Szegedi Híradó, 1891. július-szeptember (33. évfolyam, 178-257. szám)

1891-07-01 / 178. szám

SZEGEDI híradó. Szerda, 1891. Julius i. íogya igyekezett oly hatalmakkal ösz- szeköttetésbe állani és szerződéseket kötni, amelyeknek hasonló eszmemene­tük és analog érdekeik vannak mint nekünk. Néhány év előtt eszmecsere folyt az Angolországgal való össze­köttetés iránt, Fergusson ezen eszme­cserét az angol parlamentben az igaz­ságnak megfelelően adta elő. A két ország eltökélte, hogy a béke és a status quo érdekében közösen fognak eljárni. Szóló nem ismer oly kérdést, melyben Olaszország és Anglia fölfo­gása nem volna azonos. Ami a közép­európai hatalmakhoz való viszonyt illeti, régóta tudjuk, hogy az benső és hogy Olaszország barátsága Né­metországgal és Ausztria-Magyar- országga! élénk és őszinte. Az alá­irt szerződések erős és megbizható biztositékát képezik r békének, szerződések lejárta közeledett. T szetes volt, hogy beállott egy idé-' a határozatlanságnak, amelynek zonytalansága a közvéleményt a bél­és külföldön nyugtalanította. Ennek következtében ö (Rudini) szerződés­szerű kötelezettséget vállalt és bizto­sítja a szenátust, bogy még rn i előtt a régi szerződések lejárnak, az újak már régóta hatály­ban lesznek. Az olasz miniszterelnöknek e nyi­latkozata véget vet a hármas szövet­ség meghosszabbítása ellen irányuló minden fondorkodásnak. Nagyjelentő­ségű és az általános megnyugvást fo­kozó esemény, hogy e nyilatkozat által köztudomásra jutott az a tény, hogy a hármasszövetség meg van hosszabbítva. Az öröm hangos nyilvánulása, amely a képviselöházban nyert kifejezést, gyarapítani fogja a bizalmát azoknak, akik azt óhajtják, hogy megmaradjon a béke becses java és intelmül szolgál azoknak, akik rossz szándékkal viseltetnek a hármasszövet­ség iránt. — A lapok egyértelmüleg úgy fogják föl Rudini olasz miniszter- elnök nyilatkozatát, mint a hármas­szövetség már megtörtént meghosszab­bításának közzétételét és őszinte őrömmel üdvözlik az európai béke fön- tartásának állandó garancziáit. Mindenesetre nagy megnyugvá­sunkra szolgál a hármas egység- tt e k e megujjitása, mert hatalmas erősség ez, melynek sánczai mögött a belső nemzeti és gazdasági kifejlődés háborítatlansága biztosítva van, annál is inkább, mert ezzel szemben az orosz- franczia háború-szövetkezés kísérletei fiaskót vallottak. A közönséghez. Julius 1-jével megnyitjuk az előfizetést a «Szegedi Híradó» hartnincskarma- dik évfolyamának második felére. Az a közönség, mely bizalmával ed­dig megtisztelt, tudja, hogy nem szoktunk olyan Ígéreteket tenni, amelyeket nem tu­dunk beváltani. Becsületes, odaadó munkássággal, lé­nyeges anyagi áldozatokkal, nem dicsekvés­kép említjük, sikerült odafejleszteniink ezt a legrégibb vidéki magyar napilapot: hogy az immár sok helyütt teljesen pótolja a később érkező központi újságokat. Ez a munkásság és áldozatkészség fog bennünket továbbra is vezérelni, buzdítani azon becsvágyunk megvaló.sitásában : hogy Szeged, a második magyar város, zsur­nalisztika tekintetében is méltó legyen ezen előkelő rangjához. Voltunk, vagyunk és leszünk a nem­zeti, liberális demokraczia sze­rény közkatonái, minden frázis és minden alku nélkül. désről, ha észre nem vesz nagy távolság­ban a sziklák közt, egy borostyán befutotta fekete tömböt. Egy eszméje támadt. — Kis apródom, mondá, kedvem jött megfürödni ebben a gyönyörű vízben. Te addig oda vonulsz ama fekete szírt mögé, méh' alkalmasint valami szén tömb lehet s ott maradsz mnzdulatlanul. — Úgy lesz fölség ! Oda rejtőzött az átláthatlan feketeség mögé mig a kiralyleány kezdte leoldani sárgselyem szoknyaiát, ékszereit, haris­nyáit, melyek sehogy sem akartak enge­delmeskedni, annyira beleszerettek a liliom és rózsákból alkotott lábacskákba. IV. Nehéz volna leírni az apród kétségbe­esését ott a sötét sziklafal mögött. Oly közel hozzá, hogy meghallhatja ruháinak suhogását, a herczegnó leleplezi karjait, vállait s hótestének egész pompáját; a szálló madár megláthatja keblét, sőt a pil­langó tálán reá is száll, azt hívén, üde rózsa pompázik ott. És ő, ki eddigelé csak azt a nehány kibonilott vöröses fürtöcskét s a szoknya alól kibukkanó piczi lábacskákat látta, ott kell, hogy álljon a sötét fai mögött, melyen még a napsugarak sem hat­nak keresztül. A kis apród jól tudta, hogy nem az Törekszünk a közönséget helyesen tárgyilagosan tájékoztatni a politikai köz­élet minden fölmerülő kérdései felöl ; adunk gyors, pontos, kimerítő r i- portot a nap minden eseményéről. Szemmel tartjuk a vármegye s a magyar alföld minden kulturális, po­litikai, társadalmi mozgalmát; minden alkalmat megragadunk, hogy Szeged központisága dokumentál- tassék, megszilárduljon; (azt hisszük, fölös­leges itt az események tanuságtételére hi­vatkoznunk) ; tekintettel azon lendületre, melyet Sze­ged forgalma máris vett, de méginkább venni fog a legközelebbi jövőben, nagy gondot íorditunk közgazdasági rova­tunk megbízhatóságára, gyors értesülésére, teljességére, úgy, hogy a fővárosi lapokkal egyidejűleg, sőt azokat Szegeden s az Al­földön fél nappal megelőzve közöl­jük az összes tőzsdei táviratokat valamint minden egyéb a kereskedelem, ipar, gazdálkodásra vonatkozó híreket; valamint eddigelé, úgy ezentúl is tö­rekszünk mulattató apró czikkek közlésé­vel élénkíteni a lap egyéb komoly tar­talmát; irodalmi szinvonalon álló eredeti és fordított tárczákkal bó'ven el vagyunk látva; «Táblai értesítő» rovatunk ed­dig is kiválóan hasznos és becses szolgála­tokat tett vidéki ügyvéd előfize­tőinknek, akiknek figyelmét ezúttal is külön fölhívjuk azon körülményre, hogy egyszerű kérdezősködésükre mindjárt m íí s n a p teljesen i n g y e n megkapják a pontos értesülést tudakolt ügyeik miként állására vonatkozólag ; Ami regényeinket illeti, azok­nak közlésében ezentúl is válogatósak le­szünk ; Így a most folyo kitűnő olasz regény befejeztével, mar legközelebb meg­kezdjük a legnépszerűbb, legkedveltebb élő III. Az egyik folyton sóhajtva, a másik gőgösen lépdegélve, odaértek egy nagy tó­hoz, mely olyan kék, olyan tiszta s olyan átlátszó volt, mintha egy darab mennyor­szág esett volna a földre. A herczegnöt ellankasztotía a hosszú séta s a nap heve s Ormuz király lanya megpihent a vízpartján, a fövényen. Később a Trébizondi király, a kiko­sarazott kérő megtudva, hogy ezen a fö­vényen pihent a herczegleány, arany kosa­rakban elhordatá emlékül, hogy ezen pihent a herczeguö fönséges szoknyája. Amint ott ült, az üde .szép tavat né­zegetve, kedve jött megfürödni. Mivel a tó az éghez hasonlított, méltó volt egy csil­laghoz. Ah, milyen szép benne ez a csillag kibontott hajjal az Ur kék vizében­Csak az előtte álló apród jelenléte íeszélyezte. Egy lierczegnő csak nem vet­kőzhetik le ilyen kicsi személy előtt s a milyen jól nevelt herczegkisasszony volt, hihetőleg senki előtt nem cselekedte volna meg. Elküldenie az apródot ? Erre is gon­dolt, de hogyan térjen akkor vissza a kas­télyba kiséret nélkül ? Ennyire nem szabad megfeledkezni az ettiquetteröl. Talán lemondott volna az egész für­ő számára teremtették ezt a királyok és császárok által kért remek leányt. Soha nem is merte volna álmodni, hogy öt valaha megérintse, vagy ajkaira csókot lopjon. De miután erre igazan meg van az alkalom, miért nem láthatja, miért nem lehet ő is olyan boldog, mint a nap.sugár, a madarak, pillangók és a íuvalat, amelyek pedig épp oly kevéssé koronás fők. mint ö. Oh minő erős kisértés, hogj.' kilépjen az átlathatlan szírt mogul, hogy kinyújtsa nyakát, hogy egyetlen lépést tegyen. De ő nagyon becsületes szolga volt; megígérte hogy ott marad mozdulatlanul s beváltja szavát. Midőn meghallotta a 'dz lo- csaiiását, amely azt jelenté hogy a herczegnő most iépeit a habok közé, a szegény fiú elkezdett sinii, keservesen sírni, az elsza­lasztott boldogság miatt. És Íme mi történt. A nagy fekete tömb, mely tulaidonképpen kristály volt, elkezdett világosodni, világosodni s lassan- kint oly világos lön, mint a gyémánt s még áttetszöbb mint a tó vize. ‘ A szegény apródnak nem volt oka el­dicsekedni kalandjával, mert rövid idő múlva meghalt a megpillantott kincs után való bánkódásban. De nem vitte-e magával szemhéja alatt azt a képet, mely örök ál­mát is gyönyörrel fogja eltölteni.

Next

/
Thumbnails
Contents