Szegedi Híradó, 1881. július-december (23. évfolyam, 147-298. szám)
1881-07-01 / 147. szám
gére, Keméndy bácsi humoros toasztot eresztett meg, dr. Szivesi pedig a házigazdát, Ferencsevics Györgyöt éltette. Ezek után még Guttmann, Kalmár István (a polgármesterre), Weitner József, az aradi pincér-egyesület elnöke, Szabó Géza, a Szikszai ismeretes főpincére (Szluha főkapitányra. Ez a derék pincér még azért is fölemlítendő itt, hogy a szegedi vízkárosultak javára 735 frtot gyűjtött, Kutschera és Meskó János. A banker a legvidámabb hangulatban folyt a pezsgős palackok durrogása között, míg hat óra felé a társaság női része eltávozott, hogy előkészítse magát a táncvigalomra. A férfiak nagyobb része azonban még együtt maradt. A fölavatott zászló. Az udvar közepén volt fölállítva az egyesület zászlaja. Fehér selyemből készült, gazdag arany hímzéssel, az egyik oldalán szines selyemmel kivarrva s arany babérkoszorúval körítve Szeged város címere áll; a másikon a következő aranynyal hímzett fölirás: „Szegedi pincér-betegsegélyző és temetkezési egylet“ 1881. Alatta két összeszoritott kéz, mint a szövetkezés jelképe. A zászlót művészi arany hímzésű szalag köríti e fölirattal: „Strobl Józsefné szül. Vedres Klementina a szegedi pincér-betegsegélyző- és temetkezési egyletnek. 1881. junius 28.“ Ezenkívül még két igen szép szalag (a budapesti s a kolozsvári pincéregyesület ajándékai). „A szegedi testvér-egyletnek“ fölirással díszítik a zászlót. Az igen szép mívü zászló Grünwald budapesti cég készítménye. A táncvigalom. A táncvigalom az ezen alkalomra vörös és fehérrel nagyon csinosan diszitett színházban tartatott meg s a bőség dacára igen jól sikerült. A páholyok mind elkeltek, sőt még négy ideiglenes páholyról is kellett gondoskodni. Az első négyest 60 — 70 pár táncolta. Jókedv, fesztelenség, szép nők s ügyes rendezők voltak a táncvigalom jellegzői. A pincéregyesület már a téli táncvigalmának is jó nevet szerzett, a mostanival pedig csak fokozta azt. A koszorulányok teljes számban jelentek meg s szépségükkel nagyban emelték a táncvigalom fényét. A vigalom központja ez alkalommal is a zászlóanya volt. kinek magas termetét gyönyörű, választékos ízléssel készült égszínkék és crém?-szinű coiyerarula födte , midőn a számára készült emelvényre fölült, körülvéve koszorúlányaitól, úgy tűnt föl, mint egy tündérkirályné bájos alattvalói között. Ott voltak körülötte: Mayer Irén, Szilber Mariska, Brun Ilka, Vedres Ilka, Sket Aranka, Bakai Emma, Pálfy Margit, Dörner Viktória, Hámori Nina, Bainville, Mozgai, Jungen, Sas, Seifensieder, Varga, Pálmai, Pap, Vadász, Szabó, Preiszler, Gál, Burger, Naszluhátz, Ujj, Strobl, Schön, Fischer, Dózsás, Gróf, Haris, Koncz, László, Milits, Helbling s Lemle kisaszszonyok. A táncvigalomnak , mely a legjobban sikerült, csak a pirkadó hajnal vetett véget. Ezzel a zászló fölavatási ünnepély is végetért. Akik azt átélték, egy szép nap emlékét vitték el magukkal. A rendezésben s az ünnep ily szép sikerében az oroszlánrész az egyesület fáradhatatlan buzgalmú elnökét, Kass J. urat illeti, aki mellett még Gombos Gyula urat kell kiemelnünk, ott a Naplónál, körül az országban : találnak-e a szegedi iparosokhoz értelmiség, józanság, önállóság tekintetében különbet, vagy csak hozzáfoghatót ? ha igen, mondják meg, melyik az? Vagy talán azért vagyunk mi most eszközök, mert Szeged, a romváros fölvirágozásáért, az ehez szükséges békéért, egyetértésért az intelligenciához csatlakoztunk ? Bár önök is lemondanának arról a nyers makropolitikáról és szemük előtt tartanák Szeged város boldogságát, mindenesetre jobb szolgálatot tennének városunknak és a hazának is, mint így. Igenis, minekünk van értelmünk, mi nem vagyunk eszközök s ha kell, még szászot is harsányan kiáltjuk: Szegednek nincs szüksége politikai herce-hurcákra , hanem van szüksége munkára és polgárainak egyetértésére, a miben a „Szeg, Napló“ gyarló népei nem fognak bennünket megzavarni ! Még egyet: ha eljön az idő, amely alkalmat nyújt nekünk, hogy a gyakorlat emberét bárhová, akár a törvényhozás szentélyébe emelhessük , ott, hol városunk érdekébe nem ütközik, Bakay lesz az első, akit közös erővel hivatott helyére fölemelni törekedendünk. Id. Priváry Pál: A közönség köréből. A szegedi iparosokhoz! Motto : Tudjátok-e, mi az újság ? A „Naplótól“ egy nagy csúfság ! Szeged, június 30. Önkénytelenül ragadom kezembe a tollat. Azon hatás befolyása alatt, melyet a „Szeg. Napló“ tegnapi vezércikke gyakorolt reám. T. iparostársak ! Olvassátok el a cikket s meg vagyok győződve, hogy úgy éreztek, mint én, midőn azt elolvastam, s a drótkefével simogató cikk arcaitokba szökteti nektek is a vért s megvetéssel fordultok el az oly sajtóképviselőtől, a ki egy és ugyanazon cikkben hizeleg nekünk, dicsérni akar (?), de voltaképen kíméletlenül gyaláz. Elmondja az a cikk, hogy már az 1874- ben történt iparosok országos mozgalmában, úgy az 1876. évi szegedi orsz. iparos kiállítás alkalmával minő „bátor“ és „erélyes“ magatartást tanúsítottak a szegedi iparosok s földicséri őket az egekig és kinyögi, hogy mindazon érdemek nagyrésze a szegedi iparosok vezérét, illetve vezetőjét, Bakay Nándort illeti meg. Hanem átmegy aztán a szegedi választásra s leteszi Bakayt egész a sárgaföldig, elmeséli a „kárhoztató ítéletet“, ami Bakayra a választásból háromlott, azt is mondja : „Szívesen mellőznénk hallgatással egy legyőzött ember sorsát“ (oh, szánandó atyámfia, ugyan mondd: mi lesz a te sorsod halálod előtt ?) azután bírálgatja politikai szereplését. Persze a helybeli iparosokat, ezt a „becsületes osztályt“, összetartásánál fogva, sőt, „nagyra becsüli“ (nem szorultunk a becsülésükre !), hanem mert Bakay és a Szegedi Híradó egy húron pendülnek, nekik az iparososztály csak eszköznek jó, amelyet csak szavazásra lehet használni“, stb. Tehát, t. Naplóék, a szegedi iparos osztály csak eszköz? Ennek az osztálynak nincs értelme, nincs fölfogása ? Nem tudja ez az osztály, hogy mit cselekszik ?! Szégyen, gyalázat: ily nyomorult váddal sújtani azt az osztályt, amely Szeged városának még eddig csak becsületére vált mindig ! Tekintsenek önök, Helybeli újdonságok. Szeged, 1881. junius 30. — megdöbbentő szerencsétlenség hozta izgatottságba városunkat tegnap a délelőtti órákban. A Deák Ferenc- és Bem-utcák sarkán lévő Kresztus B.-féle fűszeresbolt pincéjében kétszeres gázrobbanás történt melynek iszonyatos következményei lettek. A megrázó eset részleteiről a rendőrségtől vett információk alapján a következő tudósítást közöljük. A Kresztis-féle üzlet, melyben Nedelkovics Mihály üzletvezető viszi a felügyeletet, tegnap d. e. 9 óra után egy egyén benzint vásárolni jött Gruber D. órás számára. Szaki Ignác kereskedő segéd föl akarta hozni a benzint a pincéből, ahol a veszélyes anyagot tartották, s mivel az inas épen nem volt odahaza, segítségül beszólította a szomszédban dolgozó Zelesnyák János napszámos fiút. A pince, mely a végzetes esetnek színhelye volt, két lejárattal bír ; egyik az üzletből a raktáron át vezet le, a másik a Bem utcára szolgál, melyet egy dupla nehéz faajtó zár el. A Szaki Zelesnyák kíséretében a raktárból levezető pinceajtón ment le, melytől néhány lépcső vezet a pince fenekére. Azonban a rendesen használtatni szokott lámpa helyett égő gyertyát vittek magukkal a sötét pincébe s a lépcsőlejárat melletti fülkében helyezték el. A benzin egy 13—14 literes üvegben a pince fenekén volt letéve egy nagy kétfülü kosárban. Amint a kosarat fölfelé cipelték, az a lépcsőnél elesett, a benzines üveg eltört és a veszélyes anyag szétfolyt, robbanó gázakat fejlesztvén a teljesen elzárt helyiségben. Ezután pár másodperc alatt nagy durranás következett be, a benzingáz a gyertya lángjától tüzet kapván, fölrobbant s bűztengerrel árasztá el a pincét, s a nyitott pinceajtón át a raktárba, valamint a külső ajtón keresztül a Bem utcára öldöklő lángnyelvek csaptak ki. A vizsgálat még alaposan nem deríthető ki, vájjon a fölható gázak érték-e el a gyertyaláng magasságát, vagy az illetők, a szétömlött benzin összegyűjtésére tettek kísérletet, s a magasan lévő gyertyát leemelték a pince fenekére. A robbanás után rémületes pusztulás következett be. A pinceajtó lángba borult s a raktárban összehalmozott sokféle anyag égni kezdett. 9 óra után 10 perccel következett be a katasztrófa s a két szerencsétlen áldozat nem volt képes menekülni a tűztengerből , mely őket iszonyúan összeégeté. A robbanás pillanatában Ivánovics Szabbas, 75 éves aggastyán, szerencsétlen véletlenségből épen a Bem utcán haladt a pinceajtó előtt, s a kitörő gázláng őt is összeégeté. A szerencsétlen aggot, kinek megfeketedett testéről teljesen leégett a ruha, félholtan vitték egy közeli boltba, hol az első ápolásban részesíttetett. Egy perc alatt híre futott a roppant szerencsétlenségnek, s százanként futott a közönség a vész színhelyére, hová a városi tűzoltók szerelvényeikkel két perc alatt megérkeztek, úgyszintén a rendőrség tagjai, a városrészi biztosok és legénység, élükön Szluha főkapitányai. A tüzőrség ezután erélyesen munkához látott s a raktárban lángra kapott anyaghalmazt szétszórta és azonnal elnyomta a tüzet. Ezután a legénység a pincében lévő gyúlékony anyagokat akarta eltávolítani és Raicher Péter őrparancsnok vezetése alatt többen lementek a lépcsőn, miután Nedelkovits üzletvezető ismételt felszólításra biztosíta őket, hogy sem a pincében, sem a raktárban robbanó anyag nem létezik. A tűzoltók figyelmeztetve voltak, hogy égő világítót ne vigyenek magukkal , azonban ezek egyrészt az üzetvezető megnyugtató nyilatkozatára támaszkodva, másrészt azon jóhiszemben, hogy az ő fölszerelési lámpájuk tűzbiztos : egy ilyen lámpással mentek a pincébe, hogy a sötétségben dolgozhassanak. E pillanatban bekövetkezett a második katasztrófa. A gázzal telített levegő újra meggyűlt, erős robbanást idézve elő melyet még két süketítő durranás követett. Hat tűzoltó állt a pincében s részben a lépcsőkön. A robbanás mind a hatot kidobta az utcára, mint egy-egy égő fáklyát. Rémületes pokoli jelenet fagyaszta meg a vért a szemlélőkben, amint a 6 szerencsétlen embert, lángokban, a legborzasztóbb kínoktól marcangolva látták. A szivattyúból rájuk eresztett vízsugár nagynehezen elolta az égő embereket, akik kínos égési sebeikben, némelyik átétt állapotban, ápolás végett rögtön kórházba szállíttattak. Oda szálllták az első robbanás halálosan megsebesült három áldozatát is. E rémjelenet alatt már egerekre növekedett közönség hullámzott a szomszédos utcákon és téreken a Bem-utcát és Deák Ferenc utcát katonai őrvonal zárta el. A borzasztó szerencsétlenség megtörténte után a pince levegőjének veszélytelenné tételére a szivattyúból vizet eresztettek s a pincét 3 lábnyi magasan vízzel borították el. Ezután a tüzérség a pincéből kihordott minden anyagot. Számos hordót és kőkorsót találtak, melyekben nagyobb mennyiségű gyúlékony anyagok voltak, köztük mintegy 120 kgr. petróleum A vész színhelyét d. u. 4 óráig tűzőrségi kordon tarta elzárva, bár a tűz már déli 12 órakor teljesen eloltatott. Azonban a vészes gázzal telt pince biztosítására szükségessé vált a beeresztett víz kiszivattyúzása után a sarat és iszapot kihordani és a talajt 2 lábnyi magasan fris homokkal feltölteni. A pince folyton rendőri őrizet alatt áll, s a főkapitányi tisztség ma d. u. fölkérte Tóth Antal és Csonka Ferenc chemiai tanár urakat a pincejég megvizsgálására, vájjon megtisztult-e már a gyilkoló gázoktól. A rémületes eset számos áldozatot követelt. Eddig már két halott van. A súlyosan megsebesültek állapota kétségtelenné teszi azon megdöbbentő tényt, hogy a halottak száma még több lesz. Az első robbanás áldozatai közül Ivánovics Szabbas 75 éves aggastyán még tegnap este 9 órakor meghalt. Zelesnyák János, felső-jedlovai, sárosmegyei 16 éves napszámos fiú, ma reggel lehelte ki lelkét a kórházban, irtózatos szenvedés után. Színtai Ignác fehértemplomi illetőségű, 19 éves kereskedősegéd halálos sebekben fekszik. A második robbanásnál a tűzoltók közül még kilencen megsebesültek, köztük maga Somogyi József helyettes parancsnok, ki arcán könnyebb égési sebeket kapott. Könnyebb sérülést szenvedtek még Boros Isván és Lapu József; kevésbé veszélyes sebet kapott Kalmár Mihály , ellenben Raicher Péter őrvezető, Dora István, Wünschberger, Ignác, Waldner Dezső és Bajnóczi Ignác tűzoltók súlyosan megsebesültek s mivel több veszélyes égési sebet nyertek , állapotuk aggasztó. A borzasztó esemény mindenfelé kinos szenzációt keltett s emlékezetbe hozta a pár év előtt hasonló körülmények közt történt megrendítő esetet, a Klauzál téren a Zombori-féle fűszeresbolt pincéjében történt robbanást, mely szintén számos áldozatot követelt, s a közönség a két nagy szerencsétlenség mérlegelésénél és összehasonlításánál velünk együtt aggódva kérdi, hogyan történhetik ilyesmi, főképen akkor, midőn van egy elrettentő példa. Megvárjuk a vizsgálat eredményét s akkor szót fogunk emelni a vétkes gondatlanság, hanyagság vagy egyéb ok föltüntetésére, mely a szerencsétlenségnek előidézőjéül bizonyuland be és le fogjuk vonni e második borzasztó esetből a tanulságot is a jövőre nézve. — A könyöradományok 6°/0-ából alakított 150,000 frt tartalékalapból a középitkezésekre rendelt 122,000 frt levonása után fönnmaradt 28,000 frtnak miként leendő fölosztására nézve tett kir. biztosi előterjesztést a minisztertanács elfogadván, a kir. biztosság leiratilag tudatja a hatósággal, hogy a 28.000 forint a következőkép fog föloszlatni. 1. A Ferencrendiek zárdájának 2000 frt. A 2. minoritarend zárdájának 1000 frt. 3. Az Oltványi-féle leánynevelő-intézetnek 1500 frt. 4. A gör. kel. hitfelekezetnek 2000 frt. 5. A református hitfelekezetnek 8000 frt. 6. Az ágostai evang. hitfelekezetnek 4500 forint. 7. Az izraelita 8. Az izraelita hit hitfelekezetnek 6500 forint, felekezetnek kórházra 2000 frt. 9. Az izraelita orthodox hitfelekezetnek 500 frt. Az elsorolt adományok nyújtásához a minisztertanács — a könyöradományok kiosztásánál követett irányelv nyomán — azt a föltételt kötötte, hogy azok az illető testületek által csak építési célokra, vagy az árvíz óta már teljesített építkezések költségeinek födözésére lesznek fordíthatók, a föntebb részletezett segélyadományok, a kir. biztosságnak a helybeli kir. adóhivatalhoz intézett utalvány-rendeletére, a segélyzendő testületek főnökei által kiállítandó s a polgármester által láttamozandó bélyegtelen nyugtákra fognak kiadatni. — Királyi biztosi tanácsosok fölmentése. A királyi biztosság értesítette a tanácsot, hogy a múlt év aug. havában újonan alakított, illetőleg a kir. biztosság előterjesztésére a miniszterelnökség által kinevezett szűkebb körű biztosi tanács a reá háramlott teendőknek lebonyolításában annyira haladt, hogy most már ezen szűkebb körű biztosi tanács tagjainak létszáma is csökkenthetővé vált. Ennek folytán a miniszterelnökség Dobó Miklóst és Végh Aurélt bizt. tanácsosi megbízatásuktól f. é. jan. hó végétől fölmentette. — Szatymazi postahivatal: A holnapi napon, júl. 1-én nyitják meg az újonan szervezett postahivatalt Szatymazon, amelynek kerületéhez az összes szegedi felsőtanyák tartoznak. Leveleket és egyéb postaküldeményeket, amelyek Szatymazra vagy a felsőtanyákra intéztetnek, ezentúl minden postahivatalnál elfogad. — Blaha Lujza Szegeden. Csóka S. színigazgató, mint a lapokban jelezve volt, Blaha Lujza asszonyt Szabadkára vendégszereplésre szerződteté. A magyar csalogány Szegedet is szerencséltetni fogja legközelebb. Mint értesültünk Csóka társulata Blaha Lujzával Szegedre rándul át hat előadásra. Az első előadás e hó 12-ikén lesz. Szívesen látjuk a kedves énekesnőt, hanem bizony ebben a keserves ugorka-évadban még ő is aligha tehet nagy hódításokat, mert a műélvezetnek kegyetlen ellenszere a mi ütöttkopott színházunk kánikulai klímája. Egyébiránt úgy látszik, a csalogányok forró nyárban szeretik Szegedet szerencséltetni. Mint hallottuk, Szegedy Mihály színigazgató meg Temesvárról szándékozott Szegedre átjönni Pálmay Ilkával. — A rakodópart építő vállalkozói az iránt folyamodtak a tanácshoz, hogy a városi két komphajót két hónapra bizonyos díj mellett engedné át nekik. Nevezettek a komphajókra gőz-verőgépeket akarnak helyezni. — A métermértékek behozataláról szóló 1874. évi 8 ik trcikk végrehajtása tárgyában kiadott szabályrendelet kiegészítéséül a földmivelés , ipar- és keresk.minisztérium pótrendeletet bocsátott ki, amelyet tudomás és közhírré tétel végett hatóságunknak is megküldött. Az alföld-fiumei vaspálya indulóházától a dorosmai átjáróig vezető út téren át, sőt tavaszkor is oly rosz állapotban szokott lenni, hogy azon a közlekedés alig, sőt olykor épen nem eszközölhető. Ez okból az említett ut kikövezését az építészeti hivatal szerfölött szükségesnek találván, ennek eszközlése iránt jelentést tett a tanácsnak. — A kikövezéshez szükséges anyag a gyevi sugárútról fölszedett kőburkolatból minden költség nélkül előállítható lenne s a kikövezendő út bemetszéséből kikerülő földanyaggal, az építészeti hivatal javaslata szerint, a föltámadásutcát kellene feltölteni, minthogy a rókusi temetőhöz vivő ezen utca járható állapotba helyezése szintén égető szükséget képez. A kérdéses út kikövezése a földmunkákkal és csatornakészítéssel együtt, az építészeti hivatal költségelőirányzata szerint, összesen 2099 frt 84 krba kerülne. Az alföld-fiumei vaspálya helybeli indulóházánál talált gazdátlan tárgyakat, melyeket az illető tulajdonosok hosszabb idő alatt sem kerestek, a nevezett vaspálya állomásfőnöksége átküldötte a kapitányi hivatalnak, mely a kérdéses tárgyakat nyilvános árverésen eladatta s az azokért befolyt 19 frt 43 kv vételárat a szegény alap pénztárába, mint amelynek javára a gazdátlan tárgyak vételára esni szokott, elhelyezte. — Helyreigazítás. Lapunk vasárnapi számában „A tápéi kerületben“ kezdetű újdonság-közleményben téves értesülés folytán az áll, hogy a szegvári kerületben Hubacsek megbuktatta Madarász Jenőt, holott — mint alább a választási sürgönytudósítások közt látható — Madarász Jenő győzött. — A szegedi állami főreáliskolában tegnapelőtt tartottak meg az érettségi vizsgálatok Mészáros Nándor kir. tanácsos és főigazgató elnöklete alatt. A vizsgálatra jelentkezett 11 tanuló közül 1 visszautasittatott, 10 vizsgálatra bocsáttatott. Ezek közül 9 érettnek nyilvánittatott, 1 egy évre visszavettetett. A vizsgálaton dr. Kriesch János műegyetemi tanár működött mint miniszteri vizsgálóbiztos. — Névmagyarítások. Deutsch Márk szegedi lakos „Dömötörére és Hirschman Ignác szintén helybeli lakos „Halász“-ra magyarították neveiket belügyminiszteri engedéllyel. _ — Öngyilkosságok. Varga István makói illetőségű munkás tegnapelőtt hajnalban torkát borotvával elmetszette s rövid idő alatt meghalt. Hulláját orvos-rendőri boncolás végett a közkórházba szállították. Öngyilkosságának, oka ismeretlen. Tegnap hajnalban Horgos alatt egy odavaló menyecske a Szegedről Szabadka felé robogó vonat elé feküdt, amely fejét leszakíta testéről. Azt beszélik, hogy valami tiltott szerelmi história vitte e kétségbeesett lépésre a férjes nőt.