Szegedi Híradó, 1881. július-december (23. évfolyam, 147-298. szám)

1881-07-01 / 147. szám

Huszonharmadik évfolyam 1881. Megjelen: az ünnep utáni napokat kivéve mindennap. Előfizetési föltételek: Szegeden Mzhozhordással és vidékre postán. Egész évre . . . 15 frt —­kr. Félévre .... 7 „ 50 „ Évnegyedre . . 3 „ 75 „ Egy hóra ... 1 * 25 „ Előfizetések legcélszerűbben posta­­utalvány utján eszközölhetők. POLITIKAI És VEGYESTARTALMÚ NAPILAP, Szerkesztőségi iroda: hol e lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál tér 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes szám á­ra.­­ Isz­­ütörtök, julius 1-én. Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr. kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr és minden beiktatásnál 30 kr. kincs­tári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyilttér“ ben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek a fővárosi és a külföldi nagyobb hirdetés­irodákban is. Kiadóhivatal : Burger Gusztáv könyv- és kőnyomdája, könyvkötészete, papirraktára, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Előfizetési fölhívás szegedi­ híradó 1881-ik évi huszonharmadik évfolyamának második felére. Fél- és negyedéves előfizetőinket tiszte­lettel kérjük, hogy a jmn. hó végével lejárt meg­rendeléseiket idejekorán megújítani szíves­kedjenek s bizalommal kérjük elvbarátainkat s Szeged igaz barátait helyben és a vidéken lapunk támogatására. A közönség, melynek kezén lapunk meg­fordul, tanúságot tehet róla, hogy buzgalmunk nem lankad s hogy az elmúlt félévben is emel­tük e lapok tartalmasságát. Ez lesz törekvé­sünk jövőre is. A választási mozgalmak lezajlásával ismé módunkban állandó figyelmünk s erőnk javát az árvíz után kiadott programmunk első és legfőbb pontjának , Szeged rekonstruk­ciójának szentelni s tüzetesen, a városunk szeretetéből merített lelkesedéssel fogjuk föl­karolni s megvitatni mindazon fölmerülendő és függőben levő nagy és fontos kérdéseket, a­mik Szeged újjáteremtésével kapcsolatban álla­nak. Ezen a téren soha nem lesz reánk befo­lyással a pártpolitika, hanem tisztán Sze­ged érdeke fogja tollunkat ve­zetni. Számítunk mindazok támogatására, helyben úgy mint a vidéken, a­kik Szeged nagy jövőjéért lelkesednek, mert azt nemzeti érdeknek tekintik. A szerkesztőség. Előfizetési föltételek. Helyben házhozhor­dással, vagy vidékre postán. Egész évre : 15 frt, félévre: 7 frt 50 kr, negyedévre : 3 frt 75 kr, egy hóra: 1 frt 25 kr. A kiadóhivatal. Budapest, június 27. n­. Lázas érdeklődéssel várja min­denki a közvélemény nyilatkozását. Min­den nap újabb meg újabb vonását adja meg azon képnek, mely a nemzet szu­­verainitásának képviselőjét, az új ország­gyűlést fogja mutatni. Részünkről kimondhatjuk már ma, hogy teljes okunk van örömmel s meg­nyugodva tekinteni a választások végső eredménye elé. Fő körvonalaiban előt­tünk van már annak képe s a későbbi eredmények már nem igen módosítanak azon. A szabadelvű­ párt az eddig tör­téntek után bátran elmondhatja, hogy az ellene oly merészen, oly válogatatlan eszközökkel intézett támadást diadalma­san visszaverte s ellenfelein nagy fölény­nyel győzedelmeskedett. S az eddigi eredményekkel szemben mily nevetségesnek tűnik föl most már az ellenzék elbizakodott beszéde a sza­badelvű­ párt népszerűségének elveszésé­ről s a kormány és a nép közti véle­­mény­egység teljes hiányáról s azok a vádak, a­melyeket Tisza Kálmán, a kormány feje ellen szórtak. Az egy­hangú, lelkesü­ltséggel kikiáltott válasz­tások legnagyobb részben a szabadelvű­­párt tagjaira esnek és ennek vezérei egytől-egyig megválasztottak, míg a szélsőbal vezér férfiai az első debütben eddig — Irányit kivéve — mind meg­buktak : Simonyitól Svarcz Gyulán át Eötvös Károlyig. Az egyesült­ ellenzék­nek főemberei — Sennyei kivételével — szintén bukásuk fölött gyászolhatnak: megbukott A­p­p­o­n­y­i Albert, Lich­tenstein, Chorin s bukott Sz.­­Gotthardon Széll Kálmán, e jeles államférfiu is, a kinek valószínüleg használni fog ez a lecke s fölismervén, hogy a nemzet a tétlen töprengést s a neheztelő félreállást nem tekinti rokon­­szenvvel, ismét arra a térre fog lépni, a­hol jeles tehetségeivel magának ba­bért s a hazának hasznot fog szerez­hetni. Széll már Pozsonyban megválasz­tatott s a többiek is meg fognak vá­lasztatni valószínüleg, de ezek a jelen­ségek legkevésbé sem a szabadelvű­ párt, hanem az ellenzékek népszerűség-vesztése mellett bizonyítanak. S aztán azok a Tisza-ellenes haj­szák ! Nem volt nap, a­melyen azt­ nem hirdette volna egyik-másik ellenzéki újság, hogy Tiszát gyűlöli az országban mindenki. Persze kellett ezt hirdetni kivált az egyesült ellenzéknek, mert nyílt titok volt, hogy ennek a pártnak a tétele, minden elfogadható és el ném fogadható programm híján, csak a Tisza elleni gyűlöleten alapszik. Nos, az ellen­zéki korifeusok Tiszát vereségeik után még jobban gyűlölni fogják, mint ha­talmi álmaik megvalósulásának élő, hatalmas gátját, de már eddig két vá­lasztás bizonyította be, hogy ebben a gyűlöletben a nép nem osztozik. Tiszát a székelység egyik fő helyén egyhangú­lag választották meg újra s óriási több­séggel választották meg Bihar megye székvárosában is, a­hol pedig az ellen­zék minden árnyalata összpontositá el­lene minden erejét s fogásait. A szabadelvű­ párt eklatáns győzel­mét nagyon is természetesnek találjuk. Egy oly érett s helyes politikai ösztönü nép, mint a magyar, nagyon könnyen választhat a létező pártok közt, mikor az egyik, az uralkodó, a pénzügyek biz­tos rendezésének útját, teljesen helyre­állított s csak nemrég Európaszerte dia­dalt ült magyar hitelt s a jövő kormány­­működés megítélésére minden téren ha­talmas kérdéseket mutathat föl s mikor az egyik ellenzéki árnyalat csak a kor­mányelnök személyének gyűlöletére, a másik pedig egy kecsegtető, de határo­zatlan programm kivihetetlen s részt rejtő álmaira alapíthatja bizalmi igé­nyeit. De az eddigi választások még ennél is többet mutatnak. Nemcsak a szabad­elvű­ párt, hanem a belőle szár­mazott kormány is a nemzet teljes bizalmi szavazatát kapja az eddigi választá­sok által. A kormány minden egyes tagja, a­melyiknek kerületében vagy ke­rületeiben a választás már megtörtént, vagy egyhangúlag vagy roppant több­séggel választatott meg. Mily nagy kü­lönbség a mostani és a három év előtti választások között s mily hatalmas bizo­nyíték arra nézve, hogy a közvélemény most már meg van győződve, hogy a­mit ez a kormány ígért, azt becsülete­sen, az ország hasznára, be is váltotta. A többek közt különösen ki kell emel­nünk Szende Béla honvédelmi minisz­ternek szegedi eklatáns győzelmét a szélső­bal egyik korifeusa ellen, a mely győ­zelem Szende államférfius jelességének, rendületlen magyar érzületének s a nem­zet szemefénye, a honvédség szervezése kö­rüli érdemeinek méltó jutalma, — és Ke­mény Gábor kereskedelmi, földmivelés- és iparügyi miniszternek érdemeit, a miket magának reszortja minden ágában bok­rosan szerzett s a mik előidézték, hogy a szélsőbal egyik erős várát, Budapest iparűző választó­kerületét, a Ferencvárost, a szabadelvü-párt számára visszahódította. Örvendetes és megnyugtató képpel biztat tehát bennünket a jövő. A szabad­­elvű-párt minden valószínűség szerint imponáló többséggel fog visszakerülni az uj országgyűlésre s igy ez az erős, tiszta célú s tántorithatlan erélyű kormány vezetése mellett akadálytalanul szerez­heti meg Magyarország erejének s jövő biztosságának föltételeit. Adja Isten, hogy a­mint a nemzet akarata nem gördít, úgy a külső, váratlan események se gör­dítsenek gátat működése elé ! Szeged, jan. 30. — A választások eredménye teg­nap éjfél után 1 óráig 369 kerületből ismeretes. Ezekből 209 szabadelvűpárti, 73 független­ségi, 56 egyesült ellenzéki, 11 pártonkívüli, 15 nemzetiségi és 5 kerületben (Nagylak, Margitta, H.-M.-Vásárhely, Enying, Ny.-Bog­­dány) új választás lesz. A sz­ab­a­del­v­ű-p­árt tegnap megnyerte Bálfát, Gyulát, Peert, Jákóhalmát, Nagykikin­­dát, Szászsebest, vesztette Szolnokot, Versecet, Marosvásárhelyt. A tegnapelőtti nyereségi és veszteségi arányt hozzávéve, nyeresége 16 új kerület.­­ A szultángyilkosok perében tegnap (29-én) hirdették ki az ítéletet. A törvényszék kilenc vádlottat, és pedig: M­i­d­b­át pasát, Mahmud Damat pasát, Nuri Damat pasát, Fabri beyt, Ali beyt, Ned­­zsib­a beyt, Musztafa csauszt, Musztafa Dsezab­ilt és Hadzsi Ah­met­et halálra, Said beyt és Riza beyt tíz évi kényszermunkára ítélte. A tápéi választás, Szeged, június 29. A csöndes kis falu nyugalmát a hosszú kocsisorok meg a szokatlan kurjongatások egy napra egészen megzavarták. Mindenki félre tette a maga dolgát és sietett­­ az ország dolgát intézni. A község néptelen nagy utcája a reggeli órákban benépesült Dorosma, Horgos, Algyő, Kistelek, Sándorfalva és Sövényháza népei­vel ; muzsikaszó, éljenzés hangzott mindenfelé. A pártok vonultak föl s a község háza előtt foglaltak állást, közöttük — tekintettel a múlt választások harcias jellegére — egy szakasz katona képezett sorfalat, a­melytől jobbra­­balra kedvek szerint éljenezhették képviselő­­jelöltjeiket. Nov­ák Gusztáv szélbali jelölt személye­sen lelkesítette híveit s éltettette magát, de a jobboldal zászló­erdője alól hallatszó lelkes éljenzés egészen elnyomta a szemmel látható kisebbséget. Háromnegyed 9-kor a vált­elnök, Hegedűs István úr, szép és hazafias beszé­det intézett a választókhoz, figyelmeztetve őket a fontos jogra, a­mit most gyakorolnak s föl­­hiva a különböző meggyőződésben levőket, hogy e nemes jog gyakorlásához nemes nyu­galommal közeledjenek és tartsák tiszteletben egymás meggyőződését. Végül lelkesen éltette a mindnyájunk által egyenlően szeretett édes­anyát, a hazát. Hosszan tartólag és egyetértő­­leg éljenzés volt rá a lelkes válasz. Félóra múlva megkezdődött a választás, még­pedig az elnök szép szavainak hatása alatt kellő nyugalommal és példás rendben. Először a tápéiak szavaztak valamennyien Csejtegre, majd Sándorfalva és Algyő részben Novákra, részben Csej­tegre. Azok következtek ezután a dorosmaiak közül, a­kik Novákra szavaztak, s utánuk a Csejtey­­pártiak. Bár a dorosmaiak nagy része Novák-párti volt, az eddigi leszavazás után is Csejtey már több szavazattal bírt. A kisteleki és horgosi, meg a sövényházi szavazatok aztán Csejteyt 125 többséggel juttaták győzelemre, mely által pár­tunk ezt a kerületet is visszanyerte. Valami nagy érdeklődés itt sem mutatko­zott a választás iránt, mert az 1003 választó közül csak 466 gyakorolta legszebb polgári jogát. Novák úr a választás eredményét az egyik duttyánban várta be az ürült palackok között. A szegény feje rrva fakadt, úgy búcsúzott el a mandátumától , azután pedig hamarosan elpárolgott abból a kerületből, melyet A zászló-fölavatási ünnepély. A szegedi pincér-betegsegélyző és temetkezési egyesület­ zászló­­fölavatási ünnepélyéről múlt számunkban már röviden megemlékeztünk s kiemeltük annak impozáns voltát s egyes fényes momen­tumait. Mielőtt most ezen ünnepélynek ott nem ismertetett részleteiről szólanánk, megemlítjük, hogy az ünnepély iránt a részvét roppant nagy volt s az érdekeltség nagy mérvben kiterjedt a fővárosra és a vidékre is. A rokon­ egyesüle­tek mind képviseltették magukat , többen zászlóikat is elküldték az ünnepély díszének emelésére. Budapesten kívül képviselve volt majd minden vidéki város, így Kolozsvár, Nagyvárad, Arad, Temesvár, sat. A fényes menetről, mely a városházától indult zeneszó mellett, már szóltunk ; itt még megemlítjük, hogy az — városi tűzoltók által kordonnal körülvéve — a Széchenyi és Klau­­zál-téren, az oroszlán-, iskola-, Somogyi-, Ká­rász- és Kölcsey-utcákon keresztül vonult a színházhoz, nagy néptömegtől kísérve. A színházban lefolyt fölavatási ünnepélyről pótlólag följegyezzük, hogy az üdvözlő beszédet a zászlóavató egyesület elnöke, Kass János úr tartotta s hogy a szögbeverési szertartásnál egész sora hangzott el a szép és szellemes jel­mondatoknak. * A d­i­s­z­e­b­é­d." Az ünnepély második fő momentuma a délután 3 órakor tartott d­i­s­z­e­b­é­d volt a Próféta ponyvával bevont udvarkertjében. A helyiség igen szerencsésen volt vá­lasztva, mert a forró nyári nap dacára a leg­kellemesebb atmoszféra uralkodott. A tágas udvarban, a hosszú és egészen kényelmesen hozzáférhető asztalok mellett 206 személyre volt terítve. A kiváló csinnal terített asztalok illatos virágcsokrok sokaságától díszlettek; a­mikor pedig a zászlóanya, Stroblné Vedres Kle­mentin úrnő, koszoruleányaival elfog­lalta helyét, akkor igazán gyönyörű látvány tárult elénk. A koszorulányok kedves, üde arcaikkal, egyenlő hófehér ruháikban, széles vörös és fehér szalagjaikkal, vegyítve a szintén vörös és fehér szalagos, fekete frakkos fiatal urak­kal, mint pompás színvegyületű keret foglal­ták körül a zászlóanyát. Alig emlékszünk, hogy nálunk ily sikerült és szép banketet láttunk volna, s a pincér­egylet valóban szerencsésnek érezheti magát, hogy ünnepélyét a nagy és disztingvált közönség jelenléte által oly fényessé tudta tenni. A notabilitások között ott láttuk Pálfy polgármester, Szlu­ha főkapitány, K­á 1t a­­ miniszteri titkár urakat s azonkívül számos kitűnőséget a helyi társadalom minden osztá­lyából. A kitűnően sikerült ebéd étlapját itt adjuk : Mayonnaise hal és hideg fölvágott. Angol rostbeonf és vesepecsenye. Cukorborsó, karfiol és ppenát. Sültek: Borjú, csibe, kacsa és liba. Befőttek: saláták, ugorka. Tészták: Sült tészták és Créme. Gyümölcs és sajt. Fagylalt és kávé. Sör, bor és savanyu vizek. Pezsgő. Az étlap nemcsak sokat mondott, de ki­tűnőt is adott. Az ebéd valóban dicséretére vált Ferencsevicsnek s a Budapestről lejött vendégek nem győzték az ételek jóságát és a pompás rendezést dicsérni. Ferencsevics György mint egy kis Napóleon, derék főpin­cére, Bányai pedig mint adjutánsa dirigálták a legszebb rendben az ételhordók seregét. Így történt aztán, hogy minden banker-tapasztalat ellenére mindenki teljesen kielégítve hagyta el az asztalt. A pecsenyénél megeredt a toasztok árja. Az első felköszöntőt Kass János mondotta a fölséges királyi párra. Utánna Schleifer Lajos, a nagyváradi pincér küldöttség tagja, tartott egy tüzes beszédet s élteté Kass elnö­köt és az egyesületet. Utána dr. Lázár György élteté azt, a­kit a szegedi embernek mindenkor éltetnie kell ."Tisza Lajost. Sza­vait harsány éljenzés követte. Poharat emeltek még Pálfy polgármester az egyesületre, Vass Pál igen csinos beszéd­ben a zászlóanyára, A­p­á­t­h­y a koszorú­­lányokra, K­r­i­k­k­a­y Szeged város közönség az árva nehéz napjaiban még annyira sem méltatott, hogy csak egyszer is meglátogatta volna.

Next