társulat köz­ponti választmánya 1. évi január 7-én tartott ülése után, melyről múlt számunkban emlékeztünk meg, még 11-én is tartott érte­­kezletet, melyen egy az alföld s legközelebb Szeged vízvédelmi viszonyaira nézve nagyfon­­tosságú tárgy forgott szőnyegen. A mindszent­­apátfalvai tiszaszabályozó társulat ugyanis kér­vényt nyújtott a központi választmányhoz az iránt, hogy a közlekedési minisztériumnál ké­relmezze az alsótiszai nagy­fai átmetszés kiké­­peztetését. A társulat amiatt kívánja az emlí­tett átmetszés kiképeztetését, mert a nagyfai régi Tisza kanyarulata nagyon ostromolja a társulat töltéseit , s igy az átmetszés kiképez­tetését, melynek folytán a folyam sebeje a régi Tiszából elvezettetnék, a társulati töltések fönntartása követeli. A társulat kérelme Sze­gedre nézve jelentékeny hátrányt involvál, mert a nagyfai átmetszés csak pár órai távol­ságra fekszik fölöttünk, s ha kiképeztetnék, a felsővizek folyásának sebességét közvetlen Szeged fölött fokozná s igy a vizek még na­gyobb erővel zúdulnának reánk. A központi választmány a kérdést az alföldnek, a kér­vényben fölhozott oknál sokkal fontosabb ér­dekek szempontjából mérlegelvén, azt eluta­sította s határozatilag kimondá, hogy a nagyfai átmetszés előbb nem képeztethetik ki, mig a vödrösházi átmetszéstől lefelé valamennyi alsótiszai átmetszés kiképezve nem lesz. A központi választmány imént jelzett teljesen korrekt határozata gróf, Károlyi Sándor és Reizner János fölszólalására, egyh­angul­­­a­g hozatott. — Halálozás. Polgár István, kis­újszállási földbirtokos, Polgár Lászlónak, fő­ispánunk vejének egyetlen fivére, tegnapelőtt hosszas betegség után 34 éves korában meg­halt. A korán elhunyt a Kunság legkitűnőbb s legszorgalmasabb gazdáinak egyike volt. Hátra­hagyott családja jövőjét szorgalma eredményé­vel biztosította az épp oly jó családapa, mint munkás honpolgár. Nyugodjék békében ! — Rendőri akció. Hogy ne vádoltat­­hassunk a rendőrség iránti elfogultsággal, nem­csak a rendőrség rovására tartozó eseményeket és mozgalmakat jegyezzük föl, hanem a­hol csak alkalom kínálkozik — sajnos, hogy oly ritkán! — szívesen írjuk föl a napi események króni­kájába a rendőrségnek a rend érdekében viselt dolgait. Nos, hát míg egyrészről köztudomású tény, hogy utcáinkon s köztereinken brutális gitógóc távolság­pontját még csak megközelítő­leg sem meghatározni , a köröző­hajók teljes biztosságban puhatolhatják ki az ellenséges csapatok s partvédők elrendezését és erejét. A vegytanban a villámtűz által oly fémeket és agyagokat, a­melyek semmi tűzben nem olvadnak, a roppant hőtok kifejlődése által nagy könnyűséggel hozunk olvadásba. A villámfény gyakorlati alkalmazásba jő még a színházaknál, szinképjátékoknál, napna­­gyításnál s a ködfátyolképeknél. * Az emberek egymás közt való folytonos érintkezése fölébreszté a vágyat, a távollevők­ről s a messzebb történt eseményekről gyorsan hírt hallani, tudomást venni.­­ A régieknél a hadvezérek őrállásaikkal adták a hírt kitűzött céljuk felé. Mások tűzjeleket alkalmaztak, hogy ez által az ellenség győzelmes leveretését gyor­san tudassák a harc kimenetéért remegő fejede­lemmel. A múlt század végén a franciák Chappe által föltalált s a figyelőházon kívül álló karók­kal jeleket mutató készüléket használtak, 8 ezen készüléket táviró- (telegraf) készüléknek nevez­ték. Az ilynemű távirókészülékek használható­sága igen korlátolt volt, mert a köd és és sö­tété a táviratozást mindig korlátozta. Ezt a pri­mitiv távirást ismét a villamosság volt hivatva helyéből kiszorítani s arra a magaslatra vinni, a melyen ma áll s a mely nélkül ma már a társadalom úgyszólván nem létezhetik. Mi mó­don lehet a villamossággal a legmesszebbre is írni, könnyen megérthetővé válik, a mint annak alapjával , a villamdelejességgel megismerke­dünk. A távirás jelenleg kétféleképen történik: a delejtű elhajlása és a villamosság által, kelet­­kezett delej vonzóereje által. A delejtűvel való távirás különösen az angoloknál van d­ivatban, fickók és részeg kétlábú állatok által menny garázdaság vitetik végbe rendőri intervenció nélkül, szolgáljon köztudomásul az is , hogy néhány rendőr szombaton d. e. egy embert, a­ki ittas állapotban a Ferenc­ téren nagy patáliát csapott, elismerésre méltó erélylyel megfékezett és hűvösre kisért. A szóban levő garaboncás fráter egy katonaviselt, erős, tagbaszakadt férfi, hatalmas resistenciát fejtett ki a rendőrségi akció ellen, s midőn látta, hogy a megszaporo­dott hajdúk ellenében, lábain állva, többé nem fejthet ki siker reményével oppoziciót, hanyatt vágta magát a földön s kézzel lábbal vickán­­dozott, hogy hozzá ne férhessenek. A rendőrök azonban kezein s lábain megragadván, mint terhet szállították be a hűvösre, a hol a ferenc­­téri hős nemes heve kissé lecsillapulhatott.­­ A főgymnáziumi „önképzőkör“ vasárnap tartotta a folyó tanévben Il-ik nagy­gyűlését, a­melyen ft. Horváth Sándor tanár uron, a kör vezetőjén kívül ft. Magyar Gábor igazgató, valamint ft. Cserép Sándor és Fittin­­ger Károly tanár urak jelentek meg mint ven­dégek. A közgyűlés tárgyai a következők vol­tak : 1. Titkári jelentés, fölolvasta Kriszhaber Adolf 8. o. t. 2. „Édes jó hazám“, Becsei Sán­dortól, szavalta Reichlinger Ede 7. o. t. 3. „A villámhárító föltalálása“, székfoglaló értekezés, fölolvasta Spitzer Vilmos 8. o. t. 4. „More pat­­ria“, saját költemény, fölolvasta Mészáros Lajos 8. o. t. 5. „Shakespeare Hamletja, a költő szylje és világnézete“, értekezés, fölolvasta Klein Alajos 7. o. t. 6. „Az utolsó alamizsna“, Petőfi Sándortól, szavalta Kriszhaber Adolf 8. o. t. 7. „A színpad mint az erkölcsök tükre“, székfog­laló értekezés, fölolvasta Schreiber Fülöp 7. o. t. 8. „Koldusének“, Arany Jánostól, szavalta Herzl Manó 8. o. t. — A titkári jelentésből kiemelendők a következők : A körnek van 49 rendes tagja a 7. és 8. osztályból s 23 bejáró tagja a 6. osztályból. Tartott összesen eddig elé 11 gyűlést, melyek közül 8 kiválóan munkálkodási gyűlés volt ; ezek egyikén a bejáró tagok tar­tottak szavalati akadémiát. Ezen gyűléseken a rendes tagok közül 16-an 19 írásbeli művel és 24 szavalattal léptek föl.­­ A kör pénztára 108 frt 35 kv fölött rendelkezik. A könyvtár­ban van 313 mű 551 kötetben. Ebből 42 ren­des és 21 bejáró tag 228 művet olvasott 401 kötetben. Ez a körülmény annál kielégitőbb, mivel ugyanezen tagok az ifjúság nagy könyv­tárt is használják.­­ A szabadelvü­ kör választmánya szombaton d. u. ülést tartott, mely alkalommal az egyesület házi ügyei voltak tárgyalás alatt. A pénztár és könyvtár állapotáról lévén szó, az előterjesztésekből kitűnt , hogy a kör finan­ciái, habár nem mondhatók éppen roszaknak, de, mint ez időszerint majd mindenik egyle­tünkre nézve áll, nem is kedvezők; ellenben a könyvtár felőli jelentés annyiban örvendetes, hogy a könyvtárt a kör tagjai szorgalmasan használják. — „A virágnak megtiltani nem lehet“ — tudniillik V­i­r­ág­h felsővárosi biz­tosnak, hogy a katonát is bekísérje, ha ga­­rabonciáskodik. Mégis tette szombaton éjjel. „S ha tette, jól tette.“ Az említett éjjel egy 8 had­fiból álló benyakalt kompánia nagyban produ­kálta intézkedését a felsővároson egy korcsmá­ban. A vitéz fiúk azon kezdték a diadalmas had­járatot, hogy a korcsmában összetörtek mindent, s azzal a„rechts um!“ tovább álltak ; s mint­hogy az éjjeli marschhoz trombitás nem volt, mindegyik saját hangszerén fújta a riadót, oly éktelen orditozást vivén végbe, hogy az utcák lakóit fölriaszták álmaikból. A rendőrség azon­ban még idejekorán érkezett, hogy a garázda publikumot megfékezze. Ez persze nem ment egykönnyen, mert katona-ember nem hagy könnyedén packázni magával, aztán meg neki is oldalán lóg a „kezebet”.“ Hanem ez egyszer emberükre akadtak a katonák a rendőrökben a­kik bár sokkal kevesebben voltak, dicsérendő erélylyel léptek föl a rendbontókkal szemben. míg a delej a mi távíróinknál van alkalmazás­ban , azért ez utóbbi közelebbről érdekelvén bennünket , itt ennek magyarázatára szorít­kozom. Ha a b­rrt telepből a villamfolyamot lágy vas körül vezetjük, úgy, hogy a villamosságot vezető sodrony selyemmel vagy gyapjúval le­gyen körülvonva, az időre, míg a folyamkerin­gés történik, vas és acéldarabokat magához vonz ; a­mint a villamfolyam megszakíttatik, a lágy vas elveszti delejes erejét s a magához vonzott tárgyakat abban a pillanatban elereszti. A villamosságnak ezt a sajátságát Morse ügye­sen használta föl, ki is a mai távirógépek föl­­találójává jön. A távirógép lényegében nem áll egyébből, mint egy két, rézsodronynyal számtalanszor kö­rültekert lágy vasból , mely fölött keresztben ismét egy emeltyűvel összekötőt vas- vagy réz­darab van ; az emeltyű másik oldalán sodrony­­rugony és végén szabályozható kiálló szög van. A kiálló szög fölött vékony papírszalag fut el, a­melyet egy óramű szabályszerüleg gombolyít le tekercséről. A mint a villámfolyam megin­­dittatik, a lágy vas delejessé válik s a fölötte keresztben levő vasat magához vonzza. E vas emeltyűszerü mozgása által a másik vég, melyre a kiálló szög helyezve van, fölfelé emelkedik s a fölötte elvonuló papírba benyomást hagy maga után a szerint, a mennyi ideig a vas a delej működése által magához vonzatott.­­ A villamfolyam megszüntetése által a delej is meg­szűnvén, az említett sodronyrugó az emeltyűt visszahúzza eredeti állapotába, s ekkor a szög is eltávozik a papirtól s a benyomási művelet megszűnik. A papírra a benyomások tetszéssze­­rintiek lehetnek a szerint, a­mint hosszabb vagy rövidebb ideig engedjük a villamfolyamot keringeni, így lehet a papíron pontot és voná­sokat képezni, melyekből a sürgönyzés abc-je kikerült. (Vége, köt.) * Múlt számunkból kimaradt.___________Szert.

Next